Czeglédi Közlöny, 1912 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1912-01-01 / 1. szám
álik évfolyam. Reméljük, hogy városunk derék polgármestere magát az újévben ezen — a városra nem épen áldásos — befolyás alól emancipálni fogja. Végül társadalmi eseményként fel kell említenünk, hogy a lefolyt évben hosszú idő után Czegléden új lapot teremtettünk. Mi azt akartuk, hogy valahára legyen a városnak olyan orgánuma, mely bátor és szókimondó és a nép igazi akaratának a tolmácsa. Minket semmiféle pártkeret nem feszélyez, mert lapunk a pártokon kívül és ha szabad azt mondani, a pártokon felül áll. A városban sincsenek nekünk jogtalan aspirációink. Mi senki befolyását, senki kegyét nem keressük, csak a város haladását, a lakosság boldogulását óhajtjuk. Czegléd város Írni, olvasni tudó népe mondjon felettünk ítéletet, váljon rövid fennállásunk óta az elmúlt év utolsó évnegyedében tanúsított magatartásunk megfelel-e annak, amit a lap megindításakor ígértünk ? A pártolás, melyben lapunk eddig — várakozásunkon felül — részesült, nagyon biztató jel és bizonyíték arra nézve, hogy törekvésünk méltánylásra, elismerésre talált. Mi mindenesetre a jót akartuk és ígéretünket be akartuk váltani! Az újévben pedig fokozottabb mértékben fogjuk a város ügyét, a közérdeket szolgálni. Ennek elérhetése végett az újév küszöbén Czegléd város lakosságának további pártolását kikérjük, hogy egy egyesült erővel városunk felvirágoztatásának szent ügyét szolgálhassuk. Ennek reményében lapunk előfizetőinek és olvasóinak teljes szívből boldog újévet kívánunk ! A húsuzsora ellensége. Gazdasszonyaink számára örömhír érkezett a műveit nyugatról. Arról van szó, hogy egy orosz orvos feltalált egy szert, amellyel a huát impregnálva az két hónapig is eláll frissen, színében, izében, tápértékében a frissen vágott állat húsával teljesen azonos marad. Tehát sózás, szárítás, füstölés, jég, szóval minden eddig szokásos mesterkedés nélkül egyszerű beáztatás által a hús nemcsak eláll és élvezhető marad, hanem olyan állapotban tartható mint akár a mai vágás. A találmányt az orosz orvos halála után két berlini orvos tökéletesítette s ma már egész bizonyos, hogy céljának megfelel s a különböző államok már alkudoznak is rá. Persze a hadsereg számára akarják a beláthatatlan előnyöket megszerezni. A csodás szer fontossága és óriási gyakorlati jelentősége szinte beláthatatlan. A természetes jég hiányán csak segítenek a jéggyárak a méregdrágán, de a hús eltartásának ez az új, olcsó és egyszerű módja egyszeriben képes megszüntetni a húsdrágaságot, a húsuzsorát. A mészáros és hentesüzletben a jég igen nagy szerepet játszik s jelentékeny összeget emészt fel, amelyet természetesen a fogyasztók fizetnek, azzal is drágábban kapván mindenféle húst. Az impregnáló vegyiszer általánossá válása esetén ez a költség a minimumra száll alá s a hús árának leszállását eredményezi. Ha pedig a mészárosoknak és henteseknek lesz annyi esze (s annyi eszék valószínűleg lesz is), hogy a csodaszert a maguk hasznára fordítják s azt hivén, hogy az az ő kedvükért lett feltalálva, a dusabb haszon biztosítása okából a húsféléket a régi árakon árusítják, akkor a fogyasztóknak is lesz annyi eszük, hogy az új szerrel segítenek magukon. Bizonyosan lesz az országban olyan hely, ahol a húsuzsora nem divat, lesz olyan község, ahol van olcsó élőállat, de nincs fogyasztó, onnan az új szer felhasználásával a legnagyobb könnyedséggel szállítható az impregnált, hús. Mert eddig ily módon a szállítás veszélyessége folytán nem elégíthettük ki hússzükségletünket. Félő volt a. i., hogy a hús szállítás közben megromlik. A jég közti szállítás pedig aránytalanul drága. Ezután a legtávolabbi vidékről is lehet húst szállítani olcsón, veszély nélkül. De sőt 3—4 család közösben akár egy egész ökröt levágathat a saját használatára, mert 2 hónapig mindennap friss húst hozhat elő a szakácsnő az éléskamrából. A takarékosság szempontjai feltétlenül érvényesülnek nagyban és kicsinyben. Egy kéttagú család pld. levágathat magának egy 8 kilós pulykát s elfogyaszthatja mint friss húst akár egy hó alatt s még csak az az eset se fordul elő, hogy az egyforma húst megunjuk. Eddig úgy volt. Csak gondoljunk arra, hogy amikor egy háznál egy jó nagy kövér libát leöltek, két napig délben, este valami libaféle van, sőt itt-ott harmadnap is, úgy hogy a végén az ember maga is szinte gágog s torkig van az egyféle hússal. Ennek a megunásnak ezután vége. Nem kell sietni a hús elfogyasztásával, nem romlik meg csak impregnálni kell s fogyaszthatjuk akár két hónapig, sőt elláthatjuk hasonló módon házunkat hónapokra többféle hússal is s egy körültekintő gondos háziasszony a sűrti piacra járást, vásárolgatást s a vele járó különféle kellemetlenségeket teljesen kiküszöbölheti életéből. A háztartásban nagy jelentőségű az új találmány, de fontos az egészség szempontjából is. Nem a katonaságra gondolunk, ahol kincseket ér a csodaszer, hanem a rendes polgári életre. Csak a sok közül kiszakított példaként említem föl a munkásokat, akik vidékre jsdnak dolgozni. Ezek akár két hónapra elés pörköltnek valót vihetnek maguknak , egészséges, friss meleg ételt ehetnek. És nem jön többé panasz a rendőrségre, hogy kukacos szalonnát, férges sonkát árulnak a piacon. Hasonló egészségtelen dolgoknak örökre vége. A feltalálók a találmányon bizonyára óriási vagyont szereznek, de ha fél Németországot megszerzik is, az is elenyésző porszem ahoz a hálához képest, amelyet az egész emberiség részéről kiérdemeltek. A mi speciális magyar és még speciálisabb czeglédi viszonyaink mellett különös érdekünk nyer kielégülést az új szerrel, ha csak a magas kormány a kizárólagosság jogát a hadsereg számára nem tartja fenn. Mert ez nálunk úgy szokott történni! CZEGLÉDI KÖZLÖNY A folyókák. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a város megcsináltat egyet-mást, kisebb vagy nagyobb dolgot s azután annak jó vagy rossz sorsát az Úristenre bízza. Azt is tapasztaljuk, hogy az Úristen nem igen méltányolja ezt a nagy bizalmat s nem védi és tartja fenn továbbra is a városi „művet“, lévén egyéb elfoglaltsága is. A sok közül most a határban és a belterületen is készített vízlevezető árkokat, folyókákat említem fel. Ezek a városnak tetemes költségébe kerültek s bizonyára nagyot lélegzett a városi mérnök, amikor félig lefejezte a munkát. De ha nem került volna egy fillérbe sem, mivel azokra feltétlenül nagy szükség van, okvetlenül kell azok fenntartásáról gondoskodni és a szándékos, de sőt a véletlen megrongálásoktól is megvédelmezni. Erre azonban senki se gondol, sőt a mindenféle köz- és magánvagyon őrzésére hivatott kö lső szám. zegeket e tekintetben feltétlenül gondatlanság terheli. Mert az lehetetlen, hogy egyedül azok látják meg, akiknek meglátni nem hivatalos kötelessége, hogy a kocsisok belehajtanak a vízlevezetésre készített folyókákba, árkokba, azokat elvágatják, a partját a medrével egyenlővé teszik, szóval teljesen megsemmisítik. Mintha csak összebeszélnének a lehajtó kocsisok, olyan pontosan és biztosan mennek neki a sekély árkoknak s tönkreteszik azokat. A Pesti utcán a városban és kint is az országúton ma már alig van itt-ott nyoma a levezető árkoknak. És ezt nem veszi észre egyetlen arra hivatott tényező. Pedig nem kell a határba kimenni, akadna látni való a városban is elég, de nem akad rendőr, aki a rendetlenkedőket észrevenné és bejelentené. Nem kell még a piacról sem elmenni, nem kell az Angyal-utcáig fáradni, csak a piacon kell megállni, nem ugyan a vízvezető csatorna, hanem ahhoz hasonló rendetlenség észlelése végett. A városháza körül állandóan szellőzteti a nádpálcáját legalább egy rendőr, aki kitartó figyelemmel lesi a toronyőrt, tán azt várja, hogy az egyszer leesik s lesz szenzáció, de nem veszi észre, hogy a Hercz-féle üzlet előtt, a piacnak szánt kövezett terület sarkát a kocsik egészen lejárják, hogy a kocsik a világért se mennének a kocsijárón a Jászberényi- és Pesti-utcák keresztezésénél, hanem szigorúan betartott útirány szerint vágják a sarkot, veszélyeztetve nemcsak a terület épségét, hanem a forgalom akadálytalanságát is, az sem téve különbséget, hogy jönnek-e csapatostul az iskolás gyerekek vagy sem, mert ha jönnek is, a különböző kocsis urak akkor is egyformán vágják és járják a tilos helyet. Hát, attól a rendőrlegénytől, aki ezt nem veszi észre és nem jelenti, igazán nem lehet várni, hogy észrevegye, hogy mi történik, micsoda dúlás folyik a mellékutcákon s a távolabbi helyeken. Ez azonban nem mentség, hanem a rendőrlegénység használhatlansága dacára is vigyázni kell a közvagyonra. Tessék szigorú parancsban meghagyni, hogy az utak és az azokban levő értékek rongálásait figyeljék, a rongálókat írják fel és jelentsék be. Azután következni kel* ."s-r -’ _—5,a szigorú büntetésnek-'0 * kocsis urak bizonyosan vigyáz - fognak az utak és csatornák épsée/ — — a maguk érdekében. hELYUHIREK. Előfizetési felhívás. Lapunk 1912. január 1-ével II. évfolyamában lép s ez alkalomból felhívjuk az igen tisztelt érdeklődő közönség b. figyelmét működésünkre. Mint eddig, ezután is azon leszünk, hogy mindenből a legjobbat nyújtsuk s a közérdekű ügyek közül is kiválogassuk a legáltalánosabb érdekűeket ez után is mindig a közönség érdekét szolgáljuk, figyelembe véve minden jogos kívánságot és törekvést. S amidőn mi a közönség jogos igényeit támogatjuk, mi is jogosítva érezzük magunkat arra, hogy viszont a közönség támogatását kérjük s felhívjuk, hogy lapunk előfizetői közé sorakozni minél számosabban szíveskedjenek. Azzal nem a mi, hanem saját érdekeket segítik, elő, mert lehetővé teszik, hogy egy független, szókimondó, bátor és önzetlen harcosa érvényesüljön, amely minden közérdekű ügynek becsületes szolgája. Előfizetési árak: Egész évre . ... 6 — K Fél évre . . . . . 3‘ „ Negyed évre . . . 150 g, Egyes szám . . . 14 fú. Kiváló tisztelettel a CZEGLÉDI KÖZLÖNY szerkesztősége és kiadóhivatalát