Ceglédi Kisgazda, 1921 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1921-01-09 / 2. szám

Czegléd, 1921. 2-ik szám Vasárnap, január 9 Megjelenik vasárnap Ara 1KCZEGLÉDI Megjelenik vasárnap Ara 1K Főszerkesztő: Dr. DOBOS SÁNDOR Felelős szerkesztő: Dr. SZALISZNYÓ JÁNOS Főmunkatársak: Dr. HITTER MIKLÓS, VÁRÓCZY MIHÁLY, FÁBIÁN IMRE, KUKLA BENŐ, LAKOS JÓZSEF, BIMBÓ PÁL A CZEGLÉDI KERESZTÉNY-KERESZTYÉN KISGAZDA- ÉS FÖLDMIVES­­PÁRT ÉS A CZEGLÉDI GAZDASÁGI­ EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Ausztria, a kétszínű, szemforgató barát, mint már annyiszor tette, úgy most ismét kimutatta a fogafehérét. A vesztett háború részese mester­ségesen összetákolt s most led­arabolt •országrészeiért az ezeréves Magyar­­országnak harcokban, küzdelmekben eggyé forrott testéből akarja magát re­kompenzálni. Farizeusi álnoksággal, ántantkardok mögött közeleg ahoz a vérző testhez, amelyet már köröskörül megcsonkítottak az európai hatalmas­ságok hitvány pribékjei. Az antant elrendelte a trianoni béke­­szerződés értelmében a nyugatmagyar­országi vármegyék kiürítését. Ezideig abban a téves hitben ringattuk ma­gunkat, hogy talán lehetséges lesz a nyugati­­ megyék hovatartozandóságá­­nak kérdésében Ausztriával megegye­zésre jutni annyival is inkább, mert hiszen tagadhatatlanul erősen egy­másra vagyunk utalva. Ausztria vezető férfiai azonban, akiknek megbízható­ságáról már eléggé meggyőződhettünk a népbiztosok pártfogásával kapcso­latban, kijárták Párisban a nyugat­magyarországi kérdés gyors elintézését. S míg egyrészről a mindenható án­tant másíthatatlan akaratával takaród­­zanak, másrészről nem röstellnek olyan kijelentéseket tenni, hogy a megyéket „történelmi jogon“ kapcsolják vissza Ausztriához. Talán azt értik ezalatt, hogy vala­mikor Bécs is oda tartozott, ahova e megyék. — Mátyás király Magyaror­szágához ? Éppen idejekorán jött azonban még ez a galád eljárás. A magyar kormány az Ausztriával nemrég megkötött ideig­lenes gazdasági szerződést viszonzásul nem fogja ratifikálni. Majd meglátjuk, kinek mi fáj. Mi már megszoktuk a gyászt, a sorscsa­pást. Tűrünk, hiszen ez az égbekiáltó igazságtalanság sohá úgy sem tarthat. Azonban hogy mond majd le Ausz­tria a magyar élelmiszerről, a magyar búzáról ? Mi a rongyoskodást még csak bírjuk, de hogy bírják majd a szomszédok a koplalást ? Már­pedig ilyen szomszéd, ilyen barát ne számítson arra, hogy a mi nehéz verejtékkel termelt gabonánkat majd az ő részére fogja elrekviráltatni a magyar kormány ! Gazdasági tanfolyam. A Czeglédi Gazdasági Egyesület a gazda­sági ismeretek terjesztése s gazdáink szak­tudásának fejlesztése érdekében 4 hétig tartó gazdasági tanfolyamot rendez. E tanfolyam tartama alatt nemcsak egyszerűen előadások tartatnak, hanem a felszínre hozott gazda­sági kérdéseket az előadók a hallgatókkal egyetemben megbeszélik, megvitatják. A fel­nőttek oktatásának ezt a módját igen helyes­nek tartjuk, mert így minden értelmes gya­korlati gazdának alkalom adódik, hogy a gazdasági tudomány elméletével szembe ál­líthatja a gyakorlatot, amely megvitatás so­rán azután tiszta fogalmakat alkothatnak az érdeklődők. A tanfolyam folyó hó 15-én, szombaton kezdődik s minden este 5 órakor tartják meg a Városháza közgyűlési termében. Az egyesület azt határozta, hogy a tan­folyam hallgatóitól egy kis vetítő készülék beszerzésére hallgatási díjat szednek. Ez pe­dig az egész 4 hétre 50 korona, egy-egy elő­adásra pedig 5 korona. A tanfolyamra beiratkozni az egyesület irodájában lehet. Az Ipartestületi Dalárda évi segélyt kért a várostól és a pénzintézetektől. Egy jól vezetett, kiváló hanganyagú dal­egylet akár falun, akár városban — mindig számottevő kultúrtényező. Városunkban is nagyrabecsült volt a múltban mindig az Ipar­­testületi Dalárda, de oly rajongással még sohasem szerették, értékelték, mint a jelen­ben. De nem is volt ilyen erős, ilyen akció­képes talán soha, mint napjainkban. A múlt­ban ennek a dalárdának működése nagyon szűk keretek között mozgott, a jelenben azonban annyira igénybe van véve mindenki által, hogy a kívánalmakat már-már alig tudja kielégíteni. Részletekbe nem óhajtok bocsátkozni, csak felhívom az olvasó figyel­mét arra, hogy a dalárda eddig soha meg­hívást vissza nem utasított, hanem készsé­gesen szerepelt mindenkinek megelégedésére magas színvonalú dalművek előadásával. A múltban hívhatták Ipartestületi Dalárdá­nak, mert csak az iparosoké volt, de a jelen­ben mindnyájunk, az egész város dalárdája, mert alig van ember Czegléden, aki ne hal­lotta volna bűvös-bájos danáját. Olyan sze­repe is volt ennek a dalárdának az elmúlt 1920. esztendőben, mint a gyertyának. Mi­közben másoknak világított — énekelt —, addig magát emésztette, saját érdekeit nem istápolhatta teljes erejéből. Az elmúlt évben csak egy mulatságot ren­dezett, amelynek jövedelméből alig, hogy meg tudott élni. Több mulatság megrende­zésére nem volt ideje, mert állandóan má­soknak tanulta a darabokat minden ellen­szolgáltatás nélkül. Pedig ennek a dalárdá­nak ez idő szerint három fizetett tagja van, kiknek illetményeit a maga erejéből a jövő évben fizetni nem tudja. Hol van még ezen­felül még a sok ezer koronára menő hang­jegy, a partitúra a dalosok, iletve a dalárda részére? Hol van a költség a fűtésre, vilá­gításra és sok egyéb itt föl nem sorolható, de nélkülözhetetlen dolgokra?? Bizony nincs sehol ! Az a jóakaratú támogatás pedig, hogy egy-két ember pár száz, ezer koronát jutta­tott a dalárda céljaira , manapság nem ele­gendő. Itt elsősorban a városnak, azután a pénz­intézeteknek kell a „városi dalárda“ segít­ségére sietni, még­pedig nem szűkmarkúan. A mindenki dalárdáját mindenkinek bőke­zűen kell támogatni , így tudja aztán a jövő­ben is betölteni hivatását, így tudja bevál­tani a hozzáfűzött várakozásokat. Az elmúlt héten az „Ipartestületi Dalkar“ vezetősége a városi tanácsnak, a helybeli bankoknak kérvényt adott be 1921. évre szóló segély megszavazása tárgyában. Bé­kében 200—300 koronás évi segélyt kapott a dalárda. Most is az az óhaja, a legszeré­nyebb kérelme, hogy a 100—1000-szeres ár­emelkedésben megfelelő évi segélyben ré­­szesíttessék. Amennyiben a méltányos kérés az ügy méltóságához képest nyer elintézést, úgy a város közönsége mindenkor számíthat erre a dalárdára, de ha mostoha bánásmódban lesz része, akkor szerényen vissza kell hú­zódnia a régi korlátok közé, mert anyagiak hijján nagyobb vállalkozásokba nem bocsát­­kozhatik. Még egyet! Méltányolja mindenki a da­lárda minden egyes tagjának fáradságát, mi­kor fárasztó napi munkája után — míg má­sok pihennek — esőben, sárban, hidegben szurok sötétségben igyekszik a próba szín­helyére. Elkésnie nem szabad, mert szigorúan büntetik. — Ne feledje el a közönség végül, hogy amikor a dalárdát hallja énekelni 10-20 percig , ezt az élvezetet az ő számára hete­kig, hónapokig tartó fárasztó munka ered­ményezte. Újra is jóindulatába ajánlja e sorok írója a városi tanácsnak, esetleg a közgyűlésnek, a bankok igazgatóságának a fent vázolt kérelmét. Ennél szebb, nemesebb ügyet alig is lehet támogatni!! Dalkedvelő.

Next