Czegléd, 1904 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-01 / 1. szám

Inuszonh­atodik évfolyam. I-hü szám. Czegléd, 1904. január 1. CZEGLÉD TÁRSADALMI ÉS VEGYEST­A­RT­ALM­I HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. E E Ő FIZE­TÉS T­ DT.J. Helyben házhoz hordva egész évre 6 kor., négy hóra 2 kor. Egyes szám ára: 14 fill. Szerkesztőség: a kiadóhivatalban. Felelős szerkesztő: Illés Gyula. Kiadótulajdonos: Sebők Béla. JONW­SEBŐK BELL £5 PAPlHK£R£9KEi KÖNyvM­OHDA­LC2E6L£P— HIRDETMÉNYEK : nyiltterek, valamint hirdetési dijak, közvetlen a kiadó­­hivatalhoz küldendők. n nyiltter sora­­­kor. Kiadóhivatal: SEBŐK BÉLA könyvkereskedése. * 1900. Nemzetek, országok tűntek el a föld színéről; népek, országok támadtak a romokon. Szárazföldek keltek ki a tengerből, hogy idők múltán meghajolva a tengerek zsarnoki szeszélye előtt, visszasülyedjenek ismét a semmiségbe, a láthatatlanba . . . A természet rendje ez. Változásnak van kitéve minden . . . minden. Csak egy nincs. Az idő. Mi is az idő ? A végtelenség. A természet. Ésszel megfoghatatlan, szívvel átérezhetetlen, tudománnyal megmérhetetlen. Az idő, mely kezdettől ott lebegett a nagy m­indenség felett s csorbítatlanul, változhatatlanul meg­marad s őrködni fog a népek és nemzetek felett a vég határáig, amelynek tán’ soha­sem lesz vége . . . Istennek lehellete az idő. Az ő szavára lett s egyetlen jutalmára romba dönthet száz és száz világot s építhet újakat a romok helyén. Az idő az Isten, aki bennünk van, akinek lelke ég az emberiségben s fog égni örökkön-örökké, ha utain járunk ! Mert a szeretet könyve szerint: Ég és föld elmúlnak, de az Ő szavai el nem múlnak. Sem az ő teremtő ereje, mely a harmattól csillogó fűszáltól ott látható, ott érezhető a csillagok milliárdjaiig . . . Egy év repült el ismét az örök vég­telenségbe. Öröminket, bánatunkat elvitte magával. Egyet hagyott meg csak: a reményt. A reményt egy szebb, jobb jövőbe, mely azokra vár, kik hittel és bizalommal mun­kálnak egy szebb jövő előkészítésén. Ez a szebb jövő, mely minden magyar ember lelkében kell, hogy éljen: a haza, a város jövője. Mi polgárok, egyesek, a fenntartó elem vagyunk csak­ ideig óráig. A mi időnk meg van számlálva. Egyszer csak elherva­dunk, lehullunk a sárguló lombokkal. El­múlunk. A haza, a nemzet, nem hal meg soha. Újak lépnek a kihaltak nyomdokába s folytatják az évezredekkel előbb meg­kezdett munkát: a haza, a nemzet fenn­tartását fajában, szellemében, erkölcseiben. Nemzetünk életében is nemzedékek dőltek ki a sorból — de az utódokban is az ősök lelke égett. A honszerelem. Mely csak úgy lehetett áldásos, ha az ész, szív és munkás kéz harcát a hazaszeretet-sugalla lélek irányította. Bizony ez volt a fenn­tartónk, különben a vészek és viharok annyi fergetegei között, elleneink annyi bősz támadásaival szemben hogy is maradhatott volna fenn a magyar nemzet, a magyar haza, egy ezredéven át ? Az ész, szív és munkás kezek harca nyilvánul meg egy város életében is. Ez a harc az alapja a fejlődésnek, az anyagi és szellemi emelkedésnek. A nemes munkán, a kitartó törekvésen csak áldás teremhet. Városunk is így emelkedett naggyá, anyagi­lag és szellemileg erőssé. Az új év hajnalán ezért száll imánk az Egek Urához. Vajha az ő lelke égne a magyar nemzet minden fiában, hogy ésszel, szívvel, és munkás kézzel felfegyverkezve, a haza javáért küz­deni szent feladatnak tekintsük . . . E nagy feladat hűséges teljesítése, egy ország erősödése , egy város boldogulása... Annyi szenvedés után, mely a magyar nemzetet érte egy ezredév alatt, megérde­meljük, hogy ez a vérrel és könnyel meg­szentelt haza, erős, független és boldog legyen ! S annyi odaadó munkásság után, mely e város minden irányú fejlődéséért folyt , megérdemeljük, hogy városunk anyagilag és szellemileg felvirágozzék. Ez a mi imádságunk­­ma. Ez volt a múltban, ez lesz a jövőben. A magyarok Istenének lelke virasszon nemzetünk, városunk és mindazok fölött, kik eszük és szivük munkáját a ránk derült új évben is a haza s e város boldogulásának szentelik. Hitter Miklós: A „CZEGLÉD“. . . Legyen szabad ez egyszer magunkkal is foglalkoznunk. Ez a magunk: a „Czegléd.“ A helyi sajtó egyik orgánuma — negyed­század óta. A város anyagi és szellemi fejlődésének egyik tényezője s úttörője megannyi nemes mozgalomnak, mely idők múltán többféle alakzatban a város javára érvényesült. Érvényesült a múltban, érvényesül ma s ha Isten is úgy akarja, érvényesülni fog a jövőben. Mert orgánumunk az igazság hirdetője s zászlaján a közművelődés jel­szava mellett ott ragyog e város anyagi és szellemi felvirágzása. Ezekért küzdött kezdet­től s ezekért a magasztos jelszavakért fog síkra szállani a jövőben is. A „Czegléd“ keletkezési története 1878-ig vihető vissza. Forgács Endre, akkor ceglédi ev. ref. s. lelkész agyában szülemlett meg az eszme, jobban mondva a terv,­­mert hiszen az eszme már azelőtt is kisértett, de nem került vállalkozó szék­em, aki testet adott volna neki, hogy egy a város érdekeit előmozdító lap alapittassék, amely hivatott felkarolója és védője legyen minden igaz eszmének, amellyel Cegléd város anyagi és szellemi fejlődését emelni lehet. Az eszme csakhamar testet öltött s kellő munkatársak segédlete s a szükséges előmunkálatok megtétele, szóval a lap fenntartásának biztosítása mellett 1878. december hó 28-án megszületett az első lappéldány, erős feltűnést keltve s igaz méltányosságtól kisérve a város polgár­sága részéről. (Mellékletünk, az első pél­dányát adja, szószerint, hűséges szövegben, külső kiállításban.) Sem időnk, sem terünk arra, hogy a „Czegléd“ első megjelenését s a hatást, melyet megjelenése szült, kellőleg méltassuk, ’tény, hogy a közművelődés orgánumává lett s Cegléd város fejlődésének ma is hat­hatós eszköze. Az új lap pályafutása változatos. S amennyiben adminisztráció tekintetében s anyagilag is nehézségek tornyosultak eléje , úgy változtak a szerkesztők is. Mert, bár kellő vállalkozási szellemmel rendelkeztek, abban a biztos tudatban vették vállaikra a terhet, a szerkesztés munkáját, hogy rövid időn ismét mások vállaikra fog nehezülni a teher. Mert teher a szerkesztés. Nem ritkán az előítélettel kell megküzdeni a szerkesztő­nek s néha ép azok dobálják meg, akiknek­­ — mert a szerkesztő nemes intenzióit nem ismerik — érdekeit, ha azok közérdekek, védi. A közérdek védelme olykor-olykor a­z egyes érdekek­ rovására megy. Ez is elég arra, hogy egyes érdekeltek pereátot kiált­sanak reá. Bizony-bizony ember legyen, aki ily viszonyok közöt derékul állja meg helyét s ne dobja sutba, azt a tollat, melyet a közérdek védelmére fölemelt. Hála ? Ugyan van-e szerkesztő, akinek ez lett volna — minden érdemei mellett is — a jutalma? Jó egy évi hírlapi munka után, mely szivének, agyának minden atomját igénybe vette, Lesska Nándor helyét ideiglenesen — Lesska Nándor nyomdász halála után — az új nyomdász, Gebey Endre vette át a szerkesztés gondjait. Majd Zámbó János kezeibe került a lap szerkesztése, annak gondjaival. Az 1884-ik évben Gorócz Albert vette át a szerkesztést. Nehéz viszonyok között, a Verhovay-nera idejében. Kiélesedett hírlapi harcok tették ez időt s a szerkesztést nehézzé, amikor a város tisztességéért kellett a lapnak, a szerkesztőnek s a munkatársak­nak felvenni a harcot s a személyi meg­­támadtatásoknak számos nemet kellett át­­szenvedniök­­ az igazságért. Öt évi küz­delem után Dr. Aranyi Lajos vette át a lapot. Három évi szerkesztés után Hitter Miklós vette át a gondokat, majd Sebők Béla s később Becski Árpád, Dr. Molnár Albert, Dr. Halász László, Molnár János váltották fel egymást a szerkesztésben. Molnár János kiválása után Dr. Barta Dezső vette át a szerkesztést, hogy egy évi erős harc után Dr. Halász Lászlónak adja át. Nehéz idő volt Dr. Barta Dezső és Dr. Halász László ideje. A főgimnázium felállításáért küzdött akkor a „Czegléd“, amely harcban a lap legkiválóbb erői , Paulovits Károly és Hitter Miklós fejtettek ki erős tevékeny­séget a kultúrintézmény megteremtése érde­kében s az igaz ügyet, a vár. képviselő­­testület bölcs felfogása mellett diadalra is juttatták . . . Dr. Halász László szerkesztési idejére esik a városi tisztújítás, amely nem kevés hírlapi harcot provokált, de sikert is nyújtott.

Next