Ceglédi Napló, 1935 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-06 / 1. szám

1935. január 6. Felelős szerkesztő és kiadó Sárik Ciyula Szerkesztőség és kiadóhivatal Cegléd. Batthyány-út 8 szám________ VI­­652. 6 oldal ára 10 fül. XVlll. évfolyam 1. szám CZ.-BERCEL, ABONY, TÖRTÉL, RÉKAS, UJSZÁSZ, JÁSZKARAJENŐ, verseny KÖZSÉGEK ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ POLITIKAI­­.‘MHLAP­­­elefon : 57 szám. Előfizetési ára: Egynegyedévre.......................160 . pe Nyilt-tér ( a k­r­­ i­t . c­i; ' ) ) ,é­i Ottó és a magyar állam A magyar közvélemény nagy meglepetéssel olvasta az egyik fővárosi napilap karácsonyi számában Ottó főhercegnek legújabb nyilat­kozatát. Ebben a nyilatkozatban a tragikus véget ért IV­ Károly király fia többek között a fasiszta államszervezet kérdésével is fog­lalkozik és ezt a korporációs szervezetet csak olyképen tudja elképzelni, hogy felette áll az ország mindenkori uralkodója. A fasiszta testületi államnak ez a sajátos elképzelése a magyar társadalom legnagyobb részét azon­ban őszinte csodálkozással és meglepetéssel tölti el. Mert valljuk be őszintén a nyilatkozatnak ez a fentebb említett része nem egyezik a magyar kormány eddigi fejlődési irányával, szellemével és tételes törvényeinkben lerög­zített elveivel- Nem hiába ragaszkodott a ma­gyar nemzet ezer éven keresztül ehhez a te­mérdek vérrel és szenvedéssel megvédelmezett alkotmányhoz. Ez az alkotmány a magyar talajból, a különleges magyar viszonyokból sarjadozott ki s mindenkor csodálatosan al­kalmazkodott a nemzet és az idők közvélemé­nyeihez, szükségleteihez. Ennek az alkotmányá­nak az alapján alakult át a törzsi Magyaror­szág magyar királysággá, ennek az alkot­­mánynak az alapján védelmezték meg őseink­­a magyar nemzet füg­get­lenségét és szabad­ságát . Ugyancsak ez az alkotmány tette lehetővé a magyar nép jogainak fokozatos kiterjesztését s államrendszerünk fokozatos át­alakítását. A magyar alkotmány valóban a magyar nem­zet lelki arculatának és sajátos lelkületének leghívebb kifejezője, ezért fordul el ösztönö­sen a magyarság minden olyan kísérlettől, amely idegen államszervezési formákat, kül­­­ földi eszméket, vagy más­fajta divatos mozgal­makat akarnak a magyar földbe plántálni. A magyar nemzet őszinte csodálattal és bámu­lattal adózik Bénító Mussolininek, az olasz fasizmus megteremtőjének, kinek­ lángeszét és államférfiui elhivatottságát immár tizenkét esz­tendő hatalmas eredményei igazolják. Érdek­lődéssel figyeli a magyar nemzet azokat, a változásokat is, melyeket Hitler Adolf moz­galma, a nemzeti szocializmus idézett elői a nemzeti érzésben megújhódott német biro­­­­dalomban. Bizonyos, hogy ezek a mozgalmak éppen azért értek el ily hatalmas eredménye­ket, mivel a nép lelkéből fakadtak és kitű­zött céljaik megfelelnek az olasz, illetve a német nemzet sajátos szükségleteinek. A ma­gyar nemzetnek azonban semmi szüksége sincs arra, hogy ezeket az idegen testekre szabott mozgalmakat szolgai módon lemásolja. A magyarság továbbra is meg akar maradni régi alkotmányának fejlődési irányvonalában, a jövőjét ennek az alkotmánynak korszerű fej­lesztésével, kiegészítésével kívánja tovább építeni. Ottó főhercegnek a fasizmusra vonatkozólag tett nyilatkozata egyébként annál meglepőbb, mivel nem is túlságosan burkolt formában a diktatúra, tehát a parancsuralom elvét teszi magáévá. Elgondolásának alapja a fasiszta­testületi állam, de a testületek felett odakép­zeli a mindenkori uralkodót, akinek szavától függ a nemzet sorsa és jövője. Már­pedig éppen a diktatúrának, a parancsuralomnak a szelleme az, amely egyáltalában nem felel meg a magyar nemzet lelkiségének és egyben ide­gen a magyar alkotmány hagyományaitól. A magyar nemzetnek nem diktatúrára van szük­sége, hanem a szó legnemesebb értelmében vett népies politikának továbbfejlesztésére, mely az alkotmányos jogokat a nemzet min­den egyes, arra méltó tagjára kiterjeszti és egyenlő arányokban méri a kötelességeket és jogokat. Ezek után valóban nem csodálkozhatunk a­­zon, hogy Ottó főherceg magyarországi hí­veit, a magyar legitimistákat is zavarba hoz­ta ez a legújabb s nem túlságosan szerencsés formában megfogalmazott nyilatkozat. Úgy értesülünk, hogy nagy sürgés-forgás, moz­golódás és izgalom mutatkozik e nyilatkozat nyomán a legitimisták táborában, ami azt bi­zonyítja, hogy Ottó főhercegnek e legfris­sebb nyilatkozása talán az ő szájuk izének sem felel meg teljesen. Szerencsére a nemzet józanul gondolkozó és túlnyomó többségét nem hozta izgalomba ez a nyilatkozat, mivel az idegenszerűségnél fog­va távol áll a magyarság szellemétől. Annyi­ra távol áll, hogy az ilyen nyilatkozatok a nemzetek életére semmiféle befolyást nem­ gyakorolnak, legfeljebb a legitimista eszme népszerűségét csökkentik, illetve a csökke­nés folyamatát siettetik. Az a körülmény, hogy Ottó főherceg kará­csonyi nyilatkozatában teljesen a magyar al­kotmány ellen fordult, bennünket nem lepett meg sőt igazolva látjuk felőle tartott felfo­gásunkat; ő csupán ősei szellemében gondol­kozik a mi legféltve őrzött kincsünkről, ezer esztendős alkotmányunkról. A szidei Szilves­­ter : rekord a ceglédi s­zilvesszterek­ tzölött (jan. 3.) Hatalmasan felkészült a város a Szilveszterre. Az esti órákban már előre su­gározta fényét az esztendő első éjszakájának mámoros pompája, amivel örömre boldogságra, jobb viszonyokra szomjas lélekkel várt a város minden lakója. Hét óra felé, még alig, hogy zárni kezdtek a f­oltok, a rolók még dörögve, nagy robajjal zuhantak le s már feltűntek a havaseső verte utcákon az első díszbe öltö­zött ünneplők. Cigányzenekarok, alkalmi ban­dák trappoltak végig az utcákon rendeltetési helyük felé. Ezen az éjszakán nem pihent zeneszerszám ebben a városban, a városszéli putrikban is kipucolták a viharvert sötét ru­hákat, a szürke és sárga felöltőket és a nyiszlett, kócos vonók egész éjjel vidám me­lódiákat csaltak ki az összebogozott szakadt hurokból is... Ahány egyesület, kaszinó, társaskör, s egyéb társadalmi alakulás van Cegléden, mindegyik igyekezett tagjait nem közönséges szórakozás­sal búcsúztatni az öreg és üdvözöltetni az Új Évtől. Hogy ez mennyire sikerült, arról megpróbál áttekinthető képet nyújtani a ri­porter, aki­ megnyálazott plajbásszal végig csavarogta ezt a nevezetes éjszakát-A vigadóban a­­Move rendezte szilveszteri mulatságát. Hatalmas tönyegek látogatták ezt a remekbe sikerült mulats­ágot s a sportba­rátoknak ez a nagy tábora­­mámorosan üdvö­zölte az uj esztendőt. A Kereskedelmi Kaszinó, a Népkör, a Kat­­holikus Kör, az Egyenlőségi Kör, a diáktestü­letek, kávéházak, kocsmák mind-mind nagy tömegeket fogadtak falaik közé, akik impozáns mennyiségben fogyasztották a különféle italo­kat és ételeket. Soha annyi pezsgő nem fo­gyott ebben a vinkóhoz szokott városban, mint ezen az éjszakán. És soha annyi ágy neve ma­radt üresen, mint ezúttal. Másnap azonban volt nem egy olyan ágy is, ahol ketten, sőt hárman feküdtek. Ja, ez volt Szilveszter püs­pök és Alkohol őfelsége nagy demokráciá­jának megnyilatkozása- Amely demokrácia kü­lönösen virult a Batthány utcai Vasutas Otthonban, ahol a legmagasabb Máv- rangot viselő helyi korifeusok együtt szórakoztak­ pazar, hangulatban a kalauzokon keresztül a váltóőrökig. Végig az egész városon valami bolond re­mény­vágy kerítette hatalmába az embereket. Mindenki habzsolta az élet kínálkozó öröme­it, talán felejtést keresve az­ elmúlt háromszáz­hatvanöt nap megpróbáltatásaira... talán nar­kózist keresni a nem egészen reményzöldi Holnap előtt. Fontos­­azonban, hogy minden­ki szépet várt, valami szépet, jót, nem kö­zönségeset s egyúttal félt, hogy várakozása hiú lesz. Akik azonban­­ már­ most megállapíthatják, hogy nem csalódtak várakozásokban, azok a vendéglősök, kimérők és alkalmi kéménysep­rők. Megállapítható,­ hogy ez a Szilveszter páratlanul mozgalmas és eredményes volt. Bár az egész esztendő ilyen lehetne. ’ •. — y- Mit várnarmnte a villany­teleptől ? (jan. 1.) Felfokozott várakozással nézett a város közönsége az idei szilveszter elé és mint lapunk más helyén közölt tudósításunk hoz­zá, ez az Újév mindenben méltó volt a hozzá fűzött nagy várakozáshoz és mindenben iga­zolta a reményeket. Egyetlen fontos tényező követett el súlyos mulasztást Szilveszterrel kapcsolatban s ez a mulasztás annál súlyo­sabb, hogy egy általános népszokást forrá­zott le. Nem is lehet vissza­menni a szilveszterezés történetében olyan messzire, hogy eredetét találnánk annak a szokásnak, amely szerint pont éjfélkor nem csak az ország, de a világ minden táján eloltják egy pillanatra a lám­pákat, hogy az ilyenkor szokásos féktelen jó­kedvűek ne állítsanak gátat a világossággal. Ebbe az általános gyakorlatba átment szokás­ba kevert most disszonáns akkordot a ceg­lédi villanytelep, amely elfelejtkezett teljesí­teni ezt a bár nem törvényes, de még­is kö­telező figyelmességet a város összlakosságával szemben, amely pedig a forduló mámorában várta a városi villanytelepnek ezt, a csekély­nek nevezhető figyelmességét. S hogy el­maradt, nem a leghízelgőbb hangot váltotta ki a közvéleményből. Több helyütt hallottuk feltenni a kérdést, hogy: ha áldozatba, pénzbe nem kerülő ese­tekben is szűkkeblűnek bizonyul a villany­­telep, mit lehet várni ott, ahol áldozatot igé­nyel a közönség igényeinek kielégítése? Vagy az egyáltalán nem fontos? —­.

Next