Czegléd, 1916 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-02 / 1. szám

Czegléd, 1916. január 2. Harmincnyolcadik évfolyam, 1-86 szám. TÁRSADALMI ÉS VEGYEST­ART­ALMÚ HETILAP, MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. ELŐFIZETÉSI DU 1 Helyben házhoz hordva egész évre 6 kor., négy hór­a 2 kor. Vidékre egy évre 8 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Telefon: Felelős szerkesztő: dr. Hübner Emil távollétében a szerkesztésért felelős . Szerkesztőség : 85. sz. Kiadóhivatal : 4. sz Túri Károly, BÉLA PAWHKeRESKEDea KÖNWNyOnDA CZzeLcD­2ISEETHEHZES I nyiltterek, valamint hirdetési díjak közvetlen a kiadó­hivatalhoz küldendők. Nyilttér sora 1 korona. Kiadóhivatal: SEBŐK BÉLA könyvkereskedése. 3öv6 teendőink. A túlságos harcokkal és nehéz meg­­próbálkozásokkal bővelkedő 1915-ik év ha­­tármesgyéjéhez jutottunk. Ezt az évet egyrészről a nagy vérveszteség, óriási testi és lellki szenvedés, másrészről a magyar nemzet erkölcsi erejének növeke­dése, súlyának gyarapodása s jogos igé­nyeinek emelkedése jellemzi Ezt első­sorban a harcban küzdő hő­seinknek köszönhetjük, másodsorban pedig annak, hogy a nemzet egységes táborként áll a front mögött. A nagy mérkőzésnek még nincs vé­ge, de azért már most is gondolnunk kell arra, hogy mi lesz a békekötés után, ho­gyan kell berendeznünk iparunkat és ke­reskedelmünket, hogy közgazdaságául, ki­építésével ne csak a tönkrement értékeket pótoljuk, hanem a fennálló keresletet is ki bírjuk elégíteni. Mert, hogy nemcsak az ország hatá­rain belül támad új fogyasztókör, hanem a távol külföldön és tengeren túl is nyíl­nak új piacok, joggal remélhetjük. Igaz, hogy ez a reménykedés még messze van a tejesedéstől, de ha még nem is lehet építenünk, az építőanyag összehordását meg kell kezdenünk, mert különben megtörténhetik, hogy elkésünk s a mi osztályrészünk azoknak jut, akik a háborúba is nagyobb előkészülettel men­tek bele. Nemcsak mi érezzük, hanem mások is elismerik, hogy gazdasági életünk remé­nyen túl kiállta a háborút, megismertetett bennünket a magunk erejével és értéke­kével, amelyet az eljövendő békés időben parlagon hevertetnünk Valóságos bűn Volna. A háború által igazolt életrevalósá­gunkat a béke harcmezején érvényesíte­nünk legfőbb kötelességünk, amit az által érünk el, ha iparunkat és kereskedelmün­ket az adandó viszonyokhoz mérten a kellő továbbfejlődéshez segítjük. Ehhez már most szükséges a munka megindítása, a fáradhatatlan tevékenység és buzgó fáradozás, mert ez olyan harc­mező lesz, amelyen az itthonmaradottak éppen olyan diadalokat arathatnak, mint harcoló hőseink az ellenséggel szemben, a lövészárokban. Eddig úgy iparunk, mint kereskedel­münk szervezetlen volt. Hol Van az a testület, avagy intézmény, mely a magyar ipar és kereskedelem érdekében szót emelne és hol Van az a szervezet, mely a magyar iparosokat, és kereskedőket tömörülésre buzdítaná? Szomorúan tapasztaljuk, hogy a ma­gyar ipar szervezetei megoszlanak és va­lósággal széthúznak, a kisipar pedig min­den szervezet nélkül, teljesen magára van hagyatva. A közös célok érdekében tömörülni és szervezkedni kell úgy az iparosoknak mint a kereskedőknek, mert ha ezt vég nél­kül halogatjuk, kárba vesz minden olyan erőlködésünk, melynek célja a magyar ipar és kereskedelem istápolása volna. Nyerstermelésünk majdnem utolérhe­tetlen. Hazánk természeti kincsekben igen gazdag, csak az a baj, hogy a feldolgozást nem végezzük magunk, hanem azt java­részt a külföldre bízzuk s mint kész áru­ért sok milliókat engedünk ki az országból. Ha majd a mezőgazdasági és ipari termelés összhangba lesz hozva, csak ak­kor fog a magyar nemzet gazdasági ereje megnövekedni. Ettől az ország fejlődése, gazdagsága, boldogulása függ s mert itt saját érde­keink megvédéséről van szó, nem lehet eléggé hangoztatni a szervezkedés szük­séges voltát. .­ A bármikor bekövetkezendő békekö­tés után feltétlenül be fog következni vámtételeink gondos revíziója, mi egy-egy ország vagyoni gyarapodása tekintetében elsőrendű kérdés és ha nem lesznek meg a szükséges szervezetek, akkor úgy a revíziónál, mint a kiegyezésnél és keres­kedelmi szerződések megkötésénél az ipar­ról és kereskedésről az iparosok és keres­kedők nélkül fognak határozni. A folyamatban levő világháborúban Németország mellett Magyarország és Ausztria félelmetes katonai és ipari ereje fényesen be lett bizonyítva. Ez reményt ad arra, hogy a végleges győzelem a mi ré­szünkön lesz. Hogy a nagy leszámolás után hogyan fog módosulni Európa térképe, előre sen­ki sem tudhatja, de annak szükségességét mindnyájunknak el kell ismerni, hogy a bé­kekötéskor készen kell lenni Magyarország nagy gazdasági szervezetének. S ha ezzel késünk, akkor hiába öm­lött a tenger magyar Vér, kárba lesz a nagy áldozat, mert a háború győzelmes befejezése után nem bírunk eljutni a leg­szebb gazdasági fejlődés útjára. Míg ha meglesz a nagy szervezet s annak élén egy rátermett gazdasági ve­zérkar, akkor meg fogják látni erőnket s hallani fogják szavunkat s bizonyosan el fog érkezni az az idő, amikor Magyaror­szág gazdasági fejlődéséről lehet beszélni. A bekövetkezett új évben ez legyen egyik munkaprogrammunk, mert csak en­nek nyomában várható az annyira óhajtott gazdasági fejlődés. * Villanytelepünk. Városi közgyűléseinken már többször hang­zott interpelláció, mely a városi villanytelep eljá­rását kifogásolta, de mindannyiszor sikertelenül, mert a felszólaló városi képviselő vagy kitérő, vagy homályos felvilágosítást kapott. Már­pedig ideje volna,­­hogy ezzel az üggyel komolyabban foglalkozzunk. A háború kitörése óta városunk villanyte­lepének abnormális üzeme van s nem tartja be a várossal kötött szerződést, hanem úgy és akkor dolgozik, ahogy és amikor neki tetszik, ami az­tán nemcsak egyesek óriási veszteségét, sőt majd­nem tönkrejutását eredményezi, hanem a jövőt tekintve, ebből városunknak is óriási kára van. A városi közgyűlés, mely az újabb szokás szerint 2 —3 hónapban fordul elő, oly könnyedén veszi az egész dolgot, hogy ezen csak csodál­kozni lehet. Városi villanytelepünk világítja városunkon kívül Albert-Irsa, Pilis és Monor községeket, ahol a kisiparosok berendezték üzemüket villanyos motor­erőre, mivel a nappali áram egyszer s mindenkorra meg lett ígérve s igy a Siemens Schuckert villamossági részvénytársaság a temér­dek motor eladásával s azok nagy áraival igen jó üzletet csinált, iparunk pedig szépen fejlődött. A városi villanytelep az áramfogyasztásért motoros erőktől számítva kilowatt óránkint 25 fillérjével havonta igen szép összeget szedett be. Tetemes összeget fizettek különösen a malmok. Így városunkban van négy-öt villanyerőre berendezett 1­2 járatú daráló malom, melyeknek fogyasztása a háború előtt 12 és fél filléres áramárban is havonként 180 koronától 250, sőt némelyiké 380 koronáig is felment. De különösen sokat fogyasztottak és fizettek a nagyobb sza­bású vidéki malmok, amelyeknek havi fogyasz­tása egyenként is nem megvetendő összeg volt. Ezek a jónak ígérkezett fogyasztók azonban belefáradtak a czeglédi villanytelep üzemvezetőjé­nek örökös meddő biztatására s üzemüket gőz­erőre rendezték be. Ezektől a fogyasztóktól te­hát a mi villanytelepünk egyszer és mindenkorra elesett s ha a telep valamikor a város tulajdo­nába megy, már ezekkel a fogyasztók száma és a fogyasztási összeg is óriási módon kisebbedik. A helybeli üzemek még mindig éteznek és állnak, ha csak az üzemvezetőség néha unalom­ból be nem kapcsolja őket, de csak éjjelre s még akkor is a létező legkülönösebb módon, pl. dél­ után fél négytől fél ötig és éjjel 10 órától kezdve. Van a telepnek egy másik sérelmes intéz­kedése is és pedig az árammérő óráknak több helyről való beszedése s ezzel a világítás kikap­csolása, hogyha a fél az átalányt el nem fogadja. Hogy mi okból teszi vagy tette ezt az üzem­­vezetőség, arról igazán fogalmunk sincs. Tudomásunk szerint az árammérőknek a használati díját mindenki, akihez csak beszerelték, megfizette s ez alapon joga is van használni, mert nem hisszük, hogy a várossal kötött szer­ződés valamelyik pontja ezt az önkényü intézke­dést megengedné.­­ — Ami pedig a városi világítást illeti: — az egészen rossz. Imitt-amott pislog valamelyik utca­sarkon egy-egy villanyos körte. Hej, de messze vagyunk ennél a dolognál a szomszéd várostól, ahol a városi képviselőtes-

Next