Czeglédi Közlöny, 1912 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1912-01-01 / 1. szám

ál­ik évfolyam. Reméljük, hogy városunk derék pol­gármestere magát az újévben ezen — a városra nem épen áldásos — befo­lyás alól emancipálni fogja. Végül társadalmi eseményként fel kell említenünk, hogy a lefolyt évben hosszú idő után Czegléden új lapot teremtettünk. Mi azt akartuk, hogy valahára legyen a városnak olyan orgánuma, mely bátor és szókimondó és a nép igazi akaratá­nak a tolmácsa. Minket semmiféle pártkeret nem fe­szélyez, mert lapunk a pártokon kívül és ha szabad azt mondani, a pártokon felül áll. A városban sincsenek nekünk jogta­lan aspirációink. Mi senki befolyását, senki kegyét nem keressük, csak a vá­ros haladását, a lakosság boldogulását óhajtjuk. Czegléd város Írni, olvasni tudó népe mondjon felettünk ítéletet, váljon rövid fennállásunk óta az elmúlt év utolsó évnegyedében tanúsított magatartásunk megfelel-e annak, amit a lap megindí­tásakor ígértünk ? A pártolás, melyben lapunk eddig — várakozásunkon felül — részesült, na­gyon biztató jel és bizonyíték arra nézve, hogy törekvésünk méltánylásra, elisme­résre talált. Mi mindenesetre a jót akartuk és ígé­retünket be akartuk váltani! Az újév­ben pedig fokozottabb mértékben fog­juk a város ügyét, a közérdeket szolgálni. Ennek elérhetése végett az újév kü­szöbén Czegléd város lakosságának to­vábbi pártolását kikérjük, hogy egy egye­sült erővel városunk felvirágoztatásának szent ügyét szolgálhassuk. Ennek reményében lapunk előfizetői­nek és olvasóinak teljes szívből boldog újévet kívánunk ! A húsuzsora ellensége. Gazdasszonyain­k számára örömhír érkezett a műveit nyugatról. Arról van szó, hogy egy orosz orvos feltalált egy szert, amellyel a huát impregnálva az két hónapig is eláll frissen, színében, izében, táp­értékében a frissen vágott állat húsával telje­sen azonos marad. Tehát sózás, szárítás, füstölés, jég, szóval minden eddig szokásos mesterkedés nélkül egy­szerű beáztatás által a hús nemcsak eláll és élvezhető marad, hanem olyan állapotban tart­ható mint akár a mai vágás. A találmányt az orosz orvos halála után két berlini orvos tökéletesítette s ma már egész bizonyos, hogy céljának megfelel s a külön­­böző államok már alkudoznak is rá. Persze a hadsereg számára akarják a beláthatatlan elő­nyöket megszerezni. A csodás szer fontossága és óriási gyakorlati jelentősége szinte beláthatatlan. A természetes jég hiányán csak segítenek a jéggyárak a méregdrágán, de a hús eltartásá­nak ez az új, olcsó és egyszerű módja egysze­riben képes megszüntetni a húsdrágaságot, a húsuzsorát. A mészáros és hentesüzletben a jég igen nagy szerepet játszik s jelentékeny összeget emészt fel, amelyet természetesen a fogyasztók fizetnek, azzal is drágábban kapván minden­féle húst. Az impregnáló vegyiszer általánossá válása esetén ez a költség a minimumra száll alá s a hús árának leszállását eredményezi. Ha pedig a mészárosoknak és henteseknek lesz annyi esze (s annyi eszék valószínűleg lesz is), hogy a csodaszert a maguk hasznára fordítják s azt hivén, hogy az az ő kedvükért lett felta­lálva, a dusabb haszon biztosítása okából a húsféléket a régi árakon árusítják, akkor a fo­gyasztóknak is lesz annyi eszük, hogy az új szerrel segítenek magukon. Bizonyosan lesz az országban olyan hely, ahol a húsuzsora nem divat, lesz olyan község, ahol van olcsó élő­állat, de nincs fogyasztó, onnan az új szer fel­­használásával a legnagyobb könnyedséggel szál­lítható az impregnált, hús. Mert eddig ily módon a szállítás veszélyessége folytán nem elégíthet­tük ki hússzükségletünket. Félő volt a. i., hogy a hús szállítás közben megromlik. A jég közti szállítás pedig aránytalanul drága. Ezután a legtávolabbi vidékről is lehet húst szállítani olcsón, veszély nélkül. De sőt 3—4 család közösben akár egy egész ökröt levágathat a saját használatára, mert 2 hónapig mindennap friss húst hozhat elő a szakácsnő az éléskamrából. A takarékosság szempontjai feltétlenül érvé­nyesülnek nagyban és kicsinyben. Egy kéttagú család pld. levágathat magának egy 8 kilós pulykát s elfogyaszthatja mint friss húst akár egy hó alatt s még csak az az eset se fordul elő, hogy az egyforma húst megunjuk. Eddig úgy volt. Csak gondoljunk arra, hogy a­mikor egy háznál egy jó nagy kövér libát leöltek, két napig délben, este valami libaféle van, sőt itt-ott harmadnap is, úgy hogy a végén az ember maga is szinte gágog s torkig van az egyféle hússal. Ennek a megunásnak ezután vége. Nem kell sietni a hús elfogyasztásával, nem romlik meg csak impregnálni kell s fo­gyaszthatjuk akár két hónapig, sőt elláthatjuk hasonló módon házunkat hónapokra többféle hússal is s egy körültekintő gondos háziasszony a sű­rti piacra járást, vásárolgatást s a vele járó különféle kellemetlenségeket teljesen kiküszö­bölheti életéből. A háztartásban nagy jelentőségű az új talál­mány, de fontos az egészség szempontjából is. Nem a katonaságra­ gondolunk, ahol kincse­ket ér a csodaszer, hanem a rendes polgári életre. Csak a sok közül kiszakított példaként emlí­tem föl a munkásokat, akik vidékre jsd­nak dolgozni. Ezek akár két hónapra elés pörkölt­nek valót vihetnek maguknak , egészséges, friss meleg ételt ehetnek. És nem jön többé panasz a rendőrségre, hogy kukacos szalonnát, férges sonkát árulnak a piacon. Hasonló egészségtelen dolgoknak örökre vége. A feltalálók a találmányon bizonyára óriási vagyont szereznek, de ha fél Németországot meg­szerzik is, az is elenyésző porszem ahoz a hálá­hoz képest, amelyet az egész emberiség részé­ről kiérdemeltek. A mi speciális magyar és még speciálisabb czeglédi viszonyaink mellett különös érdekünk nyer kielégülést az új szerrel, ha csak a magas kormány a kizárólagosság jogát a hadsereg számára nem tartja fenn. Mert ez nálunk úgy szokott történni! CZEGLÉDI KÖZLÖNY A folyókák. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a város megcsináltat egyet-mást, kisebb vagy nagyobb dolgot s azután annak jó vagy rossz sorsát az Úristenre bízza. Azt is tapasztaljuk, hogy az Úristen nem igen méltányolja ezt a nagy bizalmat s nem védi és tartja fenn továbbra is a városi „művet“, lé­vén egyéb elfoglaltsága is. A sok közül most a határban és a belterü­leten is készített vízlevezető árkokat, folyóká­kat említem fel. Ezek a városnak tetemes költségébe kerül­tek s bizonyára nagyot lélegzett a városi mér­nök, amikor félig lefejezte a munkát. De ha nem került volna egy fillérbe sem, mivel azokra feltétlenül nagy szükség van, ok­vetlenül kell azok fenntartásáról gondoskodni és a szándékos, de sőt a véletlen megrongálá­soktól is megvédelmezni. Erre azonban senki se gondol, sőt a minden­féle köz- és magánvagyon őrzésére hivatott kö­­ l­ső szám.­ zegeket e tekintetben feltétlenül gondatlanság terheli. Mert az lehetetlen, hogy egyedül azok lát­ják meg, akiknek meglátni nem hivatalos köte­lessége, hogy a kocsisok belehajtanak a vízle­­vezetésre készített folyókákba, árkokba, azokat elvágatják, a partját a medrével egyenlővé te­szik, szóval teljesen megsemmisítik. Mintha csak összebeszélnének a lehajtó ko­csisok, olyan pontosan és biztosan mennek neki a sekély árkoknak s tönkreteszik azokat. A Pesti­ utcán a városban és kint is az or­szágúton ma már alig van itt-ott nyoma a le­vezető árkoknak. És ezt nem veszi észre egyetlen arra hivatott tényező. Pedig nem kell a határba kimenni, akadna látni való a városban is elég, de nem akad rendőr, aki a rendetlenkedőket észrevenné és bejelentené. Nem kell még a piacról sem elmenni, nem kell az Angyal-utcáig fáradni, csak a piacon kell megállni, nem ugyan a vízvezető csatorna, hanem ahhoz hasonló rendetlenség észlelése vé­gett. A városháza körül állandóan szellőzteti a nád­pálcáját legalább egy rendőr, aki kitartó figye­lemmel lesi a toronyőrt, tán azt várja, hogy az egyszer leesik s lesz szenzáció, de nem veszi észre, hogy a Hercz-féle üzlet előtt, a piacnak szánt kövezett terület sarkát a kocsik egészen lejárják, hogy a kocsik a világért se mennének a kocsijárón a Jászberényi- és Pesti-utcák ke­resztezésénél, hanem szigorúan betartott útirány szerint vágják a sarkot, veszélyeztetve nemcsak a terület épségét, hanem a forgalom akadály­­talanságát is, az sem téve különbséget, hogy jönnek-e csapatostul az iskolás gyerekek vagy sem, mert ha jönnek is, a különböző kocsis urak akkor is egyformán vágják és járják a tilos helyet. Hát, attól a rendőrlegénytől, aki ezt nem ve­szi észre és nem jelenti, igazán nem lehet várni, hogy észrevegye, hogy mi történik, mi­csoda dúlás folyik a mellék­utcákon s a távo­labbi helyeken. Ez azonban nem mentség, hanem a rendőr­legénység használhatlansága dacára is vigyázni kell a közvagyonra. Tessék szigorú parancsban meghagyni, hogy az utak és az azokban levő értékek rongálásait figyeljék, a rongálókat ír­ják fel és jelentsék be. Azután következni kel* ."s-r -’ _—5,a szigorú büntetésnek-'0 * kocsis urak bizonyo­san vigyáz - fognak az utak és csatornák ép­­sée/ — — a maguk érdekében. hELYUHIREK. Előfizetési felhívás. Lapunk 1912. január 1-ével II. évfo­lyamában lép s ez alkalomból felhívjuk az igen tisztelt érdeklődő közönség b. figyelmét működésünkre. Mint eddig, ezután is azon leszünk, hogy mindenből a legjobbat nyújtsuk s a közérdekű ügyek közül is kiválogassuk a legáltalánosabb érdekűeket ez után is min­dig a közönség érdekét szolgáljuk, figye­lembe véve minden jogos kívánságot és törekvést. S amidőn mi a közönség jogos igényeit támogatjuk, mi is jogosítva érezzük ma­gunkat arra, hogy viszont a közönség tá­mogatását kérjük s felhívjuk, hogy la­punk előfizetői közé sorakozni minél szá­mosabban szíveskedjenek. Azzal nem a mi, hanem saját érdeke­­ket segítik, elő, mert lehetővé teszik, hogy egy független, szókimondó, bátor és önzet­len harcosa érvényesüljön, amely minden közérdekű ügynek becsületes szolgája. Előfizetési árak: Egész évre . ... 6 — K Fél évre . . . . . 3‘ „ Negyed évre . . . 1­50 g, Egyes szám . . . 14 fú. Kiváló tisztelettel a CZEGLÉDI KÖZLÖNY szerkesztősége és kiadóhivatalát

Next