Czeglédi Közlöny, 1928 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-01 / 1. szám
XIX. évfolyam, 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 6 pengő, negyedévre 1 , 50 f. Egyes szám ára 12 fillér. SW Ára 12 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : NAGY ELEK CZEGLÉDI „HANGYA“ ÉS „OKH" SZÖVETKEZETEK SZÖVETKEZETPOLITIKAI HETILAP KUBtimVATil.: V CZEOLÉDI .IUSGYA« KÖLTVNYOMDA IA ah»vat inlnifBi kézirat hul len¡IA. KlM^dléneket. I.iriktfveket fim hirdeté«! riiJnKnt a kl.'c«!í~5 hivatal v«K fel » rUj esztendő küszöbén. Előttünk köd és homály, kétség és bizonytalanság! Új esztendő küszöbén állunk, a jóbarátok, ismerősök, az emberek boldog új esztendőt kívánnak egymásnak, de itt van aztán a bizonytalanság : vájjon boldog lesz-e az ? Nem hoz-e az új esztendő romlást és pusztulást családokra, társadalomra, népekre és nemzetekre; nem hoz-e nagy és súlyos megpróbáltatásokat, pótolhatatlan veszteséget. Higyyük, hogy nem; bízzunk benne és reméljük sorsunknak, helyzetünknek jobbrafordulását, az égboltozat kiderülését felettünk. A gondviselés az elmúlt esztendőben is adott sok áldást, új hitet, biztatást arra nézve, hogy nem szabad nekünk elárvakodott magyaroknak, kik olyan egyedül, majdnem magunkra maradva élünk a népek óceánjában, elcsüggednünk, kishitűség bűnébe esnünk, hanem rendületlenül, emelt fővel, egy percre sem lankadva, törekednünk kell a cél felé, nagy Magyarország visszaszerzése felé, a magyar feltámadás ragyogó napja felé. Azt hiszem , legyen az én hitem szerint, most, amikor az újév napjaiban boldog újesztendőt kívánunk egymásnak, egyúttal az a sóhaj is kél a honfiúi szívből, hogy ez az újesztendő hozza meg a magyar igazság diadalát, elszakított magyarok millióinak visszacsatolását, szép és híres magyar városoknak a magyar impérium alá való tartozását. Azok után, amik a most már elmúlt esztendőben történtek a magyar nép érdekében, örömmel várhatjuk s bizton remélhetjük sorsunk jobbra fordulását. Én az elmúlt esztendő javára elsősorban is azt írom s a legnagyobb áldásnak azt tartom, hogy nagymértékben hangolódott javunkra a művelt világnak a közvéleménye s ez a folyamat növekvőben van, a meggyőződés, hogy Magyarországnak helye a napon van, egyre szilárdabbá válik most már Amerikában is, terjed a magyar ügy igazága, hódítani s győzni fog. Másik ilyen áldás volt a lefolyt esztendőben , egy barátsági szerződésnek, sőt még ennél is többnek létrejötte. Két olyan nemzet békült ki s kötött mélységes barátságot, kiknek érdekeik azonosak a tekintetben, hogy kölcsönös érdekük, hogy erősek legyenek, fejlődjenek és viruljanak: az olasz és a magyar. Miniszterelnökünk magas kormányának érdeme ez, kivették népüket az elszigeteltségéből, a fejlődő magyar nemzetnek, ki az integritásért békés úton küzd, érdeke az, hogy erős Olaszország ,legyen a középtengeren, épen úgy, mint Olaszországnak érdeke az, hogy erős Magyarország legyen kelet és nyugat határán. Utalok a magyar-román birtokpörre, nem dőlt ugyan még el, de a világ közvéleménye, kiváló, nagy elmék sorra nyilatkoztak a magyarok színtiszta igazságáról, s úgy áll a dolog, hogy az úgynevezett Népszövetségnek is, a hivatalos tényezőknek is roppant sok gondot okoz a nagy feladat, hogy döntsék el ezt a nagy horderejű kérdést. Érzik, hogy kormányunknak igaza van, de Romániára kénytelenek tekintettel lenni, mert szövetségesük volt, tehát jog és az állam szuverenitása állanak egymással szemben; valamelyiknek győzni kell, legyen meg a jognak és igazságnak diadala. Nagy kérdés ezt az egész világot érdekli, ennek kapcsán nagyon sok szó esett a békeszerződések bántó igazságtalanságairól; én úgy látom, hogy ezáltal is hazánknak szolgálunk, elszakított véreink nehéz helyzetét ismerik meg a nemzetek s terjed a békerevizió gondolata. írhatnék még a legutóbb lefolyt oláh diákzavargásokról, rombolásokról, vandál pusztításokról, melyeket oktalan dühükben — alacsonyságukat érezve — a magyarral szemben követtek el, magyar vagyonon és életen, sajnáljuk és mélyen fájlaljuk véreink veszteségeit, eredménye azonban ennek is van: elérte vele Románia azt, hogy államának csak ártott, s a magyar ügy igazsága még fényesebben ragyog; írhatnék arról, hogy kilátásaink a jövőre nézve nem vigasztalan, bízzunk mindent az új esztendőre, legyen ez az Isten kegyelméből a magyar népnek igazán boldog esztendeje. Most még köd és homály van előttünk, az új esztendőnek lesz a hivatása teljesen eloszlatni ezt s az igazságot diadalra juttatni. Én ebben hiszek, s velem együtt higyje minden magyar ember s adjon az Úr boldog újévet nekünk. —sz —i. A DZSUNGEL. Az ember harca az őserdők vadjaival. Észak-Sziám őserdeibenkészültt eredeti fimvetések. — Január 7-én és 8-án az Választmányi ülés. AMagyarországi Munkások Rokkantsegélyző és Nyugdíjegylete helybeli fiókpénztárának f. hó 18-án tartott választmányi ülésén Darányi János elnök a folyóügyek elintézése után részletesen beszámolt az egylet jelenlegi állapotáról s egyben bejelentette, hogy a belügyminisztérium által jóváhagyott új alapszabályokat a központ a tagok között leendő szétosztás végett megküldötte. Az új alapszabály főbb pontjai a következők: Az egylet céljai: a) a tagoknak nyugdíjsegéllyel való ellátása; b) a rokkanttá vált vált tagok segélyezése; c) a tagok özvegyeinek és árváinak segélyezése; d) végkielégítések nyújtása; e) haláleseti segély nyújtása. Az egylet hivatása a humanitás gyakorlása. Sem a központban, sem a fiókoknál politikai, nemzetiségi, vagy felekezeti ügyek tárgyalása meg nem engedhető. Az egyletnek rendes és alapító tagjai vannak. Rendes tagokat felvétetnek a Magyarország területén lakó mindkét nembeli, 14-ik életévüket betöltött munkaképes egyének, akik valamely szellemi vagy testi munkával járó, keresetforrásul szolgáló foglalkozást hivatásszerűen űznek, továbbá a saját háziteendőiket végző nők. A beíratási díj 3 pengő. Az egylet rendes tagjai a következő tagdíjakat fizetik: I. oszt. hetenként 30 fillér, II. oszt. 40, III. oszt. 50, IV. oszt. 60, V. oszt. 80, VI. oszt. 1 pengő, VII. oszt. 2 pengő és a VIII. oszt. 3 pengőt hetenként. Negyvenévi tagsági idő betöltése és befizetése után a tag további tagsági díj fizetésére nem kötelezhető. A 40 évi tagság után megállapított havi nyugdíjsegélyek a követ