Ceglédi Napló, 1935 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-06 / 1. szám
1935. január 6. Felelős szerkesztő és kiadó Sárik Ciyula Szerkesztőség és kiadóhivatal Cegléd. Batthyány-út 8 szám________ VI652. 6 oldal ára 10 fül. XVlll. évfolyam 1. szám CZ.-BERCEL, ABONY, TÖRTÉL, RÉKAS, UJSZÁSZ, JÁSZKARAJENŐ, verseny KÖZSÉGEK ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ POLITIKAI.‘MHLAPelefon : 57 szám. Előfizetési ára: Egynegyedévre.......................160 . pe Nyilt-tér ( a kr it . ci; ' ) ) ,éi Ottó és a magyar állam A magyar közvélemény nagy meglepetéssel olvasta az egyik fővárosi napilap karácsonyi számában Ottó főhercegnek legújabb nyilatkozatát. Ebben a nyilatkozatban a tragikus véget ért IV Károly király fia többek között a fasiszta államszervezet kérdésével is foglalkozik és ezt a korporációs szervezetet csak olyképen tudja elképzelni, hogy felette áll az ország mindenkori uralkodója. A fasiszta testületi államnak ez a sajátos elképzelése a magyar társadalom legnagyobb részét azonban őszinte csodálkozással és meglepetéssel tölti el. Mert valljuk be őszintén a nyilatkozatnak ez a fentebb említett része nem egyezik a magyar kormány eddigi fejlődési irányával, szellemével és tételes törvényeinkben lerögzített elveivel- Nem hiába ragaszkodott a magyar nemzet ezer éven keresztül ehhez a temérdek vérrel és szenvedéssel megvédelmezett alkotmányhoz. Ez az alkotmány a magyar talajból, a különleges magyar viszonyokból sarjadozott ki s mindenkor csodálatosan alkalmazkodott a nemzet és az idők közvéleményeihez, szükségleteihez. Ennek az alkotmányának az alapján alakult át a törzsi Magyarország magyar királysággá, ennek az alkotmánynak az alapján védelmezték meg őseinka magyar nemzet függetlenségét és szabadságát . Ugyancsak ez az alkotmány tette lehetővé a magyar nép jogainak fokozatos kiterjesztését s államrendszerünk fokozatos átalakítását. A magyar alkotmány valóban a magyar nemzet lelki arculatának és sajátos lelkületének leghívebb kifejezője, ezért fordul el ösztönösen a magyarság minden olyan kísérlettől, amely idegen államszervezési formákat, kül földi eszméket, vagy másfajta divatos mozgalmakat akarnak a magyar földbe plántálni. A magyar nemzet őszinte csodálattal és bámulattal adózik Bénító Mussolininek, az olasz fasizmus megteremtőjének, kinek lángeszét és államférfiui elhivatottságát immár tizenkét esztendő hatalmas eredményei igazolják. Érdeklődéssel figyeli a magyar nemzet azokat, a változásokat is, melyeket Hitler Adolf mozgalma, a nemzeti szocializmus idézett elői a nemzeti érzésben megújhódott német birodalomban. Bizonyos, hogy ezek a mozgalmak éppen azért értek el ily hatalmas eredményeket, mivel a nép lelkéből fakadtak és kitűzött céljaik megfelelnek az olasz, illetve a német nemzet sajátos szükségleteinek. A magyar nemzetnek azonban semmi szüksége sincs arra, hogy ezeket az idegen testekre szabott mozgalmakat szolgai módon lemásolja. A magyarság továbbra is meg akar maradni régi alkotmányának fejlődési irányvonalában, a jövőjét ennek az alkotmánynak korszerű fejlesztésével, kiegészítésével kívánja tovább építeni. Ottó főhercegnek a fasizmusra vonatkozólag tett nyilatkozata egyébként annál meglepőbb, mivel nem is túlságosan burkolt formában a diktatúra, tehát a parancsuralom elvét teszi magáévá. Elgondolásának alapja a fasisztatestületi állam, de a testületek felett odaképzeli a mindenkori uralkodót, akinek szavától függ a nemzet sorsa és jövője. Márpedig éppen a diktatúrának, a parancsuralomnak a szelleme az, amely egyáltalában nem felel meg a magyar nemzet lelkiségének és egyben idegen a magyar alkotmány hagyományaitól. A magyar nemzetnek nem diktatúrára van szüksége, hanem a szó legnemesebb értelmében vett népies politikának továbbfejlesztésére, mely az alkotmányos jogokat a nemzet minden egyes, arra méltó tagjára kiterjeszti és egyenlő arányokban méri a kötelességeket és jogokat. Ezek után valóban nem csodálkozhatunk azon, hogy Ottó főherceg magyarországi híveit, a magyar legitimistákat is zavarba hozta ez a legújabb s nem túlságosan szerencsés formában megfogalmazott nyilatkozat. Úgy értesülünk, hogy nagy sürgés-forgás, mozgolódás és izgalom mutatkozik e nyilatkozat nyomán a legitimisták táborában, ami azt bizonyítja, hogy Ottó főhercegnek e legfrissebb nyilatkozása talán az ő szájuk izének sem felel meg teljesen. Szerencsére a nemzet józanul gondolkozó és túlnyomó többségét nem hozta izgalomba ez a nyilatkozat, mivel az idegenszerűségnél fogva távol áll a magyarság szellemétől. Annyira távol áll, hogy az ilyen nyilatkozatok a nemzetek életére semmiféle befolyást nem gyakorolnak, legfeljebb a legitimista eszme népszerűségét csökkentik, illetve a csökkenés folyamatát siettetik. Az a körülmény, hogy Ottó főherceg karácsonyi nyilatkozatában teljesen a magyar alkotmány ellen fordult, bennünket nem lepett meg sőt igazolva látjuk felőle tartott felfogásunkat; ő csupán ősei szellemében gondolkozik a mi legféltve őrzött kincsünkről, ezer esztendős alkotmányunkról. A szidei Szilvester : rekord a ceglédi szilvesszterek tzölött (jan. 3.) Hatalmasan felkészült a város a Szilveszterre. Az esti órákban már előre sugározta fényét az esztendő első éjszakájának mámoros pompája, amivel örömre boldogságra, jobb viszonyokra szomjas lélekkel várt a város minden lakója. Hét óra felé, még alig, hogy zárni kezdtek a foltok, a rolók még dörögve, nagy robajjal zuhantak le s már feltűntek a havaseső verte utcákon az első díszbe öltözött ünneplők. Cigányzenekarok, alkalmi bandák trappoltak végig az utcákon rendeltetési helyük felé. Ezen az éjszakán nem pihent zeneszerszám ebben a városban, a városszéli putrikban is kipucolták a viharvert sötét ruhákat, a szürke és sárga felöltőket és a nyiszlett, kócos vonók egész éjjel vidám melódiákat csaltak ki az összebogozott szakadt hurokból is... Ahány egyesület, kaszinó, társaskör, s egyéb társadalmi alakulás van Cegléden, mindegyik igyekezett tagjait nem közönséges szórakozással búcsúztatni az öreg és üdvözöltetni az Új Évtől. Hogy ez mennyire sikerült, arról megpróbál áttekinthető képet nyújtani a riporter, aki megnyálazott plajbásszal végig csavarogta ezt a nevezetes éjszakát-A vigadóban aMove rendezte szilveszteri mulatságát. Hatalmas tönyegek látogatták ezt a remekbe sikerült mulatságot s a sportbarátoknak ez a nagy táboramámorosan üdvözölte az uj esztendőt. A Kereskedelmi Kaszinó, a Népkör, a Katholikus Kör, az Egyenlőségi Kör, a diáktestületek, kávéházak, kocsmák mind-mind nagy tömegeket fogadtak falaik közé, akik impozáns mennyiségben fogyasztották a különféle italokat és ételeket. Soha annyi pezsgő nem fogyott ebben a vinkóhoz szokott városban, mint ezen az éjszakán. És soha annyi ágy neve maradt üresen, mint ezúttal. Másnap azonban volt nem egy olyan ágy is, ahol ketten, sőt hárman feküdtek. Ja, ez volt Szilveszter püspök és Alkohol őfelsége nagy demokráciájának megnyilatkozása- Amely demokrácia különösen virult a Batthány utcai Vasutas Otthonban, ahol a legmagasabb Máv- rangot viselő helyi korifeusok együtt szórakoztak pazar, hangulatban a kalauzokon keresztül a váltóőrökig. Végig az egész városon valami bolond reményvágy kerítette hatalmába az embereket. Mindenki habzsolta az élet kínálkozó örömeit, talán felejtést keresve az elmúlt háromszázhatvanöt nap megpróbáltatásaira... talán narkózist keresni a nem egészen reményzöldi Holnap előtt. Fontosazonban, hogy mindenki szépet várt, valami szépet, jót, nem közönségeset s egyúttal félt, hogy várakozása hiú lesz. Akik azonban már most megállapíthatják, hogy nem csalódtak várakozásokban, azok a vendéglősök, kimérők és alkalmi kéményseprők. Megállapítható, hogy ez a Szilveszter páratlanul mozgalmas és eredményes volt. Bár az egész esztendő ilyen lehetne. ’ •. — y- Mit várnarmnte a villanyteleptől ? (jan. 1.) Felfokozott várakozással nézett a város közönsége az idei szilveszter elé és mint lapunk más helyén közölt tudósításunk hozzá, ez az Újév mindenben méltó volt a hozzá fűzött nagy várakozáshoz és mindenben igazolta a reményeket. Egyetlen fontos tényező követett el súlyos mulasztást Szilveszterrel kapcsolatban s ez a mulasztás annál súlyosabb, hogy egy általános népszokást forrázott le. Nem is lehet visszamenni a szilveszterezés történetében olyan messzire, hogy eredetét találnánk annak a szokásnak, amely szerint pont éjfélkor nem csak az ország, de a világ minden táján eloltják egy pillanatra a lámpákat, hogy az ilyenkor szokásos féktelen jókedvűek ne állítsanak gátat a világossággal. Ebbe az általános gyakorlatba átment szokásba kevert most disszonáns akkordot a ceglédi villanytelep, amely elfelejtkezett teljesíteni ezt a bár nem törvényes, de mégis kötelező figyelmességet a város összlakosságával szemben, amely pedig a forduló mámorában várta a városi villanytelepnek ezt, a csekélynek nevezhető figyelmességét. S hogy elmaradt, nem a leghízelgőbb hangot váltotta ki a közvéleményből. Több helyütt hallottuk feltenni a kérdést, hogy: ha áldozatba, pénzbe nem kerülő esetekben is szűkkeblűnek bizonyul a villanytelep, mit lehet várni ott, ahol áldozatot igényel a közönség igényeinek kielégítése? Vagy az egyáltalán nem fontos? —.