Ceglédi Kisgazda, 1928 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-01 / 1. szám
Cegléd, 1928. IX. évfolyam, 1. szám. Vasárnap január 1. ARA 16 FILLÉR CEGLÉDI KISGAZDA Kér. politikai és közgazdasági hetilap a A „Ceglédi Gazdasági Egyesület“ □ és a „Kér. Kisgazda-, Földmives- és Polgári Párt“ hivatalos lapja □ szombaton szombaton ’&?\0 ^ARA 16 FILLÉR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: AGazdasági Egyesület“ irodahelyisége, ev. bazár, tsova a lap szellemi részét illető minden közlemény — nemkülönben az előfizetési dijak — beküldendők Laptulajdonos: CEGLÉDI GAZDASÁG! EGYESÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: Negyedévre 1 , 60 fill, egyes szám ára 16 fillér. — A Gazdasági Egyesületi tagok a lapot ingyen kapják Hirdetések felvételnek SIMON és GARAS könyv* nyomdájában, Eötvös-tér — (régi járásbirósági épület) Főszerkesztő: Dr. DOBOS SÁNDOR Felelős szerkesztő: Dr. ANTAL ISTVÁN Újévkor ! A szépirók a beköszöntő újévvel szemben a búcsúzó óesztendőt gyakran szokták egy törtvén, nagyszakállús embernek képzelni, aki gondterhesen, lassú komolysággal lépeget ki közülünk, amikor Szilveszter éjjelén 12-őt kongat az óra, viszont az eltávozott helyébe az ígéretteli ifjúság képében jelenik meg az újév, az ifjúság vidorsága, életkedve azt jelképezvén, hogy bízzunk, reméljünk az elköltözött után szebb, jobb időkben. Az 1927-es óesztendőnek az a komoly, gondokban megőszült aggastyán méltán lehet jelképe. Mert gondolj csak vissza kedves olvasóm, szegény hazánk ege felett az óesztendőben milyen komoly jellegek tornyosultak. Csak a magyar-román birtokperre utalok, melytől annyi magyar egzisztenciának a léte, sorsa függ a határon túl, mert hiszen ez a per el fogja dönteni többi szomszédainkkal szemben is a hasonló természetű kérdések sorsát. Avagy emlékezzünk vissza az általános drágulás ebben az elmúlt évben ismét oly mértékű volt, hogy az általában növekvő közelégületlenség folytán a kormányzat ismét foglalkozni volt kénytelen az árak esetleges hatósági szabályozásával. És ez a tünet emlékeztet bennünket arra, hogy dacára a viszonyok konszolidálódásának, a társadalom egyesei, különböző rendű és rangú elemei a múlthoz képest egy jobb, emberibb sorsba mégsem jutottak, az államháztartás mérlege egyensúlyba jöhetett, azonban a magángazdaság életképessége csak nem emelkedett, hitelviszonyaink határozottan rosszabbodtak, a telekkönyvek teherlapján a zálogjogok még jobban szaporodtak, az adóvégrehajtás munkája meg még jobban megnövekedett és a magyar középosztály lakásaiból mind több bútor került eladásra az árverési csarnokokban, a letört emberek arcai az 1927. esztendőben még komorabbra váltak. A szomorú magyar ég azonban a mi horizontunkon nem szakad meg, hanem annak folytatása van, mert az ég végtelen. És hogyha a mi kietlen tájú égboltozatunkon túltekintesz, akkor mégis csak vidámabb képeket, biztató reményeket is láthatsz az óesztendőből. Az őszbecsavarodott aggastyánok arcán is bizonyára azért szokott megjelenni egy-egy mosoly, amely a komor arculatot szelíddé varázsolja, megszépíti. Az 1927. óesztendő arról lesz elsősorban nevezetes, hogy ennek a szűk határok közé beszorított kis nemzetnek a keze most nyúlt ki megraboltatása óta először messzebbre, az olasz nemzet felé, amely azt férfias nyíltsággá ragadta meg és ez a frfias kézszoritás egy barátsági szerződéssel pecsételődött meg. Azonban ami az óesztendőt —e komor aggastyán arcát a mi szemünkben még jobban felderítik, az az a tény, hogy ebben az évben indult meg útjára a Radzmir-akció. Azt mondják rólunk, hogy mi délibábos képeket kergető nemzet vagyunk. Nem tudunk a realitásokba beleilleszkedni és mindig valami nagyobbért, szebbért lelkesedünk fel és nagy lelkességünkben eltévesztjük a célt, azért szoktunk nagyot csalódni, olyan gyakran sírni. Lehet, hogy így van. Azonban mi lehet annál szebb, emberileg nagyszerűbb ezen a földön, mint valami nagyért lángolni, mindig feljebb és feljebb, magasba törni, jobbá tenni a holnapot, érte ha kell, áldozatot is hozni. Hiszen a felfelé való törekvést a lelkünkbe az Isten oltotta és akkor, amidőn mi előretörni vagyunk minden áldozat árán, akkor megnemesült lélekkel a teremtés, az Isten útjait járjuk. Amikor például Kossuth Lajos száműzetésében a világot járta és lelke tüzével, a sugárzó igazság erejével felrázta a világot, hát nem a legszebbet, a legnagyszerűbbet cselekedte-e, amit csak a teremtő után ember tehet egy vesztett haza, egy letiport nép érdekében ? ! Az igaz, hogy csalódott. És a Kossuth színdarab megrázó negyedik képét igy lehetne elnevezni: a nemzet csalódásának útja. Sok idő után a költöző óesztendő utolsó havában Amerikát egy letiport nép, egy csonka haza érdekében Radzmir lord járja. Vájjon csalódik-e ez a nemes barátja a nemzetnek — és egy nem várt csalódást ki tud-e heverni még ez a nemzet ? * Zivataros, komor idő van odakint, az újév közeledtével. Az ég kis lámpásai nem világítanak, csak a hópihéket sodorja, vágja arcba a vihar szele. Ilyen időben nehéz az • indulá.v' De csak el kell indulni. Vájjon hova jutunk ? . .. Dr. A. I. Dr. Gombos Lajos E lap hasábjain személyi kultuszt űzni nem szokott. És hogy most mégis egy nevet írtunk e cikk fölé, azért tettük, hogy az igazi érdemnek példaképül való zárásával üdvözöljük mi is azt a férfit, aki itt e városban mindenki előtt tiszteletreméltóvá vált. Dr. Gombos Lajos 50 esztendős orvosi működését ünnepli ránk jövő héten, január 5-én Cegléd város társadalma. Ha Gombos Lajos nem tett volna mást, mint félévszázadon keresztül gyógyította volna mint egyszerű orvos e város betegeit, akkor is tisztességtételt érdemelne e város lakosságának széles rétegeitől. Az ő félévszázados orvosi működése azonban többet jelent e városra az átlagos orvos közepes mértéket megütő működésénél. Nagy szellemi felkészültsége, alapos tudása, mely folytonos tanulással lépést tart az orvosi tudományok minden ágának haladásával, a diagnostikájának csodálatos biztonsága, — nagy emberszeretete és minden tiszteletet megérdemlő kötelességérzete s orvosi munkabírásának nagysága valóban áldássá tette az ő félévszázados orvosi munkáját e városon. Dr. Gombos Lajos az orvosi életpályát élethivatásnak tekintette s ennek minden következményét magára nézve maradék nélkül levonta. Amikor most hálával és szeretettel áll meg városunk társadalma a félévszázados fordulón tisztességet adni dr. Gombos Lajosnak. II A Kartali-malom 6°/a vámért öröll ||