Ceglédi Hirmondó, 1932 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-03 / 1. szám

2. oldal. CEGLÉDI HÍRMONDÓ 1. szám. mesnek tartják és annak revíziójára kérelmet terjesztenek elő, tényleg revízió alá is vétes­senek és a lehanyatlott forgalmi viszonyok­nak megfelelően mérsékeltessenek. Ugyanez a szempont érvényesüljön a lerögzített kere­seti adóalapok felmondására beadott kérel­mekkel szemben is kéri egyúttal a teljes ülés a kormányt arra, hogy önálló kisiparos és kiskereskedő egzisztenciák számára az alkalmazotti kategóriákhoz hasonlóan adó­mentes létminimum állapíttassák meg. 3. Indokoltnak és szükségesnek véli a teljes ülés, hogy a kézművesiparok adó és szoci­­­ális biztosítási terhei tekintetében olyan eny­hítéseket eszközöljenek, amelyek visszaállítják a társadalmi rendben a nyugalmat és a biz­tonságérzetet. Szükségesnek véli, hogy a ké­sedelmi kamat és egyéb mellék-­végrehajtási, transzferálási, árverési stb) költségek tekinte­tében az eddigi csak időszaki és részleges kedvezményt nyújtó és a helyzetet egyálta­lában nem orvosló részletintézkedések helyett — melyek által kilátásba helyezett előnyöket éppen a legkisebb egzisztenciák nem használ­hatták ki — útj elhatározó lépés történjék oly­módon, hogy a kistermelő egzisztenciák a rendkívül súlyos késedelmi kamatterhektől és mellékjárulékoktól egyszers mindenkorra men­tesítessenek, a nagy késedelmi kamatok hal­mozott kamatterhet töröltessenek és a mai rendkívüli viszonyok között teljesített fizetések a tőketartozás apasztására fordítassanak. 4. A kézművesipar a társadalom szociális közterheinek apasztása érdekében a teljes­ülés sürgősen szükségesnek tartja az öregségi biztosítás bizonytalan időre való felfüggesz­tését. 5. Szükségesnek véli a teljes ülés, hogy a kisipartermelő hitelakció szélesebb alapokra fektettessék és a hitelek folyósítása fennaka­dást ne szenvedjen. Kívánatosnak véli egyben, hogy az OTP díjtartalékéból a kisipari hitel céljaira megfelelő összeg adassák. 6. Tiltakozik a teljes ülés az ellen, hogy míg egyrészről sem az állami, sem a községi nagy hatósági üzemek megszüntetése nem hajtatik végre a kívánatos gyorsasággal és őszinteséggel, addig más oldalról a különféle intézmények keretei között a régi javítómű­helyek keretei bővíttetnek, újabb házilagos üzemek szerveztetnek és ezáltal újabb lebír­­hatatlan versenyt támasztanak a kézművesipa­rosságnak. A teljes ülés utal arra a nagy elkeseredésre, mely a kézművesipariság köré­ben tapasztalható és a helyzet teljes komoly­ságának feltárásával kéri a kormányt, hogy az üzemek, javítóműhelyek, foglalkoztatók és házilagos építkezések megszüntetése ér­dekében most már egyrészt elhatározó lépést tegyen, másrészt akaratának az alárendelt intézmények keretei között szerezzen érvényt. 7. A teljes ülés rámutat arra, hogy az ipa­rosság mindig kellő megértéssel fogadta úgy a letartóztatási intézetek, mint a különböző nevelő és javító intézetek keretében oktatási és rabfoglalkoztatási célból felállított ipari műhelyek munkáját. Sajnálattal állapítja meg azonban, hogy az utóbbi időben egyrészről a letartóztatási intézeteknek a magániparral való versenye fokozódik, sőt a fennálló jog­rend ellenére a letartóztatási intézetek ver­senytárgyalásokban is vesznek részt, más­részről pedig az oktató intézetekkel kapcso­latos ipari műhelyek munkavállalása az ok­tatás keretein túlmenőleg is kiterjesztetik. E tendencia ellen a kamara tiltakozásét fejezi ki és kéri a kormányt, hogy az üzemek meg­szüntetésének sürgős végrehajtása mellett az összes főhatóságok a legszigorúbb intézke­désekkel tiltsák el az alájuk rendelt intéz­mények vezetőit attól, hogy akár külön javí­tóműhelyek alakjában, akár altisztekként al­kalmazott iparossegédek foglalkoztatása révén a kézművesiparral versenyt folytassanak, illetve munkalehetőségeket vonjanak le tőle. 8. A teljes ülés a magánfogyasztás nagy hanyatlására való tekintettel felír a kormány­hoz és kéri, hogy a már most fedezettel bíró és a kisiparosok foglalkoztatására alkalmas közszállítások és közmunkák írassanak ki és azokban a kézmű- és kisipar foglalkoztatása az eddiginél fokozottabb mértékben biztosí­­tassék. Sajnálattal állapítja meg a teljes ülés, hogy az OTP tartozásoknak a közszállítási versenytárgyalásokkal kapcsolatosan való kö­telező igazolása miatt a kis- és középiparosok­­ jelentékeny része elesik a közszállításokra­­ való pályázás lehetőségétől, miért is kéri a kamara, hogy a tarthatatlan rendszer a már korábban lefolytatott tanácskozásoknak és megállapodásoknak megfelelően oly módon módosíttassék, hogy az iparosok csak a köz­­szállítás elnyerése esetére kötelezzék magukat az OTI tartozásaik engedményezésére. Kéri a teljes ülés, hogy a már teljesített közszállí­tások után a kézmű- és kisiparosok járan­dóságai sürgősen folyósíttassanak. Kéri egy­úttal a teljes ülés, hogy a magánépíttetőkkel szemben az építőipari követelések biztosítá­sára alkalmas intézkedések iránt előterjesztett javaslatok sürgősen tárgyaltassanak le.­­ Kéri a teljes ülés az iparfejlesztési tör­vény végrehajtási utasításának kiadását és annak keretében a törvényben a kis és kéz­művesipar számára biztosított előnyök érvé­nyesítését. 10. Rámutat a teljes ülés azokra a bonyo­dalmakra, amelyek az ipartestületi székháza­kat terhelő adósságok konvertálásának ké­sedelméből származnak, miért is kéri a kor­mányt, hogy a kilátásba helyezett hitelek sürgős folyósítása rendeltessék el. 11. Kéri a teljes ülés a kormányt, hogy a devizapolitikában a kis kézművesipar anyag­ellátása az eddiginél hatékonyabban bizto­síttassák és megfelelő intézkedésekkel tétessék lehetővé a kézművesiparosság termékeinek exportja is 12. A teljes ülés sajnálattal állapítja meg, hogy mindazok a különböző közgazdasági tényezők megegyezése alapján előterjesztett javaslatok, amelyek hosszú idő óta a keres­kedelemügyi minisztérium előtt fekszenek és amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy a kézművesiparosság körében megnyugvást keltsenek, nem valósultak meg és ezáltal a kézművesiparosság körében államkormányzati szempontból sem kívánatos elégedetlenség tapasztalható. Éppen ezért kéri a teljes ülés a kereskedelemügyi minisztert, hogy az ipar­testületek reformjáról és az ipartestületek országos központjáról beterjesztett törvényja­vaslatot minél előbb tárgyaltassa le a par­lament által, hogy az ipartörvény 4, 45 és 47. § ának helyes magyarázása tekintetében a kamara által előterjesztett és úgy az ipari, mint a kereskedelmi érdekeltség által elfo­gadott rendelkezések adassanak ki, továbbá, hogy a kontárkodás, jogosulatlan iparűzés hatékony meggátlása érdekében előterjesztett konkrét kívánságok teljesíttessenek, külö­nösen pedig, hogy a rendőri büntető bírói eljárás gyorsabbá és a bűnsegédi bűnrészes büntetésével is hatékonyabbá tétessék. Ezzel kapcsolatban megismétli a teljes ülés azt az ismételten előterjesztett kérelmet, hogy a házi húskimérés tárgyában kiadott rendeletek, mint mezőgazdasági szempontból céljukat tévesz­tették, sürgősen vonassanak vissza. HETI KRÓNIKA ... Újév !. .. egyben mindig új hajnalnak, uj felvirra­­dásnak a reményében indul. Ez az egyedüli erkölcsi értéke. Nem az ő hibája, hogy mindig nagyobb fontosságot tulajdonítunk neki, mint ami kijárna részére. Nem az ő hibája az sem, hogy Szilveszterre rendszerint elszáradnak az összes reményeink. Ezt a napot az optimista életfelfogás felmagaszto­­sítja. Ki tudná megmondani, hogy mióta teszi ezt? De egyszer mégis csak sikerül a nagy reménykedés! Különösen, ha mindnyájan ugyanazt... akarjuk ! A mammutok is akcióba léptek ám! Körülbelül félév óta morajlik a közvéle­ményben és szinte követeléssé erősödött az a kívánság, hogy a szédületes jövedelmek ellen törvényt kell hozni. Nem lehet itt be­látásra, szociális érzésre s más efféle mo­mentumokra hivatkozva azt remélni, hogy valaki a maga dús jövedelméről önként lemond, hanem a társadalmi nyomorúságnak megfelelőleg olyan törvényt kell alkotni, amely lehetetlenné tegye azt, hogy nagy számban élő kiváltságos urak, mint holmi kiskirályok halmozhassák továbbra is ebben az ország­ban az állásokat és dús javadalmakat, ami­ket közönségesen az állatok óriásáról, az elefánt ősapjáról mammutnak, mammutjöve­­delemnek neveztünk el. Az álláshalmozások és a mammutjöve­­delmek korlátozása, sőt megszüntetése cél­jából vált szükségessé a részvényjogi törvény alkotása. Dr Erdélyi Aladár, a mi képviselőnk volt az első, aki ennek a törvénynek a szüksé­gességét hangoztatta és követelte. A törvénytervezet készül. S miként Zsitvay igazságügyminiszter kinyilatkoztatta, a kor­mány ezt a tervezetet feltétlenül a parlament elé is viszi és törvényerőre emeli. Eközben persze elképzelhetjük, hogy a mammutok sem nyugszanak ám. Féltik sze­génykék a maguk zsíros koncait. És szinte humoros, hogy ahol csak megszólalhatnak, mindenütt azt hangoztatják, hogy az ő állá­saiknak az ő becses személyükkel való betöltése közérdek ! Mégpedig mammuljöve­­delmük érintetlenül hagyása mellett közérdek. Oh, ha tudná az a sok kis részvényes, hogy az ő tőkéjük felhasználása által elért jövedelmekből miként nulláztatnak ki ők közérdekből ? A leghumorosabb az, miszerint van olyan mammutos, név szerint Vida Jenő úr, aki egyenesen kívánatosnak tartja azt, hogy legyenek Magyarországon mammutfizetésűek, mégpedig minél többen, mert szerinte ebből láthatja ország-világ, hogy a mi országunk fogyasztóképessége milyen magas színvonalon mozog. Úgy tudjuk, hogy Vida úr a milliós mam­­mutosok közé tartozik. Csekély évi 1 millió pengőcskéket halmoz közérdekből. Hogy ezt eddig megtehette, annak okát ne a fogyasz­tóképesség magas színvonalában keresse, hanem saját falánkságukban, amely ellen a szegény részvényeseket nem védelmezte semmi, de majd ezután — igazi közérdekből — megvédi a részvényjogi törvény, amely ellen hisszük, hogy hiába ragódoznak, mert az országos közvélemény követeli. Betlehemesek... Csendes téli este van ... csak a kutya nyug­talankodik, morog... odakilm­. Ki az ? Nyílik az ajtó, egy béléssel kifelé fordított báránybőrkucsma jelenik meg a nyílás közepén. „Szabad e a betlehemeseknek bejönni?'' — „Apukám!" „Anyukám!"... betlehemesek, sikoltoznak örömtől csillogó szemmel a gyerekek. — Nem!... izé... Igen, jöjjenek be! — Egymásután jönnek a pásztorok... hozzák és meggyujtják a kis Jézus miniatűr istállójának gyertyácskáját, elmondják mondókájukat szépen, ahogy összetanulták volt. Amikor odaérnek, hogy a ház gazdájának adjon az Isten bort, búzát, békességet, előveszem a holnapra szánt pengőt és imigyen szólok hozzájuk: — Kedves Kálidon! Tudja maga miért van gazdasági válság nálunk ? Ugye nem ? Azért,­­ mert igen sok borunk, búzánk és trianoni bé­­­­kességünk van. Ne olyat kívánjon tehát, amiből­­ túlontúl sok van, hanem amiből általában kevés. ??? Valutát, devizát, becsületességet! Érti ? (y) H­ÍREK Néprománc Kifogtak egy barna kislányt a Tiszánál, Hangos a rét özvegyasszony jajszavátul. Száll a nóta szerteszét a Tiszahátról, őrizkedj a halászlegény hálójétul. Halászlegény jár a vizen egykedvűen Dörög az ég, hull a menyke rettentően. Hullám veri a csolnakot s felforditja. Hűtlenségét haragos ég megbosszulja. — Előfizetések szives megújítására kér­jük tisztelt olvasóinkat. — Nyugdíjazás. A Nemzeti Bank főta­nácsa a ceglédi fiókintézet főnökét, vízaknai Adler-Stoffa János felügyelőt nyugdíjállo­­mányba helyezte. Hogy ki lesz az utóda, még nem tudjuk — Eljegyzés: Szabó Dezső róm. kath. tanító az elmúlt vasárnap eljegyezte Csoknyay Gyula kedves leányát, Adriennét. Gratulálunk

Next