Czegléd és Vidéke, 1891 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1891-11-08 / 28. szám
CZEGLÉD, 1891. I. ÉVFOLYAM. 28-ik SZÁM. VASÁRNAP, NOVEMBER 8-án. CZEGLÉD és VIDÉKE Társadalmi és vegyestartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: egész évre 3 frt, fél évre 1 frt 50 kr., negyed évre 75 kr., egyes számára: 7 kr. Szerkesztőség: I. kerület, Vasút-utcza 101. sz. Ide küldendők a kéziratok és mindennemű hirdetmények. Kéziratok viasza rém adatnak ! A szerkesztésért felelős: Iik£a,3s.13.a.37- Ferencz. Laptulajdonos: Horros T. és Társa. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények a legjutányosabban számíttatnak. Hivatalos, u. m. városi és bírósági 3 írt; egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij a fenti árakba bele van számítva. Előfizetési- és hirdetési dijak fizetendők a szerkesztőségnél. A város költségvetése. Egyesek, családok, községek és államok életében a legfontosabb szerepet viszi a helyes, a minden körülményekkel szigorúan számot vető költségvetés. Alapelvei, hogy mindig csak a szükségesekre költsünk, legyünk takarékosak és soha se költsünk többet a jövedelemnél. Az egyéni életben, ha az utolsó feltételt nem tartjuk meg s a túlköltekezés rendszeres lesz, bekövetkezik a fizetésképtelenség, a tönkremenés. Más tekintet alá esnek a községek, amelyek költségvetésénél a legtöbbször ott kisért a saját vagyonból nem fedezhető hiány, nem beszélve e helyen az államok költségvetéséről, amelyek — miután az egyéni élet annyi számtalan és okvetlenül ellátást igénylő nyilvánításai az állam által láttatnak el, — kényszerítve vannak az annyiféle adók, olykor az adók adójának is, mint az általános jövedelmi pótadókivetésére. A múlt csütörtöki közgyűlésen tárgyaltatott városunk költségvetés tervezete ; városunk is azon számos község közé tartozik, melyek a szükséges kiadások és a jövedelem közti hiányt pótadóval fedezik. A város életkérdése, az egyesek jóléte nyer kifejezést a városi költségvetésekben és mégis eddig sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy a városi közgyűlések csupán akkor voltak érdektelenek, alig látogatottak, midőn legfontosabb érdekeinkről volt szó. Költségvetésünk egy szerény jövedelmű és így annak minden igényeit is csak szerényen kielégítő család költségvetésének színezetét viseli magán. Amint a megyei alispán úr is megjegyezte a megyei közgyűlésen, szerény a hivatalnokok fizetése, de szerény a tizedeseké, a rendőröké, és a szolgaszemélyzeté is. Sokat kellene még szükségesekre beruháznunk ! A kiadások a f. évihez képest, miután a fogyasztási adóra előirányzott 50.000 frt, — a kincstári visszatérítéssel együttesen a bevételnél fedezetet talál, — alig tüntetnek pár száz frt különbözetet elő ; a bevételi tételek egyik-másika szép szaporulatot mutat, igy a városháza és telkek bérlete, a vásárok jogának valószínű jövedelme és a kövezetvámdíjnál kilátásba helyezett szaporulat. Az összes bevétel 111 ezer frt, mely összeggel szemben a kiadás 156 ezer frtot tesz ki, igy városi pótadóként 45 ezer frt irányoztatik elő, minek folytán a városi pótadó minden kincstári egyenes adóforint után 360/foont lesz. Nagy száztelit képvisel emez összeg, s tekintve a különben teljesen szerény kiadási végösszeget, csupán azon sovány vigasztalást nyerhetjük, hogy hány város fizet nagyobb városi adószázalékot, mint mi. — A városi közgyűlés lefolyása a következő volt * * * H. polgármester a közgyűlést 10 órakor megnyitván, az előző közgyűlés jegyzőkönyve hitelesíttetett. — Ezután a napirend, t. i. a városi költségvetés lett tárgyalás alá véve, melynek bevételi rovata általánosságban az elöljáróság összeállításához képest elfogadtatott. — Nagytiszt. Takács József azon felszólalása, hogy a városi helypénzszedés és a vásártér jövedelme tőkésíttetvén, a piacztér nagyobbítására szükséglendő kisajátítások alapját képezze, és hogy aziránt a közgyűlés mielőbb hozzon határozatot, sövbe iktatni rendeltetett, valamint Váradi Dávid azon felszólalása is, hogy a vásártéri telkek pénzügyi tekintetben mielőbb rendeztessenek, és azon telkek, melyekért ezek vevői nem fizetnek, tőlük a város birtokába visszavétessenek, — mint szinte a közgyűlés további határozatának tárgya — szintén sövbe vétetni elhatároztatott. Ezek után a költségvetés kiadási rovata került tárgyalás alá. A tisztviselők fizetésének címénél tárgyalás alá vétetett több tisztviselőnek jutalmazás illetve drágasági pótlék iránti kérelme, és ezzel egyben a városi tanács javaslata, mely szerint a tisztviselők ezen kérelmét pártolókig oly módon terjeszti a közgyűlés elé, hogy a közgyűlés a jutalmazás elvéhez hozzájárulván, a jutalmazás mérve, — és annak meghatározása czéljából, hogy ez melyik tisztviselőnek adassák — küldjön ki saját kebeléből egy bizottságot javaslattétel végett. Szabó Károly és Magyar István ellenző, Váradi Dávid és Makkay Ferencz pártoló felszólalásai után a közgyűlés a tanács javaslatát s vele a tisztviselők kérelmét 27 szóval 19 ellen elvetette. (E sajátságos határozatra alább egy pár megjegyzésünk lesz.) Ezután a költségvetés kiadási tételei észrevétel nélkül elfogadtatván, ezzel a napirend kimerittetett s a közgyűlés véget ért. * * * Lehetetlennek tartjuk, hogy rendes körülmények között a közgyűlés eltérhetett volna . A ft C . A. Kaszinó falun. — Irta: Karabusz. — Volt valami abban is, mikor egy német tudós egy-egy nemzet műveltségének mekkoraságát az elfogyasztott szappan mennyiségéből számította ki. De mégis csak alaposabb kritériuma a művelődésnek az olvasókörök létezése, mert hiszen az olvasás szüksége csak valamennyire művelt emberben támad fel; már pedig a nevezett körökben — a kalabriasz, dardli, ferbli s egyéb életbevágó foglalkozások mellett — béke korba olvasni is szoktak. Midőn tehát én olyan faluról emlékezem, melyben miniszteri jóváhagyással ellátott alapszabályokon nyugvó olvasókör nincs , fenti kijelentésemhez képest azt mondhatják, hogy az csak egy minden műveltség nélküli, barbár bogumi, vagy zulukaffer falu lehet.. S midőn meg azt állítom, hogy kaszinójuk mégis van , akkor egyenesen a szemembe vághatják, hogy ez. bolond beszéd. No de van. — Nincs ugyan benne billiárd asztal, se a Kossuth, Deák arczképe nem fityeg a füstös falon, hanem rendes napi közönsége van, akik nem írásból, nyomtatásból, hanem eleven beszédből merítik politikai, társadalmi tudásukat s rostálják meg a napi eseményeket. Igaz, hogy ez naiv eljárás s az a tudás egészen gyarló, de hát nekik elég s sohasem demontirozzák egymás véleményét. S a beszéd nem kerül semmibe, nem kell rá előfizetni, mint az Írott újságra. Voltaképen mi más az Írás is, mint egy időre fentartott beszéd. A napilapok fentartják azt egy napig, a hetiek esetleg egy hétig, némely könyvek fentartják azt tíz esztendeig, némelyek százig, sőt ezerig , de hát azután ? Nos hát akkor, miután az évek mind elteltek, az is meghal és a világ megszabadul tőle. * Amint a kalendárium makacs következetessége folytán elérkezik azon idő, mikor a vadliba húz, a daru repül arra, hol Mikes, „egyedül hallgatta tenger mormolását“, — akkor a magyar ember — főleg falun — szegre akasztja kapáját, kaszáját s nekidől annak a dolce far mentének, mely tart egész a természet tavaszi megnyilatkozásáig. (Haiszen édes a semmittevés, ha van mit enni.) Ebben a szezonban történik a kaszinóba járás. S mivel olvasókör nincsen minden faluban, ellenben kovács műhely van, emez utóbbi képezi a gyülekezési helyet, annyival inkább, mert az uraság kocsisa is oda jár, aki egyszer-másszor külföldi hírekkel is szolgál. Alig szakad fel a köd reggel egy téli időn , még a bozontos, erősen párolgó barmok ott dulakodnak a kútnál az itatás után, mikor már gyüldögél a kaszinó törzsközönsége. Jön Bodó Márton, aki valamikor tökéletes teniser volt, alig tudta „számát ökrének, lovának“, hanem mivel szerencsétlen neve miatt (csak is azért) folyvást botlott, szépen kiment a hátán minden birtokának, most él a semmiből, ami igen szép dominium. Minden tahiban akad ilyen leromlott teins ur, akinek a dicsőségéből csak a titulus marad meg, az a büszke önérzet, hogy „Juimus Trone“. Ez a tekintély a kovács műhelyben, az ő felvilágosítása után akárhányszor, elhatározták már, hogy Szent István bizony rosszul cselekedett, mikor a római egyházat választotta, ahelyett hogy a keletit választotta volna. Most ő lehetne benne a muszka czár (persze magyar kiadásban) magyar rubeleket ismerne a világ s a Lajthától Kamcsatkáig otthon lehetne az ember mindenütt, és azonfelül reánk várna még a beteg ember öröksége is, ami szinte nem megvetendő várandóság. Bezzeg Bodó Jeiis úr nem követ vala el ily meggondolatlanságot a Szent István helyén. Jön azután Deres Miska, aki foglalkozására nézve nyáron a birtokos osztálynak a maga jószágára való éber vigyázatot tanítja, t. i. csősz. (ekvále felelős őr). Úgy télen aztán el nem veszett tárgyak megtalálásával is foglalkozik. Kevés beszédű ember, a szót mindennapi használatra nem igen vesztegeti. Jön azután a „Kevésbé múlt tanító.“ úgy nevezik ugyanis ifjú Zabos Miskát, akit a preparandiából túlságosan fényes erkölcsi tulajdonai miatt kicsaptak. A karon nem is annyira politikai tárgyalások miatt jár ide, mint inkább azért, hogy a maiszter uram leányának Ágnesnek a figyelmét magára terelhesse, aki igen gyönyörűséges hajadon s abban a korban van, amikor a lányok abba hagyják már a szent János kenyérevést. Jön aztán még egy pár paraszt, messze tolva maga előtt a lehelletet suhad