Ceglédi Napló, 1936 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1936-01-05 / 1. szám
1936 január 5. CEGLÉDI NAPLÓ Gyermekjátszóteret Ceglédre! Ne tessék nevetni, hogy januárban, a téli fagy havában szólok erről a kérdésről, de mert Cegléden egyrészt mindenhez három év kell, amíg megvalósítják, másrészt a Gubody kertet éppen láttam, most parkírozzák, aktuálisnak tartottam, hogy most mindjárt az újév kezdetén írjunk erről a témáról, hátha valami isteni csodaképpen meglenne , meglehetne a három évi vajúdást rövidíteni és már a nyárra készen állhatna egy ilyen gyermekjátszóhely. Ismeretes dolog, hogy minden nagyobb városban a gyermekek részére már egészségügyi szempontból is játszótereket rendszeresítenek, ahol megfelelő ellenőrzés mellett játszhatnak, szórakozhatnak a kis apróságok. Magyarországon már igen sok nagyobb vidéki városban is megvan ez a gyermekjátszótér. Célja az, hogy a magyar jövő parányi emberként a mai higiéniának megfelelő játszóhelyhez juttassák, s minél több naphoz, mozgáshoz, tornához szoktassák a gyermekeket. Ez nemcsak Budapesten fontos, ahol kevés hely áll a gyermekek rendelkezésére, hanem vidéken is, mert bizony lassan Cegléden is ott tartunk, hogy a gyereknek nincs hol játszani. Természetes, hogy jobb ember nem engedi, hogy a gyereké az utcán, a porban, a kocsik és autók kerekei alatt játszon, az udvar kicsi, pajtás nincs, a gyerek nyűgös, rendetlen, rossz, s mindcsak azért, mert gyerek hivatásának, a játéknak nem tud élni. Ezt a játéklehetőséget és pedagógiai ellenőrzést egyesíti a nyilvános játszótér. Cegléd ezen a téren is szerencsés, mert itt van a város legjobb helyén a Gubody kér, melynek egyik sarkában kényelmesen elférne egy ilyen gyermekjátszótér. Nem kell ennek nagy terület, csak sok homok, szépen körül kelléri leni a hohomoktengert 10,12 centi magas deszkával, fel kell szerelni egy hintát, egy mászórudas, mászókötéllel ellátott állványt egy két modern, nem drága közjátékszert, rendszeresíteni kell nyarára az óvónők között beosztva a napi felügyeletet és a kérdést legszebben meg lehet oldani. Aki nyáron át látta párszor, hogy a gyerekek mily kínos ügyetlenséggel labdáznak a Gubody útjain, szaladgálnak, mint a kis rabok, az meg fogja érteni, hogy mennyire fontos ez a játszótér a legaranyosabb embernek, a kis gyereknek. S ha mi vének nem tudunk már kényelmesen, urasan, boldogan élni, egy játszótérbe kerül, segítsük legalább ehhez a boldogsághoz a kis gyerekeket! Tekintetes Városi Képviselőtestület, úgyis mint apák, s úgyis mint öregek! Nyissák ki kemény szíveiket, s szavazzanak meg hamar egy játszóteret a gyerekek részére a Gubody egyik sarkában, nevessék el már magukat egyszer igazán, úgy mint a gondatlan kisgyerek, alkossanak valamit a magyar jövőnek, hacsak egy játszóteret is és az Ég, aki legszebb napsugarait hinti nyaranta a legtisztább, legbecsületesebb emberekre, a gyerekekre, meg fogja ezért a játszótér kedvéért bocsátani azt a sok melléfogást, amit az idősebbek rovására elkövetnek..j egyesek ! t » B A D I Q összeköti a falut a várossal kapható minden Orion rádiókoraskevénél Cegléd és a kultúra Várni könyvtár. Úgy húzódik meg a Szegfű-utca sarkán, mint aki szégyenli, hogy van. Pedig a maga 3000 kötetével egyike a legszebben s könyvészeti szempontból a leghozzáértőbben vezetett művelődési közkönyvtáraknak. Méltán büszkélkedhetne, mert azt Cegléd város társadalmának kell szégyelnie, hogy nem látogatják. Ma amikor mindenki munkanélküli, az olvasóterem sűtött, zsúfolásig tele kellene lennie. De úgy látszik, túlművelődtünk, mert kong az olvasóterem, ha diákok, egyetemi hallgatók nem volnának s egy-két könyvbarát, nem érdemes volna nyitvatartani. Tisztviselőt, alig iparost mutatóba, tanítót még igen, de tanárt, orvost, ügyvédet és gazdát tévedésből sem látni. Pedig a könyvtár kivált mezőgazdasági könyvek terén a legmodernebb könyvekkel is rendelkezik. Jó volna, ha a gazdatársadalom legalább a téli ráérő időben érdeklődnek könyvtár iránt mert ott szívesen látnak mindenkit s Cegléden még senki sincs olyan okos, hogy ne tanulhatna valami okosat Azért mert valaki érettségizett, sőt horbile dictu ledoktorált egész bátran leereszkedhet az olvasóterem zöldasztala mellé, a diákok közé; nem szégyen, nem lealázó. A tudás olyan, mint az Isten: egyenlő előtte mindenki, ha diák, ha öregúr, ha gazda, ha iparos, ha tanár, ha orvos, ha hivatalnok. Azért mert valaki napilapot olvas, nem kulturember. A kulturáltságot a könyvolvasottság adja. Svédországban a gazdák hetven százaléka érettségizett, de megszámlálhatatlan köztük doktori végzettségű. Telefon van a tanyájukon, s maguk szántják 5—6 holdas birtokaik. Ne szégyeljünk hát tanulni mi sem: intellektuelek! iparosok! gazdák! A tanulás kötelesség, amibe még nem halt bele senki. A betű nem bánt, nem harap, s mindenki annyit ér, amennyit tud... (Jaj, ha a tudás után vetnék ki az adót itt Cegléden, azt hiszem, gyorsan csődbe menne a város.) Tökrészegen dorbézoltak a járványos beteg házánál Érdekes ügyben hozott ítéletet a kecskeméti törvényszék fellebbviteli tanácsa. Kecskeméti Pál ceglédberceli lakos 3 éves kisfia vörhenyben megbetegedett. A községi orvos természetesen kiragasztotta a házra a »piros cédulát«. »Tilos a látogatás« szöveggel, nehogy a látogatók elhordják és terjesszék a ragályos betegséget. Az orvos közben kezelte a gyereket. Rendszeresen járt Kecskemétiekhez. Az egyik alkalommal azután nagy társaságot talált a betegszobában, amint éppen kedélyesen borozgattak a házigazdával. Az orvos azonnal feljelentette Kecskemétit és vendégeit közegészség elleni kihágásért. A járásbíróság és most a törvényszék is 3— 3 napra ítélte őket. A Nemzeti Egység céghölgy- és leány csőszervezete folyó — Táncestély elédi szervezetének pártja, valamint ifjúsági évi január hó 11 napján (szombaton) este 9 órai kezdettel rendezi meg idei zártkörű táncestélyét a Kaszinó helyiségeiben. Megjelenés sötét utcai ruhában. Belépődíj"! ", táncosjegy 60 fillér. Nagyszerű zene és farsangi hangulat várja a vendégeket. Hálók ebédlőkuri szobák kombinált berendezések BUDAPESTI BÜTORSZALONBAN Budapes, Vill., Baross utca 21. ^Nagy választék. Kedvező részletfizetésre. HÍREK Boldog újévet kívánunk lapunk kedves barátainak, előfizetőinek és olvasóinak, egy küzdelmes nehéz esztendő utolsó napján. Amikor megállunk a határmesgyén s visszatekintünk a már megtett útra", elfeledjük a küzdelmet, a terhek súlyát, a szomorúságot s titkon úgy érezzük, hogy a közeledő újesztendő titkos fátyolán át, hazánk, városunk és jómagunk szebb és jobb jövendője mosolyog reánk. Ezt a hitet váltja valósággá a Magyarok Istene, az ajtónkon kopogtató 1936-os esztendőben s ezért igyekezünk mi is küzdeni, lapunk minden kis ólomkatonájával. — Megmérgezte magát. Lengyel Mihályné Tóth Rozália Szarka utca 31 sz. alatti lakos Szilveszter éjjelén összeveszett a férjével. Az ideges asszony tehetetlen dühében a számára rendelt orvossággal megmérgezte magát. Bevette a több napra rendelt orvosságot, srövidesen rosszul lett. Féltizenegykor éjjel a kihívott mentők szállítottak a Horthy kórházba, ahol gyomormosást kapott. Állapota nem súlyos. — Hal abortus. Úgy látszik ez az év rekordokra készül, nemcsak a berlini olimpiászon, hanem Cegléden is. Mégpedig borzalmas téren akar rekordot elérni, a gyermekgyilkosságok terén. Ez évben január 1 éjjelén egy órájától január 3 reggel 6 órájáig, tehát 54 óra alatt 6 esetben szállítottak a mentők abortusban vérző nőt kórházba. Hol van az a magyar törvény, ami ezt a nemzetgyilkosságot megakadályozza. Cegléden minden 10 órában egy abortusos beteget szállítanak kórházba. Világrekord, de mi lesz velünk, ha ez így halad? — Meddig tart a házasság? Az amerikai házasság tanulmányozó intézet 18.000 házaspárhoz intézett kérdések alapján megállapította, hogy a házasságkötés indítóoka az összes esetek öt százalékában szerelem, két százalékában a megélhetés biztosítása és 93 százalék egyáltalán nem tudja, miért házasodik. A házasulandó párok 34 százaléka reméli, hogy házassága életfogytig fog tartani, 42 százaléka 5 7 éves, hat százaléka kétéves, a többi 10 —20 éves házasságot vár. Jack Anthony, az intézet elnöke, jelentésében megállapítja, hogy a hivatalos statisztika alapján az amerikai házasság átlagos tartama hat év és nyolc hónap, 3 oldal.