Czegléd, 1908 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-05 / 1. szám
XXX-ik évfolyam C 1 E G L É D lalán áll s hogy a békés munka és gazdasági haladásra való törekvés lelkes híve, már eddig is elegendő bizonyítékot nyújtott. Iparkodjunk tehát mi is kellő munkásságot kifejteni és a javunkra szolgáló intézményeket felhasználni, mert csak ilyképen leszünk képesek hazánk pozícióját a nemzetközi koncertben megerősíteni. Innen-onnan. A sztrájk, mint fenyegető eszköz, hova tovább lejárja magát. Nem azért, mintha a munkásoknak eme jogát semmibe sem vennék a munkaadók, hanem azért, mert, azt nagyon sokszor jogosulat- tanul és meggondolatlanul alkalmazzák és akár-hányszor minden előkészület nélkül, mintegy ötleti szerűen kimondják a sztrájkot. A sztrájkvezérek, akik nem megvetendő napidíjért, sokszor meggyőződésük ellenére is beleugratják a munkamegtagadás kimondásába a munkásokat, kezdik magukat lejárni. És mennyi mindenféle sztrájk van! Sztrájkoltak már a különböző ipari munkások, vasutasok, diákok, sőt legközelebb talán már az elemi iskolások és óvodások is sztrájkba lépnek, ha ugyan akad részekre sztrájkvezér. Újév estéjén városunkban is volt egy eddig szokatlan sztrájk. A lámpagyujtogató gyerekek egy része bérköveteléssel állt elő akkor, amidőn már munkába kellett volna állniok. Hogy a nagyokat mindenben utánozzák, nem hiányzott a terrorizálás sem. Ezzel elérték azt, hogy a város, kivéve egy-két utcát, teljes sötétségbe borult egy éjszakára sUMTjárói kénytelenek voltak a koromsötétben botorkálni ezen az estén, mert a lámpagyújtó gyerekek kedvet kaptak a nagyok szokásainak majmolására. Azonban kedvtöltésük nem sokáig tartott. A rendőrség szétugrasztotta a terrorizáló bandát, a sztrájkolók azonnal elbocsájtattak a munkából s másnap este már az újonnan felfogadott gyerekek gondoskodtak arról, hogy legyen világosság. Már amennyiben a petróleum lámpák pislogása világosságnak nevezhető.* * * A fővárosban Szilveszter estéje a Mentő Egyesületé volt. Azoké a mentőké, akiknek minden éjjele és nappala a lakosság épségének szolgálatában áll. Nálunk még nincs ilyen intézmény. Hiszen meg lehetünk nélküle. A forgalom még nem olyan nagy, hogy mentők nélkül ne lehetne a lakosság épségét megvédeni. Igaz, hogy járdáink nem a legjobb karban vannak, gidresek-gödrösek, átjárók éppen hiányzanak s igy — bár alig pár lépést kell járda nélkül tennünk — sáros időben térdig sárosak vagyunk. De hát ez mind a változatossághoz tartozik. Enyhe időben a járda is tele van kabarékkal, télen pedig hó- és jégkéreggel van borítva, mert a háztulajdonosok nem gondolnak annyira a járda tisztaságával, amint azt tőlük ellehetne várni. A rendőrség minden évbenmegteszi a magáét. Felhívja a lakosság figyelmét, hogy házuk mellett a havat hányassák el s a jeget homokkal vagy fűrészporral szórják be. Egyik másik tulajdonos meg is teszi ezt, de a nagy többség semmibe sem veszi a rendőrség felhívását. Már pedig ha így haladunk, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy a téli balesetek száma kívánatossá fogja tenni a mentőegyesület felállítását s akkor majd mi is felajánlhatjuk Szilveszter éjszakáját a nemes célra. Addig azonban, míg ez létesül nálunk, sok időnek kell eltelni s legalább annyit tegyenek meg a háztulajdonosok, hogy téli időben a havat hányassák el házuk mellett a járdáról, ha pedig az út jeges, homokot vagy fürészport szórjanak. Viszont a városnak kötelessége, hogy a járdákat kijavíttassa és alkalmas átjárókról gondoskodjék, mert e város minden polgára hozzájárul a városi útadóhoz, te-hát jogos kívánság, hogy legalább a gyalogjárók rendbehozassanak. * * * Újabb időben egyre hódít a szövetkezeti eszme. Szövetkeznek az emberek, hogy egyrészt a szükséges dolgokat egyesülve olcsóbban beszerezhessék, másrészt termelvényeiket magasabb áron értékesíthessék. A legutóbbi időben a volt ellenőri lak egyik bolthelyiségében egy tejcsarnok nyert ideiglenes elhelyezést. Annak berendezése, a tej feldolgozásához szükséges készülékek beszerzése áldozatot kívánt. Jó minőségű tej, tejszín, tejföl, vaj bármely időben kapható itt s az a fő előnye, hogy sokkal jobb minőségű, mint amit a piacon vásárolunk. Több vidéki városban van már ilyen tejcsarnok, mely szövetkezeti alapon létesült s a tejet a szövetkezeti tagok szolgáltatják be. Hogy a fogyasztó közönségre mily előny ez, azt bizonyítgatni felesleges. Már az a megnyugvás is, hogy tiszta és hamisítatlan tejtermékeket kaphatunk, megérdemli, hogy ez az intézmény felvirágozzon. A tejcsarnok most még csak egy ember tulajdona, de mozgalom indult meg arra nézve, hogy tejszövetkezet alakuljon, mely azután birtokába venné az itt említett tejcsarnok készülékeit, beszolgáltatnák a szövetkezeti tagok a termelt tejmennyiséget s a befolyó jövedelmen arányosan osztozkodnának. E helyen is felhívjuk gazdaközönségünk figyelmét, hogy a szövetkezetbe való belépési óhajukat jelentsék be Gueth Kálmánnál, akinek tejcsarnoka a volt ellenőri lakban, Lédecy festő volt helyiségében van, és Boompointer bíró ült, meg egy új szerzemény, s egy külföldi tourista alakjában. Brownénak jókedve volt. „Mit látott az után?“ — kérdé az udvarias ezredes, aki észrevette, hogy Browné néhány perc óta szórakozott. „Port — felelt az sóhajtva, — Csak az Anna testvéri juhnyáját“. Az ezredes, akinek irodalmi visszaemlékezései nem terjedtek tovább a múlt heti lapnál, gyakorlatibb szempontból vette fel a dolgot. „Nem nyáj az, hanem lovas. Nem a Jack Hamlin derese az, bíró uram?“ A bíró nem tudta. Browne úgy vélte, hogy a levegő nagyon hűvös a további vizsgálódásra, így hát visszatértek a társalgóba. Brown az istállóban volt. Ebéd után rendesen oda húzódott. Talán azért, hogy kimutassa a neje társasága iránt való megvetését, vagy talán azért, mert mint a gyönge jellemek általában, kedvét lelte benne, hogy korlátlan hatalmat gyakoroljon alsóbb rendű lények fölött. Némi elégtételt talált egy pej kanca betanításában, amelyet kénye szerint becézhetett, vagy korbácsolhatott. Feleségével szemben nem volt módja erre. Itt ismert rá egy deres lóra, amely ép akkor fordult be. Egy kicsit odább észrevette lovasát is. Brown köszöntése szives, barátságos volt, Hamline némileg tartózkodó. De azért engedett Brown unszulásának s követte a hátsó lépcsőn föl egy szűk folyosóra s innét egy kis szobába, amely az istállóudvarra szolgált. Az egyszerű bútorzat egy ágyból, asztalból, néhány székből és egy fegyverfogásból állott. „Ez az én tanyám, Jack, — szólt Brown felsóhajtva, amint az ágyra vetette magát s barátját székkel kínálta meg. — Az ő szobája a csarnok túlsó végén van. Jó hat hónapja, hogy igy külön élünk, nem is találkozunk, csak evés idején. Istentelenség igy bánni a ház urával ugye ?“ — monda erőltetett nevetéssel. — „De örülök, hogy benéztél Jack, átkozottul örülök . . .“ Kinyújtotta a karját s megrázta a Jack kezét, de az nem adta vissza a kézszorítást. „Azért hívtalak fel, mert nem akartam az istállóban beszélni erről. Ámbár ami azt illeti, az egész város tudja már. Ne gyújts,, világot. Diskurálhatunk így a holdfényén is. Ülj ide mellém. A lábad tedd föl az ablakra. Ott a kancsóban whiskeyt is találsz“. — Hamlin hasznát vette ez utasításnak. — Ha nem szeretném, fel se venném az egészet. De hogy szeretem, nem bírom elnézni, hogy nap nap után így folytatja és hogy senki sincsen, aki féket vessen reá. Örülök, hogy benéztél hozzám, Jack, átkozottul örülök. — Addig tapogatódzott a sötétben, mig meglelte a barátja kezét. Aztán nem eresztette volna el, de Hamlin begombolt kabátja elejébe dugta s közönyösen kérdé: — Mióta megyen igy a dolog ? (Folyt. köv.) ) Kékszakál nejének a húga. Mi újság? — Esküvő. Klein Jenő, a Központi Szálloda társtulajdonosa f. hó 15-én d. u. 3 órakor esküszik örök hűséget a helybeli izr. templomban Szarvas Margit kisasszonynak. — Vizkereszt. A róm. kath. egyház holnap ünnepli Vizkereszt napját annak emlékére, hogy a három bölcs király: Gáspár, Menyhért és Boldizsár a rendkívüli csillag után elindulva fölkeresték a kis Jézust és leborulva imádták. E napon ünnepli az egyház Jézusnak a Jordán vizében való megkereszteltetését is, valamint annak emlékezetét, hogy az Üdvözítő a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. E napot három királyok napjának is nevezik, míg a Vizkereszt nevet onnan nyerte, mert e napon az egyház vizet szentel. — Hangverseny. A helybeli főgimnázium zongora-alapja javára f. hó 11-én, szombaton este 8 órakor a központi szálloda nagytermében Kiss Dénesné oki. tanítónő hangversenyt rendez, melyre a belépődíj személyenként 2 kor, gyermekjegy és diákjegy egy korona. A műsor 8 pontból áll, melyek között van zongora- és hegedűjáték, ének és szavallat. Zongora kiséret mellett Takács Margit úrhölgy és tiszt. ifj. Takács József a ,.Király fogásiból a „Granadának szép virága“ szerelmi kettőst éneklik, Szervánszky Jenő főgimntanár pedig Wienaiwski „Legendáját“, hegedűn adja elő. Alföldi László „Czinka Panna“ czímű melodrámáját Kiss Dénesné zongora- és Szervánszky Jenő hegedűkisérete mellett Kardos Aladár főgimnáziumi tanár adja elő. Hangverseny után tánc következik. — Egyházak anyakönyvi kimutatása. Az elmúlt 1907-ik évben a helybeli róm. kath. egyháznál megkereszteltetett 556, meghalt 360, tehát a szaporulat 196. Házasságra lépett 156 pár. — Az ev. ref. egyháznál született 313 fiu és 294 leány, összesen 607. Meghalt 224 férfi és 202 nő, össszesen 426, vagyis a születések révén a szaporodás 181. Házasságra lépett 196 pár. — Az izr. egyháznál született 13 fiú és 5 leány, összesen 18. Meghalt 11 férfi és 10 nő, összesen 21. Házasságra lépett 10 pár. — Tanári kongresszus. A magyarországi középiskolai tanárok dec. hó 28 és 29-én tartották a fővárosban nagygyűlésüket, amelyen mintegy 400 tanár vett részt. A napirend első pontja volt Ries Ferencz, főgimnáziumunk igazgatójának javaslata a tanárság helyzetéről. A javaslat azt kívánja, hogy a középiskolai tanári pálya egyes fokozatai a bírói pálya megfelelő fokozataival mindenkor egyenlő fizetésben részesítendők. A javaslat kívánalmai 10 pontban voltak összefoglalva, amelyet a kongresszus nagy lelkesedéssel egyhangúlag magáévá tett. A kongresszus ma egy hete végezte be tanácskozásait. Az ipartestület 1907 évi decz. hó 31-én megtartott Sylveszteri mulatságán felül fizettek : Hornyák Jenő, Ürögdi Sándor, Csizmadi János, Vicán Bertalan, Szabó Bálint, Tóth István, Sebők Gyula, Sági György, Szalisznyó Pál, ifj. Dani Sándor, Bicskey István, Bakos János, Dobos Arthur, Rigó Lajos, Biró Jakab, Szabó Ferencz, Prohászka József, Farkas Mihály, Kalocsai Jenő, Ócsai Károly, ifj. Zakar László, Farkas Lajos, Kernács Lajos, dr. Schloszer Ferencz, N. N. 1 koronát, ifj Dani Sándor 80 fillért, Miskolci Ferencz 70 fill. Fazekas József, Lovas János, Jász János 50-50 fill. Rózsa Jenő, Szijj József, Farkas László 40-40 fillért — kiknek ezúton is köszönetet mond az ipartestület elöljárósága. — Hegyközség. Városunkban pénteken alakult meg az első hegyközség. Mintegy öt éve telepítették be az öreg erdőnek a Budai út mellett fekvő mintegy 160 katasztrális holdnyi területét, mely ma Cserhátalja nevet visel. Ennek tulajdonosai dr. Gombos Lajos polgármester elnöklete alatt kimondták, hogy hegyközséggé alakulnak s az alapszabályokat jóváhagyás végett a megyéhez felterjesztik. A kir. anyakönyvi hivatal kimutatása szerint városunk területén az 1907-ik évben született 584 róm. kath., 590 ev. ref., 36 ág. ev., 20 izr. és 1 gör. kath. vallásu, összesen 1231 gyermek. A halálozások száma 814, tehát természetes szaporulat 417. Házasságra lépett 389 pár. — Hírek a vármegyéből. Nagykörösön a Hangácsi tanyákon Német László tanyáján, disznóölés volt, melyen Vince Sándor végezte a beltéri teendőket. A disznótoros vacsorán azonban többet ittak a kelleténél és Német László egy vasdarabbal támadt Vince Sándorra, aki a támadás elől menekülni iparkodott. A tanyától nem messze utolérték s ekkor Vince Sándor kirántotta disznóölő kését s azzal úgy szúrta meg Német Lászlót, hogy rövidre rá meghalt. Német István, az előbbinek fiát szintén megszúrta s ez is súlyosan megsérült. A gyilkost letartóztatták. Ugyancsak Kőrösön történt, hogy Tóth Erzsébet varróleány Becser Imre kereskedőt féltékenységből vitriollal leöntötte. Becser azonban csak jelentéktelenül sérült meg, mig a merénylő leánynak arcára ömlött a vitriol és súlyosan összeégett. — Kecskeméten a Völker telepen Trál Istvánné 8 hónapos gyermeke, mig anyja a városban járt, megfulladt párnái közt, úgy, hogy mire anyja hazaért, már halva találta. — Izsákon Urián Mátyásné rossz viszonyban élt vejével Kiss Lászlóval, mert leányát nem akarta hozzá adni, mert szegény volt. A leány azonban őt szerette s igy az anyós és vő közt örökös perpatvar volt, minek az lett a vége, hogy egy összeszólalkozás alkalmával Kiss László megfojtotta anyósát. 1. szám