Ceglédi Hirmondó, 1931 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-04 / 1. szám

Cegléd, 1931 jan. 4. Ára 16 fillér a sub,­IX. évfolyam 1. szám CEGLÉDI HÍRMONDÓ POLITIKAI LAP • MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kerület, Árpád-tér 5. szám, ág. evang. bazárépület Felelős szerkesztő: Szerkesztő: Simon János Fülöp József Előfizetési dij : negyedévre 1­­ 60 fillér — Nyik­tér garmond sora 40 fillér — Az újév Reménnyel vagy aggodalommal tekintsünk- e eléje a most beköszöntött uj esztendőnek ? A sors vagy az emberek akaratának, cse­lekvéseinek áldozatai, avagy részesei va­gyunk-e hát? Osztályrészünk kiszámítható hányadai életünknek bizonyára emberektől származik, minek módosítása is az emberekre tartozik. Ezek ismét két csoportra különülnek: egyik rész a nemzetközi erőtényezőkre esik, amikkel való szembeszálláshoz erő, furfang, ravaszság, fondorlat, ügyesség nélkülözhe­tetlen, de bátorság, kitartás, minden kínálkozó alkalomnak és erőtényezőnek épen a legjobb időben való felhasználására is. Leleményes­ségünk, ötletességünk, tehát egészen egyéni tulajdonságaink viszik itt a vezérszerepet. Saját kerítésünkön belül pedig úgyszólván teljesen a magunk urai vagyunk. Itt már a nemzet magával számolhat. Itt valóban kiki saját szerencséjének kovácsa. Éppen nem dicsekedhetünk, hogy a legjobb kovácsok volnánk ! Ismeretes mindnyájunk előtt egy közönsé­ges szerszám : a heveder. Jó erőmegtakarító eszköz 40—50, sőt sokszor száz emberi erőt is képes pótolni. A társadalmak sorsának intézésében van-e ilyen eszközünk nekünk? Igen, van ! Ez a hevederünk nekünk , nemzetünk ér­deke ! Bárminő nagy vagy kicsiny kérdések ren­dezése álljon is előttünk, fel kell tennünk a kérdést magunknak: mit kíván nemzetünk érdeke ? Akár az álláshalmozásokat tekintsük, akár a szeszfőzés megadóztatását, akár a borfo­gyasztási adó mértékét, akár arra a kérdésre­­ kellene felelnünk: elveszítse-e az állam a jövedelmi adó egy részét, mikor a termelő jövedelmének felét már elveszítette ? Ha a potya állami autók elvételéről vagy megha­gyásáról, ha a hitbizományi birtokkategóriák további fentartásáról vagy megszüntetéséről eshetnék szó , akár afölött kellene döntenünk, hogy minden közfunkcionárius munkája érté­kének megfelelően van-e jutalmazva , a kis­emberek munkáját érdeme szerint megfizet-­­ jük-e, az előkelőbb állásunkat nem túlfizet-­­ jük-e, sokszor érdemükön felül nagyon sok-­­ szorosan ? Ha mindezen kérdések felett kellene hatá­roznunk, csupán ehhez a hevederhez kellene­­ folyamodnunk: mit kíván nemzetünk érdeke? És amit erre a kérdésre lelkiismeretünk sze­­­­rint felelhetünk, az a felelet bizonyára jó lesz és jók lesznek az eszerint teendő intéz­kedéseink is. Emiatt bizonyára nem lenne okuk ezreknek és millióknak fájdalomköny­­nyeket hullatniuk ! Amint látható, az emberek kormányzása­­ nem is olyan titokzatos valami, nem is kiván valami rendkívüli bölcsességet. Egyszerű,­­ világos értelmet kiván csupán, mely képes felfogni, képes belátni, mit kiván a nemzet érdeke ? Komoly akaratot és becsületes igye­kezetet arra, hogy a nemzet érdekeinek pa­rancsait kérlelhetetlenül és részrehatatlanul végre is fogjuk hajtani. Most az újév első napjaiban semmi egye­bet nem kívánunk — és ez már igazán sze­rény és lefokozott kívánság — adjon a sors olyan férfiakat nemzetünk vezérletére, akik csak ettől az egyetlenegy igazságtól vezettetik magukat, de mégis a legmagasabb szempont­tól, aminél magasabb nincs. Kossuth Lajos nagy elvétől, aki magára is, másra is mindig ezt alkalmazta : mit kíván nemzetünk érdeke? Vajha nemzetünk múltjából kiásott ez az egyszerű igazság érdeme szerint érvényesül­hetne az újesztendőben­­ . A ceglédi református egyház lelkipásztorai Irta : S. Szabó József ny. tanker. kir. főigazgató. III. 3. Körtvélyesi János (1592). Bakonyi után jóval Körtvélyesi János tűnik fel, mint ceglédi pap. Kik voltak előtte, nem ismerjük. Körtvélyesi 1572 aug. 15-én iratko­zott be a wittenbergi egyetemre, tagja volt az ottani magyar bursának is. Onnan haza­jővén, működési helye homályban van előt­tünk 1592 -ig, amikor mint ceglédi püspökről emlékezik róla Foktövi János váci lelkipász­tor, aki „Az emberről és az ő idejéről“ szóló művében (kézirat a Nemzeti Múzeumban) azt írja, hogy őt a papságra 1592 június utolján­­ ordinálta Cegléden Körtvélyesi János püspök,­­ aki 1594 ben már gyöngyösi lelkész volt. Valószínűleg a török és tatár hadak foly­­j­­onos zaklatásai és pusztításai miatt távozott el Ceglédről. Ezek a dúló-rabló csordák éve­ken át rémízgették a várost, mígnem 1596-ban teljesen földúlták és fölégették. Lakói a ná­dasokba és erdőségekbe menekültek mar­háikkal együtt és hosszabb ideig ott sanya­­rogtak nagy szenvedés és nélkülözés között. 4 Hartyáni Imre (1596 után): A Matricula Scholae-ban, a ceglédi egy­ház legrégibb protocollumában találjuk föl­jegyezve, hogy amikor a menekülés és buj­­i­dosás után visszatért ismét a nép Ceglédre­­ és azt lassanként újra fölépítette, egy Pákozdi nevű városi főember a borsodmegyei Em­őd­ről Hartyáni Imrét hozta prédikátornak Ceg­lédre. „Ez a Hartyáni Imre — folytatja to­vább a Matricula — igen tudós és szépen éneklő ember volt, aki a graduális zsoltár­ban lévő „Háborúsága Dávid királynak egy­koron nagy vala“ kezdetű éneknek versfői­ben jelenti, hogy ő szerzette ezeket a verse­ket Cegléden.“ Ennél a hagyománynál többet Hartyániról nem tudunk. 5. K. Molnár István (1615 körül). Debreczeni Ember Pálnak Utrechtben Lampe Frigyes Adolf egyetemi tanár által kiadott nagy egyháztörténeti műve (Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Tran­sylvania, 1728) említi K. Molnár Istvánt, mint­­ felsődunamelléki superintendent. Földváry László Adalékjaiban Molnás István néven ceglédi lelkipásztornak és superintendensnek mondja. Egy ilyen nevű gyöngyösi prédiká­torról az 1626-ot megelőző időkből a Liber Matricularis is emlékezik. Zoványi Jenő 1615 körül ráckevi lelkésznek és superintendensnek írja (Theol. Ismeretek Tára I. k.) Személyét és működési idejét illetőleg teljes a homály és bizonytalanság. Még az is tisztázandó kérdés, hogy Molnárnak vagy Molnosnak hívták-e ? 6. Mindszenti Cz. Imre (1620 után). A fentebb említett Matricula Scholae Har­tyáni Imrével kapcsolatban igy folytatja to­vább a hagyományt: „Hunc dem­ plures exceperant, e quorum numero fuerunt: Cla­­rissimus Mindszentius, Clar. Joh. Scarosimus, a szép szakálú Eszkárosi János deák Tisz­­teletes Uram Atque alii.“ (Ezt t. i. Hartyánit azután többen követték, akik között voltak : Tiszteletes Mindszenti, Szkárosi János és többen.) Egy Mindszenti Imrét találunk a deb- t­receni kollégium növendékei között, aki 1612 május 4-én iratkozott be az iskolába. Két­ségkívül azt találjuk beírva 1620 ban a heidel­­bergi egyetem anyakönyvébe Mindszenti Cz. Imre név alatt, akinek tiszteletére Simándi Bodó Mihály, akkor szintén heidelbergi ta­nuló, később felsődunamelléki püspök üd­vözlő verset irt. Az egybevágó időpontot te­kintve, én ezt a Mindszenti Cz. Imrét egynek Színes és hangos filmszenzáció :A rejtelmes sziget, Verne regénye, kedden 4, 6 és 8, szerdán 6 és 8 órakor rendes árakkal az Urániában. A világpolitika forrongásai A világpolitika horizontja borús, ködös s a lelkeket megülő bizonytalanság nemhogy enyhülne, de fokozódik, mint a krízis felé tartó test hőmérséklete. A forrongás centru­mában a gazdasági okok és rendszertelen­ségek állanak, amelyek egyformán megülik a magánháztartást és az államok pénzügyi gazdálkodását Az állambölcselők és világ­­gazdasági szakértők táborában voltak remény­kedők, akik azt hitték, hogy egyes — baj­bajutott — államok szanálásával meg lehet

Next