Czegléd, 1885 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-02 / 31. szám

Harmadik évfolyam 1885. 31-fős szám. Czegléd, Augusztus 2. Előfizetési díj : Helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre . . . . 4 frt. — Fél évre...................2 frt. — Negyedévre .... 1 frt. — Egyes szám ára 10 kr. Szerkesztőség: I. kerület 94. sz. a. vasut-utczán. Ide a szerkesztőhöz küldendők a kéziratok és mindennemű hirdet­mények. — Kéziratok vissza nem adatnak. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. Megjelenik hetenkint egyszer Vasárnap. Hirdetmények: Egy hasábos petit sor 15 kr. Na­gyobb és többszöri hirdetéseknél tetemes ál-leengedés. Minden be­iktatásnál külön 30 kr. bélyegdíj előre fizetendő. (Hirdetményt még szombaton délelőtt is elfogad e lap) Nyílttérben megjelenő közlemények minden sora 35 krajczár, a reclamációk a kiadóhivatalhoz küldendők. Gyümölcs termelésünk. Szembetűnő vagyoni jóllét, sőt erkölcsi szelidülése is az egyes vidékek vagy hely­ségek lakóinak ott van, hol a gazdálkodás mellett a gyümölcs tenyésztés magasabb fokra emelkedett; s azon haszon és gyönyör, mely egyeseknek ügyesség és tárgy szere­tettel ápolt gyümölcsöseik látásakor még a legmüveletlenebb embert is csiklandoztatja: oly tények, melyeket meg nem érteni, szána­kozásra málló jel volna. Ha a gazdát vesszük, ennek minden le­­hellete, szivének minden ütése a haszon utáni esdeklés. S mégis hogy van — mit fájdalom tagadni alig lehet! — hogy a gazdák kö­zött olyan kevés található, ki saját érdekét felfogva, önmagának és utódainak ez után is jövedelmi forrást igyekeznék nyitni ?! E kérdésnek általánosságban való megvita­tását másokra bízzuk. — Most csak a gyü­­mölcsészet körébe szorítkozva igyekszem fel­mutatni az okszerű gyümölcstermeléssel el­érhető anyagi és erkölcsi hasznot, mely e vá­ros egyeseire és közönségére oly jótékonyan hathatna. És mi fő, csak nem ingyen. Gyümölcs termelésből az egyes gazdára vagy magára a városra háramló tetemes hasznot részletekbe kimutatni véleményünk szerint felesleges, elégnek tartjuk a szomszéd városokra N.-Kőrös, Kecskemét hivatkozni. Nem kételkedünk, hogy mindenki ismeri azt a forgalmat és jövedelmet, melyet e két vá­ros egyesei a gyümölcstermelés folytán el­érnek. De nem csak magán­érdekből, hanem nemzetgazdasági szempontból óhajtandó a gyümölcstenyésztésnek nemcsak itt, hanem országszerte való felvirágoztatása, mint az okszerű gazdálkodás egyik igen jövedelmező ágának úgy mennyiség mint minőség tekin­tetében. Ki közgazdaságunk s igy anyagi érde­keink előmozdítása iránt érdeklődik, lehetet­len, hogy ne érdeklődjék azon eszközök iránt is, melyekkel azon segíthetünk. Ezen eszközök között vannak olyanok is, melyek költségesek, nagy befektetést és hosszú időt­­ kívánnak, míg az egyeseket jólléthez veze­­­­tik; de vannak olyanok is, melyek kevés­­ költséggel s aránylag rövid idő alatt a kez­deményezőnek is, de az utódoknak bizonyo­san szép anyagi hasznot hozand s a közer­­kölcsiséget nagy mértékben javítja. Ilyen jövedelmező általános gazdasági mellék foglalkozásnak a gyümölcstermelésnek kellene lenni Czegléden ,s, hol ahol a szük­séges talaj és égalji viszonyok meg vannak s az általános érdeklődésben sincs hiány egészben. Tudom ugyan, hogy sokan mondják: „nem arra való a talajunk, meg van is ne­künk gyümölcsünk, aztán minek ültessünk, úgy se tudjuk ha termés van — eladni. Nem helyes gondolkozás az ilyen, a jó és nemes gyümölcsöt mindig lehet téliesíteni, van annak mindig piacza és kelen­dősége, csak tudjuk azt piaczképesen előállí­tani s oly mennyiségben, hogy ha egy nagy városi gyümölcs­kereskedő egy jó fajból szá­zakra menő mázsát rendel meg, azt kiszol­gálni tudjuk. Miért van a kecskeméti és a.-kőrösi gyü­mölcsnek piacra és jó ára, hisz ezen városok talaj és égalji viszonyai azonosak a miénk­kel ? Azért, mert piaczképes jó és nemes fa­jokat tenyésztenek s úgy kezelik, hogy Bécs vagy Berlinben is úgy néznek ki, mintha akkor szednék le a fáról. Lássunk e téren is utána jövedelmünk emelésének, a­mit a múltban a körülménye miatt elmulasztottunk, igyekezzünk helyre tolni — fogjunk hozzá az okszerű csomó termeléshez, mint gazdaságunk egyik jövede­mező ágához. A „CZEGLÉD“ TÁRCZÁJA. (Folyt, és vége.) Van valami a dologban, hogy­ az érzelmek na­gyobb hatása alatt vagyunk akkor, ha hegymagas­latokra fölemelkedve széttekintünk. Szemünk nagyobb teljét látja a hegy­vidék szépségeinek. Zig­zeg utak vezetnek fel a Nowy emlékhez egy sziklás hegy nyújtvány legmagasabb pontjára. A­ki nem sajnálja fáradságát, hálásan jutalmazza meg a szép kilátás, mely odafenn várakozik reá. Az útmelléken zöld levelek közzü­l földi eprek piros fejecskéi kandikáltak ki, hogy a szép szinti ciklámenek illatárjával versenyezhessenek. Szedtünk ebből, szedtünk abból is. A ciklámen csokrokat a hölgyeknek adtuk. Ha már az illatos virágosat letöri kapzsi kéz, haljon a meg lassú ha­lállal női kebleken. Fölérünk. Fejünk fölött még magasabban emel­kedik kemény szikláról a Nowy emlék. Ritka embernek jut a szerencse, hogy éltében emeljenek már neki oszlopot. Nowy szerencsés ember. Szereti betegeit, bár ő maga a legnagyobb beteg. A Nowy-Stein alapja hála. Szépen látszik innen G­rácz, közepén emelkedik várhegye, melyet lombos erdő környez. Jó szem táv­cső nélkül is kiveszi. A másik oldalon megvilágítja a nap a távol Wimpfen kastélyt, kiemeli a Klamm és római út egyes részleteit s bearanyozza a Schuld tar fejét. Látszik az a sok gyümölcsös kert, mely a griczi országutat szegélyezi, míg a távol hegyma­gaslaton Mária Trost temploma kandikál ki sűrű fenyő lombok közzül. Gyönyörű panoráma ez, mely többszöri látás után is még mindig tetszik. Talán minél többször látjuk, annál jobban tetszik. Magas Schökl! Te vagy a gráczvidékiek ma­gas Tátrája. A radegundi fürdővendégek szeme előtt állsz folytonosan, időjósa is vagy azoknak; ha a felhők főkötőbe burkolják tar fejedet, azt jósolod, hogy holnap rossz idő lesz. Mégis hozzád, ki folyton ve­lünk vagy, kevesen látogatnak fel. Csak egy elhízott gráczi kereskedő volt állandó hived. Azt hitte megsoványkodik, ha a hidegvizes lepedőből hozzád felszalad mindennap. Több százados fenyő és hársfa árnya közelében magános sírdomb áll, kis fakereszttel, felírás nélkül. Mikor a nyugalom e kies helye mellett vitt el utam, mindig kiváncsi voltam: kit rejthet e ti­tokzatos sír magában? miért temették ide azt, ki a zöld hant alatt aluszsza örök álmát ? Senki sem tudott ezek felől felvilágosítást adni. Egyre meredekebb lesz az út s jól esik meg­pihenni a stájer Gebirgs-Verein Schökl házánál. Friss vaj, tejfölös aludt tej a szikla pinczéből, jó méz alpesi virágokból, mindig készen állnak itt azok számára, kik felfáradnak. Minthogy pedig sok minden érdekli az embert ha ráér, az ajtón függő házi szabályokból leolvashatja a következőket: „Kommens herein, bei mir ist gut heim, Ich habe gute Speisen, von allen das beste. Ich habe guten Braten, Rindfleisch und Kren. Der kein Geld in Beutel hat, der kann gleich wieder gehn“. Tehát itt is úgy van mint egyébütt. A­kinek nincs pénze, annak már nem is kell tovább olvasni a házi szabályok folytatását: „Ich habe guten Schnaps, Bier und Wein, Da kann mann auch lustig und fröhlich sein, Aber nicht streiten und raufen Und mit der Zecht davon laufen.“ Toute comme chez nous, de azért a pinczések hiányában sürgölődő vendéglős számláján nem kell szörnyűködnöd, mint Svájcz hasonló helyein, mert az olcsóság inkább meglep. Régi dolog az, a­ki olcsón akar hegyvidéken tartózkodni, menjen Stájerországba Vagy Tirolba. Olcsóbban él, mint honn. Kis pihenés s felfrissülés után társaságunk festői csoportban gyülekez­őg a legnehezebb utat megtegye. Szétszórt körö­­kon. — melyeket sokszoros zivatarok téptek le Schökl mész és gránit szikláiról — visz fel A kilátás mindinkább hálásabb lesz. . Elmaradt a 3-ik Schökl kereszt is s f . stájerországi hegycsoportra szép kilátás nyilt. Odább egy mély sziklatorok vonja magára figyelmünket, az úgynevezett „Schneeloch“. Még nyáron is hó és jeget tartott hideg szájában. Nem egy szép jégbarlang rejlik-e az ismeretlen mélyég­ben ? Itt éppen a dobsinai jégbarlang magasságán állunk. A sziklaüregbe dobált kövek tomba zuho­­gással hullanak sziklafalról sziklafalra, végre már semmi hang sem emelkedett a mélységből, mely csak 60 ölig ismeretes. A vezető arra intett, hogy ne dobáljunk be több követ, mert odalent a mély­ségben boszorkányok főznek s ha eltörjük fazekukat, akkor aztán nem érünk fel ma a Schökl tetejére, mert a boszorkányok haragjukban rémítő zivatarokat szoktak támasztani. Olyan idő is volt a népéletben, mikor nem mosolyogtak az ilyen beszédnek, sőt Gleichenbergben boszorkány törvényszéket is ás­lt­­tak fel. A legmagasabb csúcs alatt, védett helyen nős tourista ház áll, melyben már drágábban f­a a vizet, mint a tejet. Minden oldalról zöld pázs esik a tekintet a csinos faházból, mely jó menedé nyújt e helyen, hol madár sem jár. Több száz és még most is viruló fenyőfa áll a házikó közelés azt mondják 359 éves volna, szélesen kiterjes"A gal­lyaival hivólag int felénk, mintha csak azt lát­szanék tudtára adni a fáradtan érkezőnek, hogy T ten hozta. Innét még negyedórányira van a hegy tét mely keletnek meredek esést képez, mig a tető má­­sikság. Messzire lát el a szem a 4545 lábnyi mag­zatról s jó távcsövek még magyarországi hegye is vonnak a láthatárba. E pontról látcsövezte Na­­leon is Gráczot, mikor ostromolta. Magasra szállt már fel a­ nap tüzes korong a távol hegycsúcsok mégis ködben vesztek el. Válasz Paedagogus urnak. " Mid­őn szerény értekezésem a lapkői ...... rebocsátottam, egyáltalában nem gondoltam arra, hogy bárkit is meggyőződésétől eltánto­rítsak, annál kevésbbé volt szándékom a czeg­­lédi ev.­ref. Egyháztanácsot határozatától el­téríteni. Az Egyháztanács, midőn a két tanítói állomást netanítóknak adta, mindenesetre jól megfontolta mit tesz; ez ellen tehát n­ekemr

Next