Czegléd és Vidéke, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

Vl-ik évfolyam. Az új örökösödési eljárásról. Újítások, okszerű reformok korát éljük. 1895. évi október hó 1-én életbe léptek az új egyházpoli­tikai törvények, ezt megelőzőleg 1891. évi november hó 1-én a sommás peres eljárást szabályozó 1893. évi XVIII. tczikk , 1890. évi január hó 1-én pedig életbe lépett az örökösödési eljárást szabályozó 1891. évi XVI.­­czikk, melyet az igazságügyminiszter 1895. évi október hó 11-én 13.195 számú rendeletével lép­tetett életbe. Nem czélunk e törvénynek tudományos magya­rázatát adni, azonban rövid ismertetését a közönség tájékoztatása végett szükségesnek tartjuk s adjuk azt a következőkben : Az 1891. évi XVI-ik törvényczikk az árvaszé­keknek és a törvényszéknek hatáskörét megszünteti és az örökösödési eljáráshoz tartozó minden peren­­kivüli ténykedést a kir. járásbíróságok hatáskörébe utal. Eddig a hirdetményi eljárást a kir. törvény­szék végezte, most ez megszűnik és a törvényszék eddigi hatásköre a kir. járásbíróságra megy át, ugyanazon ügyekben, melyben eddig a felek hirdet­ményi eljárás iránt adtak be a kir. törvényszékhez kérelmet, most az örökösök az illetékes kir. járás­­bíróságtól örökösödési bizonyítvány kiadását kérhetik, (98,99 §.) azok pedig, kik végrendelet alapján hagyo­mányosokként szerepelnek, hagyom­ányi bizonyítvány kiadása iránt folyamodhatnak. Az új törvény szerint a hagyatéki eljárás hiva­talból, vagy valamely érdekelt fél kérelmére indí­tandó meg, részletesen intézkedik továbbá a tekin­tetben, hogy hivatalból mikor indítható meg az örö­kösödési eljárás, s e tekintetben nagyon figyelemre méltó intézkedése az új törvénynek az, hogy ha a hagyatékhoz ingatlan vagyon tartozik, az örökhagyó halálától számított három hónap alatt sem az örökö­södési eljárás megindítását nem kérte az érdekeltek valamelyike, sem ugyanezen halai idő alatt hagyo­mány vagy örökösödési bizonyítvány kiadása iránt kérelmet elő nem terjesztettek, az örökösödési eljá­rást hivatalból kell megindítani, még akkor is, ha az örökösök valamennyien nagykorúak is. (4. §.) E tekintetben a kir. járásbíróság nyilvántartást vezet, úgy, hogy ha a nagykorú örökösök elhanya­golják is az örökösödési eljárás megindítását, megin­dítja azt a jár­ásbíróság; ez a gondoskodás azt fogja eredményezni, hogy telekkönyveink rendezettebbek lesznek, mint eddig voltak, a­mi nagy jelentőségű dolognak tekinthető, akkor, midőn telekkönyveink országszerte rendezetlen állapotban vannak. Meg kell említenünk, hogy eddigi eljárásunkban a hagyományosok és az örökhagyó hitelezőinek nem volt megengedve az, hogy az örökösödési eljárás megindítását kérjék, most már ehhez is joguk van a­­ — h­a nagyságnak nincs ellenére, hogy az uta­zás unalmait egy kis csevegéssel rövidítsük, a­mi engem illet, nekem az gyönyör lenne. — Ön igen udvarias, hiszen még nem is ismer­jük egymást. — Én ismerem nagyságot. — Honnan? — Kegyedet már három év előtt láttam m—­j álmomban. — Ön nagyon naivnak tart engem. —­ Lehet, hogy állításom merész, de talán a kegyed részéről is valami csodás emlékkel találkozik. Éppen ma, aug. 17. múlt három éve, hogy utazáso­mat a föld körül elkezdtem. Ezen utamban különös volt az első álmom. Azt álmodtam ugyanis, mintha Konstantinápoly egyik szép terén, a keleti ég csodás csillagpompájában gyönyörködtem volna. Közelemben részeg török katonák zajongását hallom s női sikol­tásokat. Odasietek. Két európai hölgyet találok ott a legkevesebb helyzetben, katonák által körül véve. Néhány sikerült box és az angol konzulra való hi­vatkozás, más irányba terelte a katonákat. A színésznő örömtől ragyogó szemekkel tekin­tett az angolra. — Hogyan tehát ön volt? —* Én, igen én, álmodtam. Mert csak álom volt Madame, a bájos istennőt azóta hiába keresem. Ezt oly szerelmes tekintettel, oly hévvel monda az angol, hogy a szép hölgy túláradó érzelmeinek hatása alatt a lord keblére borult, nevezetteknek, így sok igazságos igényt lehet — pe­res eljárás mellőzésével — érvényesíteni. Részletesen intézkedik a törvény a haláleset felvételéről s a sokszor szükséges biztosítási intéz­kedésekről, továbbá a leltározásról. Most már a lel­­tárbiztos jelentését a haláleset felvétel kapcsán a járásbírósághoz terjeszti be minden esetben akkor is, ha az örökösök közt kiskorúak, gondnokság alá he­lyezettek vagy távollevők vannak is. Az árvaszék ezután hagyatéki ügyeket nem tárgyal s hagyatéki ügyek tárgyalásával kir. közjegyzőt meg nem biz, hanem a kir. közjegyző által letárgyalt hagyatéki ügyet a kiskorúak, gondnokság alatt levő nagykor­úak és távollevők érdekeinek szempontjából felülvizsgálja s a­mennyiben a kiskorú érdekét sértve nem látja, a tárgyalási jegyzőkönyvet jóváhagyási záradékkal ellátja. A leltározás körüli eljárás marad a régi, az­zal a különbséggel, hogy a leltározó közegek közé a törvény a kit közjegyzőt és a bírósági végrehajtót is hozzásorozza. A leltárbiztos eljárását a járásbíró­ság felülvizsgálja s ha szükséges, pótlást vagy ki­­egészítést rendel el. A hagyatékok tárgyalására vo­natkozó megbízást a kir. járásbíróság adja meg, meg­bízottként a kir. közjegyző szerepel, a­kinek hatás­köre jelentékenyen kiterjesztetett így a tényleges bir­tokos bejegyzését megelőző eljárásnak, adatok be­jegyzésének a helyszínén leendő eszközlésére is. (52. §.) A kir. közjegyző által megejtett tárgyalás be­fejeztével, az örökösödési ügy érdemében a járásbí­róság érdemileg határoz, ha az örökösök csak a ha­gyaték bizonyos részére egyeztek meg, akkor rész­letes átadó végzést hoz s a hagyaték többi r­észére pedig perreutasító rendelkezést tesz. Hogy azonban az új örökösödési eljárás kellő sikert érjen, gondoskodott a törvény, hogy a közi­gazgatás közegei, az állami anyakönyvvezetők a meg­történt haláleseteket a kir. járásbírósággal pontosan közöljék, minden hó végén pedig a történt halálozá­sokról lajstromos jelentést tegyenek. Meg kell még említenünk, hogy folyó évi ja­nuár 1-től kezdve a kir. járásbíróság magán végren­deletet őrizetbe el nem fogad, e szerint csupán a végrendeletek őrzésének funkc­iója a kir. közjegyzők hatáskörébe megy át, azonban a végrendeletek ez­után is a kir. járásbíróságnál hirdettetnek ki. Ennyit az új örökösödési törvényről. Egyet már előre jelezhetünk, hogy az új törvény haladást jelent és a közönségnek hasznára lesz, azonban ez a hatása csak évek múltával lesz szembetűnően tapasztalható Veritas. hot, nincs alkalom úgy mulatni ma már, mint azok­ban a bizonyos régi jó időkben. Egyhangú, szomorú a társadalmi élet s a társaskörök nem rendeznek es­télyeket, mulatságokat. Ebben csak a Szilveszter, az esztendő utolsó napja a kivétel. Ekkor minden valamire való em­ber mulatni akar és van is rá alkalom. Az idén is a kaszinó, a népkör és az iparos ifjak egylete ren­dezett estélyt Szilveszterkor. És mind a háromról nagy megelégedéssel nyilatkoznak, akik részt vettek benne s mulatva kezdték el a második ezer esztendőt. A kaszinó estélyét a Scheffer-féle szállóban tartották meg, a Zeneegylet közreműködésével. Hogy pedig ez a mu­latság jól sikerült, nem egészen a rendezőség érdeme, mert biz az még a tánc­termet sem füt­tette be. Egyébként a műsor érdekes volt. A zeneegylet pom­pásan játszott, Zám­lor János ügyvéd igen ügyesen magyarázta szellemes felolvasásában a „váltót.“ Dr. Török István búcsúztatója, amelyet tározónkban közlünk, szintén nagyon tetszett. Érdekes volt Józsa László monológja, amely tulajdonképen dialóg volt, a 20-ik század társadalmi életéről. A legnagyobb vonzóerőt természetesen a táncz képezte, annál inkább, mert szép tánczosnőkben nem volt hiány, amit ez a névsor is igazol. Ott voltak: Asszonyok: Akócs István­né, Ballay Győz­őné, özv. Deli Kálmánné, Érdeki Boldi­­zsárné, Égi Jenőné, Fabianek Vilmosné, Füle Baliié, Gubányi Ferenczné (Pilis), Hajós Zsigmondné, Hal­fer Lajosné, Kovács Antalné, Komjáthy Sándorné, Komáromi Lászlóné, Kozmáth Gusztávné, Luczen­­bacher Imréné, Makkay Ferenczné, Martinovich Gyu­­láné, Paulovits Károlyné, Réthy Lajosné, Thurzó Adorjánné, Szabó Nandurné, Schillinger Rezsőné, Sch­illinger Gusztávné, Szikszay Istvánná, Sebők Jó­­zsefné, Vajda Györgyi­ és Zalai Edéné. Leányok: Ballay Bella, Beret­vas Magda és Jutka (N-Kőrös), Érdeki Etelka, Égi Leomin és Janka, Füle Marcsa, Gubányi Margit (Pilis), Gu­­body Mari, Gubody Ilonka, dr. Heitl Ivotté, Józsa Ilona, Kovács Ilona, Milike és Vilma, Komáromi Lidikó, Kozmáth­ Elvira, Luczenbacher Mariska, Mar­­linovits Ilonka, Rafaelovits Katinka, Szabó Margit (Fegyvernek), Szikszay Margit, Sebők nővérek stb. Pont 12 órakor, midőn megkondultak a haran­gok, a czigány a Rákóczyt húzta s mindenkin a meghatottság vett erőt a második ezred küszöbén. Referádánkat azzal az óhajtással végezzük, bárha a kaszinó, más városok példájára, minden 2-ik szombaton rendezne egy-egy családias, kedélyes kis összejövetelt. Czegléd és Vidéke Szilveszter. Sokat és méltán panaszkodnak minálunk azért, hogy megromlottak a régi, jó erkölcsük és nem le­ A népkör szilveszter estéje ma sem maradt érdekesség tekin­tetben a régiek mögött. Zsúfolásig megtelt az a régi — De hát mért nem látogatott ön meg más­nap ? kérdé azután, mikor piruló arczát felemelő ? — Korán reggel párbajom volt. Megsebesültem s mire elhagyhattam az ágyat, kegyed nem volt Bizáncban. A szép hölgy egy könnyet itatott fel fehér zsebkendőjével s újra kezét nyujtá a lordnak, a ki égő ajkaihoz s kebléhez szok­tá azt. * Negyed napra Pekougban kikötött a hajó. Az angol karöltve ment Csinoséi!’ urhölgygyel és ennek anyjával az Anglikán templom felé, a papi hivatalba. A tisztelendő nem volt otthon, de a mint szol­gája mondá, nemsokára visszatér. Black titkolózó mosolylyal kért a hölgyektől bocsánatot, hogy egy pillanatra távozhassak. Karikagyűrűket akart venni s nyakéket meny­asszonyának. A­mint kilép a kapun a postafutóval találkozik, a ki egy levelet ad át neki. — Az a hölgy, a ki önnel van, elfeledte rá írni a helyet, a­hova a levelet vigyem. Angolunk megnézi a levelet, csakugyan hiány­zik róla a hely, csupán a név van rajta: Ivan­off Leonora urhölgynek. Valami titkos késztés folytán forgatja össze­vissza s ez a kérdés áll sötét árnykényt eleje ; m­ért nem téged bízott meg a menyasszonyod a levél fel­adásával s miért nei­ szólt róla, holott e tájról leve­­­­­et küldeni nagy bajjal jár. Félre húzódik egy legyezőpálma árnyéka alá és feltöri a pecsétet. — A levélben ez volt: Kedves Nórám! Kaczagva irom neked e sorokat, képzeld csak megint egy hóbortos angolt fogtam. A Baedeker jó kelepcze: három hónap óta ez a kilenczedik, a­ki beléakadt. Ha láttad volna, mily komolyan állította, hogy miként szabadított onnét meg, a­hol nem is jártam. S ha láttad volna, milyen jól adtam én a meglepettetett és a hálától Vérzékenyüket. Nevedted­­ben elájultál volna. A férfiak rettentő ostobák, kedvesem, különö­sen lord Black, valóságos bivaly. Szemei olyanok, mint egy birkáé, füleire ráakaszthatná a kalapját, hosszú lábairól a madarak azon osztálya jut eszembe, a­melyet „gázlók“ névvel jelez a tudomány. Bosszant, hogy valami csinosabb férfit neki ta­lálok, de kibékít, hogy zsebei duzzadtak. Ez az angol tulok a kilenczedik férjem­. No de Kaszanova kalandjai ezzel is szaporod­nak s mihelyt dollárjait a kezembe adja, megőrzés végett, őt magát azonnal itt fogom felejteni Szumatra mangosztin kofái között Nem irhatok többet. Készü­lök az esküvőre. Hahahat Irén. Angolunk olyan szemekkel nézett maga elé, mint egy kitömött krokodilus. Azonban egy agyalö­­vés hangjára magához tért,­­ hosszú lábszáraival­­ repülni kezdett a Szinga­púrba induló hajó felé .­i e­ l­ső szám.

Next