Cegléd és Környéke, 1932 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-01 / 1. szám
"f- Dr. Hübner Emil ur ügyvéd. Pesti-ut 22 Cegléd, 1932. jan. 1. Ara 16 fillér. Politikai és társadalmi hetilap * Megjelenik hetenként egyszer Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1. kerület,. róm. kath. központi iskola Főszerkesztő: Dr. Kalász Kálmán szerkesztő: Dr. hunyadi Ferenc Előfizetési dij: negyedévre 1 pengő 60 fill Nviktor garmond sora 40 fillér .—«— VIII. évfolyam, 1. Magyar »ijesztendő Ismét letűnt egy év az idők végtelenségébe s a számonkérés évfordulóján megkondultak a harangok ércnyelvei, hogy hálaadásra hívják a siralom völgyében reményvesztetten bolyongó embersokaságot. Még látom a templomokba siető embertömeget, amint a szörnyű nehéz időktől megviselt, fáradt, szomorú arccal állja körül az oltárokat, hogy nyomorúsága teljes tudatában boruljon le a végtelen Isten előtt és kétségbeeséstől vonagló alakkal adjon számot a kegyetlenül nehéz év sáfárkodásáról. Óh, emberek, emlékezzünk csak vissza ! Trianon óta évek jöttek és évek suhantak el a fejünk fölött. Komor, nehéz évek, de ez a most lefolyt évtizednek is beillenék, tele nyomorúsággal, szenvedéssel és telve sok-sok fogadkozással, színes, csillogó reménynyel, melyek előbb szétfoszlottak, mint a szappanbuborék. Ugyan hol van ma a szépért, jóért lelkesülni tudó, boldog és megelégedett ember ? A csatatér sivárságához és vigasztalhatatlanságához hasonló ma a népek élete. Megdöbbenve állunk arra a gondolatra , mi romlott meg, mi fajult el annyira az emberek lelkében, hogy ilyen hosszú idővel a háború után még mindig népek egymás ellen, ember ember ellen támad, hogy a társadalmi osztályok a mai kiáltó nyomorúságban még nagyobb gyűlölettel és irigységgel néznek egymásra, viszont a pénz, az aranyborjú imádata megölte sokakban az emberszeretetet és erkölcsöt, megfojták a lelkükben a nemes tettekre irányuló akaraterőt és nem ismernek semmi féket, korlátot,, mert a vagyon utáni emésztő tűz kivetkőztette őket teljesen emberi jellegükből. Soha annyi tennivaló nem volt ebben az országban, mint manapság. És bizonyos, hogy a sok tennivaló nagy részét a mai nemzedéknek kell elvégeznie, amelynek miként való megoldásáért egyedül és kizárólag ő felelős. Nagy és nehéz problémák egész régiója áll előttünk. És ezeknek a feladatoknak miként való elintézéséért felelősséggel tartozik minden egyes polgár nem csupán a saját lelkiismeretének, hanem a társadalommal és a nemzettel szemben is felelős. Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy évtizeddel ezelőtt még egy teljesen elvérzett ország állt itt, mindenéből kifosztva, megnyomorítva és megfélemlítve, rongyos és nélkülöző lakossággal, amelyet ezenfelül még a saját vérei is megraboltak. Milyen hosszú, tövisekkel kirakott út vezetett idáig ! Mennyi szenvedés, megaláztatás, üldözés, sokszor kétségbeesés között kanyargott ez az újjászületéshezvezető út. Éppen ez ad reményt és önt önbizalmat belénk, magyar testvéreim, ha arra gondolunk, hogy megmaradunk, hogy magunkhoz térünk, újra erőre kapunk. Egy bizonyos, hogy a A hős írta : Nagelreiter Alajos. Az egyik szép dunántúli városhoz közel, a fenyveserdő szélén, gyönyörű stílusban felépített villa, nyaraló áll, amelynek széles homlokzatán a hit, remény és szeretet jelképe alatt a következő mélyértelmű, tanulságos felirat olvasható : „Ez csak a szállásunk — örök otthon ránk odafönn vár.“ A legtöbb sétáló, aki e sokat jelentő mondatot olvassa, mély gondolatokba merülve folytatja útját. „Ejha, de régen nem gondoltam én erre a súlyos igazságra a mai hitetlen, Istentől elfordult világban“ — mondja magában a sétáló —. „Milyen szép és dicséretes bátorság volt a villa első tulajdonosától, hogy az örökké boldog túlvilágban való hitét soknak figyelmeztetésére és okulására e jellegzetes felírásba foglaltatta.“ A kies fekvésű, szép nyaraló jelenleg a harmadik tulajdonosé. Első tulajdonosa dr Sopronhegyi László törvényszéki biró volt, aki mint bátor és hithű katholikus fenséges és örökké szép vallását igen szerette és nagyrabecsülte. Az atya gyémántjelleme áldottlelkű feleségére és nyolc jó gyermekére is átszállott. Legjobban mintázta magában az édesatya jellemét a legifjabb fiú, daliás hősünk , az Elemér. A legújabb történelmi nagyidők, a borzalmas világháború kezdetén, mikor az általános mozgósítás lángoló hazaszeretetet és szent kötelességérzést fakasztó híte édes hazánkat is futótűzként végigjárta, az édesatya már nem volt az élők sorában. Földi szállásából, az ízlése szerint felépített nyaralójából ment haza örök otthonába, a boldog túlvilágba. Elemér ama napokban a városban lakott özvegy édesanyjával és nővérével, akikkel legszentebb szeretetben és egyetértésben élt. Többi testvérei a házasság szent és felbonthatatlan köteléke révén már más és más vidékre költöztek. Mély és széleskörű tudományával városszerte és a vidéken is nagy feltűnést keltett úgy, hogy ügyvédi irodája szépen jövedelmezett, amiért is jóságos anyjával és vidám kedélyű nővérével anyagi gondok nélkül élt. Derék, becsületes és ideálisan gondolkodó úriember volt, aki sziklaerős meggyőződését mindenkor és mindenki előtt bátran megvallotta. E férfias magatartása imponáló egyéniségének még ellenfelei előtt is nagy súlyt és tekintélyt szerzett. Az emberekre főképpen becsületes, romlatlan szívével hatott. Az általános mozgósítás kihirdetésekor az első benyomásra Elemér lelke is megremegett, megdöbbent. Ezt az ösztönszerű megdöbbenést azonban nem a gyávaság, hanem a tiszta és mélységes hazaszeretet okozta szívében, amely természetszerűleg irtózott a háború borzalmaitól, mert igazi emberszeretettől lángoló lelke nagyon jól tudta és élénken elképzelte magának, hogy a háború még a győző nemzetek számára is valóságos Isten ostora, flagellum Dei, amelyet senkinek sem kívánt, legkevésbbé magyar honfitársainak. Hogy igazságos háborúnk elkerülhetetlen volt, már régen tudta ő is, de annak kitörése mégis meglepte. „Mit szólsz ahhoz, hogy kitört a háború ?“ — kérdezték ama mozgalmas napokban egymást a megdöbbent ismerősök. „Nem kellett volna kitörnie a háborúnak.“ „Kegyetlenül ráfizetnek erre a szörnyűséges világháborúra az összes hadviselő nemzetek.“ „Minket belekényszerítettek a háborúba.“ „E nagy világkatasztrófát már nem lehetett emberileg véve elkerülni.“ „Már évtizedek óta fenyegetett e szörnyű rém“ — hangzottak a vélemények. Dr Sopronhegyi Elemér ügyvéd abban az időben tartalékos tiszt volt és mint hadnagy vonult be. A hazaszeretet szent lángjától hevülő lelket nagy napokban hősi elszántságában teljesen megértette a haza és király