Czegléd, 1890 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1890-01-05 / 1. szám

Vill-ík évfolyam C­Z­E­G L­É­D. tartatott meg; a nyerő számot Ferenczi Mariska k. húzta ki, s a szerencsés nyerő Rigó Pál ismert jó­­hírneves iparos volt.­­ A czeglédi iparosok egyletének szil­veszter­ esti mulatsága az idén is kitünően sikerült. Ország István humoros felolvasása a kedélyeket mind­végig derültségben tartotta s nagyban hozzájárult az est élvezetessé tételéhez. Fokozta a szépszámú és válogatott közönség érdeklődését a tombola-játék is, melylyel most első ízben tettek sikeres kísérletet. A mulatság különben szokás szerint, most is haj­nalig tartott. Sajnáljuk, hogy a jelenvoltak névsorát lapunk zártáig nem közölte velünk a rendezőség s a felülfizetéseket pedig a jövő számban regisztráljuk. — A népkör szilveszter-estéje, mint minden évben, úgy az idén is zsúfolásig töltötte meg közönséggel az egylet nagytermét. Az estélynek kü­lönös vonzó erőt Takács József ref. lelkész felolva­sása kölcsönzött, a­ki Rákosi V­iktor kitűnő humor­ral írt alkalmi művét olvasta fel az ő ismert vonzó előadásával, mely a jelen volt válogatott közönségét folytonos derült hangulatban tartotta. A felolvasás végezté­vel a közönség szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fejezte ki tetszését a kedves humorralizt mű és annak kitűnő előadása felett. A felülfizetők névsorát térszűke miatt jövő számunk hozza. — Köszönetnyilvánítás. A nagy vendég­lőből, 18 évi ottlét után eltávozván, nem mulasztha­tom el a nagyérdemű közönségnek irántam tanúsított támogatásáért és folytonos jóindulatáért leghálásabb köszönetemet kinyilvánítani, kérvén egyszersmint a legközelebbi hónapokban általam megnyitandó ha­sonló üzletemhez az eddig mindig tapasztalt párto­lást magam és családom iránt továbbra is fentartani. Moskovitz Jakab és családja. — Értékes ajándék. Mint a török lapok írják, a szultán kiváló kegye jeléül Aleppo városá­nak három szál szőrt küldött, Mohamed próféta sza­kállából. Az értékes ajándékot­­­esva effendi, a szul­tán küldötte vitte Aleppóba, s a merre csak ment mindenütt nagy hódolattal és tisztelettel tódult hozzá a lakosság. Aleppó előtt pedig a főkormányzó várta a városi hatóság élén, s nagy örömrivalgással kísér­ték a városba a szent ereklyét. Hitetlen nyelvek azt síkresztelt­ék, hogy a nagy próféta szakáldból annyi szálat bírnak már különféle mohamedán templomok­ban, hogy azokból egy egész hadsereget lehetne sza­kállal túladjusztáltatni. CSARNOK Újévi beszélgetések. Feljegyezte: Egy figyelmes czeffb­ili. Újév alkalmával, tetszik tudni, jön mindenféle ember — köszönteni. Hozzám is vetődtek egy páran Beszélgettek több féléről . — én mint figyelmes hall­gató a népünkre vonatkozókat feljegyeztem. Itt nyújtom őket. Nem tudom, hogy lesz vele a tek. szerkesztő úr, s hogy lesz ezzel a pár sor­ral a nyájas olvasó közönség, — de bár b­irom. Mottóm : Tisztelet a kivételnek ! A­ki nem olyan, ne vegye magára ! De lássuk hát a beszélgetéseket ! I. Egy öreg, művelt emberé­. „Erős társas élet csak ott lehet, hol sok, va­lóban művelt ember és család van, ilyen pedig, vall­juk be igazán, nálunk nem sok van. A hivatalnokoktól eltekintve nagy­birtokos, nagy kereskedő és iparos nincs nálunk. S a hivatalnokok?! Azok olyan -- mohón bölcsek. Kik itt az igazi tanult emberek ? Nagyon ke­vesen, mert a többiek — bocsánat a kifejezésért elpatiasodtak. Kik itt a valóban művelt emberek, az intelligensek ? Nagyon kevesen. Voltam én már több, hasonló nagyságú, városban és mindenütt sok­kal több intelligens ember volt, mint itt, — épen azért volt társadalmi élet. Égető szükség ez nálunk is. Épen, mint fő­városunkban a falon ! Ennek érdekében a lefolyt heteken három tekintélyes felszólalást közöltek a lapok, melyek valóban figyelemre méltók. Épúgy kellene nálunk társadalmi­, mint olt salonélet. De mi ennek az oka? Az, hogy nem tartunk össze, nincs vezető , aki arra a tisztre vállalkoznék. Nálunk még nem tekintnek érdemre, hanem csak a külszínre. — Az intelligen­ca nagy része nem igazán műveit, csak kontár. Akik felcseperedtek valahogy a hivatalba , azok henczegnek, bánják-vetik magukat úgy, hogy majd leszakad alattuk a föld. — Mást megvetnek, durván, pokrócul bánnak vele, pedig abból látszik meg mi­lyen műveitek vagyunk, hogy mikép bánunk mással, milyen a társalgási modorunk stb. —­ Mert: „leg­több örökséget vettél, ha okosan neveltettél.“ — De kevesen neveltettek okosan , csak úgy cseperedtek fel a sógor, koma révén. Bizony-bizony sok itt meg a kívánni való. De nem várhatunk hamarjában javulást e téren. Hisz a fiatalság, a mi reményteljes fiatalságunk, a jövő nemzedék , modern. Lánykáink örülnek, ha valami kétkézláb fickó közeledik hozzájuk. Hogy ki az ? bizony nem sokat törődnek vele. Modern lányok az utó­nemzedék. A fiúk , ezektől már elmegy a kedve minden­kinek, aki csak egy kicsit józan gondolkozást­. — Hatod-heted­ éves gymnasisták szerepelnek a helyett, hogy tanulnának, — tanulnák a latint, görögöt stb, mire több szükségük lesz, ha kenyértörésre kerül a dolog. — Léha, haszontalan legnagyobb részük. A kisasszonyoknak udvarolgatnak,­­— s mikor kérdezik, milyen a bizonyítványuk, nem merik meg­mondani az igazat, hanem vagy azt mondják, hogy jó (pedig pótvizsgával másznak át minden osztályon, vagy nyomorult prímával), vagy pedig azt vetik oda nagy hanyagon. A divatból, hogy nem is nézte még meg, hogy milyen (pedig a tata ellátta otthon érte.) De h­át modern ifjak, édes butaságban süllődnek. A „kiszt­lland“ minden csinját-binját értik, pedig* ifjaknál, ez még nem mértéke a tanultságnak és műveltségnek. — Erre ráérnének később is, — eb­ben is gyakorlottaknak kell lenniük, nem tagadom, — de ha képesek egész vacallót elkoncsorogni a kisasszony ablaka alatt — ezt csak senki se tartja helyesnek ! ! Teszik magukat, pedig sokszor butáb­bak, mint a csizma­talp. S a többiek ? ! Ezek még kiállhatatlanabbak. Henczegnek , hatvanhatos ! a legújabb divat majmo­­lása stb. mind oly visszataszító józan, műveit ember előtt. — Sok fanyar arcot vág — mert ez a divat ; henczeg — divatból ; nem tud semmit — mert ez a legújabb divat stb. És a kisasszonyok?! Azok meg örülnek, ha ilyen ficzkókkal beszélhetnek , akik kivü­l valamik, de belül üresek ; azt hiszik, hogy végig van a fejük abban a mindenféle, toronymagasságú kalapban, pe­dig dehogy : üres a kalap, de még üresebb a fejük. A mamák, a mamák­ figyelhetnének mindezekre. Ne engedjék meg azt a sok tökfilkót forogni ked­ves leányaik közül, kik így inkább romlanak, mint javulnak. Ha mindenki megtenné a maga kötelességét erkölcsileg is (hogy nem teszik meg, volna erre is példa) , úgy lenne társadalmi életünk, lenne nemes, művelt intelligencziánk, de ha már az ifjakban benne van a modernség, a haszontalan­ság , úgy soká lesz e téren javulás. Higyye el öcsém uram, így van ez. Tapaszta­latból mondom én el ezeket:“ II. Egy birtokos ismerősömé. Divatoznak a földmivesek is. Van ugyan köz­tük még elég sok régi jellem , m­ilyen az én is­merősöm, ki következőket mondta el nekem : „Olyan hosszú kabátunk van már nekünk, hogy a miniszterelnöknek is elég volna , annyi baj van vele, mindig kell kapkodni, hogy rá ne üljek, szívesen ledobnám én ezt, de hát nem tehetek róla, ha a többi is ilyet visel. Hát a lányaink? Turnor, „csitri“ nélkül már alig képzelhetni czeglédi parasztlányt. Ruhájuk az utolsó divat szerinti, fodros, csipkés, rakott, tunikos stb­. — s ha megszólal a ki belebújt, oda a hatás, hiszen értetlenek vagyunk. Hát még az új divat szerént készült esküvő­ruha ! Egyik ismerősöm volt ezzel megakadva. A fia házasodott, — de hát a menyasszony szoknyája olyan szű­k volt, hogy abban nem lehetett volna kö­zönséges kocsira fellépni, mert úgy kellett volna abba begurulni, hogy tisztességgel járjon. — Kivá­gott kocsi kellett volna, — de neki nincs. Járt mindenfelé kivágott kocsi után, míg végre a tizedik helyen kapott a menyasszony szoknyájához alkalmas kocsit. Tetszik látni, a divat mire készt!“ 1 -só szám III. Egy hang a népből. „Hát úgy van az édes uram, szól minap a fa­vágóm, nem jól megy a mi sorsunk se. — A cse­lédek most ülték meg egy évi dolog után m­­i az fa­ságai­kat, de ez se olyan volt, mint hajdan. Nincs nekünk pénzünk, uracsként, — azok a hősök, a csalók, hányszor felültették már a szegény népet. De sajnálom én is az öl irtomat.. Vettem én is összekuporgatott pénzecskémen egy „húsfogyasztó részvényt“, de hát tetszik tudni, megbuktak ezek is. Belátom már én is, hogy ez a Bába Samu nem va­lami hárompróbás becsületű ember, mert hát becsap az minket, — most is még aszondják zsebre vágta az „alapragrafusokat“ vagy hogy is hívják őket? Már ez a Persai se lehet igaz ember, mert hát be­csukták őt is. A keresztyén nyomda és a többi — most meg a húsfogyasztó-pénz eltűnése hangosan ki­áltják az ő álnokságukat. — Nagyon sanyarú a mi sorsunk, mióta ezek csalnak, de hát üsse meg a ménkű őket, nem adok én többet nekik egy krt sem. De jó volna csak elvernék már innen őket.“ ** * Ezeket jegyeztem fel az újév reggelén. Tessék megítélni, igazuk volt e ? Én azt hiszem , igen. — A múltból, mint tükörből tanulságot vehetünk a jö­vőre. Vegyünk is, mert nagy szükségünk van rája. No de —­ Csitt. Vendéglő megnyitás. Van Szerencsém a nagyérdemű közönség tudomására hozni, hogy a helybeli nagy vendéglőt e hó elsején átvettem s azt fővárosias ízlés­sel, 15 kényelmesen bebutorozott vendégszo­bával és kettős márványlapu tekeasztallal, teljesen újonnan berendeztem, hogy a legké­nyesebb igényeknek is megfelelhessen. Leszállított áru italok és ízletes ételek, elsőrendű sörök kaphatók. Magyar, német és franczia konyha, számos magyar és német hírlap áll rendelkezésre. Nemcsak a leszállított áru, kényelmes szo­bák, hanem a fényesen kivilágított termeim is, melyek a fővárosi ve­ndéglők termeivel kiáll­ják a versenyt, bármikor j­utányos költségen bo­csáttatnak szórakoztató czélokra a közönség rendelkezésére. Tisztelettel Scheffer Imre, vendéglős. H­AZ ELADÁS. Az I. kerület 42. számú ház — fuvarosnak vagy gazdálkodónak igen alkalmas — szabad kézből eladó. Értekezhetni alálirt tulajdonossal, Martinovich Gyula, urad. tiszttartó. ÖÖOOGÖGOOOGGOGGOOOO­O □ O A czeglédi uradalmi tölgyesi ő­s­erdőben az irtvány részen 1. § 6 hó 17-én, azaz kedden reggel Q q 9 órakor kezdődik az árverés Q 0 rátákban, melyre venni szán- q 9­dékozók tisztelettel meg- 9 O O O hivatnak. O O­O­OOOOOQOOOOOOOOGOOOO

Next