Ceglédi Kisgazda, 1933 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-01 / 1. szám
1. szám. CEGLÉDI KISGAZDA Ha a mai gazdasági nyomorúság az országútra, a tengelyen való szállításra kényszeríti az emberiséget, az ország vezetőségének kötelessége ezen rendkívüli nehéz munka teljesítésében az igásfuvarosokat a legmeszszebbmenő védelemben részesíteni. Látjuk, hogy egyes motor- vagy bicikliversenyeken az államrendőrség a legszélekörű védelmet nyújtja a részükre. A városokban a piac forgalmát megállítják csak azért, hogy a versenyzők akadály nélkül végezhessék versenyüket. Pedig Istenem, milyen nagy különbség van a kettő között. A verseny az passzió, egyéni dicsőségre való törekvés. Míg a messze vidékre való fuvarozás — különösen éjjel, vagy esőben, hóban — milyen nagy fáradtság és milyen nagy szenvedést jelent ! És amint látjuk, hogy a versenyek milyen nagy védelemben részesülnek, addig a fuvarosok védelmezéséről egyáltalán senki nem gondoskodik, sőt többékevésbbé üldözésnek, bántalmazásnak, macerálásnak vannak kitéve, még a hatóságok részéről is. Ilyen bántalmazások érik, ha az úton megállnak a lovat etetni. Fent az úttesten megállni nem engedi a csendőrség és rendőrség. Ezek azt kívánják, hogy az úttestről lemenve fogjanak ki. Viszont itt meg vagy a mezőrendőrség, vagy a föld tulajdonosa akadékoskodik, nem ritkán feljelentéssel és megzálogolással fenyegetőzve, azonnali távozásra kényszerítik a kocsisokat. Így nem tudjuk, hogy mitevők legyünk. Etetni a messze utakon feltétlenül szükséges. De hol ? — ez a kérdés Ceglédről Budapestre menve, leginkább Monoron szokás etetni. Itt van a monori csárda, ennek udvarára beállva ki lehet fogni és ott csekély díjazásért istállóba kötve lehet etetni is, azonban ez a simán elmondott dolog olyan sok nehézségbe ütközik, hogy itt az etetésről inkább lemondanak a kocsisok és tovább hajtva tilos helyen etetnek. Nem lehet a monori fogadó udvarán kifogni először azért, mert az olyan nagy teherrel, amilyen nagy terhet Pestre huzatnak, nem lehet a szűk udvarba sok kocsinak beállni, mert ott a kocsi el is sülyed, vagy egymástól a nagy teherrel megfordulni lehetetlen. Azonkívül a kocsi és ló kettéválasztása kettős őrizetet is igényel, sem a lovat bent az istállóban, sem a kocsit kint az udvaron egy pillanatra sem lehet őrizetlen hagyni. Ezek a nehézségek mind arra késztetik a kocsisokat, hogy kint a kocsinál elessenek, ez pedig csak az úttesten lehetséges, mert erről azokat a nagy terheket még ha a mezőrendőrség nem is okoskodna, le- és felhúzatni lehetetlen. Azért az volna a gondolatom, hogy az országutak mentén, minden nagyobb városban (ez alatt nem a piacteret értem), de minden esetben védett helyen, az úttesttel egyszintben levő, az úttest kövezése mellett kitérő kövezéseket kell építeni, itt ivóvíz és kellő éjjeli világításról is kell gondoskodni. Ha ezek a kifogó helyek meg lennének építve, akkor a rendőrségnek nem kellene az egész után félelmet gyakorolni a vándorkocsisokra, hanem védelemben részesítené abban a nehéz munka teljesítésében akkor, amikor talán a fuvar végeztével a megkeresett pár pengőt is talán éppen az adóhátralékára akarja fordítani. Nehéz munka az országúti fuvarozás és ezért több védelmet és kevesebb félemlítést kérünk a hatóságoktól a részükre. Hiszen ezek éppen olyan emberek, mint a sportversenyzők. Valahogy ma nem egészen jól van az, hogy a messze utakra induló kocsisok nem a rossz emberekkel való találkozástól félnek, hanem az elköszönés mellett mindig ott van annak a félelemnek a kifejezése, hogy jaj Istenem, nem találkozok-e az úton rendőrrel ? A tekintély megtartása feltétlen szükséges, azonban az nem nyilvánulhat meg olyan mértékben, felnőtt emberekkel szemben, hogy a felnőtt ember is úgy féljen a hatalom embereivel való találkozástól, mint a kisgyerek a konkustól. Id. Szabó Károly: nincs egyetlen értékesítő vagy feldolgozó szövetkezetünk. Nincs városunkban egy szövetkezeti malom vagy tejcsarnok. A sok rosszul sikerült, vagy vezetett szövetkezet bukása miatt el sem tudjuk képzelni egy jól megszervezett és vezetett szövetkezet előnyeit. A termény- és állatkereskedelmet, valamint azok feldolgozását teljesen átengedtük a magánkereskedelemnek és vállalkozásnak, amelynek érdekei pedig homlokegyenest ellenkeznek a gazdaérdekekkel. Hogy a városi képviselőtestületben menynyire nincsenek kellően képviselve a gazdák, azt láthatjuk a virilisek névjegyzékéből, ötven virilis között mindössze négy gazda van. A többi az igazságtalan és a gazdákra sérelmes, elavult törvény alapján többnyire olyan diplomás ember, aki fele adófizetéssel élvezi azokat a jogokat, amiktől a több mint mégegyszer annyi adót fizető, tősgyökeres ceglédi gazdák meg vannak fosztva. Ez a helyzet később még rosszabbodni fog, mert egyrészt a földek elaprózódása várható, ami úgy örökösödési törvényünk, mint birtokpolitikánk természetes következménye, mert ha egy virilis gazdának csak két fia örökli is, azok már nem lesznek virilisek. Másrészt a numerus clausus miatt most külföldre szorult egyetemi hallgatók ha hazajönnek és fele adóval virilisekké válnak, még kevésbé fogják a hazafias érzésű magyar gazdák érdekeit pártolni. Vagy egy idevágó numerus clausus, vagy Gömbös által emlegetett érdekképviseleti rendszer, vagy az segíthetne ezen a visszás és közérdekellenes helyzeten, ha megváltoztatnák a virilistörvény ama sérelmes rendelkezését, mely a diplomás adófizetőket fele adófizetéssel egyvonalba helyezi a kétszer annyi adót fizető nemdiplomásokkal. Ez talán helyes intézkedés volt régente, amikor még a módosabb gazdák szellemi képessége nem volt alkalmas a közügyek intézésére, s így a tanultabb emberek képviseltetését s ezáltal a képviselőtestület szellemi színvonalának emelését ilyen kedvezményekkel segítették elő. Ma azonban ez már túlhaladott álláspont. Ha a mai időkben van annyi képessége a gazdáknak, hogy kétszer annyi adót előteremtsenek, mint a diplomások, jogosan követelhetik meg az általuk duplán befizetett adó elköltéséhez való beleszólás jogát is. Ez csak igazságos, jogos és méltányos kívánság, ha azt akarjuk, hogy a lakosság foglalkozási aránya hűen legyen városunk parlamentjében képviselve. Hogy pedig legalább a következetlenségben legyünk következetesek, csak természetes, hogy azt a teret, melyen a Kossuth-szobor áll, Árpád-térnek hívjuk, de van egy másik terünk, melyet viszont Kossuth-térnek neveztünk el. Egyelőre talán elég is lesz a csak úgy kapásból és beszélgetés közben felmerült ceglédi különlegességekből. Reméljük, hogy nemsokára már olyan különlegességeink is lesznek, melyekkel el is dicsekedhetünk. 3 oldal HÍREK — Rendkívüli közgyűlést tartott a v. képv.testület f. hó 2- én, amelynek egyetlen fontos tárgya volt a város gazdasági életét mélyen érintő tervezetbe vett kormányintézkedések, u. m. MÁV-intézmények megszüntetése, leépítése, aztán a járásbíróság területi megcsonkítása, a kecskeméti törvényszéknek a szegedi táblához való csatolása. A tárgyhoz dr Dobos Sándor városi főügyész szólott elsőnek hozzá, mindkét irányú intézkedésnek a város életére kiható katasztrofális következményeit fejtegetve és végezetül azt indítványozta, hogy hagyjon a kormány minden intézményt úgy, ahogy eddig volt, mert ezek egy szerves fejlődés eredményei, a járásbíróság sorsára nézve pedig indítványa az volt, hogy ha a kecskeméti törvényszéket mégis átcsatolnák a szegedi táblához, akkor a ceglédi járásbíróságot vegyék ki és osszák be a pestvidéki törvényszékhez, a területi illetőségre nézve pedig, ha minden tiltakozás ellenére Abonyt, Zagyvarékast, Tószeget, Újszászt lecsatolnák, akkor viszont Alberti-Irsát annak határával, Pilist és Dánszentmiklós községeket csatolják át hozzánk, ami némi kárpótlást jelentene és amely községek piacilag úgyis ide gravitálnak. Indítványozta, hogy a közgyűlésnek indokolt határozatát népes küldöttség adja át az illetékes minisztereknek. A tárgyhoz többen, u. m. dr Hitter Miklós, dr Hunyadi Ferenc, dr Piskóty István szóltak hozzá és elnöklő polgármester felvilágosítása után az indítványt egyhangúlag elfogadta. A közgyűés hangulatán meglátszott az a mély megdöbbenés és elkeseredés, amit e tervezett intézkedések kiváltottak. — Meghívó. A Református Nőegylet január hó 5-én, csütörtökön d. u. 5 órakor tartja szokásos összejövetelét a Gyülekezeti Ház nagytermében. Ez alkalommal a Nőegylet kérdéseiről Szőnyi Sándor reálgima igazgató tart előadást. Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt. — Érdekképviseleti rendszert akarok ! Ennél többet ugyan ezzel a kijelentéssel kapcsolatban még nem mondott Gömbös Gyula a nagy nyilvánosság előtt, de már ennek az egyetlenegy mondatba zárt politikai tervnek a kapcsán is megindultak a találgatások és kombinációk. Az érdekképviseleti rendszer csak azt jelentheti, hogy majdan a törvényhozásban számaránya szerint helyet fog kapni és szóhoz fog jutni valamennyi társadalmi osztály. Mandátumot tehát a jövőben nem az „aki bírja, az marja !“ elvei szerint lehet nyerni, hanem az egyes társadalmi osztályoknak a lélekszám, birtokállapot, állam- és nemzetfenntartói hivatottság adja meg azt a súlyt és tekintélyt, amelynél fogva jogot nyerhetnek az ország ügyeibe való beleszólásba. Az érdekképviseleti rendszer — ha azt igazi puritán becsületességgel csinálják meg — a magyar őstermelő osztálynak mindenesetre kedvezhet s alkalmat nyújthat majd arra, hogy az agrárérdekek is sorompóba álljanak és felvegyék a küzdelmet azokkal az érdekeltségekkel, amelyek a rosszul értelmezett ipar- és pénzpolitika hátterében megbújva az utóbbi évtizedek alatt valósággal államot építettek ki maguknak az államban, aminek következtében a magyar gazdasági élet s ennek dolgos milliói munkájuk dacára tönkrejutottak. — Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik felejthetetlen feleségem temetésén megjelenésükkel fájdalmamat enyhitették, ezúton mondok hálás köszönetet. Farkas Sándor.