Czegléd, 1885 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

113 -ik évfolyam­ részére szükséges nyomtatványokat kiállítani — 500 frtra emeltettek fel. Néhány jelentéktelenebb tétel megszavazása után a rendes kiadások összege 54821 frt 98 frban­ állapíttatott meg. A rendkívüli kiadásoknál a községet terhelő adóságok kamatára nézve felh­ozatott, hogy ezen adóságok egy része nagyon magas kamatú, miért is azok felmondandók s olcsóbb pénzzel lennének kifizetendők. A Polgármester ide vonatkozólag elő­terjeszti, hogy a város adóságainak konvertálása iránt már megtette a szükséges lépéseket, sőt már az adósságok egy részét fel is mondotta. —­ E jelen­tés helyeslő tudomásul vétele mellett a kamatokra előirányzott 5100 frt 20 kr. ezúttal megszavaztatott. Az ezt követő kiadási tételek — ezek között uj ivókutak fúrására 2100 frt észrevétel nélkül elfogadtattak. Nagyobb vitára adott alkalmat a szegények ápoldája és a városi kórháznál már megszavazott, de még eddig nem teljesített átalakítások és új építke­zésekre előirányzott 5000 frt költség, mely azonban 10. év alatt lenne törlesztendő.­­ A vitát B. Mol­nár Sámuel nyitotta meg, ki a kért összeget magas­nak találván, azt 2000 írtra kívánta leszállítani.­­ Ez ellenében a polgármester hatásos beszédben meg­győző érvekkel mutatta ki a kórház mai állapotá­nak tarthatatlanságát s azt, hogy 2000 írttal a szükségelt átalakítások nem vihetők keresztül. Fel­szólaltak még az előirányzat védelmére Váradi D. Szalai főjegyző, Szalai Lajos, Agai István, és Makk­ay F. ellene pedig Farkas Sándor és Szabó Károly kép­viselők. Végre is szavazás utján egy szavazattöbbség­gel az elleninditvány mellőztetvén, a tétel meg­szavaztatott. Az 1883-évi zsidó-ellenes zavargások miatt ki­rendelt katonai karhatalom költségei, miután ennek befizetése miniszterileg elrendeltetett —­772 frt 26 kr. pótlólag a költség­vetésbe felvétetett. Ép igy vétetett be a kámáni iskola épületének s a hozzá tartozó földterületnek vételára s átiratási költsége összesen 1300 frt. Végül a bérczes aljai és t. szt. Mártoni határ felé eső tanyák lakosai részére építendő iskolára 1500 frt. szintén megszavaztatott. Ezekben a rendkívüli ’’kiadások összege 61656. frt 79 krral állapíttatott meg, a melyhez a rendes kiadás hozzáadatván, az összes kiadások tesznek 116.478 frt 77 kr. miből a megállapított bevétel 79.177 frt 64 kr. levonatván, marad pótadó által fedezendő hiány 37301 frt 12 kr.. — Ez összeg ki­vetendő 125.359 frt 59 kr. állami adó után s igy esik 1 frtra 29 36/100 kr. Ezzel a költség­vetés letárgyaltatván, a köz­gyűlés átment a leltár cselekvő és szenvedő állapot átvizsgálására. A város vagyonának átvizsgálásánál az tűnt ki, hogy az ingatlanok felvett értéke nem felel meg a mai viszonyoknak s a valóságos értéknek; minél­fogva a közgyűlés az egyes tételek azonnali helyes­bítését foganatosítva a város összes vagyonának értékét 427.425 fit 27 krban állapította meg. A követelések átvizsgálásánál megjegyeztetek, hogy a hátralékok csak kis mérvben folytak be az év folytán.­­ A tanács utasíttatott a hátralékok erélyes behajtására, a behajthatlanok és törlendők iránt pedig javaslatot terjeszteni elő. A Polgár­­mester itt kijelenti, hogy a hátralékokra nézve a törvényes lépések megtétettek s azok egy része már szeptember végéig befolyt, mig többek ellen a végrehajtás folyamatban van. Ezek után pár tétel töröltetvén a követelési állapot 78.327 frt 76 kr, a mely a vegyon értékkel együtt a város összes vagyoni állapotát 533.690 ft. 44 krra emeli, minek ellenében 101 338 frt 86 kr. tartozás áll fenn. Végül Túry János számvevő lemondása az általa 1878. évtől viselt békebirói tisztről, tudo­másul vétetett s részére 50 főt tiszteletdij meg­szavaztatott. A november 5-én tartott közgyűlés egyedüli tárgyát az előző közgyűlés­­könyvének hitelesitése képezte, minek teljesítése után Gorecz Albert kép­viselő kérdést intézett a polgármesterhez a sertés­­hizlaló telep ügyének állása iránt. — Polgármester válaszában kijelenti, hogy a tulajdonjog kérdésében a per már folyamatban van a váczi­ püspökség mint a czeglédi r. kath­. egyházközség törvényes képvi­selője ellen s a perfelvétel még augusztusban meg­történt. — A válasz tudomásul vétetett. Ezzel a közgyűlés befejeztetett, a „Czegléd“-nek subventiót adnék, a segédtanítók fizetését 800 írtra emelném, kifizetném a színház adóságát stb. — Csókollak, képeddel alszom el oh Fortuna, ne szuszogj! —Vagy jobb lesz, ha én is elalszom, hamarabb jön úgy a reggel . . . . Száz­ezer­ fo­rint,- száz-e-zer-fo,- szá-ze-zer,- szá-ú-ze,­­szá-á-áz.................................elaludtam. Mint a Paprika Jancsi féle színházban, ahol dróton rángatják a bábukat, úgy ugrált fölöttem, mellettem, körültem a sorsjegyek milliója; nincs az a népközi bál, amelyben képtelenebb tánczot követne el a kétnemű fiatalság. — Olykor olykor egyet rúgott rajtam Fortuna. Megköszöntem neki álmomban, csak holnap is élt isteni hölgy, — nek­­várt iszunk akkor. Egyszerre pavilionok sokasága hömpölyög felém, az erdészeti pavilion walzert jár a korcsmárosok minta szállodájával s keresztül buknak rajtam, porczellán zörgés, üvegcsörgés teszi zajossá álmomat. A debreczeni csárda tetejéről leszáll fészkéből a gólya madár s elkezdi csipdesni a szivem környékét, hogy serkedez belőle a vér. Az álom lekötve tart s nem bírom neki mondani, hogy: hess te madár, ne vérezd a keblemet, hiszen nem vagy te leány. — Majd kurjongató csoport gázol át rajtam, kék ruhába bujtatott országos Mihaszna Andrások beje-hujáznak, hogy vége a kiállításnak s hogy árnyéklata is legyen a dolog­nak, utánuk pityergő sereg tántorog: a zsebmetszők testületé. Majd, mint az ellenőrzési szemlén az emberek, tántorogva, bukdácsolva vonulnak ki egymásután a pavillonok a főkapun , a legutolsó az iparcsarnok rám fekszik egész rengetegségével. Óriási nyomást érzek mellemen, aztán recsegést hallok, a kecskeméti nagy orgona hangját. Ebben a kétségbe­esett helyzetben — míg küzdők a megfutással — lassan, mint a hópelyhek csendes téli időben ereszkedtek alá az ezres bankók ; egy, kettő, harmincz, ötven, nyolc­van, százezer. Szépen egymásra borulva ottfeküsznek egy halom­ban, mint­egy ősszel a burgundia répák. Bele aka­rok markolni, de a kezemet nem bírom kinyújtani. Azután látok rezgő nyárfák ölén egy zöld salugáteres nyári lakot. Az ablakon kivül folyondár, belül meg Pepike ül ábrándos mosolylyal, az ócska harisnyáit reperálja. — Pá szép kisasszony, kijött a numerusunk. Majd mintha föld nyelte volna el a nyári lakot egy kies tanya emelkedik a helyén, közepén emeletes kastély, az udvaron szép ákáczos park s az ákáczfák alatt savanyu vizes bort iszik az én Ferencz öcsém, kérges marku cselédek forgo­lódnak a tanya környékén, Emide a gulya legelész amarább a ménes nyerít, a kastély tornáczán ott látom úri magamat, amint pipázgatva sétálok házi sipkában. No, czélomat értem­, bele ültem a Verdun­­gos Ferencz uram birtokába. —­ De micsoda zaj verő­dik­ fel az én magasságomig ? — Oda lenti sikoltás ütlegelés, káromkodás. A sikeritő zűrzavarból kihal­­lik a . . . Ferkó rekedt hangja: Éljen Verhovay Hát a V....ak meg a kis Gáti Balog valami politika nézet külö­nbség miatt verekednek az én cselédeim­mel — Ferencz öcsém is ott hagyta a savanyu vi­zet s bírókra gyürkőzött. — Ne hadd magad Miska, Pesta, ordítok oda, — üssétek az akasztófára való­kat, mindjárt segítek én is. — Le akarok rohanni az ámbitusról...............püff, az ágy előtt vagyok elterülve, mint valami lunatikus. ............A nap silány fénye átszűrődik a kék zöld függönyön — reggel van. — A hat sorsjegy kiterítve fekszik az asztalon, de Fortuna asszony nincs sehol, hanem helyette beállít egy, kivül für­tös, belül kopasz fejű czálkenner, hogy kéri alássan az éjjel a czekk fizetetten maradt. — Mit, az éjjel? riadok rá, hisz a Verdungos tanyája is az enyém volt. — Igen, kéri a lássan de egy frt. 86 kr, mert a somlai sat. —• Itt van, fogja, aztán pusztuljon ! * * * Egy hét óta mindig mandyrírozok az „Egyet­értésiben megjelenő numerus tömkeleggel, de az enyimeket nem találom köztük. Oh te semmire való, ledér Fortuna, de hiába adtam neked éjjeli szállást! . . Kajabász. CZEGLÉD. A gyermekek csókolásáról egy orvos a következőket írja : Nincs veszedelme­­mesebb ostobaság, mint az, mikor a gyermeket szá­jon csókolják. „Veszedelmes ostobaságnak“ mondom, mert gyöngéden akarom magamat kifejezni, habár ezen szó „gyilkosság“ szinte a nyelvemen forog. Igen, asszonyom, „gyilkosság“. Talán emlékszik még arra, körülbelül ezelőtt tizennégy nappal volt, midőn — nyakát egy nagy shawl-lal bepólyázva — S. asszonynál látogatóban volt ? Arra is bizonyo­san fog emlékezni, hogy midőn a szobába belépett és megpillantotta a futkosó kis Jóskát, ölébe kapta és magához szorítva össze-vissza csókolta, „drága gyermekem, aranyos fiacskám“ gyöngéd kifejezések kíséretében ? Azt sem tagadhatja, hogy nyakfájása miatt, azelőtt néhány nappal, a concertbe való meghívást is kénytelen volt visszautasítani ? Ön asszonyom a gyermek életére vonatkozólag semmi tekintettel sem volt, és ez­által megölte őt ép oly biztosan, mintha gyöngéden csókjai helyett arsenicu­­mot vagy strychnint etetett volna meg vele. Az ön gyengédsége asszonyom szomorú következményeket vont maga után. Két vagy három napra látogatás után, az „aranyos fiúcska“ heves nyakfájásról kez­dett panaszkodni és midőn az orvos megjött, elég volt neki csak ezt a szót „diphtheritis“ kimondani, hogy minden érthető legyen. Ma a temetőben frisen hányt és virágokkal díszített kis sirhalom, asszonyom, egyedüli emlékeztetője az ön látogatásának. Az anya fájdalommal tűri veszteségét, azt a sors csapásának tekinti a legkisebb gyanakodás nélkül. Az orvos semmit sem tesz, hogy e hitében megingassa őt, ez ép oly szerencsétlen, mint kegyet­len dolog lenne, azonban azt el nem hallgathatom, hogy meg ne mondjam, hogy egyedül az ön nagy ostobasága asszonyom, volt az oka a kis Jóska halálának. Nehéz dolog eldönteni, hogy a diphtheritis hány esete vezethető vissza ily könnyelműségre; csak az bizonyos, hogy a felnőtteknél a diphtheri­tis oly csekély fokban mutatkozik, hogy ők azt egyszerű meghűlésnek veszik, és miután ez nem ragályos betegség, semmi veszélyes dolgot sem sejtenek abban, ha másokra közelről lehetnek. Azonban a legtöbb esetben a diphtheritis kifejlődése a betegséget magukban rejlő veszedelmes csiráknak egyenes utón való átvitele által történik, melyre egyéb ut nem képzelhető, mint a csók, a csók min­den körülmények közt ; igy bizonyára nem lesz feltűnő hogy e veszedelmes betegség oly könynyen járványosá válik, és mondhatni, hogy minden GAZDASÁG. A gyümölcsfák ültetésének ideje. A gyümölcsfák őszi ültetése sok alaptalan megtámadásban részesül. Legjobb e támadásokra nem is bederíteni, mert hiszen azok, a­kik az őszi ültetést helytelennek mondják, maguk megc­áfolják magukat.­­ Azt mondják ugyanis : „Ne ültessük a fákat őszszel vagy télen, mert gyökereik elrothadnak vagy megpenészednek, hanem azért vegyük meg e csemeté­ket őszszel, és ássunk nekik valami árkot, ebbe rak­juk le és takarjuk le földdel, hogy maradjanak így márczius vagy áprilisig, a­mikor aztán elültethetők. Már most elemezzük egy kissé ezt a tant. Az mondatik­­először is, hogy azon esetben, ha a fákat őszszel vagy télen elültetjük, azaz ha gyökereiket gondosan megmetszük, a kéreg minden megsérült részét eltávolítjuk és aztán a fát vigyázva jó földbe állítjuk, hát akkor elrothadnak, megpenészed­­nek, tönkremennek a gyökerei. Ellenben, ha a fákat igy a­mint vannak, gyökereik megsérült részének eltávolítása nélkül akár­miféle árokba betemetjük és ott hagyjuk télen át, akkor semmi bajuk sem lesz s már ez, vagy április­ban nagyszerűen elültethetők. No ilyen tán egy okos embernek nem kell! Az igazság az, hogy az őszi és téli ültetésnek mindenütt a legjobb eredménye van. Számtalan tapaszta­lat bizonyítja, hogy az őszszel vagy télen ültetett fák nemcsak hogy jobban meggyökeresednek, hanem a következő nyáron erősebben is fejlődnek, mint azok, a­melyek tavaszszal ültethettek el. Nem tekintve a nagyon hideg, nedves, vagy mocsáros­ vidékeket, az őszi és téli ültetés előnyei a következőkben sorolha­­­tók elő : 1. A gyökerek metszési felületén az elültetés után fa­dús­ réteg képződik, továbbá a gyökerek februáriustól fogva — tehát mielőtt a fa külső részeiben (törzs és ágak) a vegetáczió meg­indulna — új gyökereket eresztenek, melyek a fá­nak uj helyére növését nagyon előmozdítják. Erről a télére árokba rakott fákon is meg­ lehet győződni. 2. Az eső és hó előmozdítja a fa körüli föld össze­sülyedését, úgy azonban, hogy a föld mégis laza marad. A gyökerek között a legnagyobb elő­vigyázat mellett is szoktak maradni hézagok, ezek tehát az őszi ültetés után eltűnnek, ellenben a tavaszi ültetés után megmaradhatnak. 3. A fagy meglazítja a talajt és a gyökerek ennek következtében lazább, könnyebb, a levegőnek és a légköri behatásoknak hozzá­férhetőbb talajban lévén, egészségesebbek maradnak, jobban és erőseb­ben fejlődnek. Ellenben tavaszszal rendesen még na­gyon nedves a talaj, az esőtől még jobban megsűrűsö­­dik és utána a nap egészen keménynyé süti, úgy hogy oly réteget képez, melybe a levegő és a lég­köri csapadékok csak nagy nehezen hatolhatnak be. 4. Minthogy az elültetendő fák gyökerei — bármily gyorsan történik is az ültetés — egy dara­big mindig ki vannak téve a levegőnek, azért is előnyös az őszi ültetés, mert őszszel a hőmérsék alacsonyabb, a levegő nedvesebb mint tavasszal, tehát a gyökerek nem száradnak annyira meg. 45-ik szám: diphtheritisesetnek egy­edül a csókolkozás az oka. E betegség terjedelmének útját legkönynyebben úgy álljuk el, ha kevésbbé gyöngédek vagyunk a gyermekek iránt, szóval a gyermekek csókolózásá­­tól és ölelkezésétől tartózkodunk.

Next