Ceglédi Kisgazda, 1932 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-02 / 1. szám

XIII. évfolyam, 1. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: a .Ceglédi Gazdas­­ági Egyesület* Iro­dahelyisége, evang. bazár, hova a lap szellemi részét il­lető minden közle­mény— nemkülön­ben az előfizetési dijak, — küldendők f ^*5 sér leg/ A . V 3/W Ara 16 »»ér Cegléd, 1932. jan. 2. GlS­­V CEGLÉDI KISGAZDA Kér. politikai és közgazdasági hetilap . A „Ceglédi Gazdasági Egyesület“ □ és a „Kér. Kisgazda-, Földmives- és Polgári Párt“ hivatalos lapja □ Főszerkesztő: Laptulajdonos: Felelős szerkesztő: Dr. DOBOS SÁNDOR CEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET Dr. ANTAL ISTVÁN ELŐFIZETÉSI DÍj Negyedévre 160 F A Gazdasági Egye­sületi tagok a lapot ingyen kapják Hirdetések felvétele SIMON és GARAB könyv nyomdájában Árpád-tér — evang. bazárépület Új esztendőre Aligha volt nagyobb rejtély az ember előtt az a kérdés : mit hoz számunkra és a világ számára a beköszöntött új esztendő. Az elmúlt év tele volt megpróbáltatásokkal. Kifosztottabbnak, szegényebbnek, árvábbnak nem igen éreztük magunkat, mint az elmúlt évben és ha még hozzávesszük azt, hogy reménykedéseink, bizakodásaink is napról­­napra hervadtak és hervadnak, akkor csak­ugyan igaz a szó : kin és gyötrődés az ember élete e siralom völgyében. Azt hittük, hogy amikor a világháború véres drámája után a függöny lezárult, jobb idők következnek a meggyötört emberiségre. Soha nagyobb csalódás az embert még nem érte, mint e várakozásában. Immár több, mint egy évtized múlt el azóta és az ered­mény az, hogy a véres harcokat felváltotta egy olyan gazdasági háború a nemzetek között, hogy eredményeiben ez még vésze­sebbnek bizonyult. Mert míg a harctereken a népek vérét csapolták meg, addig e mai háborúban a nemzetek egész egzisztenciája, vagyona, minden értéke kockára vettetett és amellyel­­— ha kibontakozás nem lesz — együtt el kell pusztulnia az emberiség minden rétegének, fiatalságának, a jövő reménysé­gének. Szinte példanélkülinek mondható az a vak­ság, amellyel a népek nemcsak egymással szemben, hanem jövő sorsuk mérlegelése irányában is meg vannak verve. A világ gaz­dasági fejlődésének történése évszázadokon át a nagy, egymás mellett harmonikusan élő gazdasági egységek kiformálódása felé haladt. Ezzel szemben mintha a történelem törvény­szerűségeinek fejlődése elé akarnának gátat vetni, mert ma a nemzetek az egészhez viszonyítva saját kis egységeikben — mint a hernyók — begubóznak és úgy akarnak élni. Nem gondolnak arra, hogy ez az állapot lehetetlen, mert nemcsak fejlődés­ellenes és ártó a többi népeknek, hanem végül ebben az állapotban önmaguknak is el kell pusz­­tulniok. A világháborút a gyűlölség vészes szel­leme fűtötte. Ezt a diszpozíciót most felvál­totta az egymással szemben való féltékeny­kedés fekete hidrája. Sylock, a velencei kal­már valamikor adósa szivének szegezte a kést, hogy tartozása fejében a szivével fi­zessen. Az u. n. győzőállamok a legyőzöt­tekkel szemben ugyanezt a végzetes kalmár­­módot alkalmazzák, Németország szivét akarják kivágni véres koncul maguknak. Nehéz, szomorú idők. Vájjon mit hoz számunkra az uj esztendő ? Ez a kicsi, egyharmadra összezsugorított nem­zet, a magyar mily bajokkal küzd, pedig egyedeiben becsületesebb, jobbhiszemű, raui­­kósabb, gondolkodásában gavallérosabb nép nincs ennél a világon. Azt a sorsot, melyet a végzet reája mért, csakugyan nem érde­melte meg és még ma is micsoda bátorság­gal, nyílt tekintettel megy előre végzete útján. Mit hoz számunkra az új esztendő ? Nehéz ködök takarják a jövő útját, csak azt érezzük, hogy ezekben a ködökben nagy történések rejtőzhetnek. Mert a dolgok így nem maradhatnak. Kell, okvetlenül kell tör­ténnie valaminek, mely ezt a tűrhetetlenné vált helyzetet megváltoztatja. Mit hoz számunkra az új esztendő ? Egy bizonyos. Nem szabad a nyomorú­ságnak a magyar társadalom egyetlen rétegét sem megbontania. Ha görnyedt vállal is, de viselnünk kell emelt fővel az élet keresztjét, mert kell, kell és kell jönnie a jobb időknek. Érzésében romlatlan, lelkében tiszta, értel­mében világoseszű, nyílt embereket, akik egymás kezét szoros láncba fűzik, kell találnia e darab földön minden időknek. Mert csak egy ilyen egyetértő, minden tagját testvérként szerető, egymást megértő és segítő társada­lom lehet életképes és fejlődésre kész a jobb jövőre. Ezen érzéstől eltelve köszöntünk téged, új­esztendő, kívánva, hogy a meggyötört né­peknek végre jobbulást, szegény hazánknak virradást hozzál. A gazdák pusztulása Gyakorlati szemmel nézve a gazdák vívó­dását a jelen gazdasági válsággal, több igen elszomorító tényt vagyok kénytelen megál­lapítani Ezek egyike az, hogy éppen azok a kis- és középbirtokosok pusztulnak ma leg­nagyobb részt, kik munkásokat, béreseket, egyszóval alkalmazottakat tartanak. Ezzel ellentétben azt is megállapíthatjuk, hogy azok a földbirtokosok, kik maguk és családjuk erejével elképesek végezni az összes gazda­sági munkát, még aránylag a legjobban da­colnak a mostani sorssal. Ugyancsak vannak olyanok, kik aránylag szintén jól állnak,, úgy gazdálkodva, mint a negyvennyolc előtti őseik, ilyen módon nagy földön is el tudván végezni kísérővel a munkákat, ezek szintén bizonyos fokú ellentállóképességet mutatnak fel a válsággal szemben. Azonban ezen gazda­csoport életkörülményeiről szólva meg kell említeni még azt, hogy ezek a legprimitívebb igények szerint élnek. Keveset termelnek, de mivel igénytelenek, nem is költenek, így egy bizonyos vagyoni egyensúlyban vannak. De ne felejtsük el, hogy az ilyen emberektől sem iparos, sem kereskedő, sem munkás nem tudván élni, ilyen módon nemzetgaz­dasági szempontból a legkevésbé értékes elemek közé tartoznak. Egyetemes nemzeti szempontból az a jó gazda, ki hasznothajtóan sokat termel, sok munkást foglalkoztat és ugyancsak sokat is költ. Ezen embereknek a hasznos tevékenységüket talán ez fejezi ki legjobban : élni és élni hagyni. Sajnos, hogy azon gazdák, kik oly módon gazdálkodtak, hogy utánuk a kisipar, nagy­ipar és a munkásember élhetett, akik ipar­kodtak többet és jobbat termelni, azok ma mind a legnagyobb nehézségekkel küzdenek. Gazdáink közül éppen a legjobbak adósod­tak el a legnagyobb mértékben. Ez annál szomorúbb, mert éppen megfordítva kellene lenni. Akik külterjesen gazdálkodnak normális viszonyok mellett, azoknak kellene inkább legyengülniük, szemben azzal a jelenlegi helyzettel, mely szerint a tanulni, haladni vágyó, földjén többet termelő gazda van inkább pusztulóban. Minden kétséget kizáróan ez arra int bennünket, hogy nagyon alapos számítást és kísérletezést kell végeznünk, mielőtt változtatnánk ,­azon a régi termelési rendszeren, hogy: „kis kiadással, inkább kevesebbet*". H. Bezzegh Ernő: Miért van szül­ni országos kongresszus összehívására ? A múlt számunkban azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy városunkban a közeljövő­ben hívjunk össze egy országos bortermelői és értékesítői kongresszust. Hogy miért van szükségünk a kongresszus összehívására, röviden csak azt felelem, az­ért, hogy hazánk bortermelőire és értékesítő szerveire, valamint szőlőmunkásainak száz­ezreire tarthatatlanná vált a mai termelési és értékesítési állapot. így tarthatatlanná vált külső piacaink el­vesztése mellett az a belföldi átkos állapot, hogy alkotmányos kormányunk mellett, mint „közgazdasági különítmények“, úgy nőnek ki a földből egyes érdekcsoportok (szeszkar­­tel és más közgazdasági alakulatok), amelyek mind azzal a megtévesztő jelszóval állnak sorompóba, hogy majd ők organizálják az őstermelőosztály érdekében úgy a termelés, mint az értékesítés rendjét. Ezeknek, az őstermelők érdekeiért „küzdő“ közgazdasági különítményeknek mi azt üzen­jük, hogy hazánk őstermelőosztálya már nem kiskorú gyermek, hogy gyámokra legyen szüksége, az őstermelőosztály nemzeti csa­ládunk ezeréves legidősebb fiúgyermeke és ennek a legidősebb fiúgyermeknek kirabolt és megcsonkított hazájával szemben nem­csak súlyos kötelességei vannak, hanem megvannak elvitázhatatlan állampolgári jogai is . Mi, őstermelőosztály, hazánkkal szemben ismerjük súlyos kötelességeinket, azonban ezzel szemben mi is joggal elvárhatjuk min­den vonalon állampolgári jogaink respektá­lását. Az őstermelő osztályt ezek a műter­­melési és értékesítői alakulatok ne akarják mindenben és mindenkor agyontámogatni. Mi azt ajánljuk nekik, hogy üzleti tevékeny­ségüket ne monopólisztikus alapon gyakorol­ják, hanem a szabad üzleti versenybe kap­csolódjanak ők is bele és ne csak a rizikó­ is

Next