Ceglédi Kisgazda, 1920 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1920-03-28 / 15. szám
Czegléd, 1920. 15-ik szám. Vasárnap, március 28 Megjelenik vasárnap ÁRACZEGLÉN KISGAZDÁK A FÖLDMIVESEK, IPAROSOK ÉS MUNKÁSOK LAPJA 1K Főszerkesztő: Dr. DOBOS SÁNDOR Felelős szerkesztő: Dr. SZALASZNYÓ JÁNOS Főmunkatársak: Dr HITTER MIKLÓS, VÁRÓCZY MIHÁLY, FÁBIÁN IMRE, KUKLA BENŐ, LAKOS JÓZSEF, BIMBÓ PÁL vasárnap ÁRA IJEGYZETEK, * * * Belpolitikánk eseményeit szemlélve biz’ keserű érzés folytogat bennünket. A parlament két nagy pártjára támaszkodva, a két párt előzetes megegyezése mellett Simonyi-Semadam kormányt alakít, és akkor az történik meg, hogy az egyeséget kötő egyik pártnak egy tagja a másik párt minisztereit hátba támadja. Vagy van egyeszség, vagy nincs. Ha van, a politikai erkölcs talán mégis azt diktálná, hogy azt meg is kellene tartani. Vagy azoknak az uraknak más fogalmuk van a politikai erkölcsről ? . . . De tovább menve, szinte személyeskedés az egész. Úgy tetszik, hogy a kisgazda miniszterek amoda át nem igen tetszenek. Node akkor meg minek egyeztek meg a pártjukkal ? ! Végre is talán akkor,amidőn itt minden, veszendőben, amidőn nem tudjuk, hogy mi szakad reánk holnap, amidőn a jelen romjaiból mégis csak a jövő kiépítését kellene megkezdeni, ilyenkor nincs személyeskedésnek helye. Mert úgy gondoljuk, hogy a nemzet a tisztelt nemzetgyűlési tagoknak nem erre adott megbízást. S nagyon megcsalatva fogja magát érezni a polgár, ha azt tapasztalja, hogy valóban hívatlanok képviselik. * Friedrich csoportja ellenzékbe megy, mondja a hírszolgálat Eszünkbe jut Friedrich, Haller s a többiek akciója a bolsevizmus letörése után. Kiadták a „Keresztény“ jelszót és a nemzet beleszédült. Soha hirtelenebből, kisebb politikai múlt után, kevesebb zálogot és biztosítékot kérve és tartva nem emelt még fel ez a nemzetpolitikust, mint tette Friedrich Istvánnal. — Egyetlen jelszóért, — amelyet azonban idejében és helyesen, tehát találóan dobtak bele a közéletbe. (No pedig voltak itt már előttük mások, akik álltak olyan keresztény alapon, mint ők.) Most megint nagyon ügyes fogást készülnek tenni Friedrichék. Azt mondják: Igazi radikális adóreform a jelszavuk. Valóban helyes, igaz, végre legyen igazságos a közteherviselés. Még lehet is, hogy újból nyeregbe kerülnek a jelszónak miatta . . . Csak ép az a sajátságos, hogy hogyan lehet ezzel más pártokkal szemben frontot törni ? Hát a többiek nem kívánják az arányos közteherviselést ? ! Mi úgy tudjuk, hogy ez a követelés, és ez a kisgazdák pártjával együtt született meg. Talán újból oda konkludál a szémítás, hogy e szédületes időkben a nemzet megint megszédül, és őket nyeregbe lendíti ? ! Pénzügyi politikánkról. A magyar kormánynak a kényszerkölcsönre vonatkozó e hó 18-ikán kibocsátott rendelete eddigi pénzügyi politikánkkal szemben irányváltozást látszik jelenteni. A háború kezdete óta a fokozott állami szükségleteket a kormányok kétféleképen szokták volt fedezni. Egyrészt hadikötvények útján a polgárokhoz folyamodtak önkéntes kölcsönért, de mert ezek eredményei rendszerint kielégítőek nem voltak, működésbe hozták a bankópréseket és nyomatták a fedezetnélküli bankjegyeket. Főkép a kommün pénzpolitikájára visszatekintve, szinte úgy tetszik, hogy minden előre való számítás nélkül történt a bankjegy préselés. Annyi töméntelen bankjegy, hogy ma se szeri, se száma, ezért került a forgalomba. Most a kormány mást tett. Nem fordult a polgárok önkéntes kölcsönéhez. Hiszen úgy a bel-, mint a külgazdasági élet pang, termelés nincs, a béketárgyalások sorsa és eredménye bizonytalan, belkonszolidációnk nem úgy halad, ahogy kellene, ilyen körülmények közt a polgárok bizalma az állam teljesítőképessége iránt megingott, tehát egy új állami kölcsön bizonyára minden számottevő eredmény nélkül maradt volna. Kísérletezni nincs értelme. A mai idők úgyse alkalmasak erre. Tehát a kormány elrendelte, hogy a kék bankjegyeket felülbélyegzés végett be kell szolgáltatni, a beszolgáltató fél azonban a benyújtott összegnek csak a felét kapja vissza, a másik felét az állam magának tartja vissza, amelyről azonban egy állami elismervényt ad és annak összege után 4% kamatot fizet. Ezek utóbb, a lehetőség szerint, beváltatnak teljes értékben. A lebélyegzetten visszakapott bankjegyek teljes névértékben maradnak forgalomban Legkézenfekvőbb célja és kilátása a rendeletnek az kellene, hogy legyen, hogy az áruk, a közszükségleti cikkek árai leszálljanak. Nincs ennél fontosabb érdek ma sem a köz, sem az egyén szempontjából. Csak egy körülményre óhajtunk rámutatni. A bolsevizmus veszélyeinek leghatásosabb csökkentése abban rejlik, ha a közmegélhetést ebben az országban megkönnyítjük. A bolsevizmus katonái ugyanis honnan kerülnek ki? A munkanélküliek százezreiből, a nincstelenekből. Amíg ezeknek a társadalmi tömegeknek megélhetését meg nem könnyítjük a ruha, a cipő, a kenyér, a szerszám, a nyersanyag olcsóbbá tétele által, addig bármit tegyünk akár társadalmi, akár állami utón, a bolsevizmus mindig fenn fog állani. Ezen másképp sem drákói szigorú törvényekkel, sem társadalmi szövetkezésekkel nem segíthetünk. Különösen áll ez ma, amidőn úgy északról és délről, mint keletről és nyugatról csupa ellenséges forrongó országok vesznek körül. Hogy eléri-e a rendelet az árak csökkenését, az bizony nagyon kétséges. A kormány okoskodása elméletileg helyes alapon áll. Mert, ugyebár, az áruk ára a kereslet és kínálat viszonyában a pénz mennyisége után fog igazodni. Ha sok az áru és kevés a pénz, az árak alacsonyak lesznek, ha sok a pénz és kevés az áru, akkor magasak. Most az állam a pénz felét elvette a maga részére. Tehát egyidejűleg a pénz mennyisége az áruk mennyiségéhez képest csökkent, az áraknak is tehát elméletileg csökennie kellene. Csakhogy ezzel szemben különböző befolyásoló körülmények léphetnek fel. Kérdés, hogy az állam a visszatartott bankjegyekkel mit fog csinálni? Viszszaadja-e teljes mennyiségben a forgalomnak vagy pedig bizonyos részét elvonja a gazdasági élettől? Az árak csökkentésére feltétlenül az szükségeltetnék, hogy a bankjegyek mennyiségét csökkentsék. Másrészt kérdés, hogyan fog viselkedni a közgazdasági élet, megmarad-e az áru a piacon? És az árutulajdonosok nem bizalmatlanok lesznek-e? Mind olyan kérdések, amelyekre ma még felelni nem lehet. A rendelet szerint az állam a visszatartott összegekről 4% kamatozású elismervényt ad. A beszolgáltatókat ezért az a kétség kínozza, hogy mi lesz a visszatartott pénzének a sorsa ? Hadikötvényeink sorsa, gazdasági életünk pangása, az állam koldusszegénysége, kifosztottsága, mind oly körülmények, hogy nem sok jót jósolnak ezen új „értékpapírokról“. Mégis ezúttal nincs ok az aggódásra sem a vagyonosabb, sem a szegényebb osztály részéről. A rendelet 9. §-a megnyugtató kijelentéseket tartalmaz, mert azt mondja, hogy ezek az elismervények egyrészt a jövő egyszeri vagyonadóba, másrészt a birtokreform folytán osztás alá kerülő földek vételárába befizethetők lesznek. Pénzügyi politikánk ezen újabb nagy kihatásairól, amelyek már most előre vetik árnyékukat, legközelebb lesz szó.