Ceglédi Napló, 1934 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-07 / 1. szám

Lapunk mai száma 4 oldal ÁRA 10 FILLÉR XVIl. évfolyam 1 1934. január 7 Felelős szerkesztő és kiadó Sárik Gyula Szerkesztőség és kiadóhivatal Cegléd, Batthyány-út­ 8 szám_____ CZ.-K­ERCEL, ABONY, TÖRTÉL, RÉKAS, UJSZÁSZ, JÁSZKARAJENŐ, VEZSENY KÖZSÉGEK ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ POLITIKAI idkUsLAP Telefon : 57. szám. Előfizetési ára: Egy negyedévre. . . . . 1’60 penge ______Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Bízunk Sok küzdelem, baj és viszontagság kö­zepette alig vettük észre, hogy az idő már ismét egy évvel elrohant a fejünk felett. Az uj esztendő küszöbén állunk és ilyenkor bizonyára mindenki felteszi magában a kérdést: várjon mit hoz a jövő év, mit rejt magában a jövendő? Ezekben a ne­héz, válságos időkben mindenki óhajtva várja a viszonyok javulását, azonban a bölcs gondviselés jótékony kézzel zárta el a kutató emberi szemek­­elől a jövő titkát. Ha tehát ennek a közeljövőnek va­­lószínű esélyeit akarjuk latolgatni, akkor az elmúlt esztendőre kell irányítanunk te­kintetünket, mert a véges emberi ész csak a múltból és a jelen körülményeiből kö­vetkeztethet a várható jövőre. Az egyes ember, az egyén sorsa még sohasem forrt össze annyira az egész nem­zet, az ország sorsával, mint a mai idők­ben, amikor az általános politikai és gaz­dasági viszonyok ellenállhatatlan ereje szabja meg nemcsak az egyes társadalmi rétegek, de az egyes emberek helyzetének alakulását és egzisztenciáját is. A közös­ség, a nemzet sorsa ma elválaszthatatlanul összeolvadt az egyén, a magánember leg­személyesebb érdekeivel s épen ezért min­den egyes magyar ember jövője szem­pontjából rendkívül fontos az, hogy mit végzett a Gömbös kormány azon ötne­gyed év alatt, amióta az ország ügyeinek vezetését, a magyar nemzet sorsának irá­nyítását kezébe vette? Kétségtelen, hogy a jelenlegi kormány, különlegesen súlyos körülmények között kezdett 1932. októberében felelősségteljes munkájához. Ebben az időben az ország állapota — különösen a világgazdasági vál­ság kiélesedése folytán — igen aggasztó volt, az államháztartás nehézségei, a mun­kanélküliek nagy száma, a külkereskedel­mi forgalom összezsugorodása és amiatt hogy a közeledő tél súlyos ,ínséggel fe­nyegetett s az egész nemzetet saját jövő­jével és sorsával szemben súlyos aggo­dalom töltötte el. Ebben a válságos pil­lanatban vette át az államfő bizalmából az ország ügyeinek vezetését Gömbös Gyu­la és kormánya, akire az a nehéz feladat várt, hogy a pénzügyi és gazdasági össze­­rroppanás veszélyét a válságban vergődő országtól elhárítsa s ugyanakkor a nem­zetet kétségbeeséséből felrázza a hitét, ön­bizalmát a további munkához visszaadja. Ötnegyed év után ma már joggal állapít­hatjuk meg, hogy a Gömbös kormány nemcsak azt a feladatát végezte el a fenn­álló nehézségek ellenére a legteljesebb eredménnyel, hanem a céltudatosan irá­nyított kormányzati tevékenységgel sike­rült gazdasági téren a javulás­­ kétség­bevonhatatlan folyamatát és az ország tár­sadalmi, gazdasági és szellemi újjáépítésé­nek munkájához a nélkülözhetetlen alapo­kat lerakni. Ezt a célt szolgálta elsősorban a kormány nemzeti munkaterve, amely, világos és áttekinthető pontokban foglalta össze a nemzeti élet egyes területein szük­ségesnek mutatkozó újítások és intézkedé­sek egész sorozatát. Ennek a programai­nak lefektetése után haladéktalanul meg­indult a kormány tevékenysége, mely el­sősorban az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének megjavítására irányult. S bár időközben a világgazdasági helyzet állan­dóan romlott s ezáltal az újjáépítésre irányuló munka nehézségei fokozódtak, mégis ezen a téren rövid néhány hónap alatt a kormányzat erőfeszítései nyomán olyan eredmények mutatkoztak, melyek­nek jelentőségét nem lehet eléggé­­érté­kelni. A kormánynak sikerült elsősorban az államháztartás megrendült egyensúlyát a tényleges viszonyokhoz szabott költség­vetéssel helyreállítani és a magyar pengő értékállandóságát kül- és belföldön egya­ránt biztosítani. Ennek a kormányzati munkának nyomán bizonyos élénkség in­dult meg a tespedő gazdasági­­életben, minek folytán a munkanélküliség némi csökkenése tapasztalható. Ugyancsak a kormányzat intézkedése következtében lé­nyeges enyhülés és javulás állott be a ka­matterhek területén s így a mezőgazdasági adósságok kamatterhe a két év előtti 225 millió pengőről a jövő évben már 91 millió­ pengőre csökkent. A transzferpénzek fel­szabadítása immár 30 millió pengő értékű hasznos és jövedelmező beruházások esz­közlését tette lehetővé, a kormány számá­ra, míg a miniszterelnök és külügyminisz­ter külföldi tárgyalásainak eredménye­képpen külkereskedelmi mérlegünkben a legutóbbi év folyamán 75 millió pengőnyi javulás mutatkozik. Társadalmi téren a Gömbös-kormány, elsősorban arra törekedett, hogy a legsze­gényebb rétegek, a kisemberek nyomasztó terhein könnyítsen és a társadalmi igaz­ság szellemében az egyes intézmények ve­zetőinél tapasztalható túlzottan magas jö­vedelmeket lefaragja s az állás-, illetve jövedelemhalmozásokat megszüntesse. Ez a kitartó és céltudatos kormányzati mun­ka ismét bizalmat és hitet ébresztett a magyar nemzetben, bizalmat nemcsak a saját jövője, de a nemzet hivatott vezére és annak kormánya iránt is, mely a ma­gyar egység jegyében az ország polgársá­gának legnagyobb részét ma már zászlaja alá tömörítette, hogy az eddig elért ered­mények alapján és a megkezdett után to­vább vezesse a nemzetet a biztos feltáma­dásig ! A zagyvarékasi rejtélyes haláleset kezd homályosabbá válni. A zagyvarékasi ismeretes rejtélyes gyil­kosság ügyében ma kezdte meg Hatvanyi László dr. vizsgálóbíró a kihallgatásokat. Az ügy jelenlegi állása: Lengyel .­Mi­hály az állítólagos felbujtó állhatatosan tagad. A boncolás — mint ismeretes — nem tudta megállapítani, hogy Zoltéi Mi­hály gazda véletlenül esett-e a Krakó­­csatornába, vagy pedig előzőleg fejbe is verték. Kovács István 23 éves kocsis ,aki az egész ügyet megindította azal, hogy, önként jelentkezett, azt vallotta a csend­őrségen, hogy Lengyel fölbujtására ő ü­­tötte vasvillával fejbe a gazdát, azután a kocsit lovastól, mindenestől a csatorná­ba hajtotta. Kovácsot ma hallgatta ki először a vizs­gálóbíró. Ugyanis a kocsis azóta kato­na lett és egy fegyveres huszár ma hozta át a törvényszékre. Kovács fölött a „civil" bíróság fog í­­télkezni, azonban még egy jó ideig a katonaság tartja fogva. Kovács mai kihallgatása után új for­dulatot hozott az ügyben. Visszavonta u­­gyanis a­­csendőrségen tett beismerő vallo­mását. Csupán annyit vállalt el, hogy a kérdéses éjjelen néhány pokrócot lopott el Zölei gazdától. llllllilllllll!illi!lllllll!llllllllllll!ll!l!lllllllllllllllllllllllllllllUIIIlllilllllliillili]lil!iiillllil!l5il llä!ililll!i!!!i;il!l!lllll!llllllllllllllll!!lill!lll!lllllllllllllliil!lillillilllin A „Ceglédi Kisgazda“ Múlt vasárnap a Ceglédi Kisgazdában megjelent Kukla Béni aláírással egy cikk, melyben a következő kivétel van: „Hála Istennek még Magyarországon is szabad gondolkodni, nemcsak a megszállott terü­leten. Mi Kukla Benőről már régen megalkot­tuk véleményünket. Sok szót rá pazarolni nem érünk rá. Gazda­társai és a társa­dalom mindenesetre ebből még jobban láthatják, hogy ki is az a Kukla Benő. — Ellenben laptársunk szerkesztőségéhez volna egy-két szavunk. A Ceglédi Kisgazdának van felelős szer­kesztője és felelős kiadója is. Kérjük Önö­ket, ki nézte át, vagy ki fésülte Kukla Benő cikkét, mert az felelőséggel tartozik, de felelőséggel tartozik a másik is, ha nem vigyáz arra, hogy hazaárulás szé­lén mozgó cikk jelenik meg a lapban. — Nem csodálkoznánk azon sem, ha vé­ hazafias gondolkozása é­ letlenül b. lapjukban Fényes Lászlót fel­­dicsérlték Londonban elhelyezett cikkéért, mert ő sem itt sokkal különbet, mint amit Kukla Béni cikke kifejez. — Tessék ki­rukkolni szerkesztő urak, ne a háttér­ből Kukla Benő nevével takaródzni. — Kinek a mentalitása ez? Ma, mikor minden becsületes magyar embernek a revízióért kell küzdeni, ak­kor az ország szivében, Cegléden tiszta magyar lakosság között megjelenik egy, újság­cikk, amihez csak azt nem fűzték hozzá: „Benesnek ajánlva a magyar re­vízió ellen”. — Mert nem is kellene ell­en­ségeinknek más érv, mint közölni a Ceg­lédi Kisgazda cikkét azzal a kommentár­ral: „íratott 1934. január havában, Ceg­léden, egy szinmagyar városban, Kossuth városában, egy magyar kisgazda által, fe­lelősséget pedig egy ceglédi ügyvéd és egy ny. magyar tanító vállalt érte.”

Next