Czegléd, 1909 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

XXXI-ik évfolyam Városi séták. Befúrta az utat a hó és — természetesen már a népköltészet érdekében is — céltalanul fut a fakó. Miről írhat ilyenkor az újságíró, — ha még úgy eleresztve is a kantárja. A szedő gyerek ugyan biztat, hogy alig van hely már a lapban. Na — mondok — egy két sajtóhiba talán még belefér ! A múltkori számban legalább akadt egy kis mutató. Legkevésbé sem megrovásképpen hozom ezt fel, mert Istennek legyen hála a humoros dolgokért tudok még lelkesedni, a sajtóhibák pedig átkozottul humorosan szoktak néha festeni! Azelőtt még gyakrabban írogattam, egy ízben — emlékszem — Valamelyik kaszinói borkóstolásról számoltam be. Hogy milyen pompásak voltak a különféle borok és milyen szépen Valának azok adjusztálva. A Hübner bácsi — Isten nyugosztalja szegényt — itt is megőrizte az egyszerűséget és azt írom róla: »szerény, bár pincéjében kincseket őrizget«, — természetes, hogy a referádába így került bele: »szegény, bár pincéjében pincsiket őrizget !« Az se esett ki éppen rosszul, mikor Nagy Lajos a »Czeglédi Újság« érdemes és nem kevéssé erkölcsös szerkesztője, lapjában panaszolja, hogy a református templom körül, májusi estéken a bokrok között szerelmes párok kitartóan rande- júzgatnak, így végzi: »Ez idilikus állapot megszüntetésére helyes volna még egykét „lánykát“ beszerezni!« Magától értetődik, hogy ő lámpát gondolt és a sajtó hiba koboldja azé enyelgő játékát! Az sem volt utolsó, mikor »aranyazájú« Takácsunk részére a Népkörben »Vannát« rendeztek! Hogy ki rendezte? Hát ki szokott nálunk mindent, de főképp »Vannát« rendezni. Természetes, hogy Bohus, a nagy rendező rendezte. A »Vanna«, amint a lapban olvasható Volt, kitűnően sikerült és aki ott nem volt, mindenki sajnálta, hogy a kitűnő »Vannát« nem élvezhette, de abszolút senki sem tudta, hogy voltaképpen mi is lehet az a »Vanna«, pedig még a lexikonokban is utána kutatott a kiváncsi emberiség. Mégis csak valami ősi székely dologról lehet szó, mert — Uram bocsáss — csak »Monna Vannát« nem rendeztek! Kisült Végre, hogy a szedő gyerek »Vacsora« helyett »Vannát szedett. Szedte, vette és úgy teremtette! Mennénk tovább, de mint föntebb is említés történt: befúrta az utat a hó, — az is igaz, hogy csak kitavaszodik egyszer és akkor jönnek majd a megnézni Való alkotások és nem céltalanul fut a fakó! Meg lesz Wahl Ignácz álma: a krematórium, természetes most még csak állatok égetésére. Az áldomását is megittuk. Addig-addig, míg egyszer rájön az emberiség, hogy okosabb dolog nem gyarapítani a bacilusok billiói számát. És emberi érzés szerint is a hideg nyirkos sírgödör helyett, mennyivel esztétikusabb az elhamvasztásra gondolni. Nem is említvén, hogy mennyivel gazdaságosabb, ha elmúlik a temetési luxus szertelensége. Az igaz, hogy ilyen ideák propagálásáért ezidő szerint az embert aligha választanák be. Valamelyik temetkezési vállalat diszfunerátorának ! Hogy Horváth a másik állatorvosunk szép terve az új vágóhíd és vásár-csarcsarnok, mikor válik Valóvá, az még a jövő kérdése. Jövő alatt a pénzt értem, mely erre a célra bizonyára jönni fog, — ha jönni kell! Lám, malom építésre még mindig akad Vállalkozási tőke és szellem. Úgy lehet, hogy ez egyszer az utóbbiból lesz nagyobb készlet mert hírlik, hogy a gazdasági gőzmalom Phönixként hamvaiból kikel, legalább Vannak, kik a kikelést még mesterséges úton is elő akarják segíteni. Az illetők könnyen felejtenek és semmit sem tanulnak! Már nem emlékeznek, hogy milyen sok kellemetlenség jár egy ilyen Vállalattal és mégis itt Volna az ideje Valami újabb, ügyeseb dolgot is kispekulálni. Mert a sok, még a gőzmalomból is megárt! Egyéb dologról majd legközelebb ! Addig is — bár alaposan hiszem, hogy hal MI U 3 5 A 6? — Lapunk előfizetőinek, munkatársainak és minden barátjának boldog újévet kívánunk. — Halálozás. A szomszéd Nagykőrös közéletét nagy csapás érte. Póka Kálmán ügyvéd, Nagykőrösnek 10 éven keresztül volt polgármestere, a Nagykőrösi Közgazdasági Bank vezérigazgatója dec. 28-án 62 éves korában elhunyt. Az önzetlen, becsületes és kristálytiszta jellemű ember halálának hite a szomszéd város minden polgárát lesújtotta. Elhunyt a nagy veszteség Nagykőrös köz-, társadalmi és egyházi életére. Temetése a város közönségének általános részvéte mellett kedden ment végbe. Nyugodjék békében ! — Újév. Tegnapelőtt beléptünk a Krisztus születése utáni 1909-ik esztendőbe. Újév napjával kezdődik a polgári év, a midőn az ismerősök egymásnak „Boldog újévet“ kívánnak. Mennyi reménységgel lépünk az új esztendőbe s mily részben teljesülnek ez évben vágyaink és kívánságaink, azt majdcsak Szilveszter napján mérlegelhetjük. Mindenesetre jó szem előtt tartani ama jelmondatot: Ember küzdj és bízva bízzál. — Nyugdíjazás. A kecskeméti kir. törvényszék érdemes pertárnoka, Bartha Henrik törvényszéki jegyző 30 évi szolgálat után nyugalomba vonul. Az ügyvédi kar f. hó 5-én búcsúzik el tőle a Beretvásban rendezendő búcsú vacsorán, amikor egy remekmű ezüst szivarládát nyújt át emlékül érdemesült munkatársának. A vacsorára a helybeli ügyvédi karból többen részt vesznek. — Vizkereszt. A kath. egyház szerdán ünnepli Vizkereszt napját annak emlékére, hogy a napkeleti bölcsek fölkeresték a kis Jézust. Ugyanekkor emlékeznek meg Jézus csodatételéről a kánai mennyegzőről és Jézus megkereszteltetéséről E napon az egyház vizet szentel s innen van ez ünnep magyar elnevezése. — Szabad Líceum. A karácsonyi szünet után vasárnapon, január hó 3-án, délután 4 órakor lesz a legközelebbi előadás, mely alkalommal dr. Jánosy Gyula orvos a „sejtek életéről“ fog felolvasni. — Lejtméretezés. Városunk rendezése érdekében igen fontos határozatot hozott a dec. 30-án tartót városi közgyűlés. A közmunka költség előirányzatánál az 1909. év terhére 12 ezer koronát vett fel a létesítendő lejtméretezésre, s a következő év költségvetésében is hasonló összeg fog szerepelni. Eddig azt tapasztaltuk, hogy a bűn is vágyunk rájuk, és mélyebben érezzük díjukat. Vájjon míg gyomrát megtölteni iparkodik, nem feledkezhetik-e meg egy más, a szívében levő étvágyról, s nem mérgezi-e meg az életét, s nem kárhoztatja-e magát folytonos boldogtalanságra. Villont szemmel láthatóan bosszantotta ez a prédikáció — Azt hiszi, hogy nekem nincs becsületérzésem ? — fakadt ki. — Iájén a megmondhatója, hogy elégt szegény vagyok. Nehéz sor a gazdagokat keztyűsen látni, míg mi a körmünket fújuk. Az üres has is keserves állapot, bár ön könnyedén beszél róla. Ha annyiszor lett volna benne része, mint nekem, tán hangot váltana. Annyi bizonyos, hogy tolvaj vagyok, — ezt nyesheti felőlem — de ördög csak nem vagyok, a teremtését! Vegye tudomásul, hogy nekem is van becsületem, amely ér annyit, mint az öné, bár én nem karatyolok egész nap róla, mintha Iájén csudája volna. Én nem látok benne semmi különöset, sokban tartom, ha nincs rá szükségem. Mióta vagyunk ketten ebben a szobában ? Nem említette-e, hogy ma éjtszaka egyedül van itthon ? Nézze csak azokat az arany holmikat! Ön erős. Jó, de öreg és fegyvertelen. Én nálam meg kés van. Csak a könyökömet kellene megbillenteni, hogy most a hideg acél a szívébe legyen, én meg egy öt arany kupával az utcán. " Azt hiszi, hogy én ezt nem érem fel ököllel. De a megvetéssel utasítottam el e gondolatot. Átko- szott serlegei olyan biztonságban vannak, akár a templom kincsei, a szive olyan vígan ketyeg, s mintha vadonatúj volna, s én épp oly koldusul távozom, mint jöttem azzal az egy fehér pénz-zel, a melyet szememre hány. S azt gondolja, hogy nekem nincs becsületérzésem, a teremtését! Az öreg kinyújtotta a jobb karját. — Meg- mondom én neked, mi vagy. — kezdő. — Gazember vagy, fiam, orcátlan feketelelkű gazember és bitang. Egy órát töltöttem veled, s hidd el, becstelennek érzem magam. Ettél, ittál az asztalomnál, de most már undorodom a látásodtól. Megvirradt. Az éjji madár térjen a fészkére. Előttem akarsz-e menni, vagy követsz. Ahogy parancsolja — felelt a költő felállva. Ritka becsületes embernek tartom. Elmélyedve ürítette ki kupáját. — Igazán szeretném, ha hozzátehetném, hogy értelmes is — folytatta ujja bütykével megkopogtatva a fejét. — Hja, a vénség, a vénség! Az agyvelő kemény és csúfos. Az öreg úr önbecsülésből elől ment, Villon ujját övébe dugva, fütyürészve követte. Isten legyen irgalmas iránta — szólt Brisetout ura az ajtóban. — Isten vele, papa — válaszolt Villon ásítva. — Köszönöm szépen a hideg pecsenyét. Az ajtó bezárult mögötte. A fehér háztetők felett haladt már a hajnal. Csípős, barátságtalan reggellel kezdődött a nap. Villon megállott és jót nyújtózkodott az út közepén. — Fölötte együgyű öreg úr — gondolta. — Vájjon mennyit érhetnek a serlegei ? (Vége.) C Z E G L É D látták Önök már e bűvös szó rezgését, Vagy pedig megfordítva, Önök és tárcájuk megrezdültek e bűvös szó hallatára : B. u. é. k. Silbstk 1909. évre szóló naptárak a legnagyobb választékban MF* leszálitott árban "Hág egyedül Sebők Béla könyvkereskedésében kaphatók. (Takarékpénztár épületében.) 1. szám.