Czeglédi Közlöny, 1925 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-04 / 1. szám

Cseffléd, 1925. XVI. évfolyam első szám. FŐSZERKESZTŐ : Dr. NAGY REZSŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. LOVAS ZOLTÁN. 21 U8 . Vasárnap, január 1. CZEGLEDI KÖZLÖNY Ara JOOO Kvanglédi „Hangja“ és „OX£KI.“ szövetkezetek hivatalos lapja. Ára JOOOM SZÖVETKEZETPOLITIKAI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre.......................................... 10000 K Egyes szám ára.................................. 1000 K ahová minden kézirat küldendő. Időfizetéseket, hírdetéseket és hirdetési díjakat a kiadóhivatal veti fel KIÍZÓNOVATAI, A CZEGLÉDI „HANGYA“ KÖNYVNYOMDÁJA Visszatekintés. Bölcsen rendelte azt az örök jó Isten, hogy csak az embernek adott okosságot. Mert ha másnak adott volna csak felényit, rég nem uralkodhatnánk már mi a világon. Bölcsen is intézi sorsunkat az Isten, mégis senki sincsen ki nem panaszkodnék. Pedig ha fel tudnánk emelkedni hozzá, senki nem átkozná, sorsán megnyugodnék. Boldogság az ember életének célja, hajh, de aki nem tud élni az eszével. Hiába küzd, fárad, nem érheti el, mert megverte az Isten mind a két kezével. Hány ember ássa meg életében sírját, azt sem tudja mikor, azt sem tudja mikép? Csak mikor meglátja azt a „négy szál deszkát“, akkor rettenti el a túlvilági kép. Pusztító villámok mennydörgése alatt reszkető ajakkal imádjuk az Istent. Mégis veszély múltán, verőfényes nappal eszünkbe nem jutna, ki lakozik ott fent. Alig aki meg nem feledkezik róla ímei között, annak erős vára. Bezi csak részben folyamodik hozzá, már a Sátán ült a homlokára! zónája volnánk mi a teremtésnek, nem is késnek kürtölni világgá, hajh, de sokszor a legszebbnek felledező bimbók nem nyílnak ?Én szűntünk meg soha hirdetni az , részben és örömben mindig látunk. Aki hozzánk fordult, könnyük sorsán, mindig s mindenkinek ^ __rácsot adtunk. Nem kerestük soha, milyen volt az egyik és milyen a másik családi körében. De részt vettünk mindig mások bánatában, mint résztveszünk sokszor mások örömében. Köztéren keresni fogjuk ezután is az embert, mit tesz, mit cselekszik. Mert, hogy nyitva álljon életének könyve, ez minden embernek érdekében fekszik. Nem mondhatja senki, hogy mások kárának örvendtünk vagy botrányt hajhásztunk e téren. Mert ha kedvünk tellett volna a botrányban, betölthettük volna bőven azt ez éven. Vérző szívvel láttuk, hogy az elámított nép sokszor dühében döngette az eget. A sötétség járma alatt görnyedezők megfogyott serege még most fenyeget. Mi rájuk mutattunk és megtisztítottuk a templom udvarát sok szájaskodótól. Aki már érezte vesszőnk suhogását, az tudja, hogy lapunk mily hézagot pótol. Mi békét teremtünk — ha létezik béke — hogy a fejetlenség helyébe rendüljon. Vesszen, a ki közénk s a nép közé mer állni, s kivágjuk a fekélyt akárhogyan fájjon. Most hát vessünk fátyolt a múlt esztendőre, nincs okunk siratni, — jó hogy egyszer vége. Vessünk egy göröngyöt a koporsójára, s virrasszon az Isten boldogabb újévre. Világnyelv és nemzeti kultúra. A világnyelv kérdése napjainkban a sürgősen megoldandó problémák és események homlokterébe került Minél nyomasztóbbá, minél élesebbé válik hovatovább a gazdasági küzdelem a nemzetek, osztályok és egyes individuumok között, annál ellenállhatatlanabb erővel lepi meg az embereket az a vágy, hogy szeretettel közeledjenek egymáshoz, hogy megértően egymásnak baráti jobbot nyújtsanak, mintha ösztönszerűen éreznék, hogy az apokalipszisből az egyedüli kivezető út ama Názáretinek igéje: a szeretet. Ez az eszmei szempont vetette fel a világnyelv problémáját, azonban ami azt gyakorlati problémává növelte, ami azt elodázhatatlan szükségletté tette az emberiség számára, az nem az ideológiai szempont, hanem a mindent lenyűgöző technikai fejlődés és az óriási arányban megduzzasztott gazdasági élet szükségszerű nyomása. Itt azonban nem erre akarok rávilágítani, van ugyanis egy speciális szempont, amely nekünk kis nemzeteknek szinte parancsoló kötelességünkké teszi, hogy a világnyelvnek a kialakulását minden erővel a semleges műnyelv irányába tereljük. A kis nemzetek érzik is ennek a nyelvnek a horderejét s csak ez magyarázza meg, hogy Csehországban immár 140 városban állították fel az Eszperantó delegátust, hogy az Eszperantó mozgalom Bulgáriában, Romániában, Hollandiában majd pedig a kis Litvániában és Lettországban a legélénkebb. Arról van ugyanis szó, hogy akár a francia nyelvnek, akár az angol, vagy német nyelvnek világnyelvül való elfogadása erősen veszélyezteti a kisebb nemzetek önállóságát és nemzeti kultúráját. Tagadhatatlan tény, hogy ha valaki idegen nemzetnek a nyelvét megtanulja, önkéntelenül is kisebb-nagyobb mértékben átveszi magába annak a faji vagy nemzeti szellemét is. Hiszen mi magyarok még a megváltozott viszonyok után sem felejtettünk el bizonyos szálló igéket, amelyek a történelemből nagyon élesen csendülnek ki: „...németté ...azután koldussá!" Pedig a nemzeti szellemet, nemzeti kultúrát az elnyomástól és a megsemmisüléstől megvédeni minden embernek szent kötelessége vallására, fajra, világnézetre való tekintet nélkül. Tereljük tehát a fejlődést oly irányba, hogy semleges műnyelv váljék a világ érintkezési nyelvévé, nem pedig az angol, vagy francia. * . Ilyen műnyelv jelenleg az Eszperantó, amely 25 éves fennállása óta máris oly nagy sikereket ért el, amelyek joggal világnyelvi szerepre predisztinálják s amelyek életképességét kétségtelenül nyilvánvalóvá teszik.Az eszperantó bevezetését immár a népszövetség is fontolóra vette. Negyedszázados évfordu Egyik fontos alkalmi intézményünk, a Cegléd I. számú m. kir. postahivatal tisztviselői és altiszti személyzete a múlt évi december hó 27-én ünnepelte hivatalosan szeretett vezetője, Slavitsek Béla hivatali igazgató ceglédi postafőnökségének 25 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból az egész szmélyzet nevében Apagyi József felügyelő meleg szavakkal az egész személyzet szeretetét kifejezőleg üdvözölte a lubllánst s a beszéd keretében felolvasta a kerületi igazgatóság elismerő iratát. Az ünnepelt erre a tőle megszokott kedves formában válaszolt A postafőnök, aki 25 éve van Cegléden, nemcsak a személyzet körében, hanem az egész városban nagyrabecsült és közszeretetben álló egyén, aki személyzetének nem szigorú és rideg főnöke, hanem atyai jóbarátja s mint ilyen, a fontos és terhes postai szolgálatot a legáldottabb jó kedéllyel az egész személyzetének kedvessé és könnyűvé teszi még a mai nehéz viszonyok között is. Igazi BaYU. Dráma a bolsevizmus borzalmairól, csütörtökön az URÁNIÁBAN.