Czeglédi Hiradó, 1925 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-04 / 1. szám

Ciegléd, 1925 Január 4 Ára 1000 korona VUjl^‘Lt VII. évfolyam, 1. szám CZEGLÉDI HÍRADÓ TÁRSADALMI HETILAP • MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER CIOS Szerkesztőség és kiadóhivatal, I. ker., ■ötvös-tér,régi Járásbíróság» épület felelős szerteessle: KOLOFONT JÓZSEF Előfizetési dij: negyedévre 10.000 . Nyikttér garmond sora 2000 korona Újévkor Gondolataink most messze kalan­doznak a múltba vissza és messze a jövőbe. Számadásokat végzünk, mérlegeket készítünk, latolgatunk, fontolgatunk. Méregetünk. Megmérjük magunkat is. És akármily enyhe bírái akarunk is önmagunknak lenni,­­ könnyüknek kell magunkat találnunk. Könnyük vagyunk a történelmi mér­legen. Be kell ismernünk, hogy általában nem vagyunk méltóak a történelmi időkhöz. A ma jellemeket kíván, önmegtar­tóztatást, emelkedettséget követel s mi általában lent vagyunk a sárban, a porban, az önzés sarában, az egyéni haszonlesés porában. A közt, az államot, a városi, megyei s államfenntartó mindennemű szerve­zetet nyűgnek tekintjük, kifosztónak érezzük, béklyónak látjuk s nem ér­zünk velük semmiféle közösséget. Becsontosodott beteg gondolkozá­sunkba az afféle megítélés, amit lépten-nyomon kifejeznek az ilyen mondások : Az az államé, az a vá­rosé, az a vármegyéé.­­ Ezt vagy amazt az államé, a város, a vármegye stb. akarja, követeli, ez vagy az azok érdeke stb. stb. De sohasem mondjuk, hogy az mi vagyunk, az a mi akaratunk, követe­lésünk, érdekünk stb. stb. Azaz, hogy egy szempontból foglal­kozunk az állammal, a közösséggel s féltjük (szavakkal), amikor arról van szó, hogy az adók terhe alatt össze­roppanunk s ekkor szemeink fehérjét mutatva kérdezzük : Hát ugyan mi lesz az állammal, ha mi összeroppanunk? Csak ekkor, ebben az egyetlenegy esetben jut eszünkbe az állam, amikor a magunk dolgát védjük, de máskor sohasem. Ez a szomorú, a legaggasztóbb jelenség s félelmetes benne az, hogy érezzük is igazságunkat, amikor egyéni érdekünket az állammal szembe­helyezzük s érveket keresünk a ma­gunk igazságának támogatására. Ezért szomorú az újév, ezért aggá­lyos a jövő esztendő, ezért nem lehet bízni a jövendőben. Azért, mert ez a közellenes gondolkozás belénk cson­tosodott. Ezért lehet félni a mostani és a jövő évfordulóktól, amelyek méhében hasonló s netán fokozott ijesztő jelen­ségek vannak. Ezért búcsúzunk szomorúan az óév­től s ezért köszöntjük félelemteljesen az újévet s ezért fakad lelkünkből a forró kívánság . Ne adjon az Ég soha, soha nekünk többé ilyen szomorú, sivár újévet, mint amilyen a lemor­zsolt óesztendő volt. Hol van a czeglédi népkonyha ? Az elesettek, a szegények támogatása, fel­emelése, segítése, a mai időkre fokozottabb terheket ró. Ez mindig a köztevékenység terhe, a tehe­tősek kötelessége volt. Úgy, ahogy teljesítettük is mindenha ezt e kötelességet, mindig vigyázva, hogy meg ne erőltessük magunkat. Ma azonban mit kell látnunk . Azt, hogy szemünk csukva, fülünk zárva, kezünk vesz­teg s a szegényügy igazán szegény. Holot ma kellene kéz a kézben, váll a vállhoz — segíteni a nyomorúságon. Mert ma sok olyan szegény van, akit­­ mai idők tettek gyámoltalanná, éhezővé ruhátlanná, nyomorgóvá. Ezeket a mai időszülte nyomorgókat k kell választani azok közül, akik minden idős bármily viszonyai közepette is nyomorgói volnának és lettek volna. Erre egyedül a népkonyha alkalmas. Népkonyha, népkonyha, borzalmas szó és Czegléden, ahol minden második udvarban hizó röfög s jórészt már sivitott az ölökés alatt. De meg kell szoknunk a szót s meg kel valósítanunk az intézményt. Ez ugyan hatósági feladat volna, de e lökést hozzá a jótékony társadalomnak, em­­berbaráti célokat szolgáló egyleteknek kel hozzá megadni. Az igazi nyomorúság a népkonyhákban enyhül s a könyöradomány ott érvényesü igazán a maga helyén, a segítés ott a leg­hatályosabb, a legjótékonyabb. Az igazi nyomort ez az intézmény igazán enyhíti s okkal­ móddal elviselhetővé teszi az életet azoknak is, akik már összeroskadtak a sors csapásai alatt, akik már elvesztették lábuk alól a talajt a könyörtelen idők szív­telen nyomása folytán. A társadalomnak kötelességei vannak, amelyeket helyes eszközökkel kell teljesítenie. A nyomorenyhítés kötelessége ezt a formát szinte előírja, szinte követeli, annál kirívóbb hiány tehát, hogy mindeddig nem gondol­tunk népkonyhára. Pedig egy ízben már működött s áldásos volt a teljesítménye. Így hát még inkább ki­rívó, hogy ma, amikor százszorozott szükség van reá, nem gondolunk erre az embermentő akcióra. Sáppadt emberek, vézna, átszakadt gyer­mekek sóvár szeme kérően néz a népkony­hára, erre a tápláló anyára, ott, ahol van. Mért nincs nálunk, mért nem hisszük mi,­­ hogy erre itt is szükség van s mért forgá­­­­csoljuk szét a jótékonyság százezreit bizony­­­­talan hatású segélyekre, amikor itt van,­­ kínálja magát a valódi szegénységet biztosan kiválasztó népkonyha . hTrek Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. Kossuth Múzeum nyitva minden vasárnap és ün­­­­nep­napon délelőtt 10-12, délután 3—5 óráig. Városi Közkönyvtár nyitva minden szerdán és­­ .szombaton délután 3—6 óráig. — Eljegyzés. Dr. Uhlyarik János monori járás szolgabirája eljegyezte Szarka Györgyi-i két, Apagyi József postafelügyelő nevelt le­ányát.­­ — Városi közgyűlés. A városi képvi­­s­­előtestület január 8-án közgyűlést tart. Több fontos tárgy lesz a tágysorozatban. — Eljegyzés. Csordás Mihály városi al­jegyző eljegyezte Morvay Vilma úrleányt.­­ Gratulálunk. — Esküvő. Knezsek Júlia és Szerdahelyi Sándor m. kir. p. v. tanácsos f. hó 27-én tartották esküvőjüket a Bpest erzsébetvárosi rkath. templomban. (Minden külön értesítés helyett.) — Választók összeírása. A nemzet­gyűlési képviselőválasztók összeírása az 1925. évre érvényes névjegyzék számára rö­­­videsen megkezdődik. Akik újonnan akarják­­ felvétetni magukat, az ahoz szükséges szám­­l­­álólapot a városházán a levéltárban vehetik­­ át, díjtalanul.­­ — A rokkantellátás új szabályozása.­­ A rokkantilletményeket rövidesen fel fogják­­ emelni és pedig a jelenlegi havi összegek­­ kétszeresére. BAVU. Dráma az orosz bolsevizmus alatt. Csütörtökön az Urániában

Next