Állami polgári leányiskola, Cegléd, 1932
I. Cselekedtető oktatás. Az egyes tárgyak tanításában követett módszeres eljárások •állandó kísérletezés és széleskörű viták tárgyául szolgáltak a legrégibb idők óta. A pedagógiai irodalom nagyszámú művelőinek vitáiból s az ezekből időnként levont következtetések és célszerűségek hatásai alatt újabb és újabb rendszerek alakultak ki annak a nagy célnak a szolgálatában: milyen pedagógiai elvek s milyen didaktikai el* járások alkalmazásával lehet úgy alsó, mint középső fokon a ta* múlásra s e réven a megtartásra szánt anyagot könnyen felfog* hatóvá, állandóvá, vagyis bármikor könnyen felidézhetővé tenni. Tagadhatatlan, hogy az iskolák tanárainak oktatói készsége s ennek révén az elérhető s biztosítható eredmény a gyakorlatba vitt módszer, illetve módszeres eljárás lényegétől s ennek mikénti s milyen mérvben való alkalmazásától függ igen tekintélyes részben. De ép annyira igazolható az is, hogy a tanárember, különösen ha már évtizedeket töltött a nevelői s oktatói pályán, a saját ■éizés* és gondolatvilágában is megfigyelés tárgyává tehetett ezen oktatói eljárásokból jó néhányat s úgy tanulmányai, mint különösen most már tanári pályáján szerzett gyakorlati tapasztalatai révén maga is követ bizonyos metodikai irányt, mellyel tanítványai részére igyekszik érzékelhetővé, világossá s könnyebben felfoghatóvá tenni a reábizott tantárgy anyagának elsajátíthatását. A tanítandó anyag ugyanis könnyen gyúrhatóvá válik a tanításra valóban rátermett tanár kezében, míg holt, mozdíthatatlantömeg marad a hivatását be nem töltő oktató kezében. A módszer jósága, alkalmazhatósága végső fokon mégis csak — á —