Czegléd és Vidéke, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-05 / 1. szám
Vl-ik évfolyam. Az új örökösödési eljárásról. Újítások, okszerű reformok korát éljük. 1895. évi október hó 1-én életbe léptek az új egyházpolitikai törvények, ezt megelőzőleg 1891. évi november hó 1-én a sommás peres eljárást szabályozó 1893. évi XVIII. tczikk , 1890. évi január hó 1-én pedig életbe lépett az örökösödési eljárást szabályozó 1891. évi XVI.czikk, melyet az igazságügyminiszter 1895. évi október hó 11-én 13.195 számú rendeletével léptetett életbe. Nem czélunk e törvénynek tudományos magyarázatát adni, azonban rövid ismertetését a közönség tájékoztatása végett szükségesnek tartjuk s adjuk azt a következőkben : Az 1891. évi XVI-ik törvényczikk az árvaszékeknek és a törvényszéknek hatáskörét megszünteti és az örökösödési eljáráshoz tartozó minden perenkivüli ténykedést a kir. járásbíróságok hatáskörébe utal. Eddig a hirdetményi eljárást a kir. törvényszék végezte, most ez megszűnik és a törvényszék eddigi hatásköre a kir. járásbíróságra megy át, ugyanazon ügyekben, melyben eddig a felek hirdetményi eljárás iránt adtak be a kir. törvényszékhez kérelmet, most az örökösök az illetékes kir. járásbíróságtól örökösödési bizonyítvány kiadását kérhetik, (98,99 §.) azok pedig, kik végrendelet alapján hagyományosokként szerepelnek, hagyományi bizonyítvány kiadása iránt folyamodhatnak. Az új törvény szerint a hagyatéki eljárás hivatalból, vagy valamely érdekelt fél kérelmére indítandó meg, részletesen intézkedik továbbá a tekintetben, hogy hivatalból mikor indítható meg az örökösödési eljárás, s e tekintetben nagyon figyelemre méltó intézkedése az új törvénynek az, hogy ha a hagyatékhoz ingatlan vagyon tartozik, az örökhagyó halálától számított három hónap alatt sem az örökösödési eljárás megindítását nem kérte az érdekeltek valamelyike, sem ugyanezen halai idő alatt hagyomány vagy örökösödési bizonyítvány kiadása iránt kérelmet elő nem terjesztettek, az örökösödési eljárást hivatalból kell megindítani, még akkor is, ha az örökösök valamennyien nagykorúak is. (4. §.) E tekintetben a kir. járásbíróság nyilvántartást vezet, úgy, hogy ha a nagykorú örökösök elhanyagolják is az örökösödési eljárás megindítását, megindítja azt a járásbíróság; ez a gondoskodás azt fogja eredményezni, hogy telekkönyveink rendezettebbek lesznek, mint eddig voltak, ami nagy jelentőségű dolognak tekinthető, akkor, midőn telekkönyveink országszerte rendezetlen állapotban vannak. Meg kell említenünk, hogy eddigi eljárásunkban a hagyományosok és az örökhagyó hitelezőinek nem volt megengedve az, hogy az örökösödési eljárás megindítását kérjék, most már ehhez is joguk van a — ha nagyságnak nincs ellenére, hogy az utazás unalmait egy kis csevegéssel rövidítsük, ami engem illet, nekem az gyönyör lenne. — Ön igen udvarias, hiszen még nem is ismerjük egymást. — Én ismerem nagyságot. — Honnan? — Kegyedet már három év előtt láttam m—j álmomban. — Ön nagyon naivnak tart engem. — Lehet, hogy állításom merész, de talán a kegyed részéről is valami csodás emlékkel találkozik. Éppen ma, aug. 17. múlt három éve, hogy utazásomat a föld körül elkezdtem. Ezen utamban különös volt az első álmom. Azt álmodtam ugyanis, mintha Konstantinápoly egyik szép terén, a keleti ég csodás csillagpompájában gyönyörködtem volna. Közelemben részeg török katonák zajongását hallom s női sikoltásokat. Odasietek. Két európai hölgyet találok ott a legkevesebb helyzetben, katonák által körül véve. Néhány sikerült box és az angol konzulra való hivatkozás, más irányba terelte a katonákat. A színésznő örömtől ragyogó szemekkel tekintett az angolra. — Hogyan tehát ön volt? —* Én, igen én, álmodtam. Mert csak álom volt Madame, a bájos istennőt azóta hiába keresem. Ezt oly szerelmes tekintettel, oly hévvel monda az angol, hogy a szép hölgy túláradó érzelmeinek hatása alatt a lord keblére borult, nevezetteknek, így sok igazságos igényt lehet — peres eljárás mellőzésével — érvényesíteni. Részletesen intézkedik a törvény a haláleset felvételéről s a sokszor szükséges biztosítási intézkedésekről, továbbá a leltározásról. Most már a leltárbiztos jelentését a haláleset felvétel kapcsán a járásbírósághoz terjeszti be minden esetben akkor is, ha az örökösök közt kiskorúak, gondnokság alá helyezettek vagy távollevők vannak is. Az árvaszék ezután hagyatéki ügyeket nem tárgyal s hagyatéki ügyek tárgyalásával kir. közjegyzőt meg nem biz, hanem a kir. közjegyző által letárgyalt hagyatéki ügyet a kiskorúak, gondnokság alatt levő nagykorúak és távollevők érdekeinek szempontjából felülvizsgálja s amennyiben a kiskorú érdekét sértve nem látja, a tárgyalási jegyzőkönyvet jóváhagyási záradékkal ellátja. A leltározás körüli eljárás marad a régi, azzal a különbséggel, hogy a leltározó közegek közé a törvény a kit közjegyzőt és a bírósági végrehajtót is hozzásorozza. A leltárbiztos eljárását a járásbíróság felülvizsgálja s ha szükséges, pótlást vagy kiegészítést rendel el. A hagyatékok tárgyalására vonatkozó megbízást a kir. járásbíróság adja meg, megbízottként a kir. közjegyző szerepel, akinek hatásköre jelentékenyen kiterjesztetett így a tényleges birtokos bejegyzését megelőző eljárásnak, adatok bejegyzésének a helyszínén leendő eszközlésére is. (52. §.) A kir. közjegyző által megejtett tárgyalás befejeztével, az örökösödési ügy érdemében a járásbíróság érdemileg határoz, ha az örökösök csak a hagyaték bizonyos részére egyeztek meg, akkor részletes átadó végzést hoz s a hagyaték többi részére pedig perreutasító rendelkezést tesz. Hogy azonban az új örökösödési eljárás kellő sikert érjen, gondoskodott a törvény, hogy a közigazgatás közegei, az állami anyakönyvvezetők a megtörtént haláleseteket a kir. járásbírósággal pontosan közöljék, minden hó végén pedig a történt halálozásokról lajstromos jelentést tegyenek. Meg kell még említenünk, hogy folyó évi január 1-től kezdve a kir. járásbíróság magán végrendeletet őrizetbe el nem fogad, e szerint csupán a végrendeletek őrzésének funkciója a kir. közjegyzők hatáskörébe megy át, azonban a végrendeletek ezután is a kir. járásbíróságnál hirdettetnek ki. Ennyit az új örökösödési törvényről. Egyet már előre jelezhetünk, hogy az új törvény haladást jelent és a közönségnek hasznára lesz, azonban ez a hatása csak évek múltával lesz szembetűnően tapasztalható Veritas. hot, nincs alkalom úgy mulatni ma már, mint azokban a bizonyos régi jó időkben. Egyhangú, szomorú a társadalmi élet s a társaskörök nem rendeznek estélyeket, mulatságokat. Ebben csak a Szilveszter, az esztendő utolsó napja a kivétel. Ekkor minden valamire való ember mulatni akar és van is rá alkalom. Az idén is a kaszinó, a népkör és az iparos ifjak egylete rendezett estélyt Szilveszterkor. És mind a háromról nagy megelégedéssel nyilatkoznak, akik részt vettek benne s mulatva kezdték el a második ezer esztendőt. A kaszinó estélyét a Scheffer-féle szállóban tartották meg, a Zeneegylet közreműködésével. Hogy pedig ez a mulatság jól sikerült, nem egészen a rendezőség érdeme, mert biz az még a tánctermet sem füttette be. Egyébként a műsor érdekes volt. A zeneegylet pompásan játszott, Zámlor János ügyvéd igen ügyesen magyarázta szellemes felolvasásában a „váltót.“ Dr. Török István búcsúztatója, amelyet tározónkban közlünk, szintén nagyon tetszett. Érdekes volt Józsa László monológja, amely tulajdonképen dialóg volt, a 20-ik század társadalmi életéről. A legnagyobb vonzóerőt természetesen a táncz képezte, annál inkább, mert szép tánczosnőkben nem volt hiány, amit ez a névsor is igazol. Ott voltak: Asszonyok: Akócs Istvánné, Ballay Győzőné, özv. Deli Kálmánné, Érdeki Boldizsárné, Égi Jenőné, Fabianek Vilmosné, Füle Baliié, Gubányi Ferenczné (Pilis), Hajós Zsigmondné, Halfer Lajosné, Kovács Antalné, Komjáthy Sándorné, Komáromi Lászlóné, Kozmáth Gusztávné, Luczenbacher Imréné, Makkay Ferenczné, Martinovich Gyuláné, Paulovits Károlyné, Réthy Lajosné, Thurzó Adorjánné, Szabó Nandurné, Schillinger Rezsőné, Schillinger Gusztávné, Szikszay Istvánná, Sebők Józsefné, Vajda Györgyi és Zalai Edéné. Leányok: Ballay Bella, Beretvas Magda és Jutka (N-Kőrös), Érdeki Etelka, Égi Leomin és Janka, Füle Marcsa, Gubányi Margit (Pilis), Gubody Mari, Gubody Ilonka, dr. Heitl Ivotté, Józsa Ilona, Kovács Ilona, Milike és Vilma, Komáromi Lidikó, Kozmáth Elvira, Luczenbacher Mariska, Marlinovits Ilonka, Rafaelovits Katinka, Szabó Margit (Fegyvernek), Szikszay Margit, Sebők nővérek stb. Pont 12 órakor, midőn megkondultak a harangok, a czigány a Rákóczyt húzta s mindenkin a meghatottság vett erőt a második ezred küszöbén. Referádánkat azzal az óhajtással végezzük, bárha a kaszinó, más városok példájára, minden 2-ik szombaton rendezne egy-egy családias, kedélyes kis összejövetelt. Czegléd és Vidéke Szilveszter. Sokat és méltán panaszkodnak minálunk azért, hogy megromlottak a régi, jó erkölcsük és nem le A népkör szilveszter estéje ma sem maradt érdekesség tekintetben a régiek mögött. Zsúfolásig megtelt az a régi — De hát mért nem látogatott ön meg másnap ? kérdé azután, mikor piruló arczát felemelő ? — Korán reggel párbajom volt. Megsebesültem s mire elhagyhattam az ágyat, kegyed nem volt Bizáncban. A szép hölgy egy könnyet itatott fel fehér zsebkendőjével s újra kezét nyujtá a lordnak, a ki égő ajkaihoz s kebléhez szoktá azt. * Negyed napra Pekougban kikötött a hajó. Az angol karöltve ment Csinoséi!’ urhölgygyel és ennek anyjával az Anglikán templom felé, a papi hivatalba. A tisztelendő nem volt otthon, de a mint szolgája mondá, nemsokára visszatér. Black titkolózó mosolylyal kért a hölgyektől bocsánatot, hogy egy pillanatra távozhassak. Karikagyűrűket akart venni s nyakéket menyasszonyának. Amint kilép a kapun a postafutóval találkozik, a ki egy levelet ad át neki. — Az a hölgy, a ki önnel van, elfeledte rá írni a helyet, ahova a levelet vigyem. Angolunk megnézi a levelet, csakugyan hiányzik róla a hely, csupán a név van rajta: Ivanoff Leonora urhölgynek. Valami titkos késztés folytán forgatja összevissza s ez a kérdés áll sötét árnykényt eleje ; mért nem téged bízott meg a menyasszonyod a levél feladásával s miért nei szólt róla, holott e tájról leveet küldeni nagy bajjal jár. Félre húzódik egy legyezőpálma árnyéka alá és feltöri a pecsétet. — A levélben ez volt: Kedves Nórám! Kaczagva irom neked e sorokat, képzeld csak megint egy hóbortos angolt fogtam. A Baedeker jó kelepcze: három hónap óta ez a kilenczedik, aki beléakadt. Ha láttad volna, mily komolyan állította, hogy miként szabadított onnét meg, ahol nem is jártam. S ha láttad volna, milyen jól adtam én a meglepettetett és a hálától Vérzékenyüket. Nevedtedben elájultál volna. A férfiak rettentő ostobák, kedvesem, különösen lord Black, valóságos bivaly. Szemei olyanok, mint egy birkáé, füleire ráakaszthatná a kalapját, hosszú lábairól a madarak azon osztálya jut eszembe, amelyet „gázlók“ névvel jelez a tudomány. Bosszant, hogy valami csinosabb férfit neki találok, de kibékít, hogy zsebei duzzadtak. Ez az angol tulok a kilenczedik férjem. No de Kaszanova kalandjai ezzel is szaporodnak s mihelyt dollárjait a kezembe adja, megőrzés végett, őt magát azonnal itt fogom felejteni Szumatra mangosztin kofái között Nem irhatok többet. Készülök az esküvőre. Hahahat Irén. Angolunk olyan szemekkel nézett maga elé, mint egy kitömött krokodilus. Azonban egy agyalövés hangjára magához tért, hosszú lábszáraival repülni kezdett a Szingapúrba induló hajó felé .i e lső szám.