Czegléd és Vidéke, 1893 (3. évfolyam, 2-53. szám)
1893-01-08 / 2. szám
Ill-ik évfolyam. CZEGLÉD és VIDÉKE 2-ik szám mi ezen a téren is, lassan ugyan, de tán biztosan Megéltünk eddig is, s okos számítással, és tisztességes szándékkal ha munkálkodunk, megsegít tán a most kezdődő évben is az Isten ! !e . „Az adózók érdekében “ (Válasz.) Folyó évi január hótén a cimzett lap azzal kezdette meg vezérczikkét, hogy ,.Ljév napján." Ezen czikkben elmond sokat, a többi köz át azt is , hogy éber figyelemmel kiséri különösen a városházát ! — s ir egy czikket ígéretéhez képest e czim alatt ,,Az adózók érdekében" azt hiszem megengedi a t. szerkesztő úr, hogy azon minden alapot nélkülöző, s a nép félrevezetésére szánt czikkre én adjam meg az alapos választ, s annak e lapban helyt adni szíves leend. Mindenekelőtt, azt bocsájtom előre, hogy ide Czeglédre minden évben, hogy állami adóvégrehajtó , rendeltetik ki, azt hiszem, hogy az nem a hivatal hibája, hogy kié, azt a czikkírónak jobban kell tudnia, én csak arra akarok felelni a miért, a hivatal támadtatik meg, ez pedig az, hogy az adózókat nem , a városi adóhivatal zaklatja, hanem az 1883. évi , 44. t. sz. 39, 55, 56, 57 és 58. § as a halasztást pedig ugyan e törvény 40. §. — ha a czikkbó úr ezen törvény szakaszait, elolvasta volna talán belátta volna azt, hogy e czikkével üres szalmát, csépelt. Filyan ily értelemben válaszolok erre is, amit a czikkbő úr közhatalomról mond, itt is figyelembe , ajánlom az idézett törvény 14 és 37. §-át,az adók előírására pedig a 36. §1 d. pontját, ha mondom a czikkíró ezeket megolvassa, ugyan kérdem, hány adózópolgárt bírságoltatott már meg a városi adóhivatal a felek indolenciája miatt, pedig tehette volna, és mégis az szóllal fel, aki ellen az alkalmazható lehetett volna. Az meg határozottan nem áll, hogy ha valaki eladja a birtokát, annak az adója két könyvbe előiratik, az teljes lehetetlen lenne, ilyen állapot még tévedésből sem történhet meg, mert az ingatlan birtok csak az esetben vezethető át nyilván.Irtásilag a vevő nevére, ha törvényszerűti a bírósági végzéseket és százalék levelet a felek behozzák, ennek hiánya miatt ingatlant, átírni nem szabad, ha tehát a felek nem jelentkeznek, azt csak nem kiválthatja czikkíróur, hogy mi azt csak úgy megszagoljuk, hogy kiadott, vett a városban ingatlan vagyont de meg, minthogy az új telekkönyv a kataszter szerint fog készíttetni, talán sok baj okozhatnék ez által, ha csak úgy szóra innánk el egy vagy más ingatlant. Azt is figyelmébe ajánlom a czikkíró úrnak, hogy nem jó kenyér az, mikor valaki a népszerűsé- iget úgy akarja magának megkaparitani, ha valótlanságot mond, mert az adókivetéssel nem 8 —10 ember foglalkozik csak. Ezek is 10 hetet töltöttek el október óta egy felsőbb rendelet következtében, hogy még a hivatalban se lehettek, míg ha ezt az időt a hivatal munkájával tölthették volna el, bizony mondhatom az adó elő lett volna írva annak, aki a könyvét előírás végett behozta. Nagy szívességet, tehetne a czikkíró úr a közügynek, ha megtennné azt, hogy néha betekintene az adóügy kezelésbe, hogy hányféle az, s minő ügygyel-bajjal jár azokat elkészíteni az adózók indolenciája miatt, akkor minden esetre mást beszélne. Hogy az adókönyvben az esedékes fizetés miért nincs bele nyomatva, e hivatal arról sem tehet, mert felsőbb rendelet folytán csak oly adókönyvecskéket szabad használni a milyent az állam nyomattat. Ezeket tartottam szükségesnek a czikkre előadni, még csak azt adom elő, hogy a czikknek az a végszava sem áll, hogy ma a népért vannak a hatóságok, itt törvény beszél, s még ő beszél a hivatalnak is meg a népnek is kötelessége ahhoz alkalmazkodni. Szeretem a szigorúságot megtartani mindenben, de bocsásson meg a t. szerkesztő úr, jövőben oly czikkeknek adjon helyet lapjában, melyek a valóságnak megfelelnek, mert nincs könnyebb mint keserűséget, okozni alaptalanul olyan nehéz munkával dolgozó egyéneknek mint a városi adóhivatal alkalmazottjai, kik dolgoznak igen szerény fizetés mellett úgy, hogy ennél már csak a kapálás nehezebb, és ilyen czikk nélkil is ki vannak téve roppant sok kellemetlenségnek Fogaljatok. szerkesztő ur üdvözletem kijelentését s vagyok Czegléden, 1893. január 3-án tisztelettel Dely Károly, a. n. tanácsnok. * * * Közöljük a fenti választ, mert elvünk a hirlapírás terén az, hogy azoknak is teret nyissunk, akik valamely czikk által magukat sértve érzik vagy pedig helyreigazítással kaprogtatlyik be hozzánk. Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy Dely Károly úr felszólalása a múlt számban közölt czikk minden állítását megerősíti, s elismeri, mert valóság, hogy a lefolyt évben sok baj forgott fenn az adókezelés terén városunkban is. Épen azért nem lehet állítani, hogy czikkünk a nép félrevezetésére, vagy épen népszerűség hajhászatra volt szánva. És mi csak azon csodálkozunk, hogy Dely Károly úr szólal fel ezen ügyben, holott a polgármester kötelessége lett volna nemcsak indokolni az általunk jelzett hiányokat, hanem egyúttal megígérni azt is, hogy jövőre e bajok orvosolva lesznek. Mert a tavalyi állapot, csakugyan nem tűrhető tovább. A mi különben a felszólalás egyes passusait.is— Egy diák,a kiből minden lehet! Egy kicsapott diák, a kiből semmi sem lehet. Bizonyára ezek a szomorú számitgatások vezették ;az öreg lelkipásztor kezeit, midőn fiának ezen ultimatuniót irta: „haza ne gyere, mert rögtön agyon lőlek“. Én nagyon jól emlékszem e dologra, mert mindennapos voltam a parókián , de megtudta ezt az egész faluis, mert a következő vasárnap igen szenteu tamási tarlóit Madaras uramn a gyermekében megcsaládkozott Dávid királról ezen szent igék fölött : „Fiam, fiam, szerelmes fiam Absolon !" Sirt maga az öreg pap is, de még inkább, kb; VgV SÁg’jYiVe'weZéY. Nekem persze még akkor azon járt az eszem hogyha történetesen azon a fan lettem volna valami madártestek iránt való tájékozás végett, melyre Absolon szép hosszú hajánál fogva fennakadt ; hát én körülbelül kiszabadítottam volna azon határozott kikelés mellett, hogy szépen haza megy és engedelmet kér az apjától, s ezzel minden baj elmúlott volna. A dolog azonban nem így történt. Absolon — akarom mondani Atilla révén a szigorú atyai szózatot; minden habozás nélkül jelentkezett a legközelebbi hadparancsnokságnál és beállott huszárnak. A parancsnokság kapva-kapott, a délezeg finn s azonnal be is osztotta a saját kívánságára egyik Draczban fekvő ezredhez a közlegénynek. Persze ez elhatározásban az apai átokkal birkózó gyermeki dáez nyilatkozott, mely a még kiforratlan szívben szinte elégtétel gyanánt szegődött Útitással. — Jól van, ha te nem akarsz látni, hát három esztendeig nem is látsz, nem lát még az ország se, de majd hallotok még rólam Hogy Atillának mint folyt sora katonáiknál eleinte, arról bizony hallgat, a krónika. De hát azt mindenki tudja, hogy egy jogásznak nem valami paradicsomi állapot a közlegényi sor. Hanem hát az édes anyai szív megint csak azért van teremtve, hogy azoknak a rész idegenbe elbujdosott szikeszomorító gyerekeknek a távolban is legyen vigasztaló angyaluk. Egy kis csomag a postán, egy-egy zöldhasú banknóta a levélben, — mindez úgy, hogy az apjuk meg ne tudja — azután egy kis kegyes hazugság, hogy : csak el ne búsuld magad, már apád is sajnálja, hogy azt a levelet írta stb. valószínűleg megkönnyítették Atilla uffi helyzetét. Eltelt egy év. Az öreg Madarasi még mindig hajthatatlan volt. A tisztelendő asszony ha kapott, is levelet, fiától, nem mert vele előhuzakodni. Ha olykor-olykor példázgatott is, az öreg úr végét szakasztotta a további beszédnek . Hadd lakoljon a rosz kölyök. A következő évben kiszivárgott a parochia fehérnépei révén, hogy Atilla urék Magyarországon vannak és hogy a fiatal úr már tiszt. Ebből annyi volt, igaz, hogy az ezred csakugyan egyik alföldi városba költözött és hogy Atilla káplárrá avanchrozott. (Vége köv.) lett azokra a következőkben mondjuk el véleményünket- Jól tudjuk azt mi is, hogy nem privát-passz jól, hanem a törvénynél fogva követeli s hajtja ki adóhivatalunk is az adó... s mely tanácsnok úr fölösleges munkát végzett, mikor bennünket a fent idézett törvényre figyelmeztet, s amit az adóbeszedés, fizetési halasztások, humáan adóbehajtás s rendes kezelésre mondtunk, az szól nemcsak a mi adóhivatalunkra, mert általános a panasz ezen a téren, a rendezetlenséget pedig maga a pénzügyminiszter is elismerte nem egyszer. Épen azért oda czéloztunk mi ezzl, hogy az elöljáróság az egyes konkrét esetekben ne szabja magát a törvény szigorú követelményeihez, hanem a méltányosság elveit is alkalmazza. Áll ez kivált a tavalyi szűk termés által sokat szenvedett szőlősgazdákra, s az iparosokra kiket a rosz vásárok keményen próbára tettek. Azon pedig nagyon csodálkozunk, hogy czikkünk ama kitételét „hogy 8—10 ember foglalkozik adókivetéssel“ — annyira zokon veszi, sőt félreérti, mert szépszerűség hijhiászat uA ■nevezi, hisz csak 5 ember foglalkozik adókivetéssel ! trogy ezzel a kitétellel, hogy lehet, népszerűséget, hajhászni — azt nem értjük. Különben igazunk volt akkor is, midőn azt állítottuk, hogy heteken át, egy kimutatás elkészítésével volt elfoglalva adóhivatalunk, s e miatt a folyómunkát se végezhette. Ezt beismeri Dely úr is, és ezek után még inkább fenn kell tartani ama kijelentésünket, hogy a polgármester úrnak vagy mely urnak fel kellett volna tárni a helyzetet, a felettes hatóság előtt, s akkor — mivel még az adó se volt előírva — bizonyára elengedték volna a kimutatást. Hogy az adókönyvekre a fizetési határidő nincs rányomva, annak nem az adóhivatal az oka — de ezt nem is mondtuk, s csupán azért, említettük ezt fel, hogy a felettes hatóság intézkedjék ily irányban, s most már Dely úr is tehetne illetékes helyen ily értelmű indítványt. És miután még azt kijelentjük újból, hogy igenis a népért vannak ahatóságok, mert erre a czélra rendeli őket a — törvény. — a felszólalás végső soraira kell megjegyzést tennünk. Ez a szakasz mutatja leginkább, hogy Dely úr félreértette az egész czikket. Először is az nem tartalmazott valótlanságot, mert hisz minden állításunkat és kifogásunkat valónak ismerte el ő is, csak a hibák okait kereste másutt, t. i. a helybeli adóhivatalban, s nem ott, ahol vannak, t. i. a mai rendszerben. Másodszor pedig, bár okulhat be ide adóhivatalunk, nem akartunk mi senkinek keserűséget, okozni, amint hogy czikkünk csak túlérzékeny tenderek előtt lehet ily célra alkalmas. Azt, meg egy szóval sem állítottuk, hogy adóhivatalunk emberei nem dolgoznak, s nem nehéz a munka, melyet végeznek, sőt elismerjük, hogy a fizetésük se sok, s kellemetlenségeknek is vannak kitéve , de bocsánatot kérünk, ennek nem mi vagyunk az okai. Tessék az illetékes helyen előadni a tényállást , mert a lapunkkal való polemizálás eredményre nem fog vezetni, s 1tt csakugyan nem képesek elvégezni a munkát : gondoskodjanak más orvosszerről, vagyis szaporítsák az alkalmazottak számát, s ha megérdemlik, mer', sok s súlyos munka nyomja vállukat, kérjenek fizetésjavítást. tárják fel a képviselőtestület előtt a maga valósága szerint a helyzetet, s ha csakugyan od égető a szükség, nem hisszük, hogy a képviselők többsége merev szűkkellűséggel viseltetnék irántuk. Felszólalásunk a mai óvdi és hibás rendszer ellen irányult, amelyet ugyan, helyileg elvetni (mert ez a törvényhozás dolga) nem lehet, de azt senki nem tagadja, hogy intézkedésekkel javítani lehet azon. Ezekbán beláthatja mindenki, hogy czikkünkből és állításainkból nincs mit visszavonni, s végül csak azon a hangon kell csodálkoznunk, amely Dely úr felszólalásán végig húzódik. Martinnak tünteti itt fel magát és az adóhivatalt, s végtelenül zokon esik az, hogy dicséret helyett szót emeltünk — nem az adóhivatali tisztség -- hanem az adókezelési rendszer ellen s a tavaly észlelt, hibákra rámutattunk. Elvégre is, csak kötelességét teljesíti minden egyes alkalmazott adóhivatalunkban is, még ha oly nehéz volna is a leendő, ember feletti munkát pedig az adóhivatalnokoktól sem kívánhatunk. A közhivatalnoknak pedig sorsa az, hogy mindenki és így a sajtó bírálatának is ki van téve, s félszeg felfogás az, ha a sajtó bírálatát sértésnek, bosszantásnak akarja valaki feltüntetni, mikor az csak igazat irt, és kötelességét teljesítette. Végül még azt jegyezzük meg, hogy ne kíméljen a t. tanácsnok úr a jövőben senkit, hanem ha a bajok orvoslására tett lépései és jelentései eredménytelenek maradnak és süket fülekre találnak, ne álljon ki a mulasztók helyett a nyilvánosság elé. Inneni kíméletlenül a közjó érdekében leplezze le azokat Sylvesterest. A karácsony napját otthon, a Sylvesztert arsóságban szokás eltölteni Az év utolsó napján az illatozási kedv szálja megaz emberiséget, mintha mindenki örülne azon, hogy egy év ismét elszaladt fejünk felett s zeneszó és pohár csengés mellett lépünk át