Czeglédi Közlöny, 1912 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1912-01-01 / 1. szám

Czegléd, 1912. II. évfolyam. E­l­ső szám. Hétfő, január 1. POLITIKAI HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP REGGEL ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre 6 K — f. II Negyedévre 1 K 50 f. Félévre 3 K — f. I­I Vidékre egy évre 8 K. Egyes szám ára 14 fillér. Főszerkesztő : Dr. NEUHANN IZIDOR. Felelős szerkesztő: Dr. SZABÓ BÉLA. Szerkesztőség : Dr.Szabó Béla ügyvédi irodája I. ker. Eötvös-tér 242. sz. ahová minden kézirat küldendő. Kiadóhivatal: Nagy Elek könyvnyomdája. Telefon: 96. Előfizetéseket, hirdetéseket és hirdetési díjakat a kiadóhivatal vesz fel. Újév: Megint egy év tűnt le a végtelenségbe! Ismét egy évvel idősebbek lettünk ! Idő­sebbek ugyan, de nem tapasztaltabbak.­­ Semmit sem tanultunk és semmit sem felejtettünk ! Ami az országos politikát illeti, a le­folyt év minden tekintetben meddő volt, sem jót, sem rosszat nem hozott. De ha igaznak tartjuk azt a szabályt, hogy aki nem halad, az eo ipso vissza­marad, akkor Magyarország is vissza­maradt, mert egy lépést sem tett a ha­ladás útján. Ennek első­sorban a magyar kormány és a magyar parlament az oka. A kormány nem olyan törvényjavas­latokat nyújtott be tárgyalás végett, melyek a közszükséglet kielégítésére és nép javára szolgálnak, hanem benyuj­­tja a véderő felemelését célzó törvény­­j­aslatot, mely ttjait r­énz és véráldo­zatot követel az úgy is szemt í r­ása a haza szent nevében agyonra nyúzott... k­osságtól. A mameluksereg, a kormánypárt haj­landó is volt ezt a törvényt megszavazni, de az ellenzék a javaslatot megobstru­álta. Csakhogy ezen obstrukció csak olyan altatószerféle,­­amelytől a parla­ment csendesen alszik, orvosság, mely a parlament működését megbénítja, de nem gyógyítja. Az ellenzék jól tudja, hogy igazi nép­szerűsége nincs, hogy a nép az ellen­zéki képviselők iránt semmiféle vonza­lommal, sem ragaszkodással, sem őszinte bizalommal nem viseltetik ; azért nem is mert az ellenzék a néphez apellálni, nem merték az obstrukció eszméjét a nép szélesebb rétegei közt elhinteni. Nem merték a népet segítségül hívni a kormánypárt elleni harcban, hanem mint fentebb mondtuk, altató szert hasz­náltak, melytől a parlament hónapokon át a név szerinti szavazások altató hang­jai mellett szundított. Ily körülmények közt nagyon termé­szetes, hogy nemcsak a törvényhozás szünetelt, hanem az ipar, a kereskede­lem, a művészet, a tudomány, szóval az egész közélet is álomba merült. Ez volt a lefolyt évben a helyzet sig­­naturája Magyarországon ! Minden téren pangás, tespedés és visszaesés ! Ami Czegléd várását illeti, ennek ki­csiben ugyanez a szerep jutott, mint az egész országnak nagyban. Dolgoztunk szorgalmasan, mint ez ko­moly hivatalnokokhoz illik, de magasabb sza­­valású tervek nem igen fogamzot­­tak meg a hivatalszobák sűrű légköré­ben, vagy na meg is fogarazottak, nem igen kerültek napvilágra, hanem az író­asztalok mély fiókjaiban rekedtek meg. Czegléd város geográfiai fekvésénél fogva szinte praedestinálva van arra, hogy Vezető szerepe legyen az alföldi nagyobb városok közt, dacára annak nálunk is csak igen csekély haladás ész­lelhető úgy az ipar, mint a kereskede­lem, mint egyáltalán a közélet terén. Nálunk, ha az egyik boltos megbukik, jön helyébe másik. Ha az egyik malom tönkremegy, an­nak romjait megveszi a másik molnár és ugyanarra a helyre ismét malmot épít. A gazdasági­­malom épülete évekig üresen állott, végre megtalálta a gaz­dáját, aki ott szintén lisztet akar őrölni. Nálunk tehát nincs haladás, csak kör­forgás. Az egész lakosság óhajtja a piaci for­galom kibővítését és mi nem azon va­gyunk, hogy vasút segítségével idegen területeket hódítsunk, hanem százezrek árán egy már meglévő, untig elég nagy piactér kibővítését határoztuk el — de miért ? Nem azért, hogy erre a város­nak most, vagy akár még 20 év múlva is szüksége lenne, hanem azért, mert egy pár aranyszájú képviselő a közgyű­lésen annak szüksége mellett nagy pó­­tkosszal szavalt és a polgármesterek nem volt elég bátorsága, hogy ezen pénzpocsékolás ellen tiltó szavát fel­emelje. Egyáltalán a lefolyt évben is sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy a városi ta­nácsban nincs elég értelmi erő a városi ügyek helyes vezetéséhez, polgármeste­rünk pedig — bár személyi jó tulajdon­ságait és különösen szorgalmát és ügy­­buzgóságát elismerjük — nem fejt ki elég erőt azokkal szemben, akik a vá­rosi ügyek menetére illetéktelen és sok­szor hátrányos befolyást akarnak gya­korolni. T A H C A. Társadalmunk hibái. - A „CZEGLÉDI KÖZLÖNY* eredeti tárcája.­­A magyar társadalom 1818 óta a demokrati­kus szellem felé törekszik. Ha nem is nagy mérv­ben, de el vannak már vetve a demokrácia mag­­vai úgy a társadalomban, mint a gazdaságban. Hogy mindezideig erős gyökeret mégsem tudott nálunk hajtani a demokratikus szellem, ez csakis annak tulajdonítható, hogy céltévesztettek azok az utak, melyeken a demokratizmus felé törekszünk. Legelső s legfőbb kellék, hogy leromboljuk azokat a válaszfalakat, melyek még ma is fenn­­állanak az egyes társadalmi osztályok közt. Ad­dig, míg ezen elválasztó falak meglesznek, nem lehet szó igazi demokráciáról. Még ma is olyan a helyzet képe, mintha min­den osztály egy-egy elzárt testület volna. A mun­kás, az iparos, kereskedő, hivatalnok, orvos, ügyvéd osztály mindmegannyi elkülönített terü­letek, melyeknek egy irányban sincs áthidalá­suk, összekötő kapcsuk Pedig ez a legátkosabb helyzet egy nemzet­­ életében. Egységes nemzetállamban az egyes­­ társadalmi rétegek nem élhetnek elkülönítve­­ egymástól. Bárha különböző eszközzel, de egy cél felé kell törekedni minden egyes társadalmi osztálynak, nevezetesen a nemzetállam tényle­ges megvalósítása felé. Sok oldalról halljuk han­goztatni az egységes magyar nemzeti állam ki­építésének szükségességét Ehhez a feladatunk­hoz elsőrangú feltétel, hogy minden osztály ke­­­­zet fogjon egymással és ledöntse azokat a vá­laszfalakat, melyek köztük állanak. A hivatalnok, az orvos, az ügyvéd ne idegen­kedjék a népélettől, melytől úgyis erejét nyeri. A népéletet , a munkás, kisiparos, kisgazda osz-­­ tályt kell megismerni az u. n. lateiner osztály-­­ nak, különösen pedig az ügyvéd világnak, mely ma úgyszólván értelmi vezetője az ország szel­lemi életének. A mai ügyvédi kar, sajnos, teljesen elzár­kózva él a népélettől, a munkásságtól, az iparosságtól, dacára annak, hogy a peres ügyeket legnagyobbrészt éppen ettől az osztály­tól nyeri. Menjünk akármelyik művelt külföldi államba, ott az ügyvédi kar valóságban összeforrott a népélettel. És itt van is egészséges, erőteljes népélet. Nálunk a nép az ügyvédi kart nem mint szellemi vezetőjét, hanem mint hideg, merev üzletembert tekinti. Nálunk a jogászság nem megy a munkások, az iparosok közé gyakorlati ismeretek szerzése céljából, hogy azokat egykoron mint ügyvéd a nép javára felhasználhassa. Külföldön nincs ipari, munkásmozgalom, vagy egyesület, mely­ben ügyvéd részt nem venne. Nálunk csak el­vétve, fehérholló számba megy látni jogász em­bert iparosok közé vegyülni, ahonnét aztán ki­kerülve, gyakorlati ismereteit ismét az iparosság javára fordíthassa. A nemzeti munka terén szükséges, hogy a lateiner osztály érintkezzék a népélettel, mert enélkül csak üres frázis lesz minden olyan tö­rekvés, mely a nép jólétét célozza. Az egyes társadalmi osztályoknak ezen gyakorlati téren való egyöntetű érintkezése majd le fogja dönteni a köztük ma még fennálló válaszfalakat, mely­­lyel elérhetjük azt, hogy a demokratikus szel­lem ráléphet hazánkban is hódító útjára. B—8S

Next