Ceglédi Kisgazda, 1932 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-02 / 1. szám

2. oldal nélküli mammutjövedelmet vágják zsebre, hanem hazánk egészséges közgazdasági vérkeringésének biztosítására olyan arányú rizikóval bonyolítsák le fényes üzleteiket, amint azt az őstermelő osztály teszi. Nemzeti kormányunk figyelmét aggódó és hazánkért dobogó szívvel felhívjuk ezeknek az átkos „közgazdasági különítményeknek nemzetromboló tevékenységére“. Mi, őstermelőosztály, hazánkért és nemze­tünk jövőjéért vagyonunk mellett az életün­ket is föláldoztuk és ha ütni fog az óra, is­mét föl fogjuk áldozni, arra azonban nem vagyunk hajlandók, hogy az ország szegény­ségét és nyomorát aranyra váltó „közgazda­­sági különítményeknek“ modernizált jobbá­gyaivá sülyedjünk ! A bortermelői és értékesítői kongresszus illetékes arra, hogy hazánk különböző bor­vidékeinek termelési és értékesítési viszonyait felülvizsgálja, mert ahány borvidéke van az országnak, annyiféle elbírálás alá tartozik a termelés és értékesítés kérdése. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy minden borvi­dék külön-külön elszigetelve forduljon a kormányhoz érdekei védelmének biztosítá­sára. Sem azt nem szabad tennünk, hogy az értékesítő szervek (kereskedők, italmérők) a termelők rovására, a termelők érdekei ellen küzdjenek, az ország összes borvidékeinek és értékesítő szerveinek, valamint szőlőmun­kásainak egy táborban kell küzdeni, ezt kí­vánja az ország egészséges közgazdasági rendje. Hogyha a termelők és értékesítők egymás álláspontját megismerik és a termelői és ér­tékesítői érdekeket az ország gazdasági és szociális érdekeivel összhangba tudják hozni, akkor csonka hazánk ma életképtelen nagy nemzeti vagyont jelentő szőlő-, bor- és gyü­mölcstermelését a jobb magyar jövőnek meg­tudjuk menteni és a jelen súlyos gazdasági krízisben is egymillió színmagyar testvérün­ket jogos és igazságos kenyeréhez tudjuk juttatni. Ez nem külön őstermelői érdek, ez egyetemes nemzeti érdekünk. Rubint János, hírek — Áthelyezés. Martinelli Gusztáv helybeli Máv. állomásfőnököt az igazgatóság a buda­pesti üzletvezetőséghez helyezte át. Meg kell említenünk, hogy a távozó állomásfőnök minden közérdekű mozgalom iránt érdeklő­dött és különösen a hazafias aktusokhoz minden esetben kivezényelte az állomás személyzetét és a Vasutas Dalkart is. Utódja Nagy Dezső újszászi áll. főnök lesz, aki hosszabb időn át volt a szolnoki állomás vezetője is. — Nyugdíjazás. A Nemzeti Bank főta­nácsa a ceglédi fiókintézet főnökét, vízaknai Adler-Stoffa János felügyelőt nyugdíjállo­­mányba helyezte. Hogy ki lesz az utóda, még nem tudjuk Gyászhír. Zsengellér Teréz ny. óvónő december 25-én, fél 3 éves korában meghalt. 35 évig tanított városunk különböző óvodái­ban igazi hivatottsággal. Szeretetreméltó egyé­niségéért mindenki, aki ismerte, őszintén tisz­telte és szerette. Temetése 27-én volt nagy részvét mellett. Az elhunytban Nagy Lajos tanár felesége, Zsengellér Margit nagynénjét és úgyszólván második anyját gyászolja. — Előfizetések szives megújítására kér­jük tisztelt olvasóinkat. — Változás az elemi iskolák gondnoki tisztségében. Ezt a tisztet, mint elnök, eddig a város polgármestere töltötte be. Dr Sárkány Gyula e tisztségről ezúttal lemondott, utódja lett ft. Szilágyi Imre plébános, elnökhelyettes pedig Szőnyi Sándor rgimn. igazgató. — Huszonötéves házassági évforduló. Huszár István és neje Végh Juliánna kará­csonykor tartották 25 éves házassági jubi­leumukat. — Villanyvilágításunkról. Mióta közvilá­gításunknak új rendszere van, sajnálattal tapasztaljuk, hogy az alaposan megromlott. Sokkal gyengébb, mint volt, sok a fennaka­dás is. Az áramot szolgáltató társaság a panaszokra azt mondta, hogy ennek nem ők, hanem vezetékeink avultsága az oka, tehát ehhez egy különleges transzformátorra volna szükség, aminek a felállítására ő kész, csak a fele költséget fizesse a város és ezen a címen kérte a világítási díj felemelését félfillérrel. Mint halljuk, a villanyvilágítási bizottság az üggyel foglalkozott és a javas­latot magáévá nem tette, azt elvetette, mert azon az állásponton van — helyesen —, hogy mi úgy, arra a vezetékre vettük az áramot, amik megvannak, viszont a társaság kötelezte magát a kielégítő, jó világításra, tehát ezt teljesítenie kell anélkül, hogy mi­nekünk az áramdíjat felemelnék.­­ A szeszfőzdebizottság a héten ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy a pénz­ügyminisztertől kérik a borpárlat főzési jogá­nak megadását. A felterjesztés már el is ment és a város elöljárósága a kedvező elintézés érdekében a lépéseket megtette. Igen fontos közérdek volna, hogy ez az ügy sikerrel intéződjék el. — Kövezetvám. Mint Pest megyéről a hírt kapjuk, a kereskedelemügyi minisztériumból leérkezett az engedély, hogy a város a kö­vezetvámot újabb 10 éven át az eddigi mó­don szedni jogosult. — Észbekapott a belügyminisztérium. Tudvalevő, hogy az orsz. képviselői válasz­tásokra vonatkozó névjegyzéket rengeteg mun­kával minden évben újra kellett eddig alkotni. Most megjelent a rendelet — végre ! — hogy az 1932. évre érvénybetartott választási név­jegyzék érvényes az 1933. évre is. Tehát újra szerkeszteni nem kell, csak majd az időközi változásokat kell benne keresztülvezetni. — Inségakció. A kormány a vármegye útján az ínségesek és a munkanélküliek se­gélyezésére újabb 4 vagon búzát küldött, a városhoz, amely megfelelő munka ellenében liszt alakjában kerül kiosztásra. A szükség­munkák rendszeresen folynak. Ennek kereté­ben a műszajkertben történnek árkotások, azután a Bedeparton csinálják az egyengetési földmunkákat. Megnyugtató, hogy bizonyos beosztással a város tud munkát adni a munka­­nélküli szegény népnek, hogy legalább így a kenyeret tudják maguknak biztosítani.­­ A népkonyhán, amelyet az elaggottak, gyermekek, keresetnélküliek vehetnek igénybe, a naponta szétosztott ebédek száma 1000 körül van. Ez felnövelhető 1200 ig, de tovább főzőhely és eszközök hiányában már nem lehet fejleszteni. — Meghívó. A Református Nőegylet jan. hó 7-én, csütörtökön d. u. 5 órai kezdettel az uj gyülekezeti ház nagytermében evan­­gélizáló összejövetelt tart. Szives szeretettel hívunk minden érdeklődőt. — Szegényházi ápoltak megvendégelése. Dobos László karácsony szombatján 72 sze­gényházi ápoltat bőségesen megvendégelt. Ezúton fogadja a szegényházi ápoltak hálás köszönetét. — Karácsonyi jótékonyság. A Ref. Nőegy­let a nehéz idők hivó szavát megértve, az eddigiekhez képest is nagyobb mértékben igyekezett a karácsonyt a szeretetnek tettekben megnyilatkozó ünnepévé tenni. Ez alkalommal mintegy 5—600 család érezte a Nőegylet szerető gondoskodását; 120 elaggott család­nak juttatott tűzifát, lisztet, kalácsot és sok más egyéb háztartási cikket bőségesen, 160 iskolás gyermeknek készíttetett uj meleg ruhát és lábbelit, szeretetcsomagot. Künn a tanyákon is mintegy 230 szegény családot segélyezett s az árvaházban 35 gyermeket vendégelt meg ebéddel Ez adományokhoz szép anyagi segítséget jelentett a ref. tanítónők kitűnő rendezésében a vasárnapi iskolás gyer­mekek által előadott pásztorjátékok bevétele is valamint a magánosok által juttatott rész­ben használt ruhafélék. A Ref. Nőegylet és az elemi iskola elöljárósága ezúton is hálás köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik bár­miképpen hozzájárultak a szegények kará­csonyi segélyezéséhez.­­ Gyógyszerhiány van. A devizapolitika egyik következménye az is, hogy gyógysze­rekben és nyersanyagokban nagy a hiány. Ez a hiány azonban nem katasztrofális. Itt említjük meg, hogy akár van hiány, akár nincs, a gyógyszereink rendkívül drágák. Hogy ennek ki az oka, mi az oka, ezt a körülményt a közönség kevésbé firtatja, de az a valóság, miszerint ma a gyógyszerek olyan drágák, hogy innen-onnan a betegeink ápolásánál a régi k. u. k. katonaorvosok receptjeivel gyógyíthatunk. Ezek a csoda­orvosok ugyanis a láz ellen a beteg katoná­nak komór bukkancsot adtak, nagyobb baj esetére kaszárnyaáristomot, ha pedig már mozdulni se tudott a „szimuláns“, akkor megvonták tőle a menázsit, mire azután hamarosan megszabadult minden földi kín­tól. (Beküldve.) * . — Végrehajtási szünet. A pénzügyigaz­gatóság bejelentette, hogy január hó 5 ig Pest vármegye területén szüneteltetik a szigorú adóbehajtásokat. Ez a „szigorú“ szó azt sejteti, hogy azért folynak-folydogálnak a végrehajtások, de nem kell talán azokat olyan szigorúan venni ? Nehéz volna azt meghatá­rozni és megállapítani, hogy az adóbehajtá­sok körül mit ért a fináncfelfogás nem­ szigo­rúnak s vájjon mi haszna van abból annak a bizonyos alanynak ? — Útonálló rablás az országúton. Pataki János, körösi lakos apróbb bevásárlások miatt Cegléden járt és gyalog ment vissza az országúton. Mikor a Soós féle szőlőtelepet elhagyta, négy fiatal legény csatlakozott hozzá. Kikérdezték hol járt, mit vásárolt és azután elhagyták és előre mentek. Pataki a félho­mályban még látta, hogy az országútmenti bokorba húzódtak. Gyanútlanul haladt előre és ügyet sem vetett többé a legényekre. Alig ért azonban a bokrok közelébe a négy legény előugrott, a legmagasabb az öklével leütötte, a többi pedig megfogta és kifosztotta. Elra­bolták tőle azt a szegényes holmit is mind, a harisnyát, női fejkendőt, a gyermeknek való meleg ruhácskát stb., amit Pataki keser­ves és sovány keresetéből a családja szá­mára vett. Azután a bitangok a sötétben elfutottak. Pataki feljelentésére, a csendőrség megkezdte a nyomozást és bravúros ügyes­séggel még aznap el is fogta a rablótámadás résztvevőit. Dobos László 24 éves, Dobos Dénes 21 éves, Dobos Sándor 18 éves és Halmi János 18 éves körösi lakosok szemé­lyében. ___________________________ Hirdessen a „Ceglédi Kisgazdádban! CEGLÉDI KISGAZDA 1. szám

Next