Czeglédi Közlöny, 1912 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1912-01-01 / 1. szám
Czegléd, 1912. II. évfolyam. Első szám. Hétfő, január 1. POLITIKAI HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP REGGEL ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre 6 K — f. II Negyedévre 1 K 50 f. Félévre 3 K — f. II Vidékre egy évre 8 K. Egyes szám ára 14 fillér. Főszerkesztő : Dr. NEUHANN IZIDOR. Felelős szerkesztő: Dr. SZABÓ BÉLA. Szerkesztőség : Dr.Szabó Béla ügyvédi irodája I. ker. Eötvös-tér 242. sz. ahová minden kézirat küldendő. Kiadóhivatal: Nagy Elek könyvnyomdája. Telefon: 96. Előfizetéseket, hirdetéseket és hirdetési díjakat a kiadóhivatal vesz fel. Újév: Megint egy év tűnt le a végtelenségbe! Ismét egy évvel idősebbek lettünk ! Idősebbek ugyan, de nem tapasztaltabbak. Semmit sem tanultunk és semmit sem felejtettünk ! Ami az országos politikát illeti, a lefolyt év minden tekintetben meddő volt, sem jót, sem rosszat nem hozott. De ha igaznak tartjuk azt a szabályt, hogy aki nem halad, az eo ipso visszamarad, akkor Magyarország is visszamaradt, mert egy lépést sem tett a haladás útján. Ennek elsősorban a magyar kormány és a magyar parlament az oka. A kormány nem olyan törvényjavaslatokat nyújtott be tárgyalás végett, melyek a közszükséglet kielégítésére és nép javára szolgálnak, hanem benyujtja a véderő felemelését célzó törvényjaslatot, mely ttjait rénz és véráldozatot követel az úgy is szemt í rása a haza szent nevében agyonra nyúzott... kosságtól. A mameluksereg, a kormánypárt hajlandó is volt ezt a törvényt megszavazni, de az ellenzék a javaslatot megobstruálta. Csakhogy ezen obstrukció csak olyan altatószerféle,amelytől a parlament csendesen alszik, orvosság, mely a parlament működését megbénítja, de nem gyógyítja. Az ellenzék jól tudja, hogy igazi népszerűsége nincs, hogy a nép az ellenzéki képviselők iránt semmiféle vonzalommal, sem ragaszkodással, sem őszinte bizalommal nem viseltetik ; azért nem is mert az ellenzék a néphez apellálni, nem merték az obstrukció eszméjét a nép szélesebb rétegei közt elhinteni. Nem merték a népet segítségül hívni a kormánypárt elleni harcban, hanem mint fentebb mondtuk, altató szert használtak, melytől a parlament hónapokon át a név szerinti szavazások altató hangjai mellett szundított. Ily körülmények közt nagyon természetes, hogy nemcsak a törvényhozás szünetelt, hanem az ipar, a kereskedelem, a művészet, a tudomány, szóval az egész közélet is álomba merült. Ez volt a lefolyt évben a helyzet signaturája Magyarországon ! Minden téren pangás, tespedés és visszaesés ! Ami Czegléd várását illeti, ennek kicsiben ugyanez a szerep jutott, mint az egész országnak nagyban. Dolgoztunk szorgalmasan, mint ez komoly hivatalnokokhoz illik, de magasabb szavalású tervek nem igen fogamzottak meg a hivatalszobák sűrű légkörében, vagy na meg is fogarazottak, nem igen kerültek napvilágra, hanem az íróasztalok mély fiókjaiban rekedtek meg. Czegléd város geográfiai fekvésénél fogva szinte praedestinálva van arra, hogy Vezető szerepe legyen az alföldi nagyobb városok közt, dacára annak nálunk is csak igen csekély haladás észlelhető úgy az ipar, mint a kereskedelem, mint egyáltalán a közélet terén. Nálunk, ha az egyik boltos megbukik, jön helyébe másik. Ha az egyik malom tönkremegy, annak romjait megveszi a másik molnár és ugyanarra a helyre ismét malmot épít. A gazdaságimalom épülete évekig üresen állott, végre megtalálta a gazdáját, aki ott szintén lisztet akar őrölni. Nálunk tehát nincs haladás, csak körforgás. Az egész lakosság óhajtja a piaci forgalom kibővítését és mi nem azon vagyunk, hogy vasút segítségével idegen területeket hódítsunk, hanem százezrek árán egy már meglévő, untig elég nagy piactér kibővítését határoztuk el — de miért ? Nem azért, hogy erre a városnak most, vagy akár még 20 év múlva is szüksége lenne, hanem azért, mert egy pár aranyszájú képviselő a közgyűlésen annak szüksége mellett nagy pótkosszal szavalt és a polgármesterek nem volt elég bátorsága, hogy ezen pénzpocsékolás ellen tiltó szavát felemelje. Egyáltalán a lefolyt évben is sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy a városi tanácsban nincs elég értelmi erő a városi ügyek helyes vezetéséhez, polgármesterünk pedig — bár személyi jó tulajdonságait és különösen szorgalmát és ügybuzgóságát elismerjük — nem fejt ki elég erőt azokkal szemben, akik a városi ügyek menetére illetéktelen és sokszor hátrányos befolyást akarnak gyakorolni. T A H C A. Társadalmunk hibái. - A „CZEGLÉDI KÖZLÖNY* eredeti tárcája.A magyar társadalom 1818 óta a demokratikus szellem felé törekszik. Ha nem is nagy mérvben, de el vannak már vetve a demokrácia magvai úgy a társadalomban, mint a gazdaságban. Hogy mindezideig erős gyökeret mégsem tudott nálunk hajtani a demokratikus szellem, ez csakis annak tulajdonítható, hogy céltévesztettek azok az utak, melyeken a demokratizmus felé törekszünk. Legelső s legfőbb kellék, hogy leromboljuk azokat a válaszfalakat, melyek még ma is fennállanak az egyes társadalmi osztályok közt. Addig, míg ezen elválasztó falak meglesznek, nem lehet szó igazi demokráciáról. Még ma is olyan a helyzet képe, mintha minden osztály egy-egy elzárt testület volna. A munkás, az iparos, kereskedő, hivatalnok, orvos, ügyvéd osztály mindmegannyi elkülönített területek, melyeknek egy irányban sincs áthidalásuk, összekötő kapcsuk Pedig ez a legátkosabb helyzet egy nemzet életében. Egységes nemzetállamban az egyes társadalmi rétegek nem élhetnek elkülönítve egymástól. Bárha különböző eszközzel, de egy cél felé kell törekedni minden egyes társadalmi osztálynak, nevezetesen a nemzetállam tényleges megvalósítása felé. Sok oldalról halljuk hangoztatni az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének szükségességét Ehhez a feladatunkhoz elsőrangú feltétel, hogy minden osztály kezet fogjon egymással és ledöntse azokat a válaszfalakat, melyek köztük állanak. A hivatalnok, az orvos, az ügyvéd ne idegenkedjék a népélettől, melytől úgyis erejét nyeri. A népéletet , a munkás, kisiparos, kisgazda osz- tályt kell megismerni az u. n. lateiner osztály- nak, különösen pedig az ügyvéd világnak, mely ma úgyszólván értelmi vezetője az ország szellemi életének. A mai ügyvédi kar, sajnos, teljesen elzárkózva él a népélettől, a munkásságtól, az iparosságtól, dacára annak, hogy a peres ügyeket legnagyobbrészt éppen ettől az osztálytól nyeri. Menjünk akármelyik művelt külföldi államba, ott az ügyvédi kar valóságban összeforrott a népélettel. És itt van is egészséges, erőteljes népélet. Nálunk a nép az ügyvédi kart nem mint szellemi vezetőjét, hanem mint hideg, merev üzletembert tekinti. Nálunk a jogászság nem megy a munkások, az iparosok közé gyakorlati ismeretek szerzése céljából, hogy azokat egykoron mint ügyvéd a nép javára felhasználhassa. Külföldön nincs ipari, munkásmozgalom, vagy egyesület, melyben ügyvéd részt nem venne. Nálunk csak elvétve, fehérholló számba megy látni jogász embert iparosok közé vegyülni, ahonnét aztán kikerülve, gyakorlati ismereteit ismét az iparosság javára fordíthassa. A nemzeti munka terén szükséges, hogy a lateiner osztály érintkezzék a népélettel, mert enélkül csak üres frázis lesz minden olyan törekvés, mely a nép jólétét célozza. Az egyes társadalmi osztályoknak ezen gyakorlati téren való egyöntetű érintkezése majd le fogja dönteni a köztük ma még fennálló válaszfalakat, melylyel elérhetjük azt, hogy a demokratikus szellem ráléphet hazánkban is hódító útjára. B—8S