Czeglédi Hiradó, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-07-01 / 53. szám

Czegléd, 1920. II. évfolyam, 51*ik­szám. Csütörtök, julius 1 CZEGLÉDI HÍRADÓ POLITIKAI LAP |-------1 MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, SZERDÁN ÉS SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1, km** Eötvös­ tér, régi járásbirósági Épület felslői szerkesztő: KOLOFONT JÓZSEF Előfizetési díj: egész évre 36 K, félévre 49 K, negyedévre 39 K. a Egyes szám­ára 1 k rrrk­ai Nyilttér garmand sera s R cécsi Termelés és összetartás. Hogy ez a két fogalom miként jön egymás mellé, azt elég alaposan megmagyarázták vasárnap délelőtt a többtermelés országos szövetségének kiküldöttei. A termeléshez és a termelés fokozásához nemcsak természeti eszközök és feltételek kellenek, hanem összetartás is. Az összetartás vonatkozik arra, hogy a tulajdonosnak egyetértésben kell élnie a munkással, s e kettőnek a fogyasztóval. Meg kell érteni e három tényezőnek egy­mást, sőt fel kell találniuk az érdekközös­séget. Ellenmondásnak látszik, hogy a munkaadó és munkás, valamint a fogyasztó érdekközös­séget találjon egymással. Hogy a gazda és munkája között bizo­nyos érdekkapcsolat van, az még hamaro­san felismerhető, sőt a részes vállalatnál egyenesen kézenfekvő, de pénzbérfizetésnél is nyilvánvaló, hogy jó munka csak jó pénz­ért várható, s ha a munkaadó megfelelő díjazással a munkásokat jobb anyagi hely­­zetbe segíti, akkor jó munkát várhat és kap is, ami az ő anyagi helyzetének­­javulását szolgálja. Sokkal nehezebb az érdekkapcsolatot a két termelő ágazat és a fogyasztók tábora között fellelni. Pedig van. Itt a megértés adja meg a felismerést. A termelőnek be kell látnia, hogy a fo­gyasztó nem az ő kedvéért van, s a fogyasz­tónak tudnia kell, hogy a termelő nem az ő célját szolgálja. Mindkettőnek be kell látnia, hogy kölcsö­nösen egymásra vannak utalva s ezért egy­mást erősíteniük kell. Az árakat csak úgy szabad megszabni, hogy a fogyasztó megbirja fizetni s a ter­melő is boldogulhasson. Az érdekközösségnek ez a felismerése talán öntudatlanul megvolt a háború előtt. Szabályozta ezt a tisztességes kereskede­lem. Ez tartotta féken azokat, akik elfogul­tak, vagy osztályérdekre törekvők voltak s hajlandók lettek volna a közös érdek ellen a maguk külön hasznára egyoldalu árakat megállapítani. " A tisztességes kereskedelem azonban ki­veszett a háború alatt s a közvetítők ahelyett, hogy mint azelőtt egészségesen szabályozták volna­ az árakat, féktelen eszeveszettséggel vetették rá magukat a termelőkre és fogyasz­tókra egyaránt, hogy mind a kettőt megfojtsák s kiélesítették az ellentéteket, külön tábort csináltak az azonos érdekű felekből s ezek egymás ellen, lázadoznak ahelyett, hogy kö­zösen fordulnának lenyűgöző ellenségük , a közvetítő kereskedelem ellen. Arra valók a termelő szövetkezések, hogy a közvetítőket kizárják, a termelők és fogyasz­tók megrablását lehetetlenné tegyék. A szövetkezetek legyenek azok­­a kapcsok, amelyek révén a termelő és fogyasztó újból­­ felismeri, hogy nem ellentmondás az, hogy bizonyos tekintetben érdekközösség van kö­zöttük.­ ­ A békefeltételek. (Ries Ferenc főigazgató előadása.) Az állami Kossuth-főgimnázium évzáró ünnepélyén Ries Ferenc főigazgató vázlato­san ismertette a békefeltételeket. Csa­k vázlatosan, de ezekből a kiemelt részletekből megtudjuk azt, hogy egész or­szágunk gyámság alá van vetve. Megtudtuk, hogy a békeokmányban­­a leg­ádázabb bosszúvágy, — ez a legaljasabb emberi indulat, — karöltve dolgozik az ör­dögien mesterkélt, raffinált kapzsisággal, ezzel a nem kevésbé utálatos emberi indulattal. Megtudtuk azt is, hogy nemcsak Erdélyt, a Felvidéket, a Bánátot dobták oda a rabló szomszédok martalékául, hanem a megha­gyott Csonka Magyarországot is prédának tekintették s ezt az prédát a antantnak neve­zett rablószövetkezet vette a keze alá. A béke politikai feltételei lealázók, katonai és gazdasági határozmányai megfojtak. E tekintetben például annyira mentek a mohó­ságban, hogy nem voltak képesek meg sem határozni azt az összeget, amit követelnek rajtunk, hanem egyszerűen z­ár­, plá­vészije mint zálogot, az ország összes javait s éven­­kint annyit visznek el az ország mezőgazda­­sági és ipari termékeiből, amennyi nekik tet­szik s ezt a piócázást addig folytatják, amed­dig csak akarják. A sátán minden furfangját elővették, ami­kor a részleteket kidolgozták s a kijátszás lehetőségei elől az utat elisárták. 346 parag­­rafuson át egyéb sincs, mint gúzsbakötés. Azt hittük, emberek dolgoztak a békemű­­vön s kiderült, hogy a pokol minden ördöge összefogott s egész tudományát beleöntötte a magyaroknak szánt békefeltételekbe.­ És ezeket az ördögi feltételeket írásba fog­lalták, hogy lássák késő évszázadok is, hogy mire képes az ember, ha a sátán búvik belé. A vak gyűlölet elvette az eszüket, elvette a szégyenérzésüket, mert hiszen gyalázatot hoztak az „ember“ fogalmára, az egész em­beri nemre. Ezt a munkát szégyenleni fogják nemcsak a franciák, angolok stb., hanem még azok a négerek is, akiket társul vettek maguk közé s akiktől függővé tették, hogy a magya­rokat bevegyék-e a népszövetségbe. Az előadás ezeket tárta a hallgatóság és az ifjúság elé azzal a célzattal, hogy ez ellen a jövő ellen tiltakozni, cselekedni és áldozni kell. Ezt a sorsot nem érdemeljük s kivívjuk, hogy más legyen a jövendőnk. A hatásos előadás ezt a célt el is érte, mert mindenki azzal a meggyőződéssel távo­zott, hogy a békefeltételekbe nem nyugszunk bele soha. — A kormányzó arcképe. A belügy­miniszter figyelmezteti az alárendelt hatósá­gokat hogy Horthy Miklós kormányzó nagyí­tott arcképének forgalombahozatalára egy budapesti cég engedélyt kapott s a műlapokat már elkészítette. Ezek hivatalos helyiségekben kifüggeszthetők. Minden igaz magyar ember lelkében mélyen gyökerezik az a mélységes hazafias érzés sugallta őszinte hódoló tiszte­­­let s az a szeretetteljes meleg ragaszkodás, amely az ország főméltóságú kormányzójá­nak magas személyét osztatlanul körülveszi, kívánatos, hogy az külsőleg is kifejezésre jusson azáltal, hogy a törvényhatóságok, vá­rosok és községek hivatali helyiségei a kor­mányzó úr őfőméltóságának képmásával di­­szíttessenek fel. HÍREK — Küldöttség a kormányzónál. Az a küldöttség, amely a legutóbbi közgyűlés által a nemzeti hadsereg részére megszavazott 200.000 koronát mutatja be Horthy Miklós kormányzónak, szerdán a hajnali vonattal utazott fel Budapestre. A kormányzó a kül­döttséget d. e. fél 11 órakor fogadta. — Halálozás. Özv. Donovitz Ferencné szül. Kovács Hermina 60 éves korában június hó 27-én meghalt. Temetése 28-án délután volt nagy részvét mellett. Az elhunytban­­ Kiss Dénesné városi tisztviselő neje édes­anyját gyászolja. — Városi közgyűlés. A július havi ren­des közgyűlés a mai napra esett volna, azon­ban a nagy dologidőre tekintettel a jövő, eset­leg az azután következő csütörtökre marad. — A második közjegyzőség. Az igaz­ságügyminiszter elrendelte, hogy a czeglédi kir. közjegyzőség kettéosztassék és illetve Czegléden egy uj közjegyzői állás szervez­­tessék. — Évzáró ünnepély. A Kossuth-főgim­názium Péter-Pál-napján évzáró ünnepélyt tartott. Az ünnepélyt Ries Ferenc főigazgató nyitotta meg egy előadással, amely a béke­feltételek ismertetéséről szólott, s amelyet lapunk más helyen ismertetünk. Az ismerte­tést lelkes hangú felhívás követte, ame­l magával ragadta az egész hallgatóságot. Az előadást követő lelkes tetszésnyilvánítások után az intézet két növendéke (Drága Lajos 1, A) és Szabó István VII. osztályú tanulók) szavaltak a mai szomorú állapotokra vonat­kozó költeményeket. Mindkét szavalatot nagy tapssal fogadta a közönség. Azután a Vili. osztály búcsúzott az iskolától érzékeny sza­vakkal, melyeket Kornér Kálmán intézett a tanárokhoz, szülőkhöz és iskolatársakhoz. Végül a segély- és jutalomdíjak kiosztása, következett nagy örömére a szorgalmas, jeles előmenetelü és jó magaviseletü fiuknak. A szép ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. « — A nagykátai út kikövezése. A Czeg­­lédet Tápiószentmártonnal összekötő nagyká­tai út járhatatlansága régi panasza az érde­kelteknek. Régóta erős vágyakozás tárgyát képezi annak jó karbatétele. A vágyakozás azonban egymagában nem elegendő. Most­ a cselekvés következik — talán. A város mérnöke összeállította az érdekeltség névso­rát s megállapította, hogy 6500 katasztrális hold tartozik az úthoz. Ha ez a számítás pontos, akkor a kövezésnek 250.000 koronát kitevő költségéből egy holdra 40 korona esik. Csupán az érdekelteken múlik, hogy az utat­­ kiköveztetik-e vagy sem. •A Zrínyi-gárda. E címen indult meg egy országos mozgalom. Célja az erkölcsök megjavítása, melyet a destruktív irodalom terjesztett az országban. A mozgalom nagy­ arányokat öltött s harcosai között ott látjuk dr. Prohászka Ottokár püspököt és Haller István kultuszminisztert a magyar keresztény társadalom szine-javával. A miniszter kije­lentette, hogy­ az erkölcsi megújhodás nélkül társadalmunk felfrissítése el sem képzelhető. A mozgalom hullámai a vidékre is átcsap­nak s hamarosan Czegléden is megalakul a Zrínyi-gárda.

Next