Ceglédi Kisgazda, 1920 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1920-01-08 / 1. szám

2. oldal Válasz a „Eesztély Nemzeti Egyesülés Pártjá­nak­. Hozz­ák intézett megkeresésüké, sajnála­tunkra, nem tehetünk eleget. Megkeresésüknek igaza van. A czeglédi Kis­gazdapárt olyan jelöl­et kivan, aki kétségtelen híve a keresztény és nemzeti politikai irány­zatnak És ezt a jel­­tet a megkeresést alá­íróknak irányítása nélkül is megtalálta. Meg­találta azt dr. Dobos Sándor személyében. Nincs tehát szüksége arra hogy a testvérpárt ajánljon ilyen jelöltet Éppen azért, bármennyire ts­­­szteli pártunk Hal­er István miniszter Úr személyét, nem tartja szükségesnek, hogy amúgy is bizonyos man­dátumainak számát még eggyel szaporítsa. Szívesen elhisszük azt is, hogy Haller István 15 holdas kisgazda fia s ismeri a kisgazdák érdekeit, bajait, de mégsem ő volt az, aki bennünket, de Czegléd város egész polgársá­gát az első forradó­lra idején, majd a román megszállás alatt a nagyobb bajoktól megmen­tett. S azon körülmény, hogy Haller István miniszter úr ismeri a kisgazdák óhajait, nem zárja ki, hogy azt dr. Dobos Sándor ne is­merné s esetleg a czeglédi kisgazdákét jobban ne ismerné. Amikor az első forradalom által szabadjára eresztett tömegáramlatokat mérsékelni kellett, azt nem a testvérpárt által ajánlott Haller Ist­ván, de dr. Dobos Sándor tette.­Pedig talán ehhez is kellett némi politikai ügyesség Ami pedig a jelölt vagy a k­pviselő politi­kai hatalmát és befolyás­t illeti, azt tapasztal­tuk g­. Károlyi Mihály idejében, de ebből épen elég volt Elfelejti a testvérpárt, mikor deferálásra szó­lít fel, hogy a benszülött czeglédi kisgazda (iparos, sőt munkás is) egyéb jó vagy rossz tulajdonságától eltekintve, igaz magyar, a ma­gyarság legjellemzőbb tulajdonságát í­rja, ön érzetes. Ha tehát mind­az a jó tulajdonság melyet Haller István urnak tulajdonit az áll­am, csak benne volna meg s dr. Dobos Sándorból hiányoznék, akkor sem volna hajlandó a test­vérért előterjesztését elfogadni Mert ugyebár, a testvérpárt vezetősége (akkor még párt nél­kül) vét az, aki, ha nem­­ kifejezetten, de burkoltan, azt kívánta a kisgazdapárttól, hogy azon rendkívüli nehéz feladatokra való tekin­tettel is, melyet az új országgyűlésnek végezni kell, ne kisgazdát, hanem tanult embert küld­jön a parlamentbe, akkor külön jelöltet nem állít. S mi történt? Mikor a kisgazdapárt ezen óhajnak engedve, intelligens jelöltet állított, minden követ megmozgat, hogy a kisgazda párt jelöltjét megbuktassa. Először a minden keresztény magyar által nagyon tisztelt Fried­rich Is­ván minisztert jelöli, majd mikor ő testvérharcot nem akar, Ha­ler Istvánt. Nem uraink, az ilyen eljárás nem alkalmas a test­véri együttérzés, a keresztényi szeretet ápolására Mi voltunk azok, akik már a román meg­szállás alatt szervezkedtünk mi tettük önöknek a kívánt engedményt; eljárásunk méltányossá­gát ismerve, mi kérhetjük, hogy önök a keresz­tényi szeretet szent nevében, ne bontsák meg városunk lakói között az egyetértést csak azért, hogy befolyásos képviselőnk legyen Szegény hazánknak igazán szüksége van rá, hogy minden hit fia megtegye kövességét, engedjük ezt meg ne csak a neveseknek, ha­nem azoknak is, akik a hazának ezután akar­nak használni. Átiratuk sorai közt azt olvassuk, hogy az önök szemében a legnagyobb bűn, ha valaki Károlyi-pá­ti volt. Ha ez bűn, arra kérjük önö­ket, szánjanak magukba, nézzenek szét soraik között, lehet, hogy találnak a keresztény nem­zet egyesülés országos pártjában, de talán az aláírók között is dühös volt Károlyi-pártit. Még egyet uraim! Mi, benszülött czeglédi kisgazdák, mindig büszkén vallottuk magun­kat, Czeglédet, Kossuth városának s ha ne­künk nem volt túlságosan magyar Kossuth Ferenc, önök, akik talán czeglédi szereplését nem is ismerik, ne vádolják — már csak azért sem, mert a halottról vagy jót vagy semmit. Ezek után kérjük a te­tvérpártot, ne támasz­­szon a czeglédi keresztény magyarok sorában egyetlenséget, ismerje el jelöltünket. Mi Czeglédi Kisgazda- és Földmivespárt Elnöksége. Első szó. Irta: Dr. Antal István. A közélet fórumán az egyén mindig csak eszköz csupán, amely recseg, ropog, törik, „örökké csak az eszme él" Dr. Ulain Ferenc. Az utolsó hetek eseményei mindenkit meg­győzhettek arról hogy a helyi kisgazdapárt sze­mélyi politikát nem űzött s nem űz. Sőt, mi több, még elvileg is engedékeny volt, amidőn a város békéjének érdekében épen a képviselő­jelölés kérdésében nemcsak a kisgazdák, ha­nem más osztálybeliek feltételezett kívánságát is figyelembe vette. Jelöltje személyélyében teljes biztosítékot keresett és telált arra, hogy általa úgy a kisgazdák érdeke, valamint a ke­resztény irányzat kellőleg képviseltessék. A helyzet eképen tisztulva, végre itt az ideje annak,, hogy foglalkozzam azon sajtó­támadásokkal, melyekkel mintegy két hónapon át pártunk elnökét, Kardos Mihály urat, vala­mint csekélységemet a helyi lapok illették. Szükséges ez magának a pártnak, valamint azon irányzatnak érdekében, amelyet én az Országos párt állásfoglalásához híven követtem és követek ma is. Azt írák rólam, hogy „én vagyok a keresz­tény-nemzeti irányzat híve.“ E feltevésre okot az adott, hogy novemberben bizalmatlansági indítványt terjesztettem elő az akkori Fridrich kormány ellen és bizalmat óhajtottam szavaz­tatni az akkor ellenzéki nagyatádi Szabó Ist­vánnak. Hogy mennyire alaptalan föltevés volt volt ez, idézem a javaslatnak egy szakaszát, mely szóról-szóra így szólt: „A leghatározot­tabban ragaszkodunk ahhoz, hogy egész nem­­zeti életünket erőteljes, tiszta, igazi keresztény vallás-erkölcsi alapon álló szellem hassa át, és meg nem engedjük, hogy népünk­­ legdrágább kincsét, vallás-erkölcsét a pártpolitika mocsa­rába lerántva megfertőzzék.“ Véleményem sze­rint ez elég világos beszéd, ez által eléggé határozottan leszögeződött a helyi párt a ke­resztény irányzat mellé, jóhiszeműleg már csak ennélfogva sem lehetett volna azt hir­detni rólam, aki ezen javaslatot beterjesztettem,­­ hogy én nem volnék a keresztény irányzat híve. Bizalmatlanságomnak oka az akkori Fried­rich kormány iránt az volt, hogy az országos párt és nagyatádi Szabó álláspontja szerint a magam becsületes meggyőződése is az volt, hogy ennek az agy­on sanyargatott négy és fél éves háborúban kimerült, a vörösök által a végpusztulás szélére juttatott, a megszállás foly­tán teljesen kifosztott országnak legeslegelső­­sorban Békére van szüksége. Békét kell köt­nünk a nyugati hatalmakkal azért, hogy meg­tudjuk: van-e, és ha van, hol van, meddig terjed ez a Magyarország! Békét kell kötnünk azért, hogy a forgalom, a gazdasági, a kül- és belkereskedelmi élet induljon meg végre! Békét kell kötnünk, hogy kaphassunk a kül­földről és az elzárt belföldről azt, amire szük­ségünk van, hogy az éhezők éhen ne vessze­nek, hogy a szegény­­ember ruhátlanul, cipő­­nélkül, tüzelőt híjján a télben meg ne fagyjon ! Mert ha csak az életen könnyítettünk, ha a gazdasági élet felvitelével a munkanélküliek százezreinek munkaalkalmat nyújtottunk, csak akkor lehet rend és nyugalom ebben az ország­ban ! Csak e feltétel mellett lehet itt keresztény nemzeti politikát folytatni! Míg ha nem kötjük meg a békét, és az Ínségen nem tudunk köny­­nyíteni, akkor rendet sem tudunk teremteni,­­ pedig ennek hijján sem keresztény, sem nem­zeti, sem semmilyen politikát nem lehet kö­vetni, hanem nemzetünk belesodródik a ka­tasztrófába és talán az anarchiába. Ez volt az orsz. párt, és nagyatádi Szabó felfogása, ezt vallottam én is. Ennek a sürgető Béke­politikának a Fn­ed­­r­eh kormány útjában állott. Ezt a föltevést az események igazolták. Mert mi történt? A szep­temberi Clemenceau jegyzék Friedrichtől egy olyan kormány megalakítását kívánta, amely­ben az összes számot evő párok képviselve vannak. Friedrich ennek nem tett eleget és az ország mintegy három hónapon át olyan kor­mány által kormányozódott, amelyet Nyugaton el nem ismertek. Hogy végtére a viszonyok rendeződjenek, az antat ideküldte Sir Georg Clerket, akinek tárgyalásai foytán Friedrich lemondott és Huszár Károly megalakíthatta az antat kívánsága szer­inti koncentrációs kormányt. — Ezek a tények. A Béke politikája győzött. Az a feltevés, mely szerint a Friedrich-kormány a béke aka­dálya volt, jogosult volt, mert távoznia kellett. Megerősíti e felfogást dr. Wein Dezső, magá­nak a Friedrich-pártnak igazgatója, aki a Szó­zat múlt évi november hó 6- ki számában ezt mondja: , Clerk kijelentette, hogy az antattal minden­­t lehet tárgyalni, csak arról nem, hogy Friedrich maradjon a minisz­erelnök.“ Dehát, ugyebár, most az a kérdés, hogy hogy ál­unk a keresztény irányzattal ? Mert amidőn azt hirdették, hogy a keresztény nem­zeti poltikát én nem köveem, a gondolat egy merész lendületével a zsidóság védőjéül tün­tettek fel, sőt, hogy egyenest Vázsonyi csat­lósává szegődtem. Valóban, a vad erőszakkal dolgozó, a nyom­dákat leromboló, a magánvagyon­ban 10 millió károkat okozó, a jogrendet újból fölforgató, a szenvedélyeket felkorbácsoló, népítéletet ered­­ményeztető ,,keresztény“ iránynak én hive nem vagyok. De ez nem is a Krisztus útja ! Ezen a „keresztényi“ után ez a beteg nemzet nem fog meggyógyulni soha ! Végre is talán elég volt a forradalmakból. A népnek elsősorban rendre van szüksége, míg a zsidókérdés ilyen kezelése a forradalmi állapotokat fogja állan­dósítani. Igen, van zsidókérdés és azt meg kell oldani, de előbb a Hazát kell megmenteni! A Haza mindenek előtt! Lerongyolódva, nemzeti va­gyonunkból kifosztva, nemzeti létünk bizony­talanságba takarva, elemi életföltételeink hiá­nyozva, én Huszár Károllyal együtt nem azt kérdem: mi lesz a zsidósággal, hanem azt: mi lesz a végelpusztulá­shoz közel álló magyar nép­pel­­ ? A Hazát úgy menthetjük meg, ha meg tudjuk kötni a békét az antantal, ha a gazda­sági életet fel tudjuk venni, ha kenyeret terem­tünk az éhezőknek, a fázókat megóvjuk a meg­­fagyástól, a csecsemőket az elpusztulástól, ha a munkás kezében újból a kasza peng,a gyá­rak gépei zúgnak, egyszóval ha az emberek megélhetését biztosítottuk. Ebben éledjen fel a keresztény szellem, mert így menthetjük meg a nemzetet, és valóban eredményesen, gyöke­rében csak akkor oldhatjuk meg a zsidókér­dést, mit nagyatádi Szabó Kélkápolnán mondá­m törvényileg, intézményesen nem pedig vad erőszakkal. A Giesswein Sándorok, Huszár Ká­roly­ok, Szabó Istvánok útja ti re vázét. Mélyen hiszem, ez az Igazság útja, én ezt követem. * * f*i ^ *i *1 * i** ^ *■ *•——f*i~u~*»^-irvrvi_irrij<-iiini czeglédi kisgazda 1-ső szám — Törvény az üzleti tisztességről. A vas- és fémipari, kis- és középgyárak szövetsége legutóbb Szüry János nyugalma­zott államtitkár elnöklésével tartott gyűlésén elhatározta, hogy memorandummal fordul az illetékes fórumokhoz és felszólítja, hogy Németország mintájára az üzleti tisztességről sürgősen készítsenek törvényjavaslatot.

Next