Ceglédi Kisgazda, 1939 (20. évfolyam, 1-19. szám)

1939-01-01 / 1. szám

^ XX. évfolyam, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Garab József könyvnyomda Cegléd, evangélikus bazár, hova a lap szellemi részét illető közlemények is küldendők. 1. szám. Ára 16 fillér. A Ceglédi Gazdasági Egyesület és a Gyümölcstermelők Egyesületének hivatalos lapja Laptulajdonos: T ^ Felelős szerkesztő: A CEGLÉDI kisgazdapárt Dr. ANTAL ISTVÁNih maium 't?3bb9 Cegléd, 1939 január 1. ELŐFIZETÉSI DÍJ Negyedévre 1 '80 P Gazdasági Egyesületi tagoknak 1*60 P Az előfizetések Aradi Tivadar pénztáros címére az alanti helyre küldendők. Hirdetések felvétele Garab József könyvnyomdában Árpád-tér 5. Ev. bazárépület. .. * Gondolatok az Újév reggelén Az 1938. esztendő utolsó órái is leperegtek. Évmilliós öreg földünk 365 nap alatt ismét körülfutotta még ezerszerte idősebb Napunkat és uj körülfutásba kezd. Hátén hordozván és magéval vivén nagy útjára ezt a nyugtalan emberiséget, amely nemzetekre széttagolva vívja egymás ellen évezredek óta kíméletlen, gyilkos, életeket pusztító harcát . Az egyes nemzeteken belül sincs béke, nyugalom és boldogság. Társadalmi osztályokra elkülönülve, uralmi céloktól sarkalva küzdenek egymással a társadalmi rétegek. Mindenik felülkerekedni iparkodik, befolyást, uralmat biztosítani törekszik a másik , a gyengébb fölött. És mindenik társadalmi osztály egyedei külön-külön is folytatják a harcot egymás ellen. így zajlik szemünk előtt az élet, a küzdelem a létért! Sokszor éppen csak a mindennapi kenyérért ! így folyik nemzetünk harca is itt a szemünk előtt! Az Új esztendő a számvetés ideje. Számvetés a fölött, mit tettünk, hogyan tettünk ? És mit mulasztottunk, de amit elvégezni nemzetünk érdekében meg lett volna a lehetőség, amivel társadalmunk jólétét elősegíthettük volna. Ilyenkor merül fel a kérdés, hogy nemzetünk jövőjének munkálását mindig szem előtt tartottuk-e? Vezetőink, akiket társadalmunk iránt súlyos kötelesség és felelősség terhel, megállják-e helyüket ? Bírják-e viselni számadói felelősségüket ? ! Mit tettünk például a tízgyermekes munkáscsaládok életének elviselhetővé tételére ? Egészséges lakásuknak, meleg szobájuknak biztosítására ? Betegségükben ápolásuk, gyógykezelésük biztosítva volt-e ? Hogy e társadalom munkabíró tagjaivá való felnevelésük nem hagy-e fenn kívánni valót ?! Hiszen nyilvánvaló, hogy ezek a népes családok adják a legtöbb polgárt a magyar hazának és a legtöbb anyát a magyar örökkévalóságnak ! És amikor az élet nagy órájának mutatója átfordul 1938-ból 1939-re, egy előttünk álló új esztendő kezdetére, ha arra gondolunk, hogy egy ködös jövendőbe vezető új útnak kezdetén állunk, amelynek mesgyéjét 365 napon át fogjuk fáradtan róni, akkor a múlttól való búcsú pillanatában , elénk mered a kérdés : vájjon mit rejt számunkra ez az új esztendő ? Vájjon az uj uj belekapcsolódik-e a történelmi hagyományok által biztosan megszabott réginek nyomdokába, hogy a magyar élet pályája a történelmi eszmék jegyében biztosan íveljen felfelé, — avagy az uj esztendő sorsunkat a nagy ismeretlen felé löki, amelynek csak a kezdetét sejtjük, míg a végét még csak sejtve sem ismerjük. Minket, egy vidéki magyar város egyszerű lakóit, a nagy országos kér-dések, a gazdasági, társadalmi és politikai kérdések elsősorban úgy érdekelnek, ha levezetjük azokat gyökerükig, amelyen egész társadalmi rendszerünk felépül, a család helyzetéig, a magyar család sorsáig. Kézenfekvő, hogy csak jólétben, boldogságban, megelégedésben élő, erős családokból alakulhat ki a legfokozottabb gazdasági termelés, a legtöbb nemzeti jövedelem, a legnagyobb nemzeti műveltség és a legkitűnőbb honvédelem ! Az eziránt való nemzeti munkának, a legodaadóbb, erélyes tevékenység-nek szünetelni soha sem szabad ! Ezt kívánja, ezt követeli nemzetünk érdeke! ! De vájjon nem szünetelt-e? Vájjon mondhatjuk-e nyugodt lelkiismerettel: megtettük minden téren kötelességünket ?! Hogy mindenki, a gróf is, a báró is, a püspök, a gazdag polgár is megtette a kötelességét ! ? A városi politikára ezek a kérdések épen úgy vonatkoznak, mint a országos politikára ! Ha elmélkedünk azokról a reformokról, a reformoknak egész láncolatáról, amiket Imrédy kormányprogrammá emelt, amikről évtizedek óta busongva beszélt ebben az országban minden komolyan gondolkozó, lelkiismeretes magyar, csak akkor látjuk és látják most azok is, akiknek számára nem akadt kormány, akit szolgalelkűséggel ne támogattak volna, hogy mennyi hanyagság, mennyi lelkiismeretlenség halmozódhatott fel kormányaink mulasztásaiból kies hazánkban! De úgy érezzük, a múltak mulasztásai lezárultak ! A magyar közvélemény annyira át van már hatva annak tudatától, hogy az eddigi után tovább nem haladhatunk, hogy egy új életre, magyar megújhodásra, nemzeti újjászületésre van szükségünk, hogy méltán megállhassuk helyünket az európai népek társaságában ! Az 1939. esztendőnek új 48-at kell hoznia ! Nemzeti megerősödésünk kérdése, élet-halál kérdése nemzetünknek , a követendő utat pedig fényes és szent bizonyságtételekkel megszabja az ezeréves magyar történelem. Széljegyzetek az uj földreformjavaslathoz Küszöbön áll az új földreform. 1921 és 1935 után a harmadik kísérlet körvonalai kezdenek már kibontakozni Kisbérletek kötelező alakításával kezdődik és folytatódni fog előre láthatóan az ilykor tömegesen létesült kisbérletek tulajdonba adásával. A kezdet biztató. Kisbérletek alakítása önmagában véve igen egészséges gondolat, miután az 1921-es módszerekkel csak proletárszaporító törpebirtokokat sikerült gyártani. 1935 hangzatos címei mögött pedig olyan muzskaütem rejlik, hogy a mesebeli háromnap egy esztendő kellene hozzá, ha még a mi életünkben szeretnék valami eredményét is látni. Az idő sürget. A politikai és társadalmi szenvedélyek egyre tajtékzóbb hullámokat vernek, s a bukdácsoló hajót egyre mélyebbre nyomja a sok könnyelműen elfecsérelt esztendő mulasztásainak holtterhe. Minden nappal nehezebbé válik a földkérdés észszerű megoldása. Az ádáz politikai csatazajból egyre ritkábban hallatszik ki a szakszerűség hangja. Pedig végzetes balfogás lenne a földkérdést tisztán politikai célszerűség dolgának minősíteni s a megoldásban semmi egyebet nem látni, mint pusztán csak társadalmi kirobbanások megelőzését a veszedelmessé váló feszültségek levezetése által. Ne ebben keressük a magyar földkérdés velejét, hanem abban, hogy minél gyorsabban megtaláljuk azt az utst-módot, amelyen a magyar földnek magyar emberek által való