Czegléd, 1909 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

XXXI-ik évfolyam Városi séták. Befúrta az utat a hó és — termé­szetesen már a népköltészet érdekében is — céltalanul fut a fakó. Miről írhat ilyenkor az újságíró, — ha még úgy el­eresztve is a kantárja. A szedő gyerek ugyan biztat, hogy alig van hely már a lapban. Na — mon­dok — egy két sajtóhiba talán még bele­fér ! A múltkori számban legalább akadt egy kis mutató. Legkevésbé sem megrovásképpen hozom ezt fel, mert Istennek legyen hála a humoros dolgokért tudok még lelkesed­ni, a sajtóhibák pedig átkozottul humoro­san szoktak néha festeni! Azelőtt még gyakrabban írogattam, egy ízben — emlékszem — Valamelyik kaszinói borkóstolásról számoltam be. Hogy milyen pompásak voltak a különféle borok és milyen szépen Valának azok adjusztál­­va. A Hübner bácsi — Isten nyugosztalja szegényt — itt is megőrizte az egyszerű­séget és azt írom róla: »szerény, bár pincéjében kincseket őrizget«, — termé­szetes, hogy a referádába így került bele: »szegény, bár pincéjében pincsiket őriz­get !« Az se esett ki éppen rosszul, mikor Nagy Lajos a »Czeglédi Újság« érdemes és nem kevéssé erkölcsös szerkesztője, lapjában panaszolja, hogy a református templom körül, májusi estéken a bokrok között szerelmes párok kitartóan rande- júzgatnak, így végzi: »Ez idilikus állapot megszüntetésére helyes volna még egy­két „lánykát“ beszerezni!« Magától érte­tődik, hogy ő lámpát gondolt és a sajtó hiba koboldja azé enyelgő játékát! Az sem volt utolsó, mikor »arany­­azájú« Takácsunk részére a Népkörben »Vannát« rendeztek! Hogy ki rendezte? Hát ki szokott nálunk mindent, de főképp »Vannát« rendezni. Természetes, hogy Bohus, a nagy rendező rendezte. A »Vanna«, a­mint a lapban olvas­ható Volt, kitűnően sikerült és a­ki ott nem volt, mindenki sajnálta, hogy a kitű­nő »Vannát« nem élvezhette, de abszolút senki sem tudta, hogy voltaképpen mi is lehet az a »Vanna«, pedig még a lexiko­nokban is utána kutatott a kiváncsi em­beriség. Mégis csak valami ősi székely dologról lehet szó, mert — Uram bocsáss — csak »Monna Vannát« nem rendeztek! Kisült Végre, hogy a szedő gyerek »Va­csora« helyett »Vannát szedett. Szedte, vette és úgy teremtette! Mennénk tovább, de mint föntebb is említés történt: befúrta az utat a hó, — az is igaz, hogy csak kitavaszodik egy­szer és akkor jönnek majd a megnézni Való alkotások és nem céltalanul fut a fakó! Meg lesz Wahl Ignácz álma: a kre­matórium, természetes most még csak állatok égetésére. Az áldomását is megit­tuk. Addig-addig, míg egyszer rájön az emberiség, hogy okosabb dolog nem gya­rapítani a bacilusok billiói számát. És emberi érzés szerint is a hideg nyirkos sírgödör helyett, mennyivel eszté­­tikusabb az elhamvasztásra gondolni. Nem is említvén, hogy mennyivel gazdaságosabb, ha elmúlik a temetési luxus szertelensége. Az igaz, hogy ilyen ideák propagálásáért ezidő szerint az embert aligha választa­nák be. Valamelyik temetkezési vállalat disz­funerátorának ! Hogy Horváth a másik állatorvosunk szép terve az új vágóhíd és vásár-csar­­csarnok, mikor válik Valóvá, az még a jövő kérdése. Jövő alatt a pénzt értem, mely erre a célra bizonyára jönni fog, — ha jönni kell! Lám, malom építésre még mindig akad Vállalkozási tőke és szellem. Úgy lehet, hogy ez egyszer az utóbbiból lesz nagyobb készlet mert hírlik, hogy a gazda­sági gőzmalom Phönixként hamvaiból ki­kel, legalább Vannak, kik a kikelést még mesterséges úton is elő akarják segíteni. Az illetők könnyen felejtenek és semmit sem tanulnak! Már nem emlékeznek, hogy milyen sok kellemetlenség jár egy ilyen Vállalattal és mégis itt Volna az ideje Va­lami újabb, ügyeseb dolgot is kispekulálni. Mert a sok, még a gőzmalomból is megárt! Egyéb dologról majd legközelebb ! Ad­dig is — bár alaposan hiszem, hogy hal­ MI U 3 5 A 6? — Lapunk előfizetőinek, munkatár­sainak és minden barátjának boldog új­évet kívánunk. — Halálozás. A szomszéd Nagykőrös köz­életét nagy csapás érte. Póka Kálmán ügyvéd, Nagykőrösnek 10 éven keresztül volt polgármes­tere, a Nagykőrösi Közgazdasági Bank vezérigaz­gatója dec. 28-án 62 éves korában elhunyt. Az önzetlen, becsületes és kristálytiszta jellemű em­ber halálának hite a szomszéd város minden pol­gárát lesújtotta. Elhunyt a nagy veszteség Nagy­kőrös köz-, társadalmi és egyházi életére. Te­metése a város közönségének általános részvéte mellett kedden ment végbe. Nyugodjék békében ! — Újév. Tegnapelőtt beléptünk a Krisztus születése utáni 1909-ik esztendőbe. Újév napjával kezdődik a polgári év, a midőn az ismerősök egymásnak „Boldog újévet“ kívánnak. Mennyi reménységgel lépünk az új esztendőbe s mily részben teljesülnek ez évben vágyaink és kíván­ságaink, azt majdcsak Szilveszter napján mérle­gelhetjük. Mindenesetre jó szem előtt tartani ama jelmondatot: Ember küzdj és bízva bízzál. — Nyugdíjazás. A kecskeméti kir. törvény­szék érdemes pertárnoka, Bartha Henrik törvény­­széki jegyző 30 évi szolgálat után nyugalomba­­ vonul. Az ügyvédi kar f. hó 5-én búcsúzik el tőle a Beretvásban rendezendő búcsú vacsorán, a­mikor egy remekmű ezüst szivarládát nyújt át emlékül érdemesült munkatársának. A vacsorára a helybeli ügyvédi karból többen részt vesznek. — Vizkereszt. A kath. egyház szerdán ünnepli Vizkereszt napját annak emlékére, hogy­­ a napkeleti bölcsek fölkeresték a kis Jézust. U­­gyanekkor emlékeznek meg Jézus csodatételéről a kánai mennyegzőről és Jézus megkereszteltet­­éséről E napon az egyház vizet szentel s innen van ez ünnep magyar elnevezése. — Szabad Líceum. A karácsonyi szünet után vasárnapon, január hó 3-án, délután 4 óra­kor lesz a legközelebbi előadás, mely alkalom­mal dr. Jánosy Gyula orvos a „sejtek életéről“ fog felolvasni. — Lejtméretezés. Városunk rendezése ér­dekében igen fontos határozatot hozott a dec. 30-án tartót városi közgyűlés. A közmunka költ­ség előirányzatánál az 1909. év terhére 12 ezer koronát vett fel a létesítendő lejtméretezésre, s a következő év költségvetésében is hasonló összeg fog szerepelni. Eddig azt tapasztaltuk, hogy a bűn is vágyunk rájuk, és mélyebben érezzük díjukat. Vájjon míg gyomrát megtölteni iparko­dik, nem feledkezhetik-e meg egy más, a szívé­ben levő étvágyról, s nem mérgezi-e meg az életét, s nem kárhoztatja-e magát folytonos bol­dogtalanságra. Villont szemmel láthatóan bosszantotta ez a prédikáció — Azt hiszi, hogy nekem nincs becsület­érzésem ? — fakadt ki. — Iájén a megmondha­tója, hogy elégt szegény vagyok. Nehéz sor a gazdagokat keztyűsen látni, míg mi a körmünket fújuk. Az üres has is keserves állapot, bár ön könnyedén beszél róla. Ha annyiszor lett volna benne része, mint nekem, tán hangot váltana. Annyi bizonyos, hogy tolvaj vagyok, — ezt nyesheti felőlem — de ördög csak nem vagyok, a teremtését! Vegye tudomásul, hogy nekem is van becsületem, a­mely ér annyit, mint az öné, bár én nem karatyolok egész nap róla, mintha Iájén csudája volna. Én nem látok benne semmi különöset, s­­okban tartom, ha nincs rá szüksé­gem. Mióta vagyunk ketten ebben a szobában ? Nem említette-e, hogy ma éjtszaka egyedül van itthon ? Nézze csak azokat az arany holmikat! Ön erős. Jó, de öreg és fegyvertelen. Én nálam meg kés van. Csak a könyökömet kellene meg­billenteni, hogy most a hideg acél a szívébe le­gyen, én meg egy öt arany kupával az utcán. " Azt hiszi, hogy én ezt nem érem fel ököllel. De a megvetéssel utasítottam el e gondolatot. Átko- s­zott serlegei olyan biztonságban vannak, akár a­­ templom kincsei, a szive olyan vígan ketyeg, s mintha vadonat­új volna, s én épp oly koldusul­­ távozom, mint jöttem azzal az egy fehér pénz-­­­zel, a melyet szememre hány. S azt gondolja,­­ hogy nekem nincs becsületérzésem, a teremtését! Az öreg kinyújtotta a jobb karját. — Meg-­­ mondom én neked, mi vagy. — kezdő. — Gaz­ember vagy, fiam, orcátlan feketelelkű gazember és bitang. Egy órát töltöttem veled, s hidd el, becstelennek érzem magam. Ettél, ittál az aszta­lomnál, de most már undorodom a látásodtól. Megvirradt. Az éjji madár térjen a fészkére. Előttem akarsz-e menni, vagy követsz. Ahogy parancsolja — felelt a költő felállva. Ritka becsületes embernek tartom. Elmélyedve ürítette ki kupáját. — Igazán szeretném, ha hoz­­zátehetném, hogy értelm­es is — folytatta ujja bütykével megkopogtatva a fejét. — Hja, a vén­­ség, a vénség! Az agyvelő kemény és csúfos. Az öreg úr önbecsülésből elől ment, Villon ujját övébe dugva, fütyürészve követte. Isten legyen irgalmas iránta — szólt Brise­­tout ura az ajtóban. — Isten vele, papa — válaszolt Villon ásítva. — Köszönöm szépen a hideg pecsenyét. Az ajtó bezárult mögötte. A fehér háztetők felett haladt már a hajnal. Csípős, barátságtalan reggellel kezdődött a nap. Villon megállott és jót nyújtózkodott az út közepén. — Fölötte együgyű öreg úr — gondolta. — Vájjon mennyit érhetnek a serlegei ? (Vég­e.) C Z E G L É D látták Önök már e bűvös szó rezgését, Vagy pedig megfordítva, Önök és tárcá­juk megrezdültek e bűvös szó hallatára : B. u. é. k. Silbstk 1909. évre szóló naptárak a legnagyobb válasz­tékban MF* leszálitott árban "Hág egyedül Sebők Béla könyvkereskedésében kaphatók. (Takarékpénztár épületében.) 1. szám.

Next