Czegléd és Vidéke, 1895 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
— Telekkönyvi hatóságunknál a múlt évben 1.611,736 frt értékű ingatlant írtak át újabb tulajdonos nevére, s 1.446,244 frt adósságot tábláztak be, s csak 746,220 frtnyi zálogjogot töröltek, amiből látszik, hogy a lakosság közt meglehetős mennyiségű adósság forog kézen, és hogy tavaly sokkal kevesebbet fizettek ki, mint a mennyi adósságot felvettek. — A torokroncs aratása. Városunkban a múlt évben 189 gyermek betegedett meg torokroncsban, akik közül 108 meggyógyult , most is gyógykezelés alatt van, s 74 meghalt, ami mindenesetre sok ilyen várostól. — Legkevesebb betegedés volt júniusban, amikor 2 gyermek betegedett meg s csak 1 halt, meg, de bezzeg januárban 38, deczemberben pedig 43 betegedett meg. Elöljáróságunk a torokroncsra most oly szigorúan ügyel, hogy az elhurczolás elkerülése miatt az olyan házhoz, melyben ilyen beteg van, valamennyihez külön őrt állít, hogy a családtagokon kívül senkit be ne eresszen. Ez a városnak havon kint. 2 — 300 írtjába kerül, de az áldozatot, nem sajnálná senki, csak legalább ki tudnék szorítani, az ártatlan gyermekeknek ezt, a veszedelmes ellenségét.! — A selyemtenyésztés emelése végett a miniszter elrendelte, hogy városunkban az eperfákat össze kell számlálni. — Tiszteletbeli tisztségek. A főispán, Tally Ivánt tiszteletbeli főszolgabíróvá, dr. Szappanos Gerőt tiszteletbeli ügyésszé nevezte ki. — Az ipartestület kérvényt, adott, be a tanácshoz, hogy az iparos tanonczok beiratásánál szokásos 1 fit 50 kv beiratási dij töröltessék el. A tanács még eddig nem hozott határozatot. — Találmány a téglagyártás terén. Varga József, czeglédi lakos, aki a szolnoki téglagyárban dolgozik, olyan téglavető gépet talált fel, melylyel csapos téglákat, lehet készíteni. Az igy készített, téglákból sokkal erősebb falakat lehet építeni s égetését nálunk legközelebb megkísérlik. — Öngyilkos szerelmesek. Hánkán Mór 22 éves műszabi ász, a múlt nyáron E.Bragó Lajosnál is dolgozott segédként Czegléden. Azonban szülei Budapesten lakván, ő is visszament, s ott megismerte a 20 éves Neumann Gizella varróleányt. Nekik egymást megismerni és szeretni egy volt. Szüleik azonban tiltakoztak egybekelésük ellen, amire a szerelmesek elhatározták, hogy ha az életben nem lehet, legalább a halálban egyesülnek. Január 1-én a leány atyja keresztelőbe ment, mire az ifjak arra határozták magukat, hogy megszöknek. Budapestről el is indultak a reggeli vonattal Czeglédre, s itt Borsos Károly vendéglőjében reggeliztek, ahonnan Moskoviczhoz mentek ebédelni. Ebéd mán ellátogattak Faragó szobrászhoz, hol t Hankán a leányt, jegyese gyanánt, mutatta be s jól találták magukat. Hankán Faragónak revolvert is mutatott, melyről azt állitá, hogy most vette s szét etilé kipróbálni. Faragó tiltakozott a próba ellen, mert a városban nem szabad lövöldözni. Este a nagy vendéglőbe szálltak, hol szobájukat jól befűttetve, jókor lefeküdtek. Reggel 7 órakor keresték őket, de ajtajuk zárva volt. Többszöri zürgetésire csengettek, s mire a szobaleány odajutott, az ajtó nyitva, a szoba tele volt füsttel, s mindketten az ágyon vérükben feküdtek. A férfi eszméletlenül feküdt, a leány azonban teljes eszméleténél volt, s a rögtön érkezett rendőrkapitánynak elmondta, hogy közösen határozták el magukat az öngyilkosságra Szeme mindkettőnek be volt kötve, s a leány fején 2, a férfi fején 3 lősáb volt. Kivitték aztán őket a kórházba, ahol valószínű, hogy mindketten felgyógyulnak. — Rablógyilkos suhancz. Borzadalommal tölölte id a czeglédieket január 2-án a hír, hogy a lajosmizsei úton a nagy árok hiúja alatt egy meggyilkolt 16 éves fiú hullájára akadtak. Arcza a felismerhetetlenségig el volt torzítva, megszurkálva, összeverve élő vénet elborítva, s minden néven nevezendő ruhájától, meg fehérneműjétől is megfosztva. Mikor a hullát hazahozták a rendőrséghez, a szerencsétlen alapzatnak még az édesanyja is, ki rémülettel kereste haza nem jött fiát, csak nehezen, s csupán attól smert rá, mert a kezén az egyik ujja csonka volt. Erről lehetett megtudni, hogy a fiút, Máthé Istvánnak hívják, s az apja is Máthé István. A tettesnek pedig se hite se hánva nem volt. Azon-ban Horváth József esendőről mester és Szunyogh Károly városi rendőr-biztos nem kíméltek semmi rá- , rabságos, hogy az elvetemült gonosztevőt, kézre kerítsék. És 36 órai folytonos dicséretet érdemlő kitartó nyomozásuk sikerre vezetett. Hogy hogyan, az az ő titkuk, de tény, hogy most már előállították a rablógyilkost, Szabó Károly 18 éves juhász személyében, aki most már részletesen elmondta a tett lefolyását. Ugyanis ő még az új évi tivornya alkalmával megirigyelte, Malié István csinos ruháját, mely az új évre készült. Az egyik körben együtt mulattak, s hajnalban 4 — 5 óra tájban mentek haza felé az újváros szélén. Mátéék lakásától csak 100 lépésnyire lehettek, mikor Szabó Károly senkitől nem látva, hirtelen támadást intézett áldozatára, s a fejére ejtett több mély késszúrással előbb eszméletlen állapotba helyezte, azután a botjával agyonverte, végül pedig, hogy a halál annál biztosabb legyen, a nadrágszijjal megfojtotta. Majd a nadrágszijnál fogva, kihúzta a mizsei után s a nagy árokba a hidról levetette, s a hid alá elrejtette. Itt szedte le róla valamennyi tubáját, a melyekbe ő aztán felöltözött, s reggel ugyanazon tubában a hentesek közt forgolódott, anélkül, hogy valaki rosz szemmel nézett volna rá, vagy tettét sejtette volna. Szabó Károly annyira elvetemült, hogy semmi megbánást nem mutat, s a nyomozást és vizsgálatot vezető közegekkel rémségen tettéről egész közönyösen beszél. — Halálozás. Kállay Ferenczet, a járásbíróság kőnyomatosát, súlyos csapás érte. Neje, ki már régebb idő óta betegeskedett, az utóbbi időben felment az egyetemre, hogy a hírneves orvosokkal gyógyítassa kínos betegségét. Azonban halálát lelte Budapesten. Holttestét, hazahozták, s tegnap itthon nagy részvét mellett temették el. — Fölakasztotta magát. Fodor Sándor 48 éves gazdálkodó, akinek 3 évvel ezelőtt a cséplőgép a jobb karját leszakasztotta, január 1 -re virradóra felakasztotta magát. Mindamellett alig van olyan ember, aki sajnálná, mert hozzátartozóinak félkéztől is többet kellett tőle szenvedni, mint a mennyi jóban két kézzel részesítette őket. Az öngyilkosságra rég elhatározta magát. — Milleniumi magyar történelem. Az Athenaeum r. társulat kiadásában megjelenő A Magyar Nemzet Története czímű (milleniumi kiadás) tíz kötetes nagy munkának most jelent meg a 6-ik füzete, melyben Marczali Henriktől: „A merseburgi csata’1. „Az ágostai ütközet“. „Kalandozások a görög birodalomban k1 vannak remekül előadva. Ezt a füzetet is szebbnél-szebb képek díszítik. Műmellékletnek van hozzá csatolva egy X. századbeli miniature kép sikerült fénynyomata. Majd Lehel kürtjének rajzát találjuk, Dörre Tivadartól. Ugyanebben a füzetben találjuk Lehel vezér smes képét, abban a jelenetben mikor kürtjével leüti a német császárt stb. stb. Egyes füzet ára 30 kr. Előfizetés negyedévre (12 füzet) 3 fit 60.. fél évre (24 füzet) 7 fit. 20 kr. Kapható minden hazai könyvkereskedésben. — A legszebb ajándékok. A vidéki közönség, mely mostanában tömegesen rándul fel Budapestre, hogy Karácsonyra és újévre bevásárlásokat tegyen, a különböző csábító hirdetési ajánlatok között alig tud választani, alig tudja magát elszánni rá, hogy mit, vegyen övéinek. A kirakatokban szebbnél szebb tárgyak láthatók, de talán valamennyi között legszebbek a Sternberg Annia és Testvére-féle Kerepesi-úti hangszeripar telep kirakatában láthatók. Egy egész házat foglal e nagy vállalat, dúsan felhalmozva, úgy a földszinten, mint az emeleten a legkülönfélébb zenekarbeli s műkedvelői hangszerek az összes réz és fa-, fúvó és vonó hangszereken kívül zseniális combinatiojű dísz és játékhangszerek ,harmonikák, és harmoniumok mechanikai zenélő művek, magától játszó zeneeszközök, melyeken egész operákat lehet lejátszani, zenélő madarak, melyek a legszebb dalokat fütyülik, stb. stb. egyik legszebb s legérdekesebb tárgya az egész ipartelepnek egy nickelből készült, karácsonyfa állvány, mely ünnepélyes zenekiséret mellett, lassú ütemben forgatja a karácsonyfát.. Ára 25—32 fit. Ennél szebb karácsonyi ajándék alig képzelhető Az üzlet maga valóságos látványosságot képez, melyet a közönség csoportokban néz s különösen este kelt feltűnést, midőn az egész ipartelep villamos fényárban úszik megvilágítva az egész térséget. Ez a kereskedés a fővárosban annyira népszerű és kedvelt, hogy mostanában mindég zsúfolva van, a személyzet, alig győzi kiszolgálni a közönséget. 1 CZEGLÉD és VIDÉKÉ. 1 ső szám Vik évfolyam. CSARNOK Kiáltó számlák. „Tessék csak a számlámra írni !“ hányszor halljuk ezt a néhány szót a kereskedésekben. Akik mondják, többnyire elegáns megjelenésű, finoman öltözött urak és asszonyok , a társadalmi életben bizonyára szerepet játszanak és közirigylésnek a tárgyai. A kereskedő hajlong előttük és a fél világért se küldené nyakukra a számlát, mert tudja, hogy „biztos“ a pénze. Az idők azonban változnak a szegény számlákat törlesztik egyszer, kétszer, talán harmadszor is, de csinálnak a terhükre újabb, nagyobb adósságot. A kereskedő titokban aggódik, de jó képet vág a dologhoz. Egyszer aztán valahogy késik a fizetés, a számla elfekszik fél évig vagy annál is tovább és senki sem érdeklődik sorsa iránt. Azaz, hogy a kereskedő kezd ébredezni, mert az is megtörténhetik, hogy az elegáns „kundschaft“-ot más kereskedésben pillantja meg éppen olyankor, mikor a megszokott mozdulattal veti oda az ismeretes szavakat : „tessék csak a számlámra írni“. Ekkor kezdődik a „számlavándorlás“. Ismeretes feliratú borítékok zavarják a kundsehaftok ebéd utáni nyugalmát s az elfelejtett számlák jelentkezni bátorkodnak. Eleinte minden kommentár nélkül, később már szerény hangú figyelmeztetés kíséretében, végül pedig nyilvános czélzásokkal az ügyvédre és más effélékre. A „biztos kundsehaft“ azon veszi észre, hogy összeesküdtek ellene, sehol sem adnak neki és mindenünnen kérnek tőle. A számlák özöne elborítja, elegáns tartása meggörnyed az álmatlan éjszakák terhe alatt, finom mosolya eltűnik és a gondok felhői és ránczai jelentkeznek az arezon s mire az első végrehajtók bekopogtatnak, s először leltározzák el az elegáns szalont, akkorra már a finom ruha is megkopik és meg van viselve a társadalmi renomé is. Ki ne ismerné ez effajta históriákat, hisz oly köznapiak és annyiszor játszódnak le a szemünk előtt. Látunk becsületes, tisztességes embereket, akiket gyöngeség vagy tudja isten mi rávisz erre a végzetes útra és előttünk merülnek el az adósság tengerében. Némelyiknek oda kiálthatnánk előre, hogy ne tovább, mert vége van menthetlenül ! De hát kiavatkoznék a más ember dolgába, aztán meg annyi a szomorú példa, hogy beszédre, szóra nincs szükség. És a legnagyobb rész még sem okal, van akárhány, a ki látja a fuldoklót maga előtt s botorul megy a nyomába ; akad, aki prédikálja, hirdeti a bölcsességet és önmaga is dőre, balgatag. így mennek tönkre egész családok, sőt egész helységek, városok ; igy szegényedik az intelligentia, gazdagszik az uzsora és szaporodik a proletárok száma. Támad egy koldus eladósodott társadalom, mely ezerfelé van érdekelve és ezer fórumtól függ, mely szorultságában, szolgaságában mindenre képes. Ők a kereskedők főkönyvébe vezetett csöndes, elfejelt számiak, bár némák, de kiálltának. Ékes szavakkal hirdetik a korszak minden hibáját, a század végének minden könnyelműségét. Nem sírják vissza a régi erkölcsöket és nem dörögnek átkot a haladás műveire, de igenis bizonyítják, hogy a modern ember tehetetlen és meggondolatlan : tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér. És ezt éppen az az elem teszi, mely szegénységénél és szűk anyagi viszonyainál fogva leginkább rá volna utalva az életmódra, mely értelménél fogva megfontoltabb és okosabb is lehetne. És a vádak legfőkép, sőt egyedül a magyar Intellige11fiát illetik, annak is azt az osztályát, melynek munkaerejét leginkább veszi igénybe az ország, a társadalom. Ügyvédek, hivatalnokok, tanárok sorából kerülnek ki a szerencsétlenek, akik életerőben megtörve, munkakedvüktől megfosztva az anyagi tönk szélén legtöbbször egy nyomorgó család közepett küzdenek a reájuk nehezedő sorssal. Mit várhat aztán az ilyen emberektől a társadalom, az élet? Milyen munka lehet ezeknek a munkája? Hová lesz az általuk képviselt pályának, elvnek, eszmének és társadalmi osztálynak a becsülése, tekintélye, hova lesz annak a társadalomnak, intelligentiának erkölcsi és anyagi ereje, függetlensége, értéke, melynek ilyen tagjai vannak? Csoda-e, ha akadnak aztán ócsárlói, ellenségei a „lateiner“-