Czegléd és Vidéke, 1891 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1891-11-08 / 28. szám

CZEGLÉD, 1891. I. ÉVFOLYAM. 28-ik SZÁM. VASÁRNAP, NOVEMBER 8-án. CZEGLÉD és VIDÉKE Társadalmi és vegyestartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési­ dij: helyben házhoz­ hordva, vagy vidékre postán küldve: egész évre 3 frt, fél évre 1 frt 50 kr., negyed évre 75 kr., egyes szám­ára: 7 kr. Szer­kesztőség: I. kerület, Vasút-utcza 101. sz. Ide kül­dendők a kéziratok és mindennemű hirdetmények. Kéziratok viasza r­ém adatnak ! A szerkesztésért felelős: Iik£a,3s.13.a.37- Ferencz. Laptulaj­do­nos: Horros T. és Társa. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények a legju­­tányosabban számíttatnak. Hivatalos, u. m. városi és bírósági 3 írt; egyházi, egyleti, társulati stb. hirdet­mények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyeg­dij a fenti árakba bele van számítva. Előfizetési- és hirdetési­ dijak fizetendők a szerkesztőségnél. A város költségvetése. Egyesek, családok, községek és államok életében a legfontosabb szerepet viszi a helyes, a minden körülményekkel szigorúan számot vető költségvetés. Alapelvei, hogy mindig csak a szükségesekre költsünk, legyünk takarékosak és soh­a se költsünk többet a jövedelemnél. Az egyéni életben, ha az utolsó feltételt nem tart­juk meg s a túlköltekezés rendszeres lesz, be­következik a fizetésképtelenség, a tönkremenés. Más tekintet alá esnek a községek, ame­lyek költségvetésénél a legtöbbször ott kisért a saját vagyonból nem fedezhető hiány, nem be­szélve e helyen az államok költségvetéséről, a­melyek — miután az egyéni élet annyi szám­talan és okvetlenül ellátást igénylő nyilvánításai az állam által láttatnak el, — kény­szerít­ve vannak az annyiféle adók, olykor az adók adó­jának is, mint az általános jövedelmi pótadó­kivetésére. A múlt csütörtöki közgyűlésen tárgyalta­tott városunk költségvetés tervezete ; városunk is azon számos község közé tartozik, melyek a szükséges kiadások és a jövedelem közti hi­ányt pótadóval fedezik. A város életkérdése, az egyesek jóléte nyer kifejezést a városi költségvetésekben és mégis eddig sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy a városi közgyűlések csupán akkor voltak ér­dektelenek, alig látogatottak, midőn legfonto­sabb érdekeinkről volt szó. Költségvetésünk egy szerény jövedelmű és így annak minden igényeit is csak szerényen kielégítő család költségvetésének színezetét viseli magán. Amint a megyei alispán úr is megjegyezte a megyei közgyűlésen, szerény a hivatalnokok fizetése, de szerény a tizedeseké, a rendőröké, és a szolgaszemélyzeté is. Sokat kellene még szük­ségesekre beruháznunk ! A kiadások a f. évihez képest, miután a fogyasztási adóra előirányzott 50.000 frt, — a kincstári visszatérítéssel együttesen a bevé­telnél fedezetet talál, — alig tüntetnek pár száz frt különbözetet elő ; a bevételi tételek egyik-másika szép szaporulatot mutat, igy a városháza és telkek bérlete, a vásárok jogának valószínű jövedelme és a kövezetvámdíjnál kilá­­tásba helyezett szaporulat.­­ Az összes bevé­tel 11­1 ezer frt, mely összeggel szemben a kiadás 156 ezer frtot tesz ki, igy városi pót­adóként 45 ezer frt irányoztatik elő, minek folytán a városi pótadó minden kincstári egye­nes adóforint után 360/foo­nt lesz. Nagy száztelit képvisel emez összeg, s te­kintve a különben teljesen szerény kiadási vég­összeget, csupán azon sovány vigasztalást nyer­hetjük, hogy hány város fizet nagyobb városi adószázalékot, mint mi. — A városi közgyűlés lefolyása a következő volt * * * H. polgármester a közgyűlést 10 órakor meg­nyitván, az előző közgyűlés jegyzőkönyve hitelesít­tetett. — Ezután a napirend, t. i. a városi költség­vetés lett tárgyalás alá véve, melynek bevételi ro­vata általánosságban az elöljáróság összeállításához képest elfogadtatott. — Nagytiszt. Takács József azon felszólalása, hogy a városi h­elypénzszedés és a vásártér jövedelme tőkésíttetvén, a piacztér nagyob­­bítására szü­kséglendő kisajátítások alapját képezze, és hogy aziránt a közgyűlés mielőbb hozzon határo­zatot, sövbe iktatni rendeltetett, valamint Váradi Dávid azon felszólalása is, hogy a vásártéri telkek pénzügyi tekintetben mielőbb rendeztes­senek, és azon telkek, melyekért ezek vevői nem fizetnek, tőlük a város birtokába visszavétessenek, — mint szinte a közgyűlés további határozatának tárgya — szintén sövbe vétetni elhatároztatott. Ezek után a költségve­tés kiadási rovata került tárgyalás alá. A tisztvise­lők fizetésének c­íménél tárgyalás alá vétetett több tisztviselőnek jutalmazás illetve drágasági pótlék iránti kérelme, és ezzel egyben a városi tanács ja­vaslata, mely szerint a tisztviselők ezen kérelmét pártolókig oly módon terjeszti a közgyűlés elé, hogy a közgyűlés a jutalmazás elvéhez hozzájárulván, a jutalmazás mérve, — és annak meghatározása czél­­jából, hogy ez melyik tisztviselőnek adassák — küld­jön ki saját kebeléből egy bizottságot javaslattétel végett. Szabó Károly és Magyar István ellenző, Váradi Dávid és Makkay Ferencz pártoló felszólalásai után a közgyűlés a tanács javaslatát s vele a tisztviselők kérelmét 27 szóval 19 ellen elvetette. (E sajátságos határozatra alább egy pár megjegyzésünk lesz.) Ezután a költségvetés kiadási tételei észrevétel nélkül elfogadtatván, ezzel a napirend kimerittetett s a közgyűlés véget ért. * * * Lehetetlennek tartjuk, hogy rendes körül­mények között a közgyűlés eltérhetett volna . A ft C . A. Kaszinó falun. — Irta: Karabusz. — Volt valami abban is, mikor egy német tudós egy-egy nemzet műveltségének mekkoraságát az el­fogyasztott szappan mennyiségéből számította ki. De mégis csak alaposabb kritériuma a művelődésnek az olvasókörök létezése, mert hiszen az olvasás szüksége csak valamennyire művelt emberben támad fel; már pedig a nevezett körökben — a kalabriasz, dardli, ferbli s egyéb életbevágó foglalkozások mellett — béke korba olvasni is szoktak. Midőn tehát én olyan faluról emlékezem, mely­ben miniszteri jóváhagyással ellátott alapszabályokon nyugvó olvasókör nincs , fenti kijelentésemhez képest azt mondhatják, hogy az csak egy minden műveltség nélküli, barbár bogumi, vagy zulukaffer falu lehet.. S midőn meg azt állítom, hogy kaszinójuk mégis van , akkor egyenesen a szemembe vághatják, hogy ez. bolond beszéd. No de van. — Nincs ugyan benne billiárd asztal, se a Kossuth, Deák arczképe nem fityeg a füstös falon, hanem rendes napi közönsége van, akik nem írásból, nyomtatásból, hanem eleven beszédből merítik politikai, társadalmi tudásukat s rostálják meg a napi eseményeket. Ig­az, hogy ez naiv eljárás s az a tudás egészen gyarló, de hát nekik elég s sohasem demontirozzák egymás vélemé­nyét. S a beszéd nem kerül semmibe, nem kell rá előfizetni, mint az Írott­ újságra. Voltaképen mi más az Írás is, mint egy időre fentartott beszéd. A napi­lapok fentartják azt egy napig, a h­etiek esetleg egy hétig, némely könyvek fentartják azt tíz esztendeig, némelyek százig, sőt ezerig , de hát azután ? Nos hát akkor, miután az évek mind elteltek, az is meghal és a világ megszabadul tőle. * Amint a kalendárium makacs következetessége folytán elérkezik azon idő, mikor a vadliba h­úz, a daru repül arra, hol Mikes, „egyedül hallgatta ten­ger mormolását“, — akkor a magyar ember — fő­leg falun — szegre akasztja kapáját, kaszáját s neki­dől annak a dolce far mentének, mely tart egész a természet tavaszi megnyilatkozásáig. (Haiszen édes a semmittevés, ha van mit enni.) Ebben a szezonban történik a kaszinóba járás. S mivel olvasókör nincsen minden faluban, ellenben kovács műhely van, emez utóbbi képezi a gyülekezési helyet, annyival inkább, mert az uraság kocsisa is oda jár, aki egyszer-más­­szor külföldi hírekkel is szolgál. Alig szakad fel a köd reggel egy téli időn , még a bozontos, erősen párolgó barmok ott dulakod­nak a kútnál az itatás után, mikor már gyüldögél a kaszinó törzsközönsége. Jön Bod­ó Márton, a­ki valamikor tökéletes tenis­er volt, alig tudta „számát ökrének, lovának“, hanem mivel szerencsétlen neve miatt (csak is azért) folyvást botlott, szépen kiment a hátán minden birtokának, most él a semmiből, ami igen szép dominium. Minden tahiban akad ilyen le­romlott teins ur, akinek a dicsőségéből csak a titulus marad meg, az a büszke önérzet, hogy „Juimus Trone“. Ez a tekintély a kovács műhelyben, az ő felvilágo­sítása után akárhányszor, elhatározták már, hogy Szent István bizony rosszul cselekedett, mikor a ró­mai egyházat választotta, a­helyett hogy a keletit választotta volna. Most ő lehetne benne a muszka czár (persze magyar kiadásban) magyar rubeleket ismerne a világ s a Lajthától Kamcsatkáig otthon lehetne az ember mindenütt, és azonfelül reánk várna még a beteg ember öröksége is, ami szinte nem meg­vetendő várandóság. Bezzeg Bod­ó Jeiis úr nem kö­vet vala el ily meggondolatlanságot a Szent István helyén. Jön azután Deres Miska, aki foglalkozására nézve nyáron a birtokos osztálynak a maga jószágára való éber vigyázatot tanítja, t. i. csősz. (ekvále fe­lelős őr). Úgy télen aztán el nem veszett tárgyak megtalálásával is foglalkozik. Kevés beszédű ember, a szót mindennapi használatra nem igen vesztegeti. Jön azután a „Kevésbé múlt tanító.“ úgy ne­vezik ugyanis ifjú Zabos Miskát, akit a preparan­­diából túlságosan fényes erkölcsi tulajdonai miatt kicsaptak. A karon nem is annyira politikai tárgya­lások miatt jár ide, mint inkább azért, hogy a maisz­­ter uram leányának Ágnesnek a figyelmét magára terelhesse, aki igen gyönyörűséges hajadon s abban a korban van, amikor a lányok abba hagyják már a szent János kenyér­evést. Jön aztán még egy pár­­ paraszt, messze tolva maga előtt a lehelletet s­uhad

Next