Ceglédi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1936-01-05 / 1. szám

Cegléd, 1936. január 5. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1. kerület, Árpád-tér 5. szám, ág. evang. bazárépület Ára 10 fillér.0 .• CEGLÉDI HÍR LA POLITIKAI LAP • MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, SZOMBATON DÉLUTÁN Felelős szerkesztő: Simon János IV. évfolyam 1. szám. « AttkS 19­6 ] Előfizetési díj: negyedévre 1 , 20 fillér — Nyik­tér garmond sora 40 fillér — Szervilizmus Irta : Bálint Emil dr. Néhány nappal ezelőtt az esztergomi bazili­kában Serédi hercegprímás beszédet mondott. A főpásztor beszéde gerincéül a szervilizmus elleni küzdelmet jelölte meg Főpapi lelkének nemes teljességével tiltakozott a mindinkább meghonosodó szervilizmus ellen. De felhívott mindenkit, hogy emberi méltóságát őrizze meg s csak egyedül a jó Istennek legyen hódoló szolgája. Mi is az a szervilizmus? Magyarul, egy­szerűen és röviden, rabszolgaszellem Külö­nösen hat ez a szó a mai ultramodern életben, de mégis így van. A magyar társadalmi élet rabszolga módra viselkedik, illetve vannak olyan társadalmi állású vezető emberek, akik rabszolgai magatartást követelnek alárendelt­jeiktől. Ezek az emberek — mondja a főpásztor a beszédében — attól sem riadnak vissza, hogy eldicsekedjenek alattvalóik hűségével és szeretetével, sőt megbecsülésével is, ami pedig nyilvánvalóan rabszolgai alázat, ami rendszerint odavezet, hogy amikor a vezető állásban lévő férfiú szolgálati idejének kitöl­tésével odahagyja hivatalát, azok lesznek legnagyobb ellenségei, akiknek hűségével azelőtt dicsekedett. Kényuri allűrök jelemzik ezeket az embereket, akik rangjuk tudatában azt sem tudják, mit csináljanak. Tévedés lenne azt hinni, hogy a szervilizmus elleni küzdelem egy az alattvalói tisztelet és engedelmesség megtagadásával. Nem, sőt ezen van a hangsúly, de úgy, mint ember emberrel szemben szokott és nem úgy, mint az ember az Istennek köteles megalázkodni. Rut arculcsapása az emberi méltóságnak az, amikor az alárendelt hétrét görnyed feljebb­valója előtt s mint nyomorult rabszolga elnyögi mondanivalóját s lesi urának arcát s a mozdulatokat, amiket az végez. S ha netalán mosolygna a földi polenta, akkor ő is kötelezve érzi magát a fintornak nevezhető mosolygásra. * Lesi minden szavát s mindenbe beleegyez, bármit mondjon is fellebvalója. Legyen az hivatali vagy magánügy, az alattvaló egyaránt kontráz és hajbókol. Ők az emberek, akik rendszerint másoktól kapták a hatalmat, nem­hogy tűrik ezt a megalázó állapotot, de egyenesen megkövetelik. Vessünk csak egy pillantást a budapesti intézetek igazgatóinak előszobájába. Párnázott ajtók mögött ül a potenta. Az előszobában a titkár, testőr szerepét tölti be. Ha őméltósága netalán elhagyná szobáját, akkor az előszobában lévőket felállítják ha ülnek, hogy kellő tiszte­lettel és hajlongással üdvözöljék. Nem áll szóba senkivel. Nem fogad senkit, csak azt, akinek protekciója van hozzá. Akkor is röviden, meghallgatás nélkül fogad. Utána úgy érzi magát az az egyszerű ember, hogy nem is embernél, de legalább félistennél volt. Ez a százszázalékos szervilizmus. Ezek is olyan emberek pedig, mint a többiek. Ezek is voltak jelentéktelenek és szürkék, most vezető állásban vannak, egyszer ennek is vége. Ők is úgy halnak meg, mint a többiek, az ő testük is úgy fog elporladni, mint a többi embereké. De most nem vesznek erről tudomást. Hatalmat kaptak másoktól s visszaélnek vele. Megalázzák, földig sértik az emberi méltóságot s a civilizált világ kellős közepében rabszolgai magatartást követelnek. S ez a szellem, ez a magatartás nem mostani keletű. Tiz tizenkét évvel ezelőtt született s azóta lassan-lassan befészkelte magát a társadalmi életbe. Az utóbbi időben a kormány tagjai, élükön Gömbös Gyulával igyekeznek véget vetni e szomorú állapotnak s gyakorta megjelennek az emberek előtt, szóba állnak, beszélgetnek velük. Meghall­gatják panaszukat, mondanivalójukat s ha lehet, segítenek. Mindenki tudja a Vezérről, hogy ha szónoki beszédje közben a hallga­tóság közül valaki közbeszól, azzal mindjárt foglalkozik s válaszol neki. Nem fordul karhatalomhoz s nem hallgattatja el a közbe­szólót, hanem megbecsüli benne az embert s válaszra érdemesíti. Ez a ténye Gömbös Gyulának előrehaladás a szervilizmus letöré­sére. De nemcsak ezen a téren, hanem közvetlenül is szóba állnak a becsületes, dolgozni akaró magyar néppel Ha látják, hogy valakiben bizonyos irányban tehetség, tudás, szorgalom, munkavágy van. Meghallgatják, nem nevetik ki, nem zárják el az érvénye­sülés elől. Azt mondják inkább, hogy jöjjön mindenki, akinek mondanivalója van, aki tud valamit hazánk boldogulásának jobbá­­tételére. Örülünk neki s támogatjuk, csak jöjjön. Mert minden magyar embernek az a vágya, hogy tudásunkat, tehetségünket össze­fogva, együttes erővel küzdjünk a haza ellenségeinek a letörésére. Legyen az az ellenség akár gazdasági, akár politikai, akár szellemi vagy testi ellenség. Sajnos azonban ezt a szellemet, ezt a A vén táltos halála Az öldöklő, háromnapos harc véget ért. Koppány úr felnégyelt teste, mint a magyar­ság örökké vérző szimbóluma, az ország négy táján hirdette az új Isten diadalát. A király hadai feldúlták az egész Somogyot, ahol még meghúzódott a régi hit, páncélos, talpig vas német lovagjai a morva Wencellin vezetése alatt kardélre hányták az öreg nyilas Istenhez makacsul ragaszkodó maroknyi né­pet. Somogy vára, az ősi sasfészek, füstölgő üszők és romhalmaz volt. Koppány úr bevert, nagy sörényes feje még száltestétől különváltan is dacosan, keményen állt a karóban a veszprémi püspökség piacán, ahová a király parancsából kitételeit. A döly­­fös Albert püspök, akit még a német asszony hozott magával a lajtántúli országból, bor­­zongva húzta össze magán arannyal kivert nehéz misemondó ruháját, valahányszor brokát függönyét széjjellebbentve, lenézett a komor térségre. Az ősi hit, mint elhaló gyertya, utolsó nagy élniakarással végsőt lobbant, aztán elaludt. Akkor már ellenállhatatlan erővel jött a Tavasz. A hólé erősen lüktetett a fákban, kovászszagú csípős szél fésülte, borotválta Sárköz vidékét. A meztelen égen pogány táncot jártak a felhők,... pattanó rügyek, zsendülő sarjuk illata járta át az ereket. A király hadai csak épp hogy ki tudtak kecmeregni Sárköz vidékéről, napok óta hosz­­szan elnyúló, kígyózó sorban vonultak Fehér­vár felé. Fáradt, konyult lovasok b­eteg-lógtak a nagyszerű lovakon. A törődött testű király a Fehérvár felé vivő nagy római utón várta seregét német tanács­adóival. A könnyű magyar derékhad Talabér fő­zoltán vezetése alatt dagasztotta a nyúlós tavaszi sarat. Fekete csuklyás, szikár sólyom­képű papok koncéhesen selmáskodtak a ki­rály körül. .. még az állandóan hangoztatott krisztusi szeretet sem tudta ábrázatukon el­palástolni az olthatatlan dühöt az ázsiai faj iránt. A magyarság szétforgácsolódott, elke­veredett. — Szegény István úr bevásárolt ezzel az asszonnyal is, meg ezzel a sok beste német­tel is . .. köpött ki az öreg Tardos. Aki még megmarad közöttünk, ebek harmincadjára kerül a saját szállásán is. — Rosszabbak vagyunk már a kivert kutyá­nál .. . egymást öljük, marjuk, ez a sok nagy­­markú német meg uszít egymásra bennünket, mint a csibés kutyát, — buggyant ki a harcsa­­bajuszú Técső, aki valahonnan a Tisza tájá­ról jött hadbaszállni királyi szóra a testvér ellen. — El vagyunk már látva jótanácsai... — vakkantott egy elsőpróbás suttyó vitéz, a németek nagy zörgéssel haladó csapatára bökve. A többiek hallgatag, komor arccal ültek a nyeregben.* Késő este volt, mikor felrivalgott a meg­állást jelző kürt s leverték a sátorfákat a Sió egyik szikkadt árterületén. Mély barnaszárnyu est borult a táborra. A németek hangos daj­­nározással ittak, tivornyáztak. Teleszáj het­­venkedéssel bizonygatták egypár felhősképű magyar urnak, hogy az uj Istennel mennyi jót, mennyi áldást, mennyi szelídséget hoz­tak a szilaj magyarságra. A papok sötét károgással helyeseltek. A király sátorából alig szűrődött egy vé­konyka ezüst. Estéli imáját mondotta oda­benn. A magyarok künn csöndes magukba­­süllyedéssel ültek a szétszórt rőzsetüzeknél. Néhány felvert vadlúd ijedt gajdolással húzott távolabbi éjszakai legelőre, a lovak szerte­szét ropogtatták a zsenge tavaszi füvet. A tábor lassan elpilledt, a németek davergása is elhalkult. Csak az őrök és néhány sötét­ben látó vizsgakém vigyázta a nagyálmú éj­szakát. De az öreg Tardos nem tudott aludni. Valami különös, valami megejtő nyugtalan- Csúnya lány Legújabb magyar film. Főszereplői: a magyar filmszínészgárda legjobbjai. Bemutatásra kerül: január 4—5—6-án a Mozgóban

Next