Czeglédi Hiradó, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-06-06 / 46. szám

Czeglédi, 1920. if. évfelyam, 40-ik Vasárnap, junius 6 CZEGLÉDI HÍRADÓ poétikjai lap MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, SZERDÁN ÉS SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1. k£s­, Eötvös-tér, b­égi­­áros csírósági épültet Feleles szerkesztő: KOLOFONT JÓZSEF rettm.arc’Baafc fia.’TimiMT.ttfa Előfizetési díj: egész évre SO K, félévre 4£ K, negyedévre £O K. ¡·‹ Egyes szám­ára 1 K nyilítár «sormonti sora S K 1920 junius 4. Megtörtént. A rabló béke alá van írva ! A magyar nemzet életében uj feje­zet kezdődik. A rabló béke a mohácsi vész és a tatárjárás utáni időknél nehezebb ál­lapotokat teremtett. Elzárva a világtól, bekerítve ádáz el­lenségeink éhes gyűrűjével, kirabolva, kifosztva, magunkra hagyatva egyedül állunk a világon. Mostoha sorsunk jórafordítása nagy munkát vár az egész magyarságtól, melyben mindenkinek részt kell vennie. Az egyetértés e tekintetben már ma is megvan. »Mindnyájan egyet akarunk: Az ország idegen megszállás által el­tépett részeinek mielőbbi visszaszer­zését. . _ ^__/ Ennek a közös célnak azonban minden tettünket, minden érzésünket, egész lényünket uralnia kell. Félre kell tenni minden pártszenve­délyt, osztályharcot, s mindazokat a szempontokat, amelyek az embereket elválasztják, a háttérbe kell szorítani s a haza határainak visszaszerzésére irányuló nagy gondolatban kell egye­sülni. Éhez csak akarat, erős akarat kell s a nemzet jóléte visszaállítható, vagyis, mint Apponyi mondja: Rajtunk áll, hogy a haza újra boldog lesz-e ? Rajtunk áll, hogy megszűnjön a gyűlölködés, rajtunk áll, hogy ne akar­juk egymást kizsákmányolni, egymás vére árán könnyű haszonra törekedni; rajtunk áll, hogy mindenki komoly, becsületes munkát folytasson; rajtunk áll, hogy egymás iránt a politikában is türelmesek legyünk; s rajtunk áll, hogy mindenben a keresztény és ma­gyar nemzeti irányzatot szolgáljuk. Azonban mindezt nem oly könnyű tenni, mint elhatározni, de meg kell tennünk a haza javára s azzal együtt a magunk boldogulására. Mert a haza érdeke és az egyesek jóléte sohasem volt úgy egybeforrva, mint most. Ma ugyan az a cél és eszközök mind a kettőnek üdvét moz­dítják elő. A gyilkos béke kell, hogy a közös munkában egy táborba terelje az em­bereket s a közös cél egyesítse az erőket. És bár gyásznap az 1920 június 4, mégse tűzzünk ki gyászrobogót, mégse siránkozzunk, hanem a nagy csapás tegye acélossá idegeinket, karunkat és elménket, hogy a következő nagy munkában helytállj­unk. Akkor a gyásznap csak múló emlék lesz hamarosan és megszületik a fel­támadás napja a magyar égen. A „Sári néni“ tanulmánya. — A Czeglédi Híradó irodalmi pályázatán első díjat nyert novella. — Kiss Béláné nagyon boldogtalannak érezte magát, pedig alig múlt el pár hónap az es­küvő után. A fiatal, gyermekasszony féltékeny volt az urára. Bizonyosra vette, hogy azért bújja egész napon át a műtermet, mert a modelljét szereti. Hiszen ezelőtt hazaszaladt néha-néha napközben is, most pedig csak ebédre és vacsorára jön meg. Lassanként betegje lett a féltékenységnek. Nem hitt, nem bízott többé férje hűségében ; tettetésnek, bolondításnak képzelte minden gyöngédsé­gét, szerelmét. A boldogtalanságot nagyban elősegítette az is, hogy Kiss Béla sohasem szerette, ha felesége a műteremben meglá­togatta. Mindig olyan titokzatos volt és zsörtölődött: — Eredj csak haza kicsikém, ne zavarj. Tudod, hogy ideges vagyok, ha háborgatnak. Mindjárt megyek én is . . . Ilyenkor kétségbeesett, magába fojtott ke­serűséggel távozott a fiatal­asszony. Akár­hányszor megtörtént az is, hogy otthon, el­hagyatottságában­ órák hosszat elkesergett. Az unalom, a magány nagyon rossz hatással volt a beteg szívre , lázassá tette, fokozta a fájdalmat. Minduntalan azon járt az esze, hogyan leplezhetné le férje hűtlenségét, ho­gyan győződhetne meg férje álnokságáról. De sok-sok terve megvalósítására nem talált sem módot, sem alkalmat. Egyszer azután, ilyen beteg, lázas órában nagy dologra határozta el magát. Az elkese­redés elszánttá tette. Szép, aranyszőke haját kócos, ősz paróka alá takarta ; formás terme­tére bő pruszlikot és hosszú ráncos szoknyát vett fel. Kis kacsáját, üde, hamvas arcát befestette, ellúzította. Karjára lyukas tótkosa­rat akasztott. Úgy nézett ki, mint egy mese­beli vén banya. Bánatos,­­ nagy szemei alig látszottak ki a gyűrött, babos kendő alól. Megelégedetten nézett a tükörbe. Bízott benne, hogy sikerül férje műtermébe jutni és szemé­lyesen meggyőződhetik annak hűtlenségéről. Jól tudta, hogy a férfiakat nem érdeklik a vén asszonyok, meg azután annyira ismerte a bohéméletet, hogy biztosra vette a sikert. .. Kiss Béla éppen az ablaknál foglalatosko­dott, mikor felesége kocsija megállt a műterem előtt. Mindjárt feltűnt neki, hogy a csukott kocsiból olyan rongyos ruházatú, öreg asz­­szony száll ki. Észrevette azt is, hogy elő­ször fiatalosan, könnyedén lépked, azután pedig botra támaszkodva biceg. Gyanúsnak találta a dolgot. Elhatározta, hogy kilesi a vén asszonyt. Kiment az előszobába. Még le sem vethette a munkaköpenyegét, amikor legnagyobb meglepetésére benyitott az öreg asszony. Szemei láthatóan megijedtek egymás­tól. Az asszony csak úgy reszketett félelmé­ben, lesütötte a fejét és nem mert az urára nézni. Az ember pedig azért lepődött meg, mert felismerte a feleségét. Nem tudta eltalálni, mire való ez a komédia. Rá akart támadni az asszonyra, de hirtelen meggondolta a dolgot. Kiváncsi lett, ugyan mit akarhat? — No szülöm — kérdezte — hát mi járat­ban vagyunk? — Kézit csókolom, nagyságos úr — sze­­pegte az asszony — azért, jöttem volna, hogyha tetszenék lefesteni. Hallottam, hogy modellre van szüksége a nagyságos urnak, én meg másnak is álltam már modellt. Gondol­tam, hátha ilyen öreg csont is megfelelne. Leg­alább felmelegednék, míg a nagyságos úr lefest. Törvényszék. A kir. törvényszék pénteken fejezte be Urbán Pál bűnügyének tárgyalását. A beidézett tanúk sorra igazolták, a tör­vényszék előtt is beigazolódott Urbán bűnös­sége a hatóság elleni erőszakban s izgatás­ban. Izgató beszédei különben a város kö­zönsége előtt ismeretesek. A pénteken déli egy órakor kihirdetett ítélet szerint Urbán Pál 8 évi fegyházat ka­pott s 1000­­ pénzbüntetést. (Behajthatlan­­ság esetén további 50 nap.) Az ítélet még 10 évi hivatalvesztést és politikai jogainak elvesztését is kimondotta. Urbán ügyével kapcsolatos s együtt tár­­gyaltatott Horváth Ferenc ügye, akit azért vont felelősségre a törvényszék, mert Urbán­­nal együtt ő is megjelent a városházán, amikor a proletéruralom kitörésekor erőszak­kal behelyezkedtek a közigazgatásba s az akkori helyettes polgármestert eltávolították a helyéről. Horváth Ferenc azonban csak statisztált, semmi tevőleges részt n­em vett, s a törvény­szék mindössze 3 napi fogházra ítélte el. Ehez hasonló statisztálás volt Horváth Fe­renc szereplése abban a társaságban is, amely Biró Pálné lakásáról egy lőfegyvert elhozott. E vád alól a törvényszék fel is mentette. Pénteken délután Szálkai István volt rendőr

Next