Czegléd, 1908 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-05 / 1. szám
Harmincadik évfolyam 1-ső mm. Czegléd, 1908. január 5. CZEGLÉD TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMÚ HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI DÍI Helyben házhoz hordva egész évre 6 kor.,négy hóra 2 kor. Vidékre egy évre 8 kor. Egyes szára ára : 14 fillér. Szerkesztőség a kiadóhivatalban. Felelős szerkesztő: dr. Hübner Emil. Kiadótulajdonos Sebők Béla HIRDETHEZITES: A nyiltterek, valamint hirdetési díjak közvetlen a kiadóhivatalhoz küldendők. Nyilttér 3ora 1 korona. Kiadóhivatal: SEBŐK BÉLA könyvkereskedése. Kilátásaink az újévben. Reménnyel és bizonyos mérvű aggodalommal állunk meg a beállott 1908-ik év küszöbén. Reméljük az újévtől vágyaink teljesedését és helyzetünk javulását, de viszont aggódunk, hogy legszebb reményeink nem szállnak-e füstbe, mielőtt azok csak részben is megvalósulnának. Az elmúlt évben szerzett tapasztalatok arra ösztönöznek, hogy számításainkban ne legyünk valami vérmesek, mert számtalan akadály gördül az előre törekvő útjába, melyek nagyon megnehezítik, sőt sokszor lehetetlenné teszik a kitűzött cél elérését. Nehéz az élet. Érzi ezt a földmíves, az iparos, a kereskedő, a hivatalnok egyaránt. Egyiknek sincs valami rózsás helyzete, mindnyájunknak elegendő okunk van a panaszra. Ámde siránkozással nem javul helyzetünk, összetartó és együttes munkálkodásra van szükségünk, ha jó alapot akarunk készíteni a majdan 1917-ben kifelé imponáló magyar nemzeti állam kiépítése tekintetében. Igaz, hogy az adóterhek óriási módon nehezednek e sokat szenvedett országra, de kitartó munkálkodással, testvéries egyetértéssel azok elviselését nagyon megkönynyíthetjük. De lássuk most már, mit is remélhetünk az újévben. Gazdálkodóink helyzete az 1907. évi gyenge termés, úgyszintén a cseléd- és munkabérek túlságos emelkedése miatt igen nehéz s a múlt évben könnyen bekövetkezhetett volna a magyar földbirtok csődje, ha a magas gabona- és állatárak nem jönnek segítségre, a mi pedig a fogyasztó közönség terhét súlyosbította. Hogy a cseléd- és munkabér sülyedésére a beállott esztendőben sem számíthatunk, azt lehet tapasztalni a most folyamatban volt újévi cselédfogadásoknál. Mikor egy mezőgazdasági férfi cseléd évi 200—300 kor bért és különféle mellékszolgálmányokat követel, milyenek aratórész marokszedő bérrel együtt, kukorica- és krumpliföld magostul és munkálással, rosszalma és egyéb járulékok, melyek könnyesen számítva kitesznek 250 koronát s ehhez még hozzájön a teljes ellátás, akkor a mostani gazdálkodási rendszer mellett valóban érthető gazdálkodóink nyomasztó helyzete. Nálunk éppen úgy, mint a földműveléssel foglalkozó többi alföldi városokban az a legnagyobb baj, hogy a magyar mezőgazdaság helyzetében javulásról, előretörekvésről szó sem lehet. A termelés és munka védelme nem érvényesül kellőkép s a belterjes gazdálkodástól még igen messzire állunk. A magyar gazdaosztály a régi hagyományokon tengődik, kitartó szorgalommal munkákodik, de a föld hozadékának emelésére vajmi keveset tesz. Gazdálkodóink az idők viharaival csak küzködve csupán termelnek s a nyersterményeket potom árakért átadják az élelmes külföldnek, a mely azokat feldolgozza és sokszorosan megfizetteti az élhetetlen magyarral. Azonban ne higyje senki, hogy a nehézségekkel csak gazdálkodóink küzdenek. Éppen úgy, vagy talán jobban érzik azt iparosaink is. A rossz termés nagy befolyással van gazdaközönségünk vásárló kedvére is és ezt elsősorban iparosaink érzik meg. Hozzájárult még az is, hogy nemcsak a nyersanyag ára emelkedett túlságosan, hanem a munkabér is nagyon megdrágult, aminek folytán a készítményeket is kénytelenek lettek volna drágábban eladni, de ez a lanyha vételkedv mellett nem mindenesetben sikerült. Iparunk fejlődésére fontos, hogy a munkások zavartalanul dolgozhassanak, amire annál nagyobb kilátás van most, mint bármely más időben, mert úgy tűnik fel, hogy a munkások már megelégelték a gyakori keresetnélküliséget, a sztrájkvezérek is sokat vesztettek hitelükből s magát a sztrájkot sem veszik oly komolyan, mint pár évvel ezelőtt, mikor egy-egy sztrájk csak elvétve fordult elő, míg mostanában majdnem mindennapos lett. A munkafolytonosságra nemcsak a társadalmi béke és egyesek boldogulása érdekében, hanem hazai iparunk fejlesztése szempontjából is óriási szükség van. Iparunk fejlődésével kapcsolatban kereskedelmünk is élénkülni fog, amihez viszont szükséges, hogy közlekedésünk fejlett legyen. Ezt célozza az a mozgalom, mely két helyi érdekű vasút építését is célul tűzte ki. Az egyik vasút a Czegléd-Csemői, mely rövid időn belül a megvalósulás stádiumába fog jutni, a másik pedig a Czegléd- Nagykátai vonal, melynek előmunkálataira a minisztérium már megadta az engedélyt. A Duna-Tisza csatorna szintén nagy befolyást fog gyakorolni kereskedelmünkre, csak az a baj, hogy ez az ügy még nem nyert végleges megoldást, de hisszük, hogy a szakértők, kiknek véleménye ez ügyben meghallgattatást fog nyerni, a tervek közül a legelőnyösebbet fogja kivitelre ajánlani. Az eddigi helyzet javulásánál mindenesetre fontos szerep jutott a nemzeti kormánynak, amely, hogy hivatásának magas- Tárca: Calevarosi Brown. — Irta: Bret Harte. — Angolból fordította Békési Gyula. (Folytatás.) Jack Hamlin különös pillantást vetett tökfilkó barátjára. Talán tudta, hogy ez az ember praedestinálva van a pénze elvesztésére s célszerűbbnek tartotta, hogy az ő zsebébe folyjék az, mint a máséba. Bólintott és az asztalhoz taszita a széket. Abban a pillanatban kopogtattak. — Kató lesz — monda Brown. Hamlin visszahúzta a reteszt, az ajtó feltárult. Jack éltében először teljesen megzavarodva, elernyedve állott föl, sáppadt arca is most borult először lángba. Az a hölgy állott előtte, akit a winghomi postakocsiról lesegített s akit Brown — kártyáját ideges nevetéssel kiejtve a kezéből — így köszöntött: „A csillagát! Az anyjok“. Azt beszélik, hogy Browne könnyekre s ura ellen szemrehányásokra fakadt. Én később találkoztam vele Marysvilleben s Tamás vagyok abban, hogy könnyezett. A Winghami Krónika következő heti száma pedig „Megható egyesülés“ címen ezeket írta: ,A múlt héten egy megható s a kaliforniai életet jellemző esemény színhelye volt városunk. Wingham egyik köztiszteletben álló polgárának a felesége megunva a kelet kiélt civilisatióját és barátságtalan égalját, elhatározta, hogy csatlakozik szerető férjéhez az aranytermő partokon. Szándékáról hírt sem adva rászánta magát a hosszú utazásra s a múlt héten meg is érkezett. A férj örömét könynyebb elképzelni, mint leírni. A találkozás hír szerint leirhatatlanul megindító volt. Reméljük, hogy e példa követésre talál. * * * * Akár a felesége hatása, akár szerencsés vállalatok következtében Browne naptól kezdve erősen lépesedett. A „Nip és Tuck“ leányát egészen magához váltotta! A pénzt szerinte ferblin nyerte, de a hír elfogadta a Browne theóriáját, hogy az ura egyszer s mindenkorra hátat fordított a kártya asztalnak, s azt állította, hogy azt bizony Jack Hamlintől kapták. Azután fölépítette s berendezte a Wingdami Házat, ahová a csinos Browne népszerűsége révén csak úgy forrott a vendég. Tagja lett a tartomány gyűlésnek s alapítványokat tett templomok javára. Wingdam egyik utcáját róla nevezték el. De feltűnt, hogy minél módosabbá vált, annál sáppadtabb, soványabb, aggódóbb lett. Felesége növekvő tekintélye mind szeszélyesebbé, türelmetlenebbé tette. Mélyen szerette nejét s képtelenül féltékeny volt reá Nem korlátozta a felesége szabadságát, de ennek a gonosz nyelvű hírharangok szerint az volt az oka, hogy első és utolsó kísérlete olyan kitörésre ingerelte Brownét, amely elvette a kedvét az efféle felszólalásoktól. E pletykák java része a szebbik nem ama tagjaitól került ki, akikről Browne elvonta a winghomi lovagias urak figyelmét. E hölgy mentségére föl kell említenünk, hogy megérkezése óta oly cultus tárgya volt, amelynek a hatása bajosan volt kedvező reá. Azt hiszem Brown sejtette ezt, de egyetlen bizalmasa Hamlin volt, aki ritkán nézett be hozzájuk. Rossz hírben állott s nyíltan nem lehetett s benső viszonyban a családdal. Nyár dereka, holdvilágos éjtszaka volt. Browné bajosan, pirosan, mint a rózsa, az erkélyen ült sz élvezte a hegyi szellő tiszta friss tömjénét, meg egy másforma tömjént, amely nem volt épen oly I friss, sem olyan tiszta. Mellette Starbottle ezredes Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-t,a Koche & Co. Kassel (Svájc).