Ceglédi Ujság, 1903 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-01 / 1. szám
Cegléd, 1903 XIII. évfolyam. — 1-ső szám. Csütörtök, január 1-én. POLITIKAI HETILAP. — MEGJELENIK VASÁRNAP REGGEL. Előfizetési árak: Egész évre 6 kor., négy hóra 2 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Szerkesztőség: I. ker. Vasút-utca 100. sz. Ide kérjük a kéziratokat és nyilttereket küldeni. Felelős szerkesztő: Dr. Molnár Albert. Kiadótulajdonos: a szerkesztőség. Előfizetéseket és hirdetési díjakat, továbbá a lap hirdetéseit a kiadóhivatal, I. ker. 100. sz., Dr. Molnár Albert irodája veszi fel. Kéziratokat nem adunk vissza. Újévi gondolatok. .■■■■■ Kin is-meg' évvel Olyan az ember élete, mint egy felhúzott óra. Jár lázasan, sietve. Zakatol a szerkezet, a mig aztán egyszer megcsendesedik az örült száguldozás. Még egy-két gyenge ketyegés s aztán — megáll. Lót utó 111 mn I.., ékít forgatagában. Arcunkon véres verejték gyöngyözik, lábunkat feltöri az útszéli rög. Tövis megsebez, tüske megtép, vérünk hull az ut porába. Hitünk, reményünk összetörik a soki-sasikláns közepette. -A bivarrk Lelkünk csillogó zománca lekopik? De azért rohanunk előre. Ülrem kiterően. A cél, mint fényes üstökös, mindig ott ragyog előttünk. Lidérc fénye buzdít, csalogat. Égető szomjúság gyötör s nincs üditő forrás, mely felfrissítene. Roskadoz a térdünk s nincs, a mi erőt adjon. Elbukunk. Awittritcafe, inamvalo munka u.ian _ mi a vég ? -A halál. Forró vérünk nem zajlik többé. Szivünk se lüktet. Lejár, mint az óra. Elmúlunk csendesen, mint dörülött virág szirma. Csak voltunk! Ilyen az élet. Most is, az újév hajnalán, reménységgel nézünk a kétes jövő elé. 1+1- szünk?Hú?^TtJrt^^ Várunk a jövőtől s mig a múlt emlékét temetjük, a felhántolt siron kihajt a reménység fája ember, hát nem tanított jajpg íji m“** n össze íz 'hinni, bízni, wmálló? Hivő lélekkel nézünk a jövő elé. A múlt foszlányra tépett, kopott ruháját levetettük. Reménységből varrott himes lepelt veszünk magunkra. Feledjük a múlt keserveit. A jövő boldogsággal kecsegtet. És mi hiszünk benne, mert hitünk erős, szilárd, mint a kőszikla, mely századok viharában rendületlenül áll. Pedig minden esztendő csak szaporítja csalódásaink láncolatát. A független, büszke, sedwid magyar, kinek hadseregeket verő karjától egy fél világ remegett a ligában görnyed. Hiába tagadjuk vérbe borult arccal szégyenünket, gyalázatunkat. djhi.Hii'nitUi ■ ré‘4 ermbudimrtnnk T‘t'nlr pttpi ''n m“fí fai ki-urfá ttótwi aa-H’W'«4T.t.kot . ott a Ri-orva-Minden újévtől szabadulásunkat várjuk hasztalan, hiába. Alszunk, pihenünk csendes tétlenségben. Hiába tombol felettünk artsésat vihara. Az alvó oroszlán nem ébred fel a menydörgésre se. Petyhüdt izmainkban elernyedt a vér. Lomhán, tétlenül tűrjük, ung^um? rakják a bilincseket. A tu 111 maini fi.......! Nyakunk igába görnyed, de karunkon még nem csörög bilincs^, Miért nem üt szét a [■kimmj magyar a csenevész törpe hadon ? Mit adott a múlt esztendő nekünk ? Gyarapodtunk-e gazdaságilag fr'TSDagyarország' ^jA-^Mieeszöl egy láncszem is ? Ne kérdezzük, ne kutassuk, mert a felelet még meglevő hitünket is összetörné ! M i-j^flBtfitttttti k rtz—trj évtol ? Ne-t kérd , m ert a felelet elvenné küd'rfirftlirct^g1 étettöl’ 1 Csak bigyjünk rtovnbbi i,i. vakfíi Bizzunk U^j«r «woivvnfonluuy maly ?i iryj martalanok védöangyala. -No bujyünk.nliWfártriinlf nr fnrrjun letteadetyerr ?r * harag •'Oiné^zr-CV1 Obze: btdyHaafjtórur..mukat. - hisz ' akkui Itó ! Köszöntelek 19. év hajnala ! Tele reménységgel nézünk jöttöd elé. Tőled várjuk sorsunk jobbra fordulását. Hazánk egén felhők tornyosulnak. Lehet, hogy megpróbáltatások előtt állunk ! * Magyarok Istene! Tekints te népedre. Add^^hogysziveinkben a honszeretettángja soha el ne aludjon, tedd erőssé gyermekeidet a honszerelemben. vagy: Add, hogy minden gyermeke áldó imával dicsérje a Te jóságodat, a miért újra sztrbacmagyar nemzetre ragyog le napod ! Önts erőt a csüggedőbe, erősítsd meg beléd vetett hitünket, hogy a merre ^ lendül a trikolor szárnya, mindenütt^^ csak Téged áldjon és dicsérjen tfttestke Magyarország 'Wtjmtfj magyar pépe.^ ~ Ezt,kér,jük TiitJadLitadA^V Arpiád ne^ az újév hajnalán. Sr- Nagy Domokos: *7 * T A R A 2Kullő' levél. Hulló levél ha fennakad . . . Egy-két dalom ha megmarad, Műértő szemtán hozzászól: Hibás a rim, sántít a sor. Szememre majd kik ezt vetik, Szép gyermekem, mond meg nekik: Csupán egy nagy hibája volt — Úgy érezett, a mint dalolt . . . vI. Nagy Lajos. L’ année terible. — A „Ceglédi Újság“ eredeti tárcája. — * „A rettenetes év!“ Mert igy fogják elnevezni ama híres Cegléd városnak jövő idők számára megírandó krónikájában az elmúlt 1902-ik esztendőt. Mert bővelkedett a megboldogult év kegyetlen harcokban, melyeket a két táborra oszlott polgárság besztusában vívott egymással, súlyosbítva egy polgármester választással száma nélküli interpellációval és még száma nélkülibb szavazásokkal. Ami mind azt mutatja, hogy pezsgő élet vagyon a városban, mert az absolut nyugalom a halál. — Ámbár abból a ménkű nagy pezsgésből a polgármester és pártja szívesen elengednének jókora mennyiséget. Az ellenzék váltig erősíti, hogy a szent igazság az ő részén van. Én is amondó vagyok, hogy mindig, mindenütt és mindenben az ellenzéknél van az igazság. A kormánypárton van a hatalom és a hatalom mellett fölösleges még az igazság is. Különösen a pénzügyi állapotokkal elégedetlen az ellenzék. Rémüldözik, hogy a város kasszájában már-már csak abstrakt fogalommá válik a pénz, mit a nemes tanács „titkon érző lelke óhajtva sejt“. Emiatt meg sok más miatt az ellenzék gyöngéden biztatja a polgármestert a régi toborzó-nótával, így: „Tejbe-vajba fürösztgetünk, hasábfával kenegetünk“. Nem egy mameluk kétségbeesve sóhajt a nemzeti színház művészével eképen: „Miért is van pénz, s ha van, miért nincs ?“ Követelik, hogy legyen a polgármester az a Decius, aki beleveti magát a mélységbe. Legrettenesebb volt az elmúlt év a szegény árvaanyára. Ez a kegyetlen „Ceglédi Újság“ addig-addig piszkálta a dolgot, hogy az árvaanya végre is úgy járt, mint a Mátyásszobor, i t. i. leleplezték. Ebben az ügyben, talán másban is úgy tetszik, mintha a polgárnagy úr nem tudná egyenesen megfogni az igazságot, hanem csak tapogatja, mint a tót a hajnalt. Mikor az árvaanya szerencsére beteg lett — mely az embernél Sakespeare szerint „az erkölcsök megzabolázásából » balsorsot, a környezetet a polgármester úr akkor szokott , még azt dalolta: „Míg a tóba’ halak laknak, Addig rózsára el nem hagylak, Abba’ pedig mindig laknak, így hát rózsám el nem hagylak.“ Azonban hát mégis elhagyta. A nevezetes novemberi gyűlés előtt átengedte saját sorsának, adván neki „elbocsátásról szóló levelet a Mózes törvénye szerént“. Most a szegény nő temetgeti boldogságát szomorú könyekbe, a reménység szétfoszlott aranypókháló szálaiba. Mondtam már, hogy a „Ceglédi Újság“ is kegyetlen volt. Meg vagyon írva, hogy: „az emberi élet törvénye az Erőfeszítés legyen, az emberi ítéleté pedig az Izgalom“. Az eset persze győzelem az ellenzék részéről. A polgárnagy úr pártfogását a szélső határokig kiterjesztő, de a végén úgy érezte magát, mint az a puska, amelyik csütörtököt mondott. Mikor az ellenzék vívta ádáz harcait a gyűléseken, csendes részvéttel látja a szemlélő, hogy a nagy mameluk táborban „szó benn-szakad, hang fenn-akad, lehellet megszegik“ és rendesen csak a szavazásnál ébrednek fel újra 5—6 többség erejéig. Ez így ment a „rettenetes évben“. Hogy tovább is így fog-e menni, az a jövő titka. A polgármester ugyan nem szomorkodik. Minden szavazás után vidáman néz maga elé, mint a kakas esős időben. Úgy látszik, nagy lelkébe befészkelte magát az elbizakodottság ördöge a kisebbik öccsével , a hiúsággal. Azt gondolhatja magában, amit a hajdani üllő: csak üssetek, ha kedvetek telik benne , minél jobban üttök, annál több kalapácsot használtok el“. A pártja odaadó, vitám et sangvinem kész áldozni s pedig sok tehetséggel megvertem-