Ceglédi Hirmondó, 1932 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-03 / 1. szám
POLITIKAI LAP • MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kerület, Árpád-tér 5. szám, ág. evang. bazárépület Fiielős szerkesztő: Előfizetési díj : negyedévre 1 , 60 fillér Simon János — Nyiktér garmond sora 40 fillér — 1932. Adjon Isten 3 B-t: Bort, búzát, békességet! Valamikor azt hittük, hogy ez a háromas jókívánság a boldogságnak teljes szentháromságát, azaz a Bóldog Újévet jelenti. Valamikor azt hittük, hogy akinek búzája és bora van, hát az békén élhet és nyugodtan alhatik. Elképesztően gonoszul fordulhatott a világ kereke, az emberiség sorsa, hogy a modern idők még ezt a háromas jókívánságot is rutul cáfolgatják. 1931 ! Ez az esztendő kegyetlenül megmutatta, hogy nem a búza, a bor hozza a békességet. Pedig ezek volnának a munka áldásai. A munka nyomán pedig az áldással együtt kellene járnia a boldogító békességnek is. Bizony így kellene ennek lennie Ez lenne a megnyugtató és kielégítő. De nem így van, mert a munka felett a tőke lett az úr. A tőkének van nagyobb becsülete, mint a munkának. A tőke hatalom lett. Erejének tudatában zsarnok lett. 1931 ben különösen fájdalmasan éreztük, hogy a tőke visszaél a hatalmával. Visszaél annyira, hogy a munka áldása, a bor, a búza és sok egyéb javai a földnek nem adhatták meg az embernek az oly nagyon óhajtott békességet és nyugalmat. Higgyjük és reméljük, hogy ez a lefolyt 1931. esztendő volt a mélypontja a tőke megapadásának, amely megapadás következtében leesett a munkának és leesett a földnek az értéke Ez így nem maradhat. Ezt már mondogatjuk 10—15 év óta. El kell következni annak az időnek és állapotnak, amikor a tőke és földön folytatott termelői munka között beáll a helyes arány. Mert csak akkor következhetik el a boldogabb új esztendőnk, amikor a becsületes munka megkapja a maga méltó jutalmát. Azt jól tudja és érzi minden magyar ember, hogy bajunknak és szomorú állapotunknak eredendő kútfeje hazánk megcsonkítása. A hóhérbékék juttattak bennünket oda, hogy tőkeszegényekké tétettünk s a bor és a búza nemcsak hogy békességet nem hoztak, de száz és száz, sőt ezer és ezer bort, búzát termelő szorgalmas munkásegzisztencia ment tönkre. E tekintetben ezerkilenszázharmincegy Magyarország ujabbkori történetének a legszomorubb, a legfeketébb esztendeje. Éppen ezért ezt az esztendőt semmi okunk sincs sajnálni, siratni könnyen, minden búcsú nélkül temetjük el. Sőt szeretnénk kitörülni még az emlékeinkből is Sietve fordulunk el tőle is. Bizakodó reménységgel fordulunk az ut felé. S ha igaz az, hogy megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt, akkor nekünk, a mi gyermekeinknek minden jogunk és minden okunk megvan arra, hogy politikai és gazdasági életünk javulását, a jobb idők-nek és szebb időknek a reánk virradását várhatjuk. Eme reménységünkben megerősít bennünket nemcsak a magyarok Istenében vetett hit, amely ezeresztendőn éltetett és megtartott bennünket, de megerősít az a tudat is, hogy a magyar igazságnak jogosultságát egyre szélesebb és szélesebb körben ismeri el a világ, amiért is hihetjük, hogy el fog következnünk ! a nemzeti feltámadásunk nagy napja Az a nap, amelynek az eljöveteléért minden magyar embernek imádkozni és dolgozni kell. Ez a nap lesz a Revízió megvalósulásának a napja, amelynek jogosultságában a világ leghatalmasabb nemzetei is támogatnak bennünket. Hiszünk ebben a napban ! Várjuk ezt a napot ! S abban a reményben köszöntjük 1932-t, miszerint hisszük, hogy ez az esztendő lesz , az, amely a siralom völgyéből kivezet bennünket és újra összeölelkezhetünk elszakított magyar testvéreinkkel, akikkel azután hatalmi mas erővel összefoghatunk és dologhoz láthatunk Nagymagyarország újonnan való telepítésének és megerősítésének a munkájához. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Egyetlenegy nemzet sem bízik a másikban. Mindegyik azt hiszi, hogy a másik ellene készülődik, fegyverkezik. Az egész világon a legrettenetesebb az, hogy a pénz mindenütt elbujik, elrejtőzik, félti magát, nem vesz, nem vásárol s emiatt elakad a termelés, megáll a munka s a legnagyobb tömeg, tudniillik a munkáság nem tudván keresni, nem is fogyaszthat, csak máról-holnapra él, kínlódik. Bizony ember legyen az a talpán, aki ebben a káoszban, ebben a tótágast álló gazdasági világkrízisben még csak tájékozódni is tud ! Hitünk és meggyőződésünk szerint itt csak valami radikális eljárás és intézkedés használhat. Valami afféle, mint amikor az összefirkált táblát egy szivaccsal letöröljük és ilyképpen tiszta lapot csinálunk. Ezektől a visszajáró kísértetektől kellene megszabadítani az emberiséget, hogy ilyképpen a nemzetek közötti bizalom megerősödjék. A föld kerekségén mindenütt bajok vannak, mégpedig nagyok Hogy a világ rendjének a szalaia mennyire össze vannak kuszálva és gubancolva, hogy a gazdasági helyzet mennyire tótágast áll az egész világon, erre nézve — nem megnyugtatásul, hanem tájékoztatásul — íme néhány rövid megjegyzéssel kísért adat: Franciaországban napról napra nő a munkanélküliek száma. Dacára a rengeteg aranykészletnek, egyre zsibbad a termelés és produktivitás, azért, mert nem tudnak értékesíteni. Olaszországban csaknem teljesen megállt az idegenforgalom. Pedig ennek az országnak ez képezte a fő jövedelmét. Svájc tele van pénzzel, de ez a pénz nemcsak hogy kamatozatlanul hever, de még az idemenekült pénz őrzéséért díjat is kell fizetni. Ez is egészségtelen állapot. Ausztráliában félelmetesen fokozódik a munkanélküliség, ugyannyira, hogy a bevándorlást már teljesen be is tiltották. Indiában újra forrong a nép s magát teljesen függetleníteni akarja az idegenektől. Oroszországban szörnyűséges állapotok vannak. A szovjet gyerekek rablóbandákat alakítottak s ezek farkascsordaként lepik el és rohanják meg a városokat és falvakat, mindent kirabolva, öldökölve és felégetve. Japán és Kína között kiegyenlíthetetlennek látszó diferenciák mellett dúl a harc. Brazília tengerbe dobálja a kávétermés el nem adható részét, hogy így próbálja biztosítani a munka folytonosságát. Argentinában, ahol az állattenyésztés képezi a főfoglalkozást, már csaknem teljesen ingyen adják a húst. Kanadában korlátozzák a búzatermesztést. Az Egyesült Államokban segélyezni kell a farmereket. Mexikóban állandó rém a forradalom. Angol-, Német-, Spanyolországnak a bajait napról-napra olvassuk. Romániában 8 hónap óta nem tudják fizetni a nyugdíjasokat. Tehát, mint látjuk, világszerte mérhetetlen bajok vannak. A CSASZÁRVADÁSZ. Csodafilm. Meg kell nézni kedden 6, 8, szerdán 4, 6, 8 órakor az Urániában. A kézművesipar megmentése A budapesti kamara javaslatai a kormányhoz a kézművesipar helyzetének javítása érdekében A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara decemberi teljes ülésén a kézművesipar súlyos problémájával foglalkozván, a következő, rendkívül komoly határozatokat hozta : A teljes ülés felír a kereskedelemügyi, pénzügyi és népjóléti miniszterekhez és rámutat azokra a sajnálatos jelenségekre, melyek úgy az állami adók, mint a szociális biztosítási terhek behajtása terén a legsúlyosabb aggodalmakat keltik. Kéri a kormányt, hogy a kézművesipar speciális viszonyaihoz és a megváltozott kereseti és vagyoni lehetőségeihez alkalmaztassanak azok az adóbehajtási szabályok, amelyek normális viszonyokra állapíttattak meg és amelyeket az adóbürokrácia a jelenlegi viszonyok között kímélet nélkül alkalmaz A teljes ülés szükségesnek tartja, hogy az adóadminisztrációban a mai viszonyok között elkerülhetetlen egyéni elbírálás rendszere alkalmaztassák és hogy a transzferálások és árverések előtt az illető iparos szakmabeli és egyéni üzleti viszonyai kellőképpen mérlegeltessenek, nehogy a köztartozások túlzott behajtása az illető iparos anyagi bukását vonja maga után. Általában a teljes ülés felhívja a felelős kormánytényezők figyelmét az adóalanyok fokozottabb kíméletének nemzeti vagyonkonzerváló jelentőségére és úgy a kincstári, mint a társadalombiztosító tartozások tekintetében kíméletet kér. 2. A forgalmiadóátalányok új kivetésével kapcsolatban sajnálattal állapítja meg a teljes ülés, hogy a kincstár általában a régi adóalapok fenntartásának elvi álláspontján van, holott a kényszerátalányozások adóalapjai sokkal kedvezőbb gazdasági viszonyok között állapíttattak meg. Azóta a kézművesipar forgalmi viszonyai lényegesen csökkentek, úgy, hogy a régi adóátalányok fenntartása igazságtalan és a forgalmi adókulcsnak megsokszorozódását jelenti, éppen ezért kéri a teljes ülés a pénzügyminisztert, hogy mindazon kisegzisztenciák adóalapjai, akik a forgalmiadó kényszerátalányozás alapját sérel-