Ceglédi Hirlap, 1937 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-03 / 1. szám

Cegléd, 1937. január 3. Ára CEGLÉDI POLITIKAI LAP • MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kerület, Árpád-tér 5. szám, ág. evang. bazárépület Fsk­lós »«rüen­lfii Simon János Ki-76­ //vf V. évfolyam 1. szám. Előfizetési dij: negyedévre 1 , 20 fillér — Nyik­tér garmond sora 40 fillér — Olvasóinkhoz A Ceglédi Hírlap mai számával az ötödik évfolyam első számét adjuk olvasóink kezébe. Nem évforduló és a vidéki sajtó történetében sincsen ennek a dátumnak nagy jelentősége, mi mégis úgy érezzük, hogy a magunk szem­pontjából és olvasóközönségünk részéről van ennek a dátumnak értéke és érdemes ez az alkalom arra, hogy elgondolkozzunk. A Ceglédi Híradó és a Ceglédi Hírmondó egyenes utóda a Ceglédi Hírlap. A gondolat és az az ideál évek hosszú sora óta változ­­tathatatlanul egy. A név változott, de nem változott a felfogás, a harcos szenvedély és az igazság szeretete bennünk. Elmondhatjuk, hogy ezeken a hasábokon Cegléd város egyetemes társadalmának a véleménye szólal meg. A gazdálkodóé éppen olyan őszintén, mint az iparosé, a kereskedőé éppen úgy, mint a tisztviselőé. Úgy iparkodtunk írni, követelni és érdemeket elismerni, ahogy Cegléd város széles néprétege gondolkodik. A mi harcunk és a mi megbékélésünk az egész város harca és az egész város békes­sége. Mi a közvéleményt úgy irányítjuk, hogy elsősorban a köz adja nekünk a tanácsot, az indíttatást és a felhatalmazást. Nagy fele­lősséget hordozunk és éppen ezért, mert sú­lyos a mi terhünk, sokszor már-már össze­­roskadunk alatta, sokszor úgy tűnik fel, hogy kiszolgáltatjuk magunkat a véletlennek. Poli­tikai felfogásunk, életfelfogás. Tárgyilagosan bírálunk, mert ez is egyik legelső kötelessé­günk. Tudjuk, hogy sokszor sebeket adunk, de az élethez ez is hozzátartozik. Sokszor sebeket kapunk, de hordozzuk szótlanul, mert tudjuk, hogy igaz ügy védelmében kaptuk. A Ceglédi Hírlap példányszáma olyan ha­talmas, hogy szinte egyedül áll a vidéki heti­lapok sorában. Ez azt mutatja, hogy a közön­ség szeret minket és velünk együtt érez. (Ez a mi legnagyobb örömünk és büszkesé­günk) De mutatja ez a nagy olvasótábor azt is, hogy a mi jövendő célkitűzéseinknek a közönség körében visszhangja van. Nem vagyunk egyedül. Mi csak a kiálló hang vagyunk és akarunk maradni, a városunk társadalma a vádoló, a kérő, a bíráló, a panaszkodó, az örvendező. Mi csak eszköz vagyunk, mert úgy érezzük, hogy csak így tudjuk szolgálni híven és igazán a közönség érdekeit. Azzal a reménységgel indulunk el az első miiérföldkőről, hogy a közönség tovább is szeretettel megélt, megbecsül, álhoz értünk, hisz mi mindent az ő érdekében, az ő céljai szolgálatában teszünk. Tartsa meg a Ceglédi Hírlapot minden olvasónk szeretetében, ra­gaszkodjon hozzá, mert a Ceglédi Hírlap nem hagy cserben senkit, nem árul el senkit. Mi nagy bizalommal indulunk a jövőbe és hisz­­szük, hogy munkásságunk nyomán terem virág és terem áldott gyümölcs. Ezzel a reménységgel kívánunk minden olvasónknak boldog és áldott újesztendőt Kopog az írógép Irta : Zimányi Ernő. (Vége.) Ceglédy Tamás Szilveszter napján is foly­tatta magánszorgalomból megkezdett gépírás­­tanulását. Egyre merészebb lett. S a kis jószág kopogott az ujjai alatt. III. Ahogy kipillantottam ma : Miska kocsis széles mozdulatokkal söpörte a havat. Úgy dolgozott, mintha kaszált volna Görbe lábán megfeszült a csizmaszől. Arca piros volt, mintha tudj’ Isten mennyi bort ivott volna. Megjött a hó. A didergő vetések takarót kaptak. A vékony hódunna fölött még feke­tébb most a csavargó varjak tolla. Mint megannyi szilveszteri gavallér zálogházból kiváltott ünneplőben : olyanok. Csend van a Kerekes telepen, csend a Nagy-erdőn. Az ablak előtti akácfán szarka billeg, vendéget jelez. — Nocsak, ugyan, ki jöhetne? — Nem nehéz kitalálni, az Újév jelezte érkezését naptáramban Hát csak had „jöjjik“, kidobni nem fogjuk, de meg se nézzük hová ültetjük. Az ilyen első vizitelővel okosabb csínján bánni. Miska kocsis elsöpörte a havat. Befogott. A városba vitte asszonyainkat. A sógor alszik még, így most magam vagyok a szobában. Suttogó beszéddel nem zavar senki a pityeg­­tetésben. Nem siettet senki, kibámulok ked­vemre. Figyelhetem a varjak jövését, menését, billegő ugrándozásukat a friss havon. Durva csőreikkel falni valót kutatnak a takaró alatt. Szegény fázós gavallérok. Szemeten élő hercegek. Mi, emberek is ilyenek vagyunk , csak fehér háttérben látszik ünneplőnek a ruhánk. Minden járásunk, kelésünk nem egyéb: falni valót keresünk a hó alatt. De ideje lesz felkészülődni a vendég foga­dásra. Akit még nem ismerünk, azt mindig kíváncsibban várjuk, mint kinek jelenlétében már ásításokat nyomtunk el Viszont, aki meglepetésszerűen érkezik, rendesen nagyobb örömet hoz, mint akit napokig hiába vártunk. Akit nagyon szeretünk, nehezen engedjük haza éjfél előtt. Ezek oly igazságok, melyek az ember lelkében reszketnek, ha vendégeket ver és bocsát. így van ez barátom s te, ki e néhány soromat egyszer majd elolvasod, ne vedd szobatudós töprengéseinek, mert az éppen­séggel nem vagyok. Szilveszter napján szerbe­­számba szoktam venni dolgaimat. Ezt meg­lehetősen józan bölcselkedéssel végzem el. Ha untatnálak, keress jobb szórakozást, ballagj le a pincébe, hörpints fel egy pohárra valót a homokiból, de vigyázz, hideg ne legyen Erre nézve halgasd meg a háború előtti emberöltő verses tanácsát: „Hurka, kolbász, szalonna Pásztoroknak jó volna. (Ha a gazdáram anna). A pálinka gonosz ital. Aki issza, korán elhal ! Forró ételt megfujjad. Hideg italt állni hadd. E fölhívást elfogadd, Nem fájdul meg a fogad !“ (Elég jól lehet verset is gépelni, de azért mégse lennék költő.) Vendéget várunk — mondtam — és ven­déget bocsátunk ! 1936 még itt ül nálunk, 37-et várjuk. Előbbivel úgy teszünk, mintha rettenetesen szeretnénk : tartóztatjuk. Éjfél előtt nem akarjuk elengedni, pedig titokban sok ásitást nyomtunk már el háta megött: untuk szegényt. Volt olyan is, aki szemébe mondta a kései vendégnek : Gyerünk öreg ! De ő csak maradt, mint ki valami meg­lepetést tartogat. Pedig üres volt a zsebe a vén gonosznak ... Nekem legalább nem adott semmit­­.. . Még ijesztgetett, hogy vinni fog ! A másik, a 37 ugyan milyen lesz? Karcsú, bátor, lenge, teli kacagású vagy ormótlan, beburkolódzó, gyáva és mormogó ? Ezt talál­gatjuk majd, mig­el nem jő az éjfél. Csengő cseng ! Mindnyájan kifutunk majd a kapuba De a sötétben csak árnyékokat látunk. Ekkor öreg vendégünk, a 36-os ar A TITOK HANS REHFISCH ALPAR GITTA világhírű kámdrámája gyönyörű nívós filmja Ezt a nagy slágert 1937 Január 1, 2, 3-án mutatja be a Mozgó­ SzÜlíQPulpfPff mindenkor helyi kereskedőknél ÜLuKuGyruluit és iparosoknál szerezze be ! Évvégi számvetés Évvégén az ember rendesen el szokott gon­dolkodni azon, hogy mi minden is történt vele az esztendő háromszázhatvanöt napján. Talán nem is gondolja, talán nem is tudja, mégis ezzel az elgondolással tulajdonképpen szám­vetést készített. Az elért eredményeket, a győzelmeket és a célbaérkezéseket össze­hasonlítja az elbukásokkal, a hiába történt fáradozásokkal, a be nem teljesedett álmokkal. Az egyik embernél ez az év vége summás örömet és boldogságot jelent, a másiknál sírást és szomorúságot. Az egyik ember azt állapítja meg év végén, hogy nem hiába élt, mert eredményeket ért el, a másik azt álla­pítja meg, hogy ez az egész esztendő kiesik az életéből, mert üres és nincs benne semmi realitás. De nemcsak az ember csinál ilyen évvégi rovancsolást. Ilyenkor a közhivatalokban elkészítik az esztendő statisztikáját, kimutatják számszerűleg, hogy hányan születtek, hányan haltak meg, hogy mennyi adó folyt be és mennyi nem, hogy hány bűnözés fordult elő, hogy hány lélekkel szaporodott a város. Ilyenkor folyik az egész esztendő munká­jának az összegezése, ami bizonyára azt akarja mutatni és a jövendőnek megőrizni, hogy 1936-ban nem éltünk hiába. Készítsük el a mi városunk életének évvégi summáját és nézzük­ meg, mit mutatott­­ a mérleg? Hűek voltunk-e, igazak voltunk-e,­­ jól sáfárkodtunk-e a ránk bízott feladatok­k­kal?

Next