Ceglédi Kisgazda, 1920 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1920-01-08 / 1. szám
2. oldal Válasz a „Eesztély Nemzeti Egyesülés Pártjának. Hozzák intézett megkeresésüké, sajnálatunkra, nem tehetünk eleget. Megkeresésüknek igaza van. A czeglédi Kisgazdapárt olyan jelölet kivan, aki kétségtelen híve a keresztény és nemzeti politikai irányzatnak És ezt a jeltet a megkeresést aláíróknak irányítása nélkül is megtalálta. Megtalálta azt dr. Dobos Sándor személyében. Nincs tehát szüksége arra hogy a testvérpárt ajánljon ilyen jelöltet Éppen azért, bármennyire tsszteli pártunk Haler István miniszter Úr személyét, nem tartja szükségesnek, hogy amúgy is bizonyos mandátumainak számát még eggyel szaporítsa. Szívesen elhisszük azt is, hogy Haller István 15 holdas kisgazda fia s ismeri a kisgazdák érdekeit, bajait, de mégsem ő volt az, aki bennünket, de Czegléd város egész polgárságát az első forradólra idején, majd a román megszállás alatt a nagyobb bajoktól megmentett. S azon körülmény, hogy Haller István miniszter úr ismeri a kisgazdák óhajait, nem zárja ki, hogy azt dr. Dobos Sándor ne ismerné s esetleg a czeglédi kisgazdákét jobban ne ismerné. Amikor az első forradalom által szabadjára eresztett tömegáramlatokat mérsékelni kellett, azt nem a testvérpárt által ajánlott Haller István, de dr. Dobos Sándor tette.Pedig talán ehhez is kellett némi politikai ügyesség Ami pedig a jelölt vagy a kpviselő politikai hatalmát és befolyást illeti, azt tapasztaltuk g. Károlyi Mihály idejében, de ebből épen elég volt Elfelejti a testvérpárt, mikor deferálásra szólít fel, hogy a benszülött czeglédi kisgazda (iparos, sőt munkás is) egyéb jó vagy rossz tulajdonságától eltekintve, igaz magyar, a magyarság legjellemzőbb tulajdonságát írja, ön érzetes. Ha tehát mindaz a jó tulajdonság melyet Haller István urnak tulajdonit az állam, csak benne volna meg s dr. Dobos Sándorból hiányoznék, akkor sem volna hajlandó a testvérért előterjesztését elfogadni Mert ugyebár, a testvérpárt vezetősége (akkor még párt nélkül) vét az, aki, ha nem kifejezetten, de burkoltan, azt kívánta a kisgazdapárttól, hogy azon rendkívüli nehéz feladatokra való tekintettel is, melyet az új országgyűlésnek végezni kell, ne kisgazdát, hanem tanult embert küldjön a parlamentbe, akkor külön jelöltet nem állít. S mi történt? Mikor a kisgazdapárt ezen óhajnak engedve, intelligens jelöltet állított, minden követ megmozgat, hogy a kisgazda párt jelöltjét megbuktassa. Először a minden keresztény magyar által nagyon tisztelt Friedrich Isván minisztert jelöli, majd mikor ő testvérharcot nem akar, Haler Istvánt. Nem uraink, az ilyen eljárás nem alkalmas a testvéri együttérzés, a keresztényi szeretet ápolására Mi voltunk azok, akik már a román megszállás alatt szervezkedtünk mi tettük önöknek a kívánt engedményt; eljárásunk méltányosságát ismerve, mi kérhetjük, hogy önök a keresztényi szeretet szent nevében, ne bontsák meg városunk lakói között az egyetértést csak azért, hogy befolyásos képviselőnk legyen Szegény hazánknak igazán szüksége van rá, hogy minden hit fia megtegye kövességét, engedjük ezt meg ne csak a neveseknek, hanem azoknak is, akik a hazának ezután akarnak használni. Átiratuk sorai közt azt olvassuk, hogy az önök szemében a legnagyobb bűn, ha valaki Károlyi-páti volt. Ha ez bűn, arra kérjük önöket, szánjanak magukba, nézzenek szét soraik között, lehet, hogy találnak a keresztény nemzet egyesülés országos pártjában, de talán az aláírók között is dühös volt Károlyi-pártit. Még egyet uraim! Mi, benszülött czeglédi kisgazdák, mindig büszkén vallottuk magunkat, Czeglédet, Kossuth városának s ha nekünk nem volt túlságosan magyar Kossuth Ferenc, önök, akik talán czeglédi szereplését nem is ismerik, ne vádolják — már csak azért sem, mert a halottról vagy jót vagy semmit. Ezek után kérjük a tetvérpártot, ne támaszszon a czeglédi keresztény magyarok sorában egyetlenséget, ismerje el jelöltünket. Mi Czeglédi Kisgazda- és Földmivespárt Elnöksége. Első szó. Irta: Dr. Antal István. A közélet fórumán az egyén mindig csak eszköz csupán, amely recseg, ropog, törik, „örökké csak az eszme él" Dr. Ulain Ferenc. Az utolsó hetek eseményei mindenkit meggyőzhettek arról hogy a helyi kisgazdapárt személyi politikát nem űzött s nem űz. Sőt, mi több, még elvileg is engedékeny volt, amidőn a város békéjének érdekében épen a képviselőjelölés kérdésében nemcsak a kisgazdák, hanem más osztálybeliek feltételezett kívánságát is figyelembe vette. Jelöltje személyélyében teljes biztosítékot keresett és telált arra, hogy általa úgy a kisgazdák érdeke, valamint a keresztény irányzat kellőleg képviseltessék. A helyzet eképen tisztulva, végre itt az ideje annak,, hogy foglalkozzam azon sajtótámadásokkal, melyekkel mintegy két hónapon át pártunk elnökét, Kardos Mihály urat, valamint csekélységemet a helyi lapok illették. Szükséges ez magának a pártnak, valamint azon irányzatnak érdekében, amelyet én az Országos párt állásfoglalásához híven követtem és követek ma is. Azt írák rólam, hogy „én vagyok a keresztény-nemzeti irányzat híve.“ E feltevésre okot az adott, hogy novemberben bizalmatlansági indítványt terjesztettem elő az akkori Fridrich kormány ellen és bizalmat óhajtottam szavaztatni az akkor ellenzéki nagyatádi Szabó Istvánnak. Hogy mennyire alaptalan föltevés volt volt ez, idézem a javaslatnak egy szakaszát, mely szóról-szóra így szólt: „A leghatározottabban ragaszkodunk ahhoz, hogy egész nemzeti életünket erőteljes, tiszta, igazi keresztény vallás-erkölcsi alapon álló szellem hassa át, és meg nem engedjük, hogy népünk legdrágább kincsét, vallás-erkölcsét a pártpolitika mocsarába lerántva megfertőzzék.“ Véleményem szerint ez elég világos beszéd, ez által eléggé határozottan leszögeződött a helyi párt a keresztény irányzat mellé, jóhiszeműleg már csak ennélfogva sem lehetett volna azt hirdetni rólam, aki ezen javaslatot beterjesztettem, hogy én nem volnék a keresztény irányzat híve. Bizalmatlanságomnak oka az akkori Friedrich kormány iránt az volt, hogy az országos párt és nagyatádi Szabó álláspontja szerint a magam becsületes meggyőződése is az volt, hogy ennek az agyon sanyargatott négy és fél éves háborúban kimerült, a vörösök által a végpusztulás szélére juttatott, a megszállás folytán teljesen kifosztott országnak legeslegelsősorban Békére van szüksége. Békét kell kötnünk a nyugati hatalmakkal azért, hogy megtudjuk: van-e, és ha van, hol van, meddig terjed ez a Magyarország! Békét kell kötnünk azért, hogy a forgalom, a gazdasági, a kül- és belkereskedelmi élet induljon meg végre! Békét kell kötnünk, hogy kaphassunk a külföldről és az elzárt belföldről azt, amire szükségünk van, hogy az éhezők éhen ne vesszenek, hogy a szegényember ruhátlanul, cipőnélkül, tüzelőt híjján a télben meg ne fagyjon ! Mert ha csak az életen könnyítettünk, ha a gazdasági élet felvitelével a munkanélküliek százezreinek munkaalkalmat nyújtottunk, csak akkor lehet rend és nyugalom ebben az országban ! Csak e feltétel mellett lehet itt keresztény nemzeti politikát folytatni! Míg ha nem kötjük meg a békét, és az Ínségen nem tudunk könynyíteni, akkor rendet sem tudunk teremteni, pedig ennek hijján sem keresztény, sem nemzeti, sem semmilyen politikát nem lehet követni, hanem nemzetünk belesodródik a katasztrófába és talán az anarchiába. Ez volt az orsz. párt, és nagyatádi Szabó felfogása, ezt vallottam én is. Ennek a sürgető Békepolitikának a Fnedreh kormány útjában állott. Ezt a föltevést az események igazolták. Mert mi történt? A szeptemberi Clemenceau jegyzék Friedrichtől egy olyan kormány megalakítását kívánta, amelyben az összes számot evő párok képviselve vannak. Friedrich ennek nem tett eleget és az ország mintegy három hónapon át olyan kormány által kormányozódott, amelyet Nyugaton el nem ismertek. Hogy végtére a viszonyok rendeződjenek, az antat ideküldte Sir Georg Clerket, akinek tárgyalásai foytán Friedrich lemondott és Huszár Károly megalakíthatta az antat kívánsága szerinti koncentrációs kormányt. — Ezek a tények. A Béke politikája győzött. Az a feltevés, mely szerint a Friedrich-kormány a béke akadálya volt, jogosult volt, mert távoznia kellett. Megerősíti e felfogást dr. Wein Dezső, magának a Friedrich-pártnak igazgatója, aki a Szózat múlt évi november hó 6- ki számában ezt mondja: , Clerk kijelentette, hogy az antattal mindent lehet tárgyalni, csak arról nem, hogy Friedrich maradjon a miniszerelnök.“ Dehát, ugyebár, most az a kérdés, hogy hogy álunk a keresztény irányzattal ? Mert amidőn azt hirdették, hogy a keresztény nemzeti poltikát én nem köveem, a gondolat egy merész lendületével a zsidóság védőjéül tüntettek fel, sőt, hogy egyenest Vázsonyi csatlósává szegődtem. Valóban, a vad erőszakkal dolgozó, a nyomdákat leromboló, a magánvagyonban 10 millió károkat okozó, a jogrendet újból fölforgató, a szenvedélyeket felkorbácsoló, népítéletet eredményeztető ,,keresztény“ iránynak én hive nem vagyok. De ez nem is a Krisztus útja ! Ezen a „keresztényi“ után ez a beteg nemzet nem fog meggyógyulni soha ! Végre is talán elég volt a forradalmakból. A népnek elsősorban rendre van szüksége, míg a zsidókérdés ilyen kezelése a forradalmi állapotokat fogja állandósítani. Igen, van zsidókérdés és azt meg kell oldani, de előbb a Hazát kell megmenteni! A Haza mindenek előtt! Lerongyolódva, nemzeti vagyonunkból kifosztva, nemzeti létünk bizonytalanságba takarva, elemi életföltételeink hiányozva, én Huszár Károllyal együtt nem azt kérdem: mi lesz a zsidósággal, hanem azt: mi lesz a végelpusztuláshoz közel álló magyar néppel ? A Hazát úgy menthetjük meg, ha meg tudjuk kötni a békét az antantal, ha a gazdasági életet fel tudjuk venni, ha kenyeret teremtünk az éhezőknek, a fázókat megóvjuk a megfagyástól, a csecsemőket az elpusztulástól, ha a munkás kezében újból a kasza peng,a gyárak gépei zúgnak, egyszóval ha az emberek megélhetését biztosítottuk. Ebben éledjen fel a keresztény szellem, mert így menthetjük meg a nemzetet, és valóban eredményesen, gyökerében csak akkor oldhatjuk meg a zsidókérdést, mit nagyatádi Szabó Kélkápolnán mondám törvényileg, intézményesen nem pedig vad erőszakkal. A Giesswein Sándorok, Huszár Károlyok, Szabó Istvánok útja ti re vázét. Mélyen hiszem, ez az Igazság útja, én ezt követem. * * f*i ^ *i *1 * i** ^ *■ *•——f*i~u~*»^-irvrvi_irrij<-iiini czeglédi kisgazda 1-ső szám — Törvény az üzleti tisztességről. A vas- és fémipari, kis- és középgyárak szövetsége legutóbb Szüry János nyugalmazott államtitkár elnöklésével tartott gyűlésén elhatározta, hogy memorandummal fordul az illetékes fórumokhoz és felszólítja, hogy Németország mintájára az üzleti tisztességről sürgősen készítsenek törvényjavaslatot.