Ceglédi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 1-55. szám)

1939-01-01 / 1. szám

2. oldal. CEGLÉDI HÍRLAP dőlt le az iskoláról, vállalta a teherviselést. Most a felszabadult község 102 református elemi iskolás növendéke karácsonyi ajándé­kul Benedek Elek, Gaál Mózes, Donészi Ferenc ifjúsági elbeszéléseit, történelmi regéit és meséskönyveit kapják ajándékba. Réthy Gyula elemi iskolai igazgató, aki a felszaba­dult Réthe községben 13 esztendeig tanítós­­kodott, meghatóan szép levelet intézett az ottani tanítóhoz, Kalicza Sándorhoz és Szabó Krisztina tanítónőhöz Réthy igazgató levelé­ből a következő részletet ragadjuk ki: „A boldogabb jövendőt s benne az igaz magyar testvéri érzést akarjuk szolgálni akkor, amikor a ceglédi ref iskola tanítói és növen­dékei együttérzésük és szeretetük jeléül réthes kis barátaiknak egy egy könyvet juttatnak el a szeretet ünnepén, karácsonykor. Szeretetünk zálogául küldjük nektek, kis magyar testvéreink, kedves kisleányok és fiuk, e szerény kis könyvecskéket. Nincs nap, amikor ne gondolnánk reátok. Kedves jó tanítatokkal, édes szüleitekkel együtt igaz magyar testvéri szeretettel köszönt bennetek a ceglédi ref elemi népiskola tanító­testülete és sok sok kis tanulója. Áldja meg a gondviselő jó Isten tanítótokat, szüléiteket, áldjon meg mindnyájotokat, s legyetek igaz és hű gyermekei e sokat szenvedett, de szebb jövő elé néző drága magyar hazánknak.“ A levelet aláírta Réthy Gyula igazgatóval együtt valamennyi ceglédi ref. tanító és tanítónő. A ceglédi gyerekek levelet írtak a réthei­eknek, az első osztályos leánykák közös levele következőképen hangzik : Kedves I. osztályos Pajtásaink ! Szeretettel gondolunk rátok a szeretet ünnepén. Hálát adunk Istennek, hogy ti is visszakerültetek nagy Magyarországhoz. írjatok, hogy érzitek magatokat szép hazánk­ban ? Ugy­e nagyon boldogok vagytok? Csókolunk benneteket rétes kislányok Ceglédi ref. I. osztályos lányok. Az első osztályos fiúk a következő levelet írták : Kedves kis pajtások ! Örömmel üdvözlünk benneteket. Fogadjátok kedvesen ezen kis ajándékokat. Sokat gon­dolunk reálok szeretettel Első fiú osztály tanulói. A második osztálytól kezdve már vala­mennyi réthes iskolás fiú és lány a karácsonyi ajándékkönyv mellett levelet is kapott egy-egy ceglédi fiútól, vagy leánykától. Egy hatodikos fiú a következő szép levelet küldte Réthére : Kedves magyar Testvérem ! Szívből köszöntelek, mint az elrabolt, de visszacsatolt föld gyermekét. Örömömben könnyes lett a szemem, amikor ezt a kis versikét meghallottam : „Piros, fehér, zöld, Kassa magyar föld.“ A drága magyar verejtékkel öntözött földet most már nem tiporja idegen ellenség hada. Nem fogja most már senki sem megtiltani ezt a drága mondást: „Magyar vagyok, magyarnak születtem.“ Az idegen zsandárok nem nyújthattak nektek boldog otthont. El kellett, hogy némuljon a magyar nóta , alka­tokra fagyasztották ezt a szót: „édes hazám.“ Kedves magyar testvérem, kebletekről vad kezek letépték a háromszint s alattvalókká akartak tenni benneteket De most szabad minden s veletek együtt énekelem a távolban is a magyarok imádságát. Mit érzel most, amikor magyar katonák vesznek körül ? Nem azt gondolod­­, hogy csupáncsak álom, ami holnapra eltűnik. Ez nem álom, hanem valóság. Ellenség helyett testvérekkel vagytok körülvéve. Tekints az égre. Ott látod a „hadak útját“, melyen Csaba vezér egyszerre érkezik el hozzátok a mi Urunkkal, főméltóságu vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úrral, hogy a rabot szabaddá tegye és könnyeteket örömre fakassza. Szeretettel imádkozom érted, hogy az első „magyar“ karácsonyon a haza iránti szeretet és ragaszkodás mellett Krisztus, a világ Megváltója szülessék meg szigetekben. Istentől megáldott boldog karácsonyi ünne­peket kíván szeretettel Markót Balázs a ceglédi ref. népiskola VI. o. tanulója Egy szintén hatodik osztályos kisleány azt írta: Kedves kis ismeretlen Pajtásom ! Eljött az az idő, amit mi nagyon régen vártunk. Képzeld el, hogy milyen nagy örömet szereztetek ti nekünk akkor, mikor meg­hallottuk, hogy a magyar lakta területekkel ti is visszajöttetek. Most közeleg a szép, nagy ünnep, Karácsony. Ez ünnep alkalmával küldünk neked egy kis könyvet. Fogadd tiszta szeretettel és tartsd meg emlékül. Olyan boldog vagyok a mi iskolánkban Itt állok a térkép előtt és látom a felszabadult kis falukat. Nálunk most nagyon hideg van, de a szívünk megtelik meleggel, ha arra gondo­lunk, hogy nektek írhatunk. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok neked és kedves szüleid­nek. Szeretettel gondol rád magyar testvéred: Volák Erzsébet VI oszt. 1. A ceglédi református elemi iskolás gyerekek szép ajándékainak a réthei gyerekek és a réthei szülők bizonyára örülni fognak. Mint értesülünk, a könyveket kedves ünnepség keretében adták ez ünnepkben a tanulóknak kívánjuk mi is a 102 kis magyar tanulónak, hogy olvassák gyönyörűséggel a szép köny­veket és gondoljanak reánk, ceglédi ma­gyarokra. Amit az idén meg kell valósítanunk Január elsején foglalkoznunk kell néhány városfejlesztési kérdéssel, amelyet az új esztendőben már égetően fontossá válásuk miatt meg kell oldanunk. 1. Az első és legfontosabb talán a város gazdasági életének fokozása szempontjából a gyümölcspiac rendezése. Évek óta húzó­dik már a lassú tárgyalás. A nyár folya­mán már örvendetes hírek is keltek szárny­ra, de úgy látszik, ismét alszik minden. 1939-ben a tárgyalásokat be kellene fejez­nie a városnak a rom. kát, egyházzal a kisajátítást illetőleg, az építkezéshez is hozzá kellene fogni és akkor két esztendő alatt talán ez a kérdés megoldódnék. A piacra szükség van és a mai piactér már kicsi is és egyébként sem megfelelő. 2. A város vezetőségének hatékonyan kell illetékes fórumoknál eljárnia, hogy váro­sunkban a tervezett nagy építkezések meg­valósuljanak. Az OTI bérházépítkezési szán­dékát szorgalmazni és segíteni kell, úgy­szintén a repülőtér megépítését is. Rendőr­ségi palotáról és modern polgári iskoláról már nem is álmodunk, mert ezek a tervek annyira nyugszanak, hogy nincs remény egyelőre afelől, hogy a ránk következő évben ezek meg is valósulhatnak. A tárgyalásokat azonban ilyen irányban is folytatni kell. Ebben az évben és a ránk következő év ele­jén a hűtőházi, borközpincei építkezés be­fejeződik, utánuk teljes erővel új nagy épít­kezések lehetővé tételét és megindulását kell előkészíteni. 3. Hatékonyan kell fejleszteni a város­csinosítási programot. A téglajárdák készí­tését és a kocsiutak kőburkolattal való el­látását siettetni kell. A szalma, nád és gaz­tetős házakat, ha azok elhasználódnak, a legszigorúbban cserepesre kell átépíttetni. E tekintetben ne legyen kivétel, ne adjanak halasztást és a szabályrendelet ellen vétő­ket ne néhány pengővel büntessék meg. 4. A légoltalmi beruházásokat is gyor­sabb tempóban kell véghezvinni. A 17 éves keret túlságosan hosszú. A minisztérium minden valószínűség szerint sietteti majd a várost az alapos és gyors felkészülésre. Jó lenne, ha a kényszerítés előtt már hoz­záfognánk a beruházások eszközléséhez. 5. A külterületi lakosok kívánságát is meg kell már hallgatni végre és különösen az összekötő utak kikövezésével vagy jár­hatóvá tételét a külterületet közelebb kell hozni a városhoz, ők is adófizetők, ők se legyenek mostoha fiai ennek a városnak. A már megkezdett utak tovább építése a jövő esztendő feladata, úgyszintén a Ber­­celi­ út kövezésének megindítása is. 6. Fontos városfejlesztési feladat lenne, néhány artézi kút fúrása is. A jelenlegi közkifolyók túlságosan messze esnek egyes városrészektől. A kifolyók jó része nagyon gyéren adja a vizet és egy-kettő állandóan hasznavehetetlen. A közegészségügyi pa­rancs diktálja számunkra azt, hogy néhány bővizű kúttal mozdítsuk elő az adófizetők egészségvédelmét. 7. A kislakások építése sem utolsó helyen említendő. Ismeretes városszerte az a tény, hogy a sokgyermekes családok nem kapnak megfelelő lakást. A minisztérium ígéretet tett oly irányban, hogy országszerte, így tehát városunkban is szándékozik egészsé­ges kislakásokat építeni. Felszínen kell tar­tani az új esztendőben állandóan a kér­dést, hogy ez a nehéz és súlyos probléma is megoldódjék végre. 8. A Szűcstelepi átjáró ügyében is újra tárgyalásokat kellene kezdeni, valamint a határ többi részében hiányzó vasúti átjáró ügyében is. 9. A város belterületén áthaladó ország­úti forgalom csökkentése érdekében útkö­­vetéseket kellene megvalósítani. A Nyilas­út tartós kőburkolattal való ellátása, a Széchenyi-út átépítése, az Alszegi-út és Déli-út kockakővel való kikövezése szintén elsőrendű kötelesség lenne. Úgyszintén a Szolnoki-útnak a Kőrösi-úttal a Szív-utcán át való összekötése is. 10. A ref. templom környékén lévő kerí­tést fel kell szedni és a kertet parkírozni kell. A város központjában létesíteni kell már végre egy tenyérnyi füves, bokros, fás területet, ahol a szem és a fáradt test is megpihenhet egy-két percre. Ez a park­készítés legyen a városnak is és az egyház­nak is kedves gondja és gyors megvalósí­tásra váró kötelessége. Sorolhatnánk még hosszan a városszépí­­tési feladatokat, amelyek az 1939-es eszten­dőben reánk várnak. Tudjuk, hogy ennyi nagy tervet egy esztendő alatt nem lehet megvalósítani és véglegesen, egyszers min­­denkorra elkészíteni. Csupán vázlatnak, nyers tervezetnek szántuk mi ezt a néhány pontot, amelyekből minden bizonnyal néhá­nyat meg fognak valósítani. A többiek pe­dig hisszük, hogy nyugtalanító és serkentő kérdésekké érnek majd ebben az esztendő­ben, úgyhogy azok elodázását legfeljebb csak egy vagy két esztendőre lehet kiterni. Ezek a problémák jelentik ma Cegléd város városfejlesztési és városszépítési problé­máit. Adja Isten, hogy 1939-ben ezekből minél több menjen teljesedésbe és hogy, ami ma még megoldásra váró probléma, jövő Szilveszterkor már legyen elért ered­mény és megvalósult álom. 1. szám. Az iskolásgyermekek látásvizsgálata írta: dr Danielisz Ernő szemész-szakorvos. A gyermek életében az első komoly perc az, amikor mint első elemi iskolai tanuló be­kerül a padok és ezzel az iskolai fegyelem keretei közé. A kis legénykének vagy leánykának szokat­lan munkára kell vállalkoznia, hogy készüljön az élet küzdelmeire. Egyetemes megfigyelés szerint az iskolai munkát a gyermekek az iskolai év legesleg­elején könnyen viselik és szinte mondhatni, hogy eltekintve egyes kivételes esetektől, az első hónapokon, úgyszólván egy sorban küzdenek az egész osztályban, mert alig akad a gyermekek közül szigorúan vett iskolai tudás tekintetében — ismétlem : az egyes kivételektől eltekintve, aki már otthonában nyert bizonyos előképzést — kiemelkedő. De ez a bizonyos egysorban levő előre­haladás rövid idő alatt — mint a háborús katonák rajvonala — megszakad és már a félévi bizonyítványkiosztáskor sok szülőnél bekövetkezik a szomorú csalódás, hogy a család féltett kincse tudásban és tehetségben nem éri el azt a színvonalat, ahová őt szülői szemmel helyezte. Az elfogulatlan iskolai bizonyítvány mutatja, hogy előmenetele mindössze elégséges, vagy még rosszabb esetben elégtelen, sőt egyik­

Next