Ceglédi Kisgazda, 1928 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-01 / 1. szám

Cegléd, 1928. IX. évfolyam, 1. szám. Vasárnap január 1. ARA 16 FILLÉR CEGLÉDI KISGAZDA Kér. politikai és közgazdasági hetilap a A „Ceglédi Gazdasági Egyesület“ □ és a „Kér. Kisgazda-, Földmives- és Polgári Párt“ hivatalos lapja □ szombaton szombaton ’&?\0 ^ARA 16 FILLÉR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: A­­Gazdasági Egyesület“ irodahelyisége, ev. bazár, tsova a lap szellemi részét illető minden közlemény — nemkülönben az előfizetési dijak — beküldendők Laptulajdonos: CEGLÉDI GAZDASÁG! EGYESÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: Negyedévre 1 , 60 fill, egyes szám ára 16 fillér. — A Gazdasági Egyesületi tagok a lapot ingyen kapják Hirdetések felvételnek SIMON és GARAS könyv* nyomdájában, Eötvös-tér — (régi járásbirósági épület) Főszerkesztő: Dr. DOBOS SÁNDOR Felelős szerkesztő: Dr. ANTAL ISTVÁN Újévkor ! A szépirók a beköszöntő újévvel­­ szemben a búcsúzó óesztendőt gyak­­­ran szokták egy tört­­vén, nagyszakállú­s embernek képzelni, aki gondterhesen, lassú komolysággal lépeget ki közülünk, amikor Szilveszter éjjelén 12-őt kongat az óra, viszont az eltávozott helyébe az ígéretteli ifjúság képében jelenik meg az újév, az ifjúság vidorsága, életkedve azt jelképezvén, hogy bíz­zunk, reméljünk az elköltözött után szebb, jobb időkben. Az 1927-es óesztendőnek az a ko­moly, gondokban megőszült aggastyán méltán lehet jelképe. Mert gondolj csak vissza kedves olvasóm, szegény ha­zánk ege felett az óesztendőben milyen komoly jellegek tornyosultak. Csak a magyar-román birtokperre utalok, mely­től annyi magyar egzisztenciának a léte, sorsa függ a határon túl, mert hiszen ez a per el fogja dönteni többi szomszédainkkal szemben is a hasonló természetű kérdések sorsát. Avagy emlékezzünk vissza az általános drá­gulás ebben az elmúlt évben ismét oly mértékű volt, hogy az általában növekvő közelégületlenség­ folytán a kormányzat ismét foglalkozni volt kény­telen az árak esetleges hatósági sza­bályozásával. És ez a tünet emlékeztet bennünket arra, hogy dacára a viszo­nyok konszolidálódásának, a társada­lom egyesei, különböző rendű és rangú elemei a múlthoz képest egy jobb, emberibb sorsba mégsem jutottak, az államháztartás mérlege egyensúlyba jöhetett, azonban a magángazdaság életképessége csak nem emelkedett, hitelviszonyaink határozottan rosszab­bodtak, a telekkönyvek teherlapján a zálogjogok még jobban szaporodtak, az adóvégrehajtás munkája meg még jobban megnövekedett és a magyar középosztály lakásaiból mind több bútor került eladásra az árverési csar­nokokban, a letört emberek arcai az 1927. esztendőben még komorabbra­­ váltak. A szomorú magyar ég azonban a mi horizontunkon nem szakad meg, hanem annak folytatása van, mert az ég végtelen. És hogyha a mi kietlen tájú égboltozatunkon túltekintesz, akkor mégis csak vidámabb képeket, biztató reményeket is láthatsz az óesztendőből. Az őszbecsavarodott aggastyánok ar­cán is bizonyára azért szokott meg­jelenni egy-egy mosoly, amely a ko­mor arculatot szelíddé varázsolja, megszépíti. Az 1927. óesztendő arról lesz első­sorban nevezetes, hogy ennek a szűk határok közé beszorított kis nemzetnek a keze most nyúlt ki megraboltatása óta először messzebbre, az olasz nem­zet felé, amely azt férfias nyíltsággá­ ragadta meg és ez a frfias kézszo­­ritás egy barátsági szerződéssel pe­csételődött meg. Azonban ami az óesztendőt —­e komor aggastyán arcát a mi szemünk­ben még jobban felderíti­k, az az a tény, hogy ebben az évben indult meg útjára a Radzmir-akció. Azt mondják rólunk, hogy mi déli­bábos képeket kergető nemzet vagyunk. Nem tudunk a realitásokba beleillesz­kedni és mindig valami nagyobbért, szebbért lelkesedünk fel és nagy lel­kességünkben eltévesztjük a célt, azért szoktunk nagyot csalódni, olyan gyak­ran sírni. Lehet, hogy így van. Azonban mi lehet annál szebb, emberileg nagy­szerűbb ezen a földön, mint valami nagyért lángolni, mindig feljebb és feljebb, magasba törni, jobbá tenni a holnapot, érte ha kell, áldozatot is hozni. Hiszen a felfelé való törekvést a lelkünkbe az Isten oltotta és akkor, amidőn mi előretörni vagyunk minden áldozat árán, akkor megnemesült lé­lekkel a teremtés, az Isten útjait járjuk. Amikor például Kossuth Lajos szám­űzetésében a világot járta és lelke tüzével, a sugárzó igazság erejével felrázta a világot, hát nem a legszeb­bet, a legnagyszerűbbet cselekedte-e, amit csak a teremtő után ember tehet egy vesztett haza, egy letiport nép érdekében ? ! Az igaz, hogy csalódott. És a Kossuth színdarab megrázó ne­gyedik képét igy lehetne elnevezni: a nemzet csalódásának útja. Sok idő után a költöző óesztendő utolsó havában Amerikát egy letiport nép, egy csonka haza érdekében Radzmir lord járja. Vájjon csalódik-e ez a nemes barátja a nemzetnek — és egy nem várt csalódást ki tud-e heverni még ez a nemzet ? * Zivataros, komor idő van odakint, az újév közeledtével. Az ég kis lám­pásai nem világítanak, csak a hópi­­héket sodorja, vágja arcba a vihar szele. Ilyen időben nehéz az • in­dulá.v' De csak el kell indulni. Vájjon hova jutunk ? . .. Dr. A. I. Dr. Gombos Lajos E lap hasábjain személyi kultuszt űzni nem szokott. És hogy most mégis egy nevet írtunk e cikk fölé, azért tettük, hogy az igazi érdemnek példaképül való zárásával üdvö­zöljük mi is azt a férfit, aki itt e városban mindenki előtt tiszteletreméltóvá vált. Dr. Gombos Lajos 50 esztendős orvosi működését ünnepli ránk jövő héten, január 5-én Cegléd város társadalma. Ha Gombos Lajos nem tett volna mást, mint félévszázadon keresztül gyógyította volna mint egyszerű orvos e város betegeit, akkor is tisztességtételt érdemelne e város lakos­ságának széles rétegeitől. Az ő félévszázados orvosi működése azon­ban többet jelent e városra az átlagos orvos közepes mértéket megütő működésénél. Nagy szellemi felkészültsége, alapos tudása, mely folytonos tanulással lépést tart az orvosi tudományok minden ágának haladásával, a diagnostikájának csodálatos biztonsága, — nagy emberszeretete és minden tiszteletet megérdemlő kötelességérzete s orvosi munka­bírásának nagysága valóban áldássá tette az ő félévszázados orvosi munkáját e városon. Dr. Gombos Lajos az orvosi életpályát élethivatásnak tekintette s ennek minden következményét magára nézve maradék nél­kül levonta. Amikor most hálával és szeretettel áll meg városunk társadalma a félévszázados fordu­lón tisztességet adni dr. Gombos Lajosnak. II A Kartali-malom 6°/a vámért öröll ||

Next