Czeglédi Közlöny, 1925 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-04 / 1. szám
XVI. évfolyam Czeglédi Közlöny 1-fő szám, szívember. Az államnak még most is ambiciózus főtisztviselője, aki dacára 39 évi állami szolgálatának, még mindig erejének és munkabírásának teljében teljesíti vezetői kötelességét. Csodálatos fizikumú ember, aki hosszú szolgálata alatt betegség címén a hivatalból soha egy napra sem maradt ki. Jubileuma alkalmából a postahivatal tisztviselői kara a város társadalmának bevonásával tiszteletére f. hó 17-én este 8 órakor díszvacsorát fog tartani, amelyre a p. vezérigazgatóság és a kerületi postaigazgatóság vezetői közül számosan ígérték elövételüket. Adja az Isten, hogy városunk szeretett postafőnöke még sok számos éven működhessen egészségben vezető állásban — mindnyájunk örömére. — Lapunk olvasóinak és jóbarátainak boldog újévet kívánunk. — Boldog újévet. Az évforduló alkalmából kedves kötelességünk megemlékezni arról a hűséges támogatásról, amellyel tagjaink az elmúlt 1924. esztendőben Szövetkezetünket részesítették. Ha az az egyetértő, céltudatos munka, amellyel társadalmunk minden rétege hozzájárult szövetkezetünk felvirágoztatásához továbbra is megmarad mi közöttünk, úgy a legnagyobb reménnyel nézhetünk az eljövendő új esztendő elé és bármilyen mostoha gazdasági viszonyok következnének is ránk, szövetkezetünk mindenkor hathatós tényezője lesz úgy a tagok, mint városunk lakossága erkölcsi és anyagi boldogulásának. Ezzel a reménnyel üdvözöljük szövetkezetünk minden hűséges tagját és kivánunk boldog új esztendőt mindenki részére, aki becsülettel kitart a szövetkezeti eszme lobogója mellett. Tisztelettel: Ceglédi Hangya Szövetkezet. — Személyi hir. A hivatalos lap karácsonyi száma közli, hogy a Kormányzó úr őfőméltósága dr. Bozák Imre, főgimnáziumunk kiváló tanárának, Hangyánk igazgatósági tagjának a középiskolai igazgatói címet adományozta. A jól és igazán megérdemelt kitüntetéshez szívből gratulálunk! — Hymen. Asztalos Ferenc magántisztviselő és Reznák Lili ur leány december hó 26-án házasságot kötöttek. — Címadományozás. A miniszterelnök előterjesztésére a Kormányzó úr őfőméltósága Mikó Ernő földinknek, a Nemzeti Zenede tanárának a zenei élet terén kifejtett érdemes tevékenysége elismeréséül a magyar királyi kormánytanácsosi címet adományozta. — Eljegyzések. Dr. Uhlyarik János monori járási szolgabiró eljegyezte Szarka Györgyikét, Apagyi József postafelügyelő nevelt leányát. — Csordás Mihály városi jegyző eljegyezte Morvay Vilma urleányt. Gratulálunk — Lapunk mai számának tárcarovatában Cegléden bemutatkozó tehetséges írónkat üdvözöljük és kéziratait a jövőben is szíves örömmel várjuk. Nevezetes írónk, ki több lapnak, köztük a „Bazár“ című sajtóterméknek is munkatársa, megígérte lapunk támogatását. Felhívjuk olvasóink figyelmét jelen számunkban megjelenő értékes „Capri“ című úti emlékezésre, melyet folytatólagosan fogunk közölni. (Szerk.) — Köszönetnyilvánítás Fogadják mindazok ezúton is hálás köszönetünket, kik felejthetetlen nőm, illetve édesanyánk temetésén szívesek voltak megjelenni. Ványi Sándor és gyermekei. — A református egyházban az 1924. évben született 376 gyermek, halva született 26 gyermek. Meghalt 360 egyén. Kitért egyházunkból 4, egyházunkba áttért 7 egyén, házasságra lépett 148 pár. — Kulturdélutánt rendez a „Mansz“ január 12-én d. u. 5 órai kezdettel az Urániában. Előadást fog tartani dr. Solymossy Sándor egyetemi tanár, továbbá szavalat, énekszám teszi változatossá a délután műsorát, melyre tagjait s az érdeklődő közönséget meghivja. — Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Szíveskedjék l. lapjában soraimnak helyt adni. F. é. dec. 21-én megjelent az a hir egyik helyi lapban, hogy Kiss Ljós gazdálkodó és Dávid Juló jegyet váltottak. Azonban a hir a menyasszony nevére téves, mert a ma asszony nem Dávid Juló, hanem Gyömrei István és volt neje, néhai Dávid Juliánná törvényes házasságából származott leánygyermeke : Gyömrei Juliska. Tisztilettel: Gyömrei István, szeliden himbálódzó tengeren, vitorlaszárnyakon dalolva indultunk Torrentóból Capriba. Szivem elszorult mikor Capri dacos, meredek szikláira felnéztem, melyről nem hajolt egyetlen ég sem e hullámsír fölé, mentségeül a hajótörötteknek... Nem a tündérmesék megálmodott hazáját, a démonok fészkét hittem itt megismerni. Ehelyett tiszta, ártatlan, zavartalan boldogságba volt részem. Pedig itáliai utamon több csalódás, bosszúság ért. A legszebb alakon rongyokat láttam, a távolról mosolygásba összeolvadó városban a szennyes uccákat, dohos lakásokat. Nem tudtam megbarátkozni a koldusok kitartó szemtelenségével, sem a henyélő lazaronik éktelen orditozásaival Bár utamon az olasz nép közlékenységét tapasztaltam, mégis idegenül érztem magamat. Capriban... ez más, — itt... boldog voltam. Nem szinjeinek zordsága, fensége ; nem a kövek között is élő természet vegetációja; repkénykoszorúzta romjai; sem a „grotta azúrra“ és a többi mesés barlangjai, történeti emlékei, hegyei, balzsamos levegője, rokonszenves népe, mind nem ez hatott rám ; az a zavartalan összhang, mely Caprinak bűvös ereje, melynek ellentállni lehetetlen. A gondokba kifáradt agy itt megpihen, hat A Református Nőegylet a karácsonyi vásár jövedelméből a következő segélyezéseket osztotta ki: 28 iskolás gyermeket — fiút és leányt — ruhával, cipővel, harisnyával látott el. 32 elaggott szegény részesült élelmiszer, kenyér, liszt, tojás, szappan, szalonna stb. adományban, ezek közül 27 egy-egy g. tűzifát is kapott. A kórház és szegényház lakói karácsony előtti napon jó vacsorát kaptak, valamint a városi árvaházi gyermekek újév napján ebédet A kiskorúak fogházában levő szerencsétlen református vallású megtévelyedett embertársaink egy-egy szeretet csomagot, így tehát Isten kegyelméből s jó emberek szeretet munkájából 194 egyén részesült karácsonyi örömben. Isten áldása legyen mindazokon, akik bármiképen is elősegítették a Nőegylet karácsonyi jótékonykodását. Köszönetét fejezi ki a „Mansz“ mindazon tagjainak, kik a menhelyi gyermekek karácsonyi megajándékozására szeretetcsomagot küldeni szívesek voltak, valamint Jánossy Gézáné 100.000, Holó Istvánné 100.000, Magyari Lajosné 10 000, dr. Hulin Béla 10.000 korona készpénz adományáért. — A helybeli áll polg. fiú és leányiskola a karácsonyi ünnepek alatt három ízben gyönyörködtette városunk közönségét egyben kedves színdarab előadásával. Színre került a „Betlehemi bakter“ c. 3 felvonásos pásztorjáték a polg. fiú és leányiskola tanulóinak közreműködésével. Első ízben karácsony másodnapján adták elő a darabot, mely alkalommal a tornaterem zsúfolásig megtelt s nagyon sokan helyszűke miatt be sem juthattak. Dec. 28-án másodszor is bemutatták hasonló látogatottság mellett, ami arra indította a tanári karokat, hogy újév napján harmadszor is előadják, a kifogástalan szépséggel és összhangzatos alakítással megjátszott pásztorjátékot. A szereplők mindegyike ugyancsak kitett magáért. Az élvezetes órákért a legnagyobb elismerés illeti a tanári testületeket, főkép Pavetits Manó igazgatót, Galléné Raáb Margit és Bolyos István tanárokat, akik fáradtságot nem kímélve a lelkes tanulógárdát a helybeli polg.iskolák hagyományaihoz méltóan szép és minden részletében pompás előadásra betanították. A szinielőadás — amint értesülünk — a jótékony célra igen szép jövedelmet hozott. Capri. — úti emlékezés. — Sajátos fájóan kellemes érzés — a mai nyomorúságos időben — a jobb, a szebb múlt tovatűnt napjaival foglalkozni, mégis a jelen sivársága, a jövő ködös reménytelentelensége között, a letűnt boldogság emékeihez menekül a szív, ott pihen meg a gondolat. A fájdalom és vigasz édes-bús érzése markol lelkembe, ha a tirrheni tengernek a boméri mesékben szirénekkel benépesített szigetvilágára, ennek legszebb gyöngyére Caprira gondolok vissza. Mikor erre jártam, féktelen vihar korbácsolta a tengert; villámterhes felhők, elnyelve a nap izzó kororgját, haragos száguldással futottak az űrben, nyögő hullámok ölelkeztek az éggel, midőn Caprit, ezt a habok felett nyújtózkodó púpos sziklaszörnyeteget először pillantottam meg. Az ég villáma végigsüvítelt felettünk, vakító fényénél úgy tetszett, az elemek bőszült csatájában ez a szörnyeteg is részt vesz, mintha kimozdulna helyéből, felénk tartana, hogy sziklafejével izzó-porrá zúzza őrülten hánykolódó dióhéjunkat. Fenséges és borzasztó volt ez az út! — Egy évvel később verőfényes tavaszi napon, mosolygó ég alatt, kerülni óhajtod a világot, ennek mérgezett élő levegőjét, itt az elszigeteltségben — mint remete is — boldog lehetsz. Kedélyedet ha sivárrá tette a tapasztalás, hallgasd a Punta Tragarán a tenger mormolását s rugékonysága visszatér; életedet felélted ? itt biztonságban vagy; ha meguntad, itt újra megszereted; — ha pedig szived halott, Capri tüzes szemű leányai azt is feltámasztják. Capriról keveset írni nehéz, méltón leírni lehetetlen. A toll nem rendelkezik a „grotta azúrra“ és a szigetet körülfogó tenger ragyogó színeivel... A nápolyi öböl déli bejáratánál fekszik a sziget, melyet sárkányhoz hasonlóan őriz. Terjedelméről fogalmat alkothat az, ki tudja, hogy 3 óra alatt körül csolnakázható. Partját két helyen lehetett megközelíteni. A délről levő vadregényes kikötőt, az úgynevezett „piccola marinát," csak a halászok használták, ha a vihar kiverte őket a partra. Az utasok a nagy marinán kötöttek ki. Mólót hiába kerestél, helyette egy deszkapadot toltak elé, s ezen jutottál ki a bárkából a száraz partra. A fövenyes parton korallárus leánykák kínálták a tengerfenék tarka szinpompás virágkincseit; jobbról-balról nyaralók köszöntöttek. (Folyt. köv.)