Czegléd, 1890 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1890-01-05 / 1. szám
Vill-ík évfolyam CZEG LÉD. tartatott meg; a nyerő számot Ferenczi Mariska k. húzta ki, s a szerencsés nyerő Rigó Pál ismert jóhírneves iparos volt. A czeglédi iparosok egyletének szilveszter esti mulatsága az idén is kitünően sikerült. Ország István humoros felolvasása a kedélyeket mindvégig derültségben tartotta s nagyban hozzájárult az est élvezetessé tételéhez. Fokozta a szépszámú és válogatott közönség érdeklődését a tombola-játék is, melylyel most első ízben tettek sikeres kísérletet. A mulatság különben szokás szerint, most is hajnalig tartott. Sajnáljuk, hogy a jelenvoltak névsorát lapunk zártáig nem közölte velünk a rendezőség s a felülfizetéseket pedig a jövő számban regisztráljuk. — A népkör szilveszter-estéje, mint minden évben, úgy az idén is zsúfolásig töltötte meg közönséggel az egylet nagytermét. Az estélynek különös vonzó erőt Takács József ref. lelkész felolvasása kölcsönzött, aki Rákosi Viktor kitűnő humorral írt alkalmi művét olvasta fel az ő ismert vonzó előadásával, mely a jelen volt válogatott közönségét folytonos derült hangulatban tartotta. A felolvasás végeztével a közönség szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fejezte ki tetszését a kedves humorralizt mű és annak kitűnő előadása felett. A felülfizetők névsorát térszűke miatt jövő számunk hozza. — Köszönetnyilvánítás. A nagy vendéglőből, 18 évi ottlét után eltávozván, nem mulaszthatom el a nagyérdemű közönségnek irántam tanúsított támogatásáért és folytonos jóindulatáért leghálásabb köszönetemet kinyilvánítani, kérvén egyszersmint a legközelebbi hónapokban általam megnyitandó hasonló üzletemhez az eddig mindig tapasztalt pártolást magam és családom iránt továbbra is fentartani. Moskovitz Jakab és családja. — Értékes ajándék. Mint a török lapok írják, a szultán kiváló kegye jeléül Aleppo városának három szál szőrt küldött, Mohamed próféta szakállából. Az értékes ajándékotesva effendi, a szultán küldötte vitte Aleppóba, s a merre csak ment mindenütt nagy hódolattal és tisztelettel tódult hozzá a lakosság. Aleppó előtt pedig a főkormányzó várta a városi hatóság élén, s nagy örömrivalgással kísérték a városba a szent ereklyét. Hitetlen nyelvek azt síkresztelték, hogy a nagy próféta szakáldból annyi szálat bírnak már különféle mohamedán templomokban, hogy azokból egy egész hadsereget lehetne szakállal túladjusztáltatni. CSARNOK Újévi beszélgetések. Feljegyezte: Egy figyelmes czeffbili. Újév alkalmával, tetszik tudni, jön mindenféle ember — köszönteni. Hozzám is vetődtek egy páran Beszélgettek több féléről . — én mint figyelmes hallgató a népünkre vonatkozókat feljegyeztem. Itt nyújtom őket. Nem tudom, hogy lesz vele a tek. szerkesztő úr, s hogy lesz ezzel a pár sorral a nyájas olvasó közönség, — de bár birom. Mottóm : Tisztelet a kivételnek ! Aki nem olyan, ne vegye magára ! De lássuk hát a beszélgetéseket ! I. Egy öreg, művelt emberé. „Erős társas élet csak ott lehet, hol sok, valóban művelt ember és család van, ilyen pedig, valljuk be igazán, nálunk nem sok van. A hivatalnokoktól eltekintve nagybirtokos, nagy kereskedő és iparos nincs nálunk. S a hivatalnokok?! Azok olyan -- mohón bölcsek. Kik itt az igazi tanult emberek ? Nagyon kevesen, mert a többiek — bocsánat a kifejezésért elpatiasodtak. Kik itt a valóban művelt emberek, az intelligensek ? Nagyon kevesen. Voltam én már több, hasonló nagyságú, városban és mindenütt sokkal több intelligens ember volt, mint itt, — épen azért volt társadalmi élet. Égető szükség ez nálunk is. Épen, mint fővárosunkban a falon ! Ennek érdekében a lefolyt heteken három tekintélyes felszólalást közöltek a lapok, melyek valóban figyelemre méltók. Épúgy kellene nálunk társadalmi, mint olt salonélet. De mi ennek az oka? Az, hogy nem tartunk össze, nincs vezető , aki arra a tisztre vállalkoznék. Nálunk még nem tekintnek érdemre, hanem csak a külszínre. — Az intelligenca nagy része nem igazán műveit, csak kontár. Akik felcseperedtek valahogy a hivatalba , azok henczegnek, bánják-vetik magukat úgy, hogy majd leszakad alattuk a föld. — Mást megvetnek, durván, pokrócul bánnak vele, pedig abból látszik meg milyen műveitek vagyunk, hogy mikép bánunk mással, milyen a társalgási modorunk stb. — Mert: „legtöbb örökséget vettél, ha okosan neveltettél.“ — De kevesen neveltettek okosan , csak úgy cseperedtek fel a sógor, koma révén. Bizony-bizony sok itt meg a kívánni való. De nem várhatunk hamarjában javulást e téren. Hisz a fiatalság, a mi reményteljes fiatalságunk, a jövő nemzedék , modern. Lánykáink örülnek, ha valami kétkézláb fickó közeledik hozzájuk. Hogy ki az ? bizony nem sokat törődnek vele. Modern lányok az utónemzedék. A fiúk , ezektől már elmegy a kedve mindenkinek, aki csak egy kicsit józan gondolkozást. — Hatod-heted éves gymnasisták szerepelnek a helyett, hogy tanulnának, — tanulnák a latint, görögöt stb, mire több szükségük lesz, ha kenyértörésre kerül a dolog. — Léha, haszontalan legnagyobb részük. A kisasszonyoknak udvarolgatnak,— s mikor kérdezik, milyen a bizonyítványuk, nem merik megmondani az igazat, hanem vagy azt mondják, hogy jó (pedig pótvizsgával másznak át minden osztályon, vagy nyomorult prímával), vagy pedig azt vetik oda nagy hanyagon. A divatból, hogy nem is nézte még meg, hogy milyen (pedig a tata ellátta otthon érte.) De hát modern ifjak, édes butaságban süllődnek. A „kisztlland“ minden csinját-binját értik, pedig* ifjaknál, ez még nem mértéke a tanultságnak és műveltségnek. — Erre ráérnének később is, — ebben is gyakorlottaknak kell lenniük, nem tagadom, — de ha képesek egész vacallót elkoncsorogni a kisasszony ablaka alatt — ezt csak senki se tartja helyesnek ! ! Teszik magukat, pedig sokszor butábbak, mint a csizmatalp. S a többiek ? ! Ezek még kiállhatatlanabbak. Henczegnek , hatvanhatos ! a legújabb divat majmolása stb. mind oly visszataszító józan, műveit ember előtt. — Sok fanyar arcot vág — mert ez a divat ; henczeg — divatból ; nem tud semmit — mert ez a legújabb divat stb. És a kisasszonyok?! Azok meg örülnek, ha ilyen ficzkókkal beszélhetnek , akik kivül valamik, de belül üresek ; azt hiszik, hogy végig van a fejük abban a mindenféle, toronymagasságú kalapban, pedig dehogy : üres a kalap, de még üresebb a fejük. A mamák, a mamák figyelhetnének mindezekre. Ne engedjék meg azt a sok tökfilkót forogni kedves leányaik közül, kik így inkább romlanak, mint javulnak. Ha mindenki megtenné a maga kötelességét erkölcsileg is (hogy nem teszik meg, volna erre is példa) , úgy lenne társadalmi életünk, lenne nemes, művelt intelligencziánk, de ha már az ifjakban benne van a modernség, a haszontalanság , úgy soká lesz e téren javulás. Higyye el öcsém uram, így van ez. Tapasztalatból mondom én el ezeket:“ II. Egy birtokos ismerősömé. Divatoznak a földmivesek is. Van ugyan köztük még elég sok régi jellem , milyen az én ismerősöm, ki következőket mondta el nekem : „Olyan hosszú kabátunk van már nekünk, hogy a miniszterelnöknek is elég volna , annyi baj van vele, mindig kell kapkodni, hogy rá ne üljek, szívesen ledobnám én ezt, de hát nem tehetek róla, ha a többi is ilyet visel. Hát a lányaink? Turnor, „csitri“ nélkül már alig képzelhetni czeglédi parasztlányt. Ruhájuk az utolsó divat szerinti, fodros, csipkés, rakott, tunikos stb. — s ha megszólal a ki belebújt, oda a hatás, hiszen értetlenek vagyunk. Hát még az új divat szerént készült esküvőruha ! Egyik ismerősöm volt ezzel megakadva. A fia házasodott, — de hát a menyasszony szoknyája olyan szűk volt, hogy abban nem lehetett volna közönséges kocsira fellépni, mert úgy kellett volna abba begurulni, hogy tisztességgel járjon. — Kivágott kocsi kellett volna, — de neki nincs. Járt mindenfelé kivágott kocsi után, míg végre a tizedik helyen kapott a menyasszony szoknyájához alkalmas kocsit. Tetszik látni, a divat mire készt!“ 1 -só szám III. Egy hang a népből. „Hát úgy van az édes uram, szól minap a favágóm, nem jól megy a mi sorsunk se. — A cselédek most ülték meg egy évi dolog után mi az faságaikat, de ez se olyan volt, mint hajdan. Nincs nekünk pénzünk, uracsként, — azok a hősök, a csalók, hányszor felültették már a szegény népet. De sajnálom én is az öl irtomat.. Vettem én is összekuporgatott pénzecskémen egy „húsfogyasztó részvényt“, de hát tetszik tudni, megbuktak ezek is. Belátom már én is, hogy ez a Bába Samu nem valami hárompróbás becsületű ember, mert hát becsap az minket, — most is még aszondják zsebre vágta az „alapragrafusokat“ vagy hogy is hívják őket? Már ez a Persai se lehet igaz ember, mert hát becsukták őt is. A keresztyén nyomda és a többi — most meg a húsfogyasztó-pénz eltűnése hangosan kiáltják az ő álnokságukat. — Nagyon sanyarú a mi sorsunk, mióta ezek csalnak, de hát üsse meg a ménkű őket, nem adok én többet nekik egy krt sem. De jó volna csak elvernék már innen őket.“ ** * Ezeket jegyeztem fel az újév reggelén. Tessék megítélni, igazuk volt e ? Én azt hiszem , igen. — A múltból, mint tükörből tanulságot vehetünk a jövőre. Vegyünk is, mert nagy szükségünk van rája. No de — Csitt. Vendéglő megnyitás. Van Szerencsém a nagyérdemű közönség tudomására hozni, hogy a helybeli nagy vendéglőt e hó elsején átvettem s azt fővárosias ízléssel, 15 kényelmesen bebutorozott vendégszobával és kettős márványlapu tekeasztallal, teljesen újonnan berendeztem, hogy a legkényesebb igényeknek is megfelelhessen. Leszállított áru italok és ízletes ételek, elsőrendű sörök kaphatók. Magyar, német és franczia konyha, számos magyar és német hírlap áll rendelkezésre. Nemcsak a leszállított áru, kényelmes szobák, hanem a fényesen kivilágított termeim is, melyek a fővárosi vendéglők termeivel kiállják a versenyt, bármikor jutányos költségen bocsáttatnak szórakoztató czélokra a közönség rendelkezésére. Tisztelettel Scheffer Imre, vendéglős. HAZ ELADÁS. Az I. kerület 42. számú ház — fuvarosnak vagy gazdálkodónak igen alkalmas — szabad kézből eladó. Értekezhetni alálirt tulajdonossal, Martinovich Gyula, urad. tiszttartó. ÖÖOOGÖGOOOGGOGGOOOOO □ O A czeglédi uradalmi tölgyesi őserdőben az irtvány részen 1. § 6 hó 17-én, azaz kedden reggel Q q 9 órakor kezdődik az árverés Q 0 rátákban, melyre venni szán- q 9dékozók tisztelettel meg- 9 O O O hivatnak. O OOOOOOOQOOOOOOOOGOOOO