Állami polgári leányiskola, Cegléd, 1918
kezett pusztítás, rongálás, piszok és szenny 1920. január 26-ig tette lehetetlenné a tanítás megszakadt fonalának újra való felvételét. Úgy ez, mint a megelőző idők állandó izgalmai, s a későbbi idők fájdalmas hatást ébresztő utórezgései, bizony egy cseppet sem biztosították az iskolai élet kívánatos nyugalmát, úgy hogy kénytelenek vagyunk beismerni, hogy végzett munkánk még a ráfordított idővel sem áll arányban, s hogy úgy az észbeliekben, mint az erkölcsi irányításban a pótolni valók egész halmaza mered elénk !... Az értesítőnek szűkre szabott keretei miatt csak elsuhanunk iskolánk belső életében határkövet jelző ama évszám mellett, mely ennek az intézménynek betöltött 50 évét jelentette az 1918/19. tanév befejeztével. Terveink, szándékaink zöldjét elsenyvesztette szerencsétlen országunkra nehezedő sötét korszaknak világosságot felfogó uralma, s igy összefoglaló képet sem tudunk adni iskolánkról, annak történetéről, s a közre gyakorolt hatásáról s jövőbeli terveiről. Egyike pedig az az ország legrégibb enémű intézeteinek. Csak 2 iskola van, mely ekkora múltra tekinthet vissza — az egyik Czeglédé!... A város áldozatkészsége folytán 1869. őszén nyílt meg az iskola, s míg az első 15 évben a négy osztály létszáma 29 s 40 között ingadozott, a 30. év végén 125 volt, a 40. év végén 218, az utolsó öt évben már 300-on felüli létszámmal dolgozott, jelenben pedig — helyiségeinek elégtelen volta miatt — a jelentkezők mindegyikét fel sem tudja venni. Pedig — s ezt hangsúlyozom — a felvételt kérők mind helybeliek !... Az iskola 50 éves pályafutásának minden mozzanatában végcélja nem a hivatali pályáknak meghódítása, nem a kenyérért a hivatali szobákban versengők amúgy is nagy tömegének megnövesztése, de a nőnek családi és anyai hivatásával egybekötött ismeretek megszerzése által az életnek nemes tartalommal való ellátása s az életre való nevelése.