Kocsis Gyula (szerk.): A Ceglédi Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör értesítője, 1995-1996
Máté Bertalan: A monori Kossuth-szobor avatása
Máté Bertalan A MONORI KOSSUTH-SZOBOR AVATÁSA „...a múlt ugyanis a jelennek alapja, s a jövőnek a későbbi fejlődésnek kiinduló pontja s mindenki részéről csak hálát és tiszteletet érdemel.” (Kocsis Mihály: Monor község története. Monor, 1928.) Kocsis Mihály helybeli polgári iskolai igazgató, a település történetének egyik első kutatója és ismertetője 1928-ban vetette papira mind a fenti, mind az alábbi sorokat:,,...Monor mindig az elsők között volt, ha Kossuth emlékének áldozhatott. A halálakor tartott rendkívüli közgyűlés határozta el, hogy a koporsóra legalább 50 forint értékű koszorú legyen elhelyezendő.” 1898-ban szoborbizottságot hoztak létre Monoron azzal a céllal, hogy szervezze, készítse elő egy rövidesen felállítandó Kossuth-emlék ügyét. A száz tagú bizottság az év március 15-én döntött a szobor felállításáról. Erre az eseményre 1901. június 8-án került sor, mai szemmel nézve is - a kor szellemének és szokásainak bevett módja szerint is - illő ünnepélyes keretek között. Az emlék elkészítésével Gerendai Béla szobrászművészt bízták meg, akinek nevéhez kötődik környékünkön a nagykátai Honvédemlék megformálása is. A Monoron felállított kisméretű bronz mellszobor, lépcsős műkő alapból kiemelkedő négyszögletes, karcsú márványoszlopon nyugszik. Eredetileg magas kovácsoltvas kerítés ölelte körül, amely az idők folyamán, talán a szobor áthelyezésekor megszűnt létezni. Egykorú, a XX. század első évtizedeiben készült üdvözlő lapon még eredeti felállítási helyén, a kerítéssel együtt látható. Ez a díszes vaskeret minden bizonnyal helyi vagy környékbeli műhely mestermunkája volt. Meglepő hasonlóságot mutat néhány volt, igen jómódú monori gazda- és polgári családnak a református és katolikus temetőben kialakított, ma is álló sírkerítéséhez. Az inkább utcának, főutcának nevezhető „tér” adott és ad helyet a szobornak. A Kossuth Lajos utca, elnevezés a szoboravatás alkalmával váltotta fel a korábbi „piactér” nevet. Ezt az utcát a református, a római katolikus és a szoborállítás után jóval később épített evangélikus templom határolja, de központi szerepét igazolják az ugyancsak jóval korábbi volt urasági és később a különböző középületek itteni elhelyezkedése is. A szobrot eredetileg a mai Petőfi utca és Kossuth Lajos utca sarkától néhány méterre helyezték 35