Ceglédi Kisgazda, 1923 (4. évfolyam, 1-20. szám)

1923-01-07 / 1. szám

Czegléd, 1923. Vasárnap, január 7­­-ső szám. Megjelenik vasárnap Megjelenik vasárnap ÁRA Kér. politikai és közgazdasági hetilap « A „Czeglédi Gazdasági Egyesület“ □□ és a „Kér. Kisgazda-, Földmives- és Polgári Párt“ hivatalos lapja □□ ÁRA 8K Laptulajdonos : CZEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. DOBOS SÁNDOR Dr. BORSOS LAJOS ELŐFIZETÉSI Dr. : Egész évre 240 K, egye­sületi tagoknak 200 K, egyes szám­ára 8 K Hirdetések felvételnek SIMON és GARAS könyv­nyomdájában, Eötvös-tér —­­régi járásbirósági épület SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: A­­Czeglédi Gazdasági Egyesület“ (Evang. bazár), hova a lap szellemi részét illető minden közlemény, — nemkülönben az előfizetési dijak — beküldendők A nagy kérdés. Az új esztendő elején aggódó gond­dal nézünk jövőnk elé. Vájjon mit rejt magában az idő méhe ? mit hoz ránk szegény, koldus népre a boldog­nak kívánt újév ? Vége lesz-e már a bajnak, szenvedésnek, betelt-e már a szenvedések pohara, avagy még újabb, fájdalmasabb kálváriát kell járnunk? E kérdésekre ki tudna feleletet adni ? Országok pusztulnak, népek, nem­zetek haldoklanak. Emberek, társa­dalmak a világ mind a négy táján nyögnek a meg nem értés súlya alatt. Nincsen állama a világnak, ahol ne recsegne-ropogna a terhek alatt az azt fenntartó gépezet. Az egyik gazdag, majd belesül az aranyba, mégis nyo­morog, mert munkásainak nem tud kenyeret adni, mert kereslet hijján ipara, kereskedelme pang. A másik éhes, nem tudja saját erejéből a leg­szükségesebb életfentartási eszközöket éjjel-nappal dolgozó polgárainak biz­tosítani, mert pénze értéktelen, mert verejtékező, fogyasztásra éhes népe nem tudja a másutt termelt árut meg­fizetni. Csupa ellentét mindenfelé az egész világon. Németország fizetésképtelen. Franciaország onnan akarja a világ­háború költségeit kisajtolni. Ameriká­nak van pénze, de nem hajlandó segíteni egyetlen európai államon sem, mert a mai viszonyok közt nem lát ga­ranciát sehol kölcsönének biztosítására. A világ egyik felét lefegyverezték, a másik fele folyton szónokol a le­fegyverzésről és a történelemben eddig példátlan módon fegyverkezik — a ténylegesen lefegyverzettek ellen. Mint valami titokzatos boszorkányüstben, őrült össze-visszaságban forr, bugybo­rékol a szenny, a piszok, az emberi ösztönök és aljasságok minden neme és fojtogató gőzével, mindent rohasztó és pusztító bűnével feszegeti, ropog­tatja, bomlasztani próbálja az összes erkölcsi, etnikai és társadalmi törvé­nyeit az egykor békés és természetes világrendnek. Ebben a kétségbeejtő káoszban fon­tos állomás, ütközőpont a magyar nemzet, amely a legnagyobb vihar idején, ha mindjárt a legsúlyosabb áldozatok és meghurcoltatások árán is, sziklaszilárdan megmaradt azon az emberi és erkölcsi alapon, mely örök és természetes. A tolvaj, a rablógyilkos, ha egyszer sikerrel végzett, megkísérli másodszor, harmadszor is. Elbizakodottságában végül már nem ismer határt, gátat , mindent magáénak gondol, amit csak kiszemel vagy megkíván. Így fest nagyjában a mai világ. Az egyik fele azt hiszi, örökké megél a máséból, a másik fele viszont retteg, mikor lopják el feje alól a kalózok az utolsó párnáját is. Magyarország az áldozati világrész központján fekszik. Mint ilyen, ma — sajnos — a legtöbbet és legsúlyosab­ban szenvedni kénytelen. A tervezett hadisarckivetés pedig újabb megpró­báltatások elé állít rövidesen bennün­ket. Sokat sem innen, sem többi ál­dozati társunktól elvenni már nem tud a világ másik fele. Odaát, suba alatt, már megindult a szerzett kincs feletti osztozkodás vihara. Ki is fog törni. Ha a kálváriajárás ez utolsó stációi útján a régi erkölcs, a régi világrend törvényei alapján meg tudunk — szen­vedéseink dacára — továbbra is ma­radni, elkövetkezik ezzel együtt a mi feltámadásunk, a mi regenerációnk korszaka is, az általános kereseti adóról. A hivatalos lap karácsonyi száma közli az általános kereseti adóról szóló törvény végrehajtási utasítását. A rendelet, amelynek főbb intézkedéseit röviden már ismertettük, megállapítja, hogy az általános kereseti adó tárgya az adózó által keresett vagy jö­vedelem szerzése végett akár rendszeresen, akár alkalmilag folytatott bárminő szemé­lyes tevékenységből vagy foglalkozásból szár­mazó jövedelem. A részletezés szerint elsősorban az álta­lános kereseti adófizetés kötelezettsége alá tartozik az ipari és kereskedelmi üzletből származó minden jövedelem. A birtokosnak az őstermelésből származó jövedelme nem tartozik a kereseti adó alá. Minden szellemi foglalkozásból származó jövedelem, amelyet valaki önállóan és nem valamely munka­adóval szemben fennálló szolgálati viszony­ból kifolyóan folytat. Adóköteles az a jöve­delem is, amely az ország területén bárki által folytatott bárminő egyéb haszonhajtó foglalkozásból ered. — Adóköteles minden penzió, szanatórium, magántanintézet, inter­­nátus, nyilvános szórakozóhely, színház, az állathizlalás, haltenyésztés stb. stb. és szol­gálati vagy munkabérviszonyból származó minden jövedelem. Adóköteles minden jára­dék és járadékszerű szolgáltatás, továbbá szabadalomért s szerzői jogért fizetett díjak, az örökbér és zsellérbirtok szolgálmánya, járadéktelkek után fizetett járadék stb. Az adó alapja általában az adóévet meg­előző évben elért tiszta jövedelem. A tiszta jövedelmet a nyers bevételnek az annak megszerzésére fordított költségek és kiadások levonása után mutatkozó maradványa al­kotja. A szolgálati munkabérviszonyból szár­mazó jövedelem, bármilyen címen is legyen kiutalva, adóköteles. Az adó kivetése százalékos adókulcs al­kalmazásával történik. Ez az adó a szolgá­lati viszonyból folyó jövedelmeknél­­a követ­kező : 5000—8000 koronáig terjedő havi fize­tésnél 20 korona, 8000—10,000 K közt 50 K, 10—12,000 K közt 80 K, 12—14,000 K közt 120 K, 14—16,000 közt 180 K, 16—18,000 közt 240 K, 18—20,000 közt 320 K, 20—24,000 közt 400 K, 24-28,000 közt 500, 28-32,000 közt 650, 32—36,000 közt 850, 36-40,000 közt 1100 K és így tovább folyton emelkedő skála szerint. Az adóalap pontos meghatározása végett az adózó bevételeiről és kiadásairól pontos könyveket tartozik vezetni és azokat a pénz­ügyi hatóságnak rendelkezésére bocsátani. Ilyen könyvek vezetésére nemcsak a keres­kedők és iparosok kötelesek, hanem a ha­szonbérlők, gyógyszerészek, mérnökök, ügy­védek, orvosok , fogorvosok, állatorvosok, közjegyzők, ügynökök és az őstermeléssel kapcsolatos ipari és kereskedelmi vállalko­zók is. Minden munkaadó köteles alkalmazotta­iról nyilvántartást vezetni, amely egybefog­lalható a munkásbiztosító pénztár részére vezetett nyilvántartással. Aki a háztartáshoz házi cselédet, inast, titkárt, nevelőnőt, sofőrt stb. fogad fel, köteles az elöljáróságnál legkésőbb nyolc nap alatt bejelenteni az alkalmazott nevét, személyi viszonyait és havi fizetését. Ez a bejelentés a már helyben levő alkalmazottakra nézve legkésőbb 1923 január 31-ig eszközlendő.

Next