Ceglédi Hiradó, 1919 (1. évfolyam, 2-25. szám)
1919-10-02 / 2. szám
2. oldal Haller miniszter Cegléden. Haller István propagandaminiszter, — akinek a feladata az, hogy a kormány keresztény magyar nemzeti politikáját ismertesse, — propagandisztikus útjában vasárnap délelőtt Ceglédre is leérkezett. A polgárság, bár csaknem a miniszer megérkeztekor értesült a városházán tartandó gyűésről, mégis zsúfolásig megtöltötte a közgyűlési termet és élénk ovációban részesítette a főtiszt, Szilágyi Imre társaságában megérkező népszerű minisztert, akit a város közönsége nevében dr. Dobos Sándor polgármester üdvözölt. Üdvözlő beszédében kiemelte polgármesterünk, hogy Cegléd polgársága a múltban a magyar nemzeti politika, azaz Magyarország függetlensége mellett mindig mint egy ember küzdött. A megváltozott politikai helyzet következtében azonban a függetlenségünkért folytatott további oppozició anachronizmus lenne. A kommunizmus név alatt ismeretes borzalmak, amikor a tőlünk idegen származású tékozlók két kézzel szórták, herdálták a magyar vagyont s félrevezetett fiainkkal onttatták a testvérvért, örökre szégyenfoltjai lesznek históriánknak. Ezekből az idegenek által előkészített szégyenteljes tényekből azt az egyetlenegy tanulságot kell levonnunk, hogy minden becsületes magyar embernek abba az egyetlenegy táborba kell ezután állani, amelynek a zászlajára a keresztény magyar nemzeti politika van felírva. Ezért az eszméért küzdve, ragaszkodunk híven hagyományainkhoz, vallásunkhoz és vagyonunkhoz. S eme nemzeti kincseink védelmében minden a magyar kultúrát, a magyar faj létfenntartási érdekeit veszélyeztető nemzetköziség ellen küzdeni fogunk. S mivel, Haller miniszter ennek a nemzeti törekvésnek régi harcosa, Cegléd város közönsége örömmel üdvözli őt. Haller miniszter polgármesterünk hatásos üdvözlete után a következő beszédet mondta: Keresztény Barátaim ! A világháború dühöngése folyamán sokat gondolkoztunk arról, hogy reánk, magyarokra nézve, miként is végződhetik ez a háború ? Számolva a legrettenetesebb eshetőségekkel is, gondoltuk, hogy leverve, összetörve, koldusokká téve kerülünk ki etből a világégésből. Romokban heverve láttuk hazánkat, de azt mégse gondoltuk, hogy a szövetséges hitszegéséért a becstelenség is lesz osztályrészünk. Ezt nem gondoltuk. Pedig így történt. S emiatt nemcsak a velünk szövetséges nemzetek becsülését, de az egész világnak a rokonszenvét is elvesztettük. Mert a becsülettel küzdő gyengébb ellenfélnek még a legyőzetés után is megmarad a becsülete, — miként ezt a bolgár nép leverésénél láttuk, — de a hitszegő számára még rokonszenv sem támad. Ez lett a mi sorsunk. S ennek oka az volt, hogy hadseregünk szellemét szinte az utolsó órákban fertőzték meg s ezáltal ellentállóképességét törték meg azok, akik a háborúban nem is szenvedtek, a puskaportól ezerféle fortéllyal távol tudták magukat tartani s hadseregszállitásokból olvasatlan milliókhoz jutottak Ezeknek az érdeke azt kivánja, hogy már most a figyelem őrájuk másfelé terelődjék, miközben ők gyönyörrel élvezhessék millióikat. A kozmopolita és nemzetközi eszméket forradalom keretében kipattantották s ezzel a magyar hadsereget máról holnapra szétzüllesztették s hogy ez nekik sikerülhetett, arra nézve az út el volt készítve. Vizsgáljuk meg csak az utóbb lefolyt néhány évtizednek a történetét. Rá fogunk jönni a mi bűneinkre, a mi mulasztásainkra. Tartsunk először is lelkiismeretben vizsgálatot, majd elkövetett bűneinket idézve, rendezzünk tetemrehívást. Vizsgálódásunk során be fogjuk látni, hogy ezt a velünk nem érző idegen fajt mi magunk juttattuk uralomra, magunk juttattuk vezető szerephez, amelyet már most kizárólag a saját érdekükben kezelve, kommandíroznak közéletünk minden néven nevezendő megnyilvánulásában, intézményében, u. m. a sajtóban, irodalomban, művészetben, pénzügyi és kereskedelmi téren, az övéké a nagyipar,, a nagyvállalkozás, minden, minden, ami csak hatalmat és jólétet biztosít. Ezzel szemben nekünk, magyaroknak a saját hazánkban nem jut más, csak a munka, a munka. Szenvedés a harctéren, igazuzás a szántóföldön, testet emésztő munka a gyárakban, ez a mi sorsunk. Tudtuk ezt már régen. Éreztük is, hogy ezen változtatni kell, de — és ez a szemérmetesség érthetetlen! — nem volt hozzá elég bátorságunk. El tudja-e azt bárki is képzelni, hogy Angol-, Francia-, Német-, Olaszországban a vezetés ne angol, francia, német, avagy olasz emberek kezében legyen ? A cigány vagy a félvad hottentotta se tűrné azt, hogy az ő földjükön, az ő hazájukban a vezetést más fajbeli gyakorolja. Mi tűrtük, mert fájdalom, a magyar nem szereti a magyart. Most azonban már be kell látnunk, hogy a türelemnek itt a határa s az a patkánytermészetű faj nem képviselheti a mi érdekeinket s nem való a kormányra, mert abban a percben hagyja el a hajót, mikor azt a veszedelmek kezdik környékezni. Ez az ország most a veszedelmek közt hánykódó hajó, amelynek olyan kormányosra van szüksége, aki életét ahhoz a hajóhoz köti s ha révbe vinni nem bírja, azzal együk sülyed el. Régi bűneinkről emlékezve, az erkölcsi erők felébresztésére és nevelésére kell törekednünk. Szerezzük vissza a vallás igéinek, igazságainak régi becsületét s fejlesszük ki és ápoljuk az olyan törhetetlen nemzeti érzést, amely például a már-már letört francia büszkeséget minden szenvedések árán is tűrésre, kitartásra bírta és győzelemhez segítette. Ez a nemzeti érzés nálunk olyan gyenge volt, hogy a nemzetközi érzésű zsidó újságok által propagált kozmopolita eszméknek nemm tudott ellentállni. Neki kell gyürkőznünk, hogy ezt az érzést újra feltámaszthassuk, hogy ezt az országot romjaiból felépíthessük. Hogy ez sikerüljön, elejét kell vennünk az idegenek nagyarányú meggazdagodásának, hogy azután az itt gyűjtött kincseket elvigyék s máshol érjék el. ' ' A keresztény magyar nemzeti politika folytatása ellenében a zsidóknak az az aggodalmuk van, helyesebben azzal fenyegetőznek, hogy Magyarországból a zsidó tőke ki fog vándorolni. Itt azután se ipar, se vállalkozás nem lesz többé s Magyarország elszegényedik, koldussá lesz. A tőkének eme sztrájkbalépésétől nekünk nem kell félnünk. Először is azért, mert az a tőke nem olyan nagyon érzékeny s nem olyan nagyon önérzetes kezekben van. Csak a kamatot nézik ők , ha ez megvan úgy simulnak ők a mi jól kamatozó földünkhöz, mint a pióca a testhez. Azt se hisszük, hogy az a tőke bennünket itthagyva, Angol-, Francia-, Németországba, vagy éppen Amerikába sietne, mert ezekben az országokban kisebb kamatért is becsületesebben kell dolgozni. Tegyük fel azonban, hogy itthagyna bennünket ez a zsidó tőke. Lássuk csak, miből is áll ez a tőke ? Legnagyobbrészt a mi betéteinkből áll. Ami ezenkívül van, az meg csak azért látszik nagynak, mert ők, azaz a zsidók kezelik. A kereskedelmi bank 70 magyar iparvállalatát a mi tőkénkkel csinálta. Ezt a tőkét pedig éppen úgy ki nem vihetik, mint a Weisz Manfrédek,Schossbergerek, Hatvani Deutschok vállalatait és birtokait nem vihetik ki, ellenben a batyui, amit behoztak, könnyen kivihetik. Olyan fejős tehenei azonban nem akarunk maradni a nagy tőke urainak, mint az az Amerikában élő kis bogár, amely a testéből édes nedvet választ ki, amiért is et az élelmes termeszek — afféle hangyák ezek — leviszik a bolyba, ott csiklandozgatják, mire a kis bogár mind több és több édes nedvet izzad ki, amit azután az ingyenélő termeszek elfogyasztanak. A mai kormánynak egyik legfontosabb feladata, hogy a kommunisták által félrevezetett, erkölcsileg és anyagilag tönkre tett munkásság részére munkaalkalmat szerezzen. A kormány az első pénzt, amit szerezhet, erre a célra fordítja úgy, hogy ezek a közmunkák már október hó - én megindulnak. A munkásságtól csak azt kéri a kor mány, hogy a keresztény magyar nemzeti alapról le ne térjen és az ő munkásügyeiket kizárólag maguk, ne pedig a dologtalanságból élők vezessék. A Kormány Norvégiától ígéretet és ajánlatot is kapott arra nézve, hogy mindennél segíti Magyarországot, amire csak szüksége van, ha viszont Magyarország kukoricát ad Norvégiának. És ha ezt a kukoricát az idén nem tudnánk adni, majd megadjuk jövőre. Lengyelország pedig hajlandó bor ellenében szenet szállítani. Tehát ismét csak a föld termése menthet meg bennünket. Éppen azért nagy súlyt helyez a kormány a termelés tökéletesítésére és az egészséges földbirtok politikája Ennek a keresztülviteléhez azonnal hozzá is fogunk. Mindenki jusson földhöz, aki tud gazdálkodni és pedig örök tulajdona legyen az a föld. Ez az első. A második pedig az, hogy annak a földnek a termését megvédelmezzük a spekulánsokkal szemben. Vannak, akik azt állítják, hogy a gazda ma gazdagabb, mint a háború előtt volt; eme feltevésre alapítva mindennél előbbre valónak tartanák a háborús adósságoknak egy praktikus adópolitikával való behajtását. Ez a feltevés nem helyes. Mert ha a gazdának bankjegyekben több is ma a pénze, a gazdasága a legeslegtöbb helyen élő és holtleltári felszerelésekben és a termeléshez szükséges gazdasági anyagokban tönkre van téve és ma rettenetes áron, volna csak lehetséges azt a gazdaságot a nagyon kívánatos nagyobb termések előállításához szükséges kultúrállapotba hozni. Az adóprést tehát elsősorban a hadiszállítókkal szemben kell alkalmazni Azokkal szemben, akik, hogy megmenthessenek száz és száz milliót, szívesen áldoznak a nem az ő érdekeik szolgálatában álló, kormány megbuktatására törekvő sajtóra is néhány milliót. Hogy azután a célokat elérik-e, hogy a magyar érdekekért dolgozó kormányt megbuktathatják-e és hogy a vezetést ismét a kezükbe ragadhatják-e, az már most tisztán attól függ, hogy a magyar nép a közés választásoknál tud-e helyes bírálatot gyakorolni a közállapotaink felett. Ha a múltban megtörtént dolgokon okulunk, akkor nem szabad a hatalomnak olyan emberek kezébe kerülni, akik azt nem a nemzet érdekében használnák fel. Ha ez megtörtént a múltban, annak is magunk vagyunk az okai. Hogy ez igaz, fényesen konstatálható az a következő példán: A fák küldöttséget menesztettek az istenhez, akihez a hatalmas tölgyfa igy szólott: „Köszönöm uram jóltevő hatalmadat, melynél fogva a picinyke magból ily nagy és minden viharokkal dacolni tudó erős fává neveltél. De hogy engedheted azt meg uram, hogy egy hitvány féreg — ember a neve! — egy kis vasdarabbal kidönthessen engem ? Kezdetben az ütéseire meg se rezzenek, de később rázkódom, majd szédülök, támolygok, míg végre holtan zuhanok le a földre?“ Erre az Úristen így felelt: „Ennek a bajnak az okát ne itt keressétek. Nézzétek csak meg, hogy azt a kis vasdarabot, — amit fejszének neveznek, aminek a segítségével verdesi a testekbe az az ember? Ugye, egy fadarab az? És azt a fadarabot ti adtátok annak az embernek a kezébe !“ Ha tehát panaszkodunk, gondoljunk arra, hogy a zsidóság kezébe mi adtuk a hatalmat. A mai kormány helyzete rettenetes nehéz, mert üres államkasszát talált. Épen ezért még az ígéretekkel is takarékosan kell bánnunk, nehogy úgy járjunk, mint az a vigéc, aki ilyen formán árulta a házát: „Vegye meg kérem ! Roppant kényelmes! Éppen a Tisza partjául kilép a szobából, s bent van a vízben ! Felséges fürdő! Ha pedig halra éhezik, kinyitja az ablakot, leereszti a horgot és félóra múlva már ki van rántva a hal“. Mikor azonban az iránt érdeklődtek a vigécnél, hogy abban a házban mit csinál az ember a februári áradások alkalmával, erre a vigéc azt mondta: „Hol van az a ház a Tiszától!“ Egy nagy ígéretet azonban tesz a kormány. És ez az, hogy a hatalmat a politikai halottak kezébe át nem adja és Magyarországból kísérleti nyulat csinálni nem enged. Fogjunk tehát össze a közös ellenség elleni Ne engedjük, hogy bennünket egymással összeveszítsenek, egymásra uszítsanak. Egységesek legyünk, hogy a keresztény magyarság kezéből a hatalmat soha többé kicsikarni ne lehessen. Haller miniszter eme beszédét többször szakította félbe lelkes éljenzés és frappáns hasonlatai fölött való tetszésnyilvánítás. Beszéde után , dr. Dobos Sándor polgármester, majd Szilágyi Imre plébános biztosította a minisztert, hogy Cegléd város polgársága a roppant nehéz feladatok keresztülvitelére vállalkozó kormányt lelkesedéssel támogatni fogja. CZEGLÉDI HÍRADÓ 2-ik szám