Czegléd, 1917 (35. évfolyam, 2-52. szám)

1917-01-14 / 2. szám

Harminckilencedik évfolyam. 2-ik sz a!is. Czegléd, 1917. január 14-ÉS VEGYESTARTALMU HETILAP, ED MINDEN VASARNAP. TÁRSADALMI MEGJELENIK ------------------------ 1 — — ELOFIZETESI EH: Helyben bárhoz hordva egész évre 6 kor., négy hór­a 2 kor. Vidékre egy évre 8 kor. Egyes szám ára 14­ fillér. Telefon: Felelős szerkesztő : ifj. Hübner Emil távollétében a szerkesztésért felelős . Szerkesztőség : 85. sz. Kiadóhivatal : 4. sz. Túri­­Károly. HIRDETMÉHZEK­­ nyiltterek, valamint hirdetési díjak közvetlen a kiadó­hivatalhoz küldendők. Nyilttér sora 1 korona. Kiadóhivatal: SEBŐK BÉLA könyvkereskedése Háború után. Emberi belátás szerint a világháború utolsó évét éljük. Bár még nem érkezett el az annyira áhítozott béke hajnala, mégis mindenütt arról gondolkoznak, hogy a háború után mik lesznek azok a teendők, melyek sür­gős megoldásra várnak. Igaz, hogy a háború által okozott ká­rok és hiányok helyrehozására évtizedekre lesz szükségünkbe az elkövetkező békének már első esztendejében teljes erővel hozzá kell látnunk a pótló munkához. S ha el akarjuk érni ama nagy célo­kat, amelyekért a mostani nagy mérkőzés folyik, egész munkára lesz szükség, min­denkinek össze kell fogni, államnak és tár­sadalomnak egyaránt, mert nemcsak arról van szó, hogy a háború által megszakított munkát folytassuk, hanem újabb kezdemé­nyezésekhez is hozzá kell látnunk. Ma, amikor még csak az első kísérle­tek­tőr tél­­ek meg a béke­tárgyalások meg­kezdéséhez, meg sem állapítható az a munkahalmaz, amely teljesítésre vár s ame­lyek a láncszemekhez hasonlóan kapcso­lódnak majd egymásba. Ebben a nagy munkában nemcsak a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem har­cosaira, hanem a szellemi munkásokra is nagy feladat vár. A munkabíráshoz feltétlenül szükséges, hogy az illetőknek nyugodt megélhetése biztosíttassék, mert ha a szellemi munká­sok, a készpénz-fizet­őből élők a háború után is a mostani for­­iszta gondok között maradnak, akkor nem végezhetnek egész munkát s ez mind a köz kipótolhatatlan kárára fog menni. S ha majd a mu­nkások megélhetése biztosítva lesz, akkor teendőinket ahhoz kell szabnunk, amilyen megállapodásra ju­tunk ellenségeinkkel a gazdasági érintke­zés tekintetében. Erre annál nagyobb szükség van, mert több mint bizonyos, h­ogy a politikai béke megkötése után majd a gazdasági háború kezdődik. A gazdasági életben pedig fel kell használnunk a háború alatt nyert tapasz­talatokat, amelyek között nem utolsó lesz a nemzetközi kereskedelem, amelyben a legelső káros tünetnél erős küzdelembe kell átmenni, ha eredményt akarunk el­érni. Erre el kell készülve lennünk s be kell bizonyítanunk, h­ogy az őstermeléssel foglalkozó nagy terü­ezek a világ­forgalom­­ból csak nagy rés­zak­anagyasavai volná­nak kiszoríthatók, ebből azonban nemcsak a termelő, hanem a fogyasztó államokra és mérhetetlen kár háramolnék. Ebben a küzdelemben, miként a mos­tani nagy mérkőzésben a központi hatal­maknak karöltve és vállvetve kell részt venni s közös terv szerint kell a keres­kedelmi politikát ki és befelé irányítani. Csakis egyöntetű és egyetértő eljárás­­s­sal lehet kellő eredményt elérni, amelynek­­ egyik fő elve, hogy a központi hatalmak jövőbeli gazdasági fejlődése egyenlően biz­­tosíttassék. Az őstermelés minden ágát egyenlő figyelemben kell részesíteni s oda kell tö­rekedni, hogy mindegyik központi állam ne csak fel tudja dolgozni a terményeket, hanem a forgalomba hozatalt is maga fo­ganatosítsa. A béke elérkezésekor hozzá kell kez­denünk azonnal a másik küzdelemhez, mely már nem kíván majd vért, hanem verejté­ket s aki ebben a küzdelemben is eredményt ér el, az lesz az igazi győztes. * T Á n G A. : A magyar korona fénye és áldása. VI. Károly magyar királylyá koronázása alkalmával a czeglédi ref. templomban tartott ünnepi istentiszteleten elmondott beszéd. Tartotta : Takács József ref. lelkész. Első kérdésünk tehát, hogy micsoda áldás­ban részesült a félként király ? Erre a kérdésre megfelel a zsoltárkra, ki maga is király volt, midőn azt mondja, hogy a királyok királya, az úr megadja a királynak szive kívánságát és örvendez a király az úr erősségében. Vajon lehet- e az embernek igazabb öröme, nagyobb boldogsága, mint ha szive kívánsága beteljesedik. Én azt hiszem, hogy ez­ az embernek legnagyobb boldogsága,­­ de hányadik ember kívánsága teljesedik be és vágya, reménye való­sul meg ? Bizony kevés ember dicsekedhetik az­zal, hogy az ő szívének kívánsága beteljesedett és jól is van ez így , mert az emberek nagy ré­sze olyan oktalan és szertelen kívánságokat táp­lál kebelében, hogy ha azok mind beteljesedné­nek, abból olyan nagy világfelfordulás lenne, melyhez képest a biblia által említett, „tolta va baha“, s a teremtés első napján uralkodott ir­tózatos zűrzavar is pompás rendnek látszanék. Hiába mondta Jerem­iás próféta évezredek­kel ezelőtt a szertelen vágyakat tápláló ember­nek : „kívánsz-e nagyokat ? Ne kívánj“ ! Az em­ber akkor sem hallgatott a prófétára, azóta sem hallgat soha. Nem hallgat a legnagyobb prófétára az évezredes tapasztalatra sem, hanem olyanokat kíván, amelyek önmagukban hordják a meg nem valósulás átkát és fájdalmát. Jól van ez így, — mert ha minden emberi vágy teljesülne, hogy csak egyet említsek, — akkor minket ellenségeink forró vágya szerint már rég elsepert volna innen a Kárpátok és Adria közül az a véres förgeteg, mely immár közel harmadfél év óta ostromol és legyen hála Istennek, — mind a mai napig hiába ostromol. Úgy van. —Az oktalan és szertelen kíván­ságok magukban hordják a beteljesedés lehetet­lenségét. Csak az Isten szerint való, az ő törvényé­vel megegyező kívánság beteljesedését adja meg az Ur. — Mikor tehát a zsoltárizó király azt mondja, hogy az ő szive kívánságát megadta az Ur, ezzel kifejezi azt is, hogy az ő kívánsága Isten szerint való kívánság volt. Ezért örvendez azután a király az Urnák erősségében. A mi királyunk is örvendez az Urnák, az örök istennek erősségében, mert az ő szivének kivánságát megadta. Megadta neki, hogy királya lehet egy olyan nemzetnek, amely hűségével, sze­­retetével boldoggá teszi királyát, ha annak kíván­sága Isten szerint való kívánság,"mely abban áll, hogy azt a nemzetet, melyet az Ur gondjaira bí­zott, a szeretet örök törvénye szerint vezeti, h­a szereteten nyugvó törvénnyel uralkodik felette; akkor ő is elmondhatja a zsoltár író királlyal, hogy körül­vette őt az Ur az ő javainak áldá­saival. Így lesz áldott a király bejövetele, uralko­dása és boldog az élete, így kívánja neki a ma­gyar nemzet igaz szívvel, ünnepi érzéssel a költő szavai szerint: „fény nevére, áldás életére“ ! Nézzük most már, hogy micsoda fényt áraszt a királyra a fejére tett magyar korona ! A példabeszédek írója szerint azt mondja az Úr : „Én általam uralkodnak a királyok“. A zsol­­táríró király pedig azt mondja, hogy „az Ur tesz tiszta aranyból készült koronát a király fejére“. Ez a két mondása az Urnak ugyanazt je­lenti. Amely király ő általa uralkodik, annak fe­jére tesz színarany koronát. A szent írás szerint tehát a korona csak akkor áraszt igazi fényt a királyra, ha Isten kegyelmének fényes sugarai veszik körül a koronát is, a királyt is. Az a királyi korona, melynek fénye embe­rektől származik, ha aranyból van is, nem áraszt Világítási bajok. Január hó 5-én, mint már három héttel ez­előtt jeleztem, gázolajunk elfogyott, az áram­szol­gáltatás megszűnt s azóta a város is, vasút is úgy világít, ahogy épen tud. A közönség méltat­lankodása napról-napra nagyobb, zúgolódása han­gosabb. Vádak, gyanúsítások, fanyar elm­ésségek érnek mindenkit, akinek a dologhoz csak a leg­kisebb köze is van. Lehetetlen minden téves állí­tást,­mérges kifakadást, ráfogást, vagy elhamar­­kodva küvethezk­icsi sun­ci venni és k­rufikálni. Arra szorítkozom tehát, hogy tényeket soroljak fel, melyek illusztrálják, mit tett a vállalat és mit tett a­­városi hatóság a célból, hogy olajkészle­tünk idejéig­ pistolva legyen és a világítási üzem meg ne akadjon. A vállalat hiteles üzleti könyveiben a követ­kező megrendeléseket találtam bevezetve : 1916. évi november hó 14. Két tartány gáz­olaj a „Napta Ad­. Géz. Galicia“-nál Drohobyc­­ból. Azonnal Czeglédre. 1916. évi november hó 14. 5000 klgr. gáz­olaj hordókban a „Vacuum Oil Comp.“-nál, azon­nal Czeglédre, (min. eng. 28 490 —1916).

Next