Czeglédi Keresztény Hírlap, 1922 (1. évfolyam, 7-40. szám)

1922-05-10 / 7. szám

2. oldal Czeglédi Keresztény Hírlap Az ébredők múlth­eti taggyűlése. Az élet könyörtelen harc, melyben a gyenge, az álomszószék föltétlenül alulmarad, mert legázolja az ügyesebb, a fürgébb, az élelme­sebb és a kegyetlenebb. Álmos és jószivü, a modern élet ezer praktikája mivoltába be­illeszkedni nem tudó és gyorsütemű együtt­­haladást nem szerető magyar fajtánk éppen e tulajdonságai miatt áldozatul esett összes külső és belső ellenségeinek. Újabb történel­münk azt mutatja, hogy esztelenül és célta­lanul tudtunk bátrak s ha kellett hősök lenni, de hősiességünknek hasznát mindig az ide­gen látta. Ötven év óta gajdolt magyar tö­megeinknek előtte harsány politikus had, de a valódi politika, a magyar fajtánknak az élet egész vonalán való megerősítése, meg­­vívhatatlan bástyafallá építése elmulasztatott. De most már elég volt a bámészkodásból, ha apáink nem cselekedtek, a magyar köte­lességérzet azt parancsolja kérlelhetetlen sza­vával, hogy nekünk kell cselekednünk. A belső ellenségnek, a zsidónak, ki a „jogom van“ jelszó alatt ellopta vagyonunkat és ön­bizalmunkat, a magyar uralmiság nevében odakiáltjuk, hogy hátrább az agarakkal s úgy fogsz fütyülni, ahogy azt mi parancsoljuk. Kívül e hazán pedig csak ellenséget isme­­rő­ fík­ il­earhol­ychisrél átvesszük, magyarrá tesszük és alkalomadtán fölhasználjuk. Szent fogadalommal fogadjuk meg magunkban, hogy szívós, kérlelhetetlen, s ha úgy hozza az óra, vad harcosok leszünk . . . Ezekkel a gondolatokkal foglalkozva men­tünk el a múlt vasárnap az ébredők gyű­lésére, melyen a központ részéről Turchányi Egon központi igazgató is megjelent s azt láttuk az egybegyűltek arcán kiülő figyelem­ből, hogy van még magyar aggódás, van még magyar hazaszeretet s nemcsak magá­nos töprengői vagyunk egy nagy eszmének. Dobos László nyitotta meg a gyűlést, kinek bejelentését, hogy a csoport már helyi lappal is részt vesz a küzdelmünkben, Iván Mihály egyesületi titkárral az élén, nagy helyeslés­sel fogadták a tagok. Dobos Sándor dr. tartott ezután mélyen járó gondolatokról tanúskodó beszédet, melyben tiltakozott a keresztény gondolat elszintelenítése ellen; sürgette a keresztény gazdasági front kiépítését s jelezte a veszélyt, mi bennünket fenyeget, „mert ha a destruktív erők felszabadulnak, összes ellenségeink veszett állat módjára fognak torkunkba harapni“. Szervezkedjünk s dol­gozzunk, az eszközök maguktól adódnak majd meg. Turchányi Egon orvtengere, mély meggyő­ződéstől, komoly hangja sem tévesztette el a hatását. Azzal kezdte és gyönyörűen mu­tatta ki, hogy milyen nagy céltudatossággal dolgozik az EME minden legkisebb intésé­nek, parancsának, megnevezésének jelentő­sége van. Csak így érhette el azt, hogy kí­vülről talán nem is látható, de nagy ered­ményeket ért el. Ellenségeink minden áron el akarnak pusztítani, ez is mutatja erőnket. A nemzetet egy óriási lánchoz hasonlítja, mely hidat tart, ha csak egy láncszem is gyönge, az egész összeomlik. Mi minden láncszem helyén csak fajmagyart tudunk el­képzelni. A lánc annál erősebb, mennél erő­sebb minden szeme, ezért rendíthetetlen, tevékeny magyarokra van szükségünk. — Negyvennyolcas honvédek a március 15-iki ünnepélyen azt mondották, hogy mi vagyunk a régi 48-asok igazi unokái. Ez bennünket kötelez. Sokat kell tanulni. A zsidókérdésre áttérve, lefesti a képet, midőn őt Korvin Klein a zsidó pincér az ébredők első gyűlésén többször szemen köpte és intésére megismerkedett a puska­tussal. A kommün alatt ez üzletek előtt nem látott zsidót a sorban. Tizenkét barátja ellen­ben vértanúhalált halt. Amily gyorsan jöttek és jönnek a galíciaiak, olyan gyorsan jut idegen kézre a föld s vándorolnak ki véreink. Jegyezzük meg, hogy mindnyájan egyen­­kint le vagyunk köpve. Nincs nagyobb erély, mint ha fajtánk érdekében keményen cselek­szünk és mint Krisztus korbáccsal verte ki a kufárokat, úgy mi is harcbaszállunk. Ott vagyunk a külpolitikai kérdéseknél ép úgy, mint a belpolitikában. Biztos reformot aka­runk s elsősorban a zsidók birtokaiból ha­­sittassanak ki, mert az 5 millió holdnyi zsidó föld többszörösen fölülmúlja a papok és főurak összes birtokait. Tegyünk, csele­kedjünk. A zajos helyeslésekkel kisért beszéd után a gyűlés elhatározta, hogy a tagdíjat 50 koronára emeli fel. A központnak 10.000­­ megszavaztatik és Dobos László elnök zárószavai után lelkes hangulatban oszlott szét a gyűlés. Akik nem vehettek részt e gyűlésen, örökké sajnálhatják, mert ez egyike volt legszebb gyűléseinknek. S. A. Lehetetlen dolog megengedni a zsidóknak az itrom­alkotásban és kormányzásban való részvételt. Schopenhauer. *­****i ~ '»*1 * i** *** 'ii* ‘ni‘ rv~r ~i r*r_r Szemle a talmudból. A hamis esküt kerülnie kell a zsidónak, ha félnie lehet attól, hogy fölfedezik : egyéb­ként tegye le titkos föntartással, t. i. szivében nyilvánítsa azt érvénytelennek. Jore de a 239, 1. Haga: (héber szöveg) „Ha egy zsidó egy Akum-ot meglopott és esküre hívják föl más zsidók jelenlétében és ezek tudják, hogy hamisan esküdnek, úgy kényszeríteniök kell őt, hogy egyezzék ki az Akum-mal, és ne esküdjék hamisan, még akkor se, ha szorítva volna az esküre,­­ mivel esküje által csorba esnék a jó hírnevén. Ha azonban úgy kényszerítik esküre, hogy a jó hírnév nem szenved általa, akkor szí­vében jelentse ki érvénytelennek az esküt, mert arra szorítva van, amint azt a 232. § megmondta.“ Commentár (héber szöveg) Ahol halálbüntetés fenyeget, nincs különb­­ség abban, vájjon a jóhírnév csorbul-e vagy sem, de pénzbüntetésnél, vagyon írva, csak akkor szabad hamis esküt tenni, ha a jó hírnév elvesztésétől nem kell tartani. A bolsevizmus vérfertőjében meg­született a magyar Monroe-doktrina: Magyarország — a keresztény ma­gyarságé. Wenckheim Antal gróf. — Az Ébredő Magyarok Egyesüle­­ tének választmánya a március 25-én hozott határozat értelmében ezután minden szom­baton választmányi ülést tart. Kérjük tehát a választmányi tagokat, hogy az ülésen való megjelenési kötelezettségüknek okvetlen tegye­nek eleget, anélkül, hogy arra külön meghívót kapnának, tekintettel a meghívók szétküldé­sének költséges voltára. Ha valamelyik vá­lasztmányi ülés elmaradna, lapunk útján közölni fogjuk a tagokkal. Az elnökség, 6. szám Czeglédi Fényszóró A Fröhlichék boltjába világítunk most bele, ahova a múlt szerdán egy keresztény úrileány ment be vásárolni. Midőn fizetni akart, tárcájából véletlenül kiejtette a szerdai előadásra vett 3 drb elsőrendű színházjegyet, amit a Fröhlichék kiszolgáló kisasszonya (ez egyszer elhallgatjuk a nevét, de komoly javulást várunk) kényelmesen, mintha mi sem történt volna, zsebrevágott. A vásárló urileány eltávozott s csak otthon vette észre, hogy eltűntek a jegyek s rögtön az a gya­núja támadt, hogy alighanem Fröhlichékné­ vesztette el. Visszament azonnal, tűvé tették érte az egész boltot s nem találták meg. Elfelejtettek természetesen a kisasszony zse­beibe tekinteni. — Mind a három jegyre föl volt azonban írva a tulajdonos neve. Este a színházban, mielőtt az előadás megkez­dődött volna, a kisasszony két barátnőjével betelepedett a zsölyékbe s nyugodtan tekin­gettek job­bra-balra maguk körül, midőn meg­jelent a jegyek igazi tulajdonosa és felelős­­ségre vonta a jegysülyesztő fiatal hölgyet. Parázs kis veszekedést rögtönöztek, amely szépen beillett a Gazdag lány előjátékának. A dolog azonban csak ott kezd érdekes lenni, hogy csütörtökön reggel a fent említett úrileány ismét megjelent a Fröhlichék bolt­jában, hogy a mlajdonosnál tiltakozzon a kíséertei FJA kisas­szonyának eljárása ellen, azonban má­­iki ámulatára Fröhlich úr bizony nem l ghízelgőbb kifejezésekkel utasított ki b K­. Abel, azzal intézve el az egész ügyet, hogy, , tessék­ ezt az üzleten kívül elintézni. — Vegye tehát mindenki tu­domásul, hogy ami Fröh­lichéknél az üzleten belül történik, azt — ha a zsidónak kelle­metlen — csak az üzleten kívül lehet elintézni. Ez a héber logika. Majd lesz még egyszer Fröhlich úr is üzleten kívül! SZÍNHÁZ. OFFENBACH. Az elmúlt hét előadásai kö­zül messzire kimagaslott Offenbach előadása. A teljes operett ensemble lépett porondra, hogy a bájos mu­zsikájú daljátékot megsze­rettesse a publikummal. Szép játékot láttunk Bokor Viktortól Offenbach szerepében. Most már elismeréssel emlékezünk meg Erdélyi Blankáról is, ki stilizált hangjával mindvégig győzte a partitúra nehézségeit. Kedvesen és jól játszottak M. Kováts Terus és V. Déry Gizi. Megelégedéssel említjük meg az Ágothay figurális kabinet alakítását. A zenekar is ki­fogástalanul működött, valamint a rendezés­ről is csak jót mondhatunk. — Túlságosan hangos a súgó, kinek hangfogót kell a szá­jára tenni, hogy ne molesztálja folyton az első sorokban ülőket és gyalázatosan lassan dolgoznak a kellékesek s a színpadrendezők. A 25—30 perces felvonás közötti szünetek már megszokottak részükről, de annál job­ban bosszantja a közönséget. A GAZDAG LEÁNY, Szenes Béla tipiku­san zsidó miliőt rajzol három felvonáson keresztül ebben a színdarabban, amely egy egy tengely körül forog, amit gazdagságnak, pénznek hívnak. Az előadásról mégis elis­meréssel kell megemlékeznünk, mert Mik­­lóssy igazgató humort, M. Kováts Terus pe­dig érzést, életet és színt vitt bele. Miklósyné a szezonban legjobb alakításával lépett po­rondra s ezt az egész darabban megtartotta.

Next