Czeglédi Hiradó, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-01-01 / 1. szám

Czegléd, 1920. II. évfolyam, 1-ső szám. Csütörtök, Január , CZEGLÉDI HÍRADÓ POLITIKAI LAP I------1 MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, SZERDÁN ÉS SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal, I. ker., Felelős szerkesztő: MOLNÁR GÉZA Eötvös-tér, régi járásbírósági épület Főmunkatárs: SÁRKÁNY JÓZSEF Előfizetési díj: egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. ›=■ Egyes szám ára 1 K r~n­­ Nyikttér garmond sora 5 K £=‹= «■■■■■■■■BBeMBaaeaaaasD Határkőnél. Az Idő vén fájáról ismét lehullott egy levél a múlt avarjára, az Idő mérhetet­len tengerén ismét egy hullámrebbenés simult bele a múlt sir­ nyugalmába: ismét eltűnt egy esztendő a múlt emlék­világába. A végtelenség mértékén mily parányiság egy esztendő! De nekünk porszemnyi embereknek hatalmas át­éléseket, élet-halál kérdéseket jelent. A múlandóság e jelénél megriadva pillant vissza tekinteted; még most is borzongással remegsz meg a vissza­emlékezéstől! Még most is mintha éreznéd a vérözönt lábaidnál, a láng­tengert fejed fölött! Borzalom mindenütt: ínség, nyomorúság, halálvergődés, segít­ség sehol; sőt: köröskörül szomszédaid csak rúgtak rajtad s marcangolták véres sebző testedet. S te tetten gyámoltalan­ságban tűrted bajodat, meggyalázáso­­dat! Ne mondd, hogy nem volt erőd a védelemre, nem volt orvosságod a gyógyulásra! Ne mentegesd magadat, hogy a háború tűzviharában elfolyt minden véred, elaludt szíved dobogása, elernyedt régi izmod! Ne mentegesd magad, mert magad sem hiszel önma­gadnak! Valld be és lássad be, hogy ha a sors csapást csapásra mért is rád, de nyomorúságodnak önmagad is oka voltál. Ha valaha, úgy soha jobban nem volt szüksége hazádnak öntuda­tos, összetartó, tettreképes magyarjaira, mint az elmúlt évben. S te mégis akkor, amikor még magyarságodat is kiszak­­gatták szívedből, behúzott nyakkal, zsebretett lanyha kézzel, süket füllel tűrted meggyalázásodat. Pedig csak érezned kellett volna úgy, mint soha jobban, magyar voltodat, csak testvéri jobbodat kellett volna nyújtanod ma­gyar véredhez, s összefogva egy szív­vel, meg nem riadó egy lélekkel, mind­nyájunknak egybedördülő kiáltásával kellett volna a „ne tovább“-at oda­harsogni a patkány csordára, hogy az riadtan tódult volna vissza kanális­­tanyájára! De nem tudott összefogni a kezed a magyar kézzel, nem tudott együtt dobogni szíved a magyar szív­vel. Újra elszenvedted a visszavonás, a széthúzás átkát! Tanultál-e, okultál e önbajodon? Itt az új esztendő. A jövőbe nem lát bele szemünk. De azt az egyet tudjuk, látjuk, hogy nemsokára nyakunkba akasztják ott Párisban a koldus tarisz­nyát, elénk dobják a nyomorúság man­kóját. Szívünket a keserűség marja, arcunkat a szégyen égeti. Tűrjük ezt, tűrhetjük ezt, hogy a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságát rajtunk kövessék el? Ha tanultunk, okultunk legkeserve­sebb önbajunkon, akkor itt az ideje, az utolsó óra, hogy észbe kapjunk. Hiszen egy cél felé törekszünk, egyet akarunk, egy utón haladunk, és még­sem tudunk kéz a kézben, egy tábor­ban a közös egy célunk felé törni! Mért vagy dacos, mért vagy „csak azért is“ nyakas magyar a magyar testvéred ellen ? Ha fajszereteted, ha önjövődnek akarása még most sem égeti ki lelkedből a pártos széthúzást, akkor az új esztendő nemcsak világ­koldusává teszi ezt az országot, hanem egy szennyes, rongyos szemfedőt is hoz erre az ezer éves dicsőséges élet után dicstelenül elmúló magyar nemzetre. Dobbanjon hát össze szivetek, fog­jon hát össze kebletek, s együtt egy táborban vívjuk meg sírunk szélén életbevágó harcunkat. Ha az uj esz­tendő összehoz igy bennünket, akkor — majd meglátjátok — az a Párisból küldött koldus tarisznya a bőség sza­rujává válik rajtunk s az az elénk dobott mankó építő szerszám s Kár­pitokat visszaszerző fegyver lesz erős markunkban. Dr. Simon László. A „Czeglédi Híradó“ a közérzületnek a közgondolkozásnak a kifeje­zője iparkodott lenni eddig is, s az akar lenni autón is. Lehet, hogy a kimondott őszinte szó nem mindenkinek tetszik, de hát nem azért tartunk fenn egy lapot, hogy a tyúkszemet kí­méljük, hanem azért, hogy a keresztény nemzeti öntudatra ébredt magyarságot talpra állítani segítsünk. Most ugyan a pártpolitizálás lapunk belső életében is megzavarta egy kicsit az összhan­got. De ez nem a mi bűnünk. Ha ma az a helyzet, hogy egyetlenegy cél érdekében már eddig is egész tucat párt van, ez nem egyéb, mint ama bizonyos turáni átok, amely vele született a magyar néppel. „Átok fogta meg a magyart! Mert az soha együtt nem tart/ Ha az országos ügyek élén állt vezérek a keresztény nemzeti szellemben dolgozó pártokat nem tudták egyesíteni, ha a személyi érdekeket nem tudták alárendelni az országos érdekeknek, akkor a vidék, amely az országos vezérek után megy, még kevésbé tudhatja azt megtenni. S noha szokatlan dolog, hogy egy vidéki vá­rosban, — ahol mindössze két helyi jellegű lap van s úgyszólván minden ember politizál s va­lamely párt keretébe tartozik — akkor ott az egyik lap párton kívüli álláspontra helyezkedjék. Ezt a pártonkívüli álláspontot fogja képvi­selni a Czeglédi Híradó, hogy igy pártokhoz nem kötve szolgálhassa nemzetünk nagy érde­keit s városunk közbékéjét. Személyi érdekeket nem támogatunk. Célunk,­­hogy a puszta igazságot tüntessük fel, amely­­lyel nem akarjuk befolyásolni senkinek a vá­lasztásokra vonatkozó elhatározását. Szerk. Válasz Lakos József és társainak Lakos József és társai e lap utolsó szá­mában közölt felhívásának okoskodását teljes egészében elfogadom. Teljesen igaz, nincsen semmi értelme annak, hogy a keresztény és nemzet­politika hívei ne egy táborban legye­nek. Teljesen igaz, hogy ennek a politikának hatalmas támasztéka első­sorban a kisgazda­társadalom. Igaz, hogy valóságos bűn, ha a különböző társadalmi osztályok különböző pártpolitikai keretek közé illeszkednek. Igaza van Lakos József és társainak. Elég volt a dikcióból, lássunk hozzá a munkához! Első és legsürgősebb teendő, mondják Lakos József és társai, a keresztény és nemzeti politika összes híveit társadalmi osztályra való tekintet nélkül egyetlen nagy és hatal­mas pártban egyesíteni. Teljesen igazuk van. Az egyesülésnek nincs is semmi elvi aka­dálya, mondja Lakos József s ezt mondom én is. Miért van mégis két keresztény és nemzeti politikai párt? Ki felelős ezért az áldatlan állapotért? A felelős, véleményem szerint, nagyatádi Szabó István. Amikor augusztus hó legelső napjaiba Fried­rich István bátor lélekkel félrelökte a szoci­alista kormányt s kiadta a keresztény és nemzeti politika hódító jelszavát, akkor ele­inte egy csomó politikai párt keletkezett ugyanezzel a jelszóval. Nemsokára rájöttek arra, hogy ennek a sokféle pártra szakadás­nak csak rossz vége lehet s kiadták a jelszót: egyesülni! Fel is oszlottak ezek a pártok, illetőleg egyesültek a keresztény és nemzeti egyesülés pártjának neve alatt. Csak nagya­tádi Szabó István nem egyesült, noha helytelen dolog, ha a kisgazdák és a többi társadalmi osztály nem egy politikai pártban vannak egyesítve. Hogy mi az oka annak, hogy a Friedrich István vezetése alatt álló keresztény és nemzeti egyesülés pártja és a nagyatádi Szabó István vezetése alatt álló kisgazdapárt nem egyesültek egyetlen poli­tikai pártban, azt most nem kutatom. De azt tudom, hogy Friedrichék ezt az egyesülést állandóan óhajtják és keresik, nagyatádi Szabóék pedig kerülik, sőt egymásután állít­­gatják az ellenjelölteket a másik keresztény párt jelöltjeivel szemben. Ilyen lévén a poli­tikai helyzet, Lakos József és társait arra kérem, intézzék az egyesülésre való felhívást első­sorban saját vezérükhöz, nagyatádi Szabó Istvánhoz. Figyelmeztessék arra az óriási felelősségre, mely az ő személyére háram­lik, ha nem engedi meg, hogy a keresztény Magyarország összes társadalmi osztályai egyetlen politikai pártba tömörüljenek. (Ne blokkba, amiről a gyakorlatban látjuk, hogy csak üres szó, hanem egy pártba). S mutas­sunk rá arra a történelmi jelentőségre, mely­­lyel az országos egyesülés megteremtése az új Magyarország kiépítése szempontjából bír. Mihelyt a kisgazdapárt országos vezére maga is komolyan akarja, hogy a keresztény és nemzeti politika hívei egyetlen pártban egyesüljenek vagyis mihelyt a két országos pártnak egyesülését ő is óhajtja, nyomban megszületik a politikai egység országszerte, s természetesen Cegléden is. Ismétlem azért, Lakos József és társai először nagyatádi Szabó Ivánnal intézzék el az egyesülés dolgát. A : *n ma­gától jön. ‘ w

Next