Ceglédi Ujság, 1908 (18. évfolyam, 2-52. szám)

1908-01-12 / 2. szám

XVIII-ik évfolyam. CEGLÉDI ÚJSÁG 2-ik szám. teljes birtokában — a nemzet jólétének é­s fölvirágoztatásának utja-módja körül:­­ de amig ennek az önállóságnak, függet­lenségnek teljes birtokában nem vagyunk, addig e hazának minden nemzetiségei úgy packázhatik velünk, mint a mese­beli szamár a haldokló oroszlánnal. Mert nincsen erőnk megfékezésükre. Szomorú példa erre a hónapok óta tajtékzó horvátok vakmerősége. Városi közgyűlés. — 1908 január 9. — Akárki is, bármilyen módon lenézze Cegléd város paraszti voltát, a mi városi közgyűlé­seink mindig az értelmet, a komolyságot feje­zik ki. Még Baranyi Péter bátyánk felszólalá­sában is, ha letisztogatjuk róla a darabossá­got, az igazság, a közügy szolgálata marad vissza. Érdeklődés, csend, figyelem jellemzi közgyűléseink tanácskozását. Azok a beszédek, amik ott elhangzanak, szükségesek a szőnyegre jutott kérdések helyes elintézéséhez. A dön­tésben a kérdés helyes és önzetlen elbírálása domborodik ki. Minden egészséges politikai észjárású emberben jó érzést szül az a tu­dat, amikor látja, hogy egyéni tiszteletek mel­lett különböző felfogások a szavazásnál az egyes ügyeket mily szépen megérlelik. Egy meg nagyon is szembeötlő. A vitát a polgári elem vezeti. A tanácskozás szószólója B. Molnár Sámuel, Füle János és Antal Antal, mind megannyi gazda. Dicséretre méltó tulajdonsága városunk polgári elemének az is, hogy kitart a tanács­kozásban. Érdeklődik az mindenféle közdolgok iránt, de mások, sokan, ha egyes kérdéseket letárgyalnak, ami őket érinti, szinte futnak a közgyűlésről. Az előbbi magatartás, magasabb politikai intelligenciát árul. Ezért vagyunk mi annak a gondolatnak hívei, hogy azt a ceglédi polgárt — ha egyénileg a minősítés is meg van hozzá — (nem az iskolai minősítést értem) nem csak szavazás, hanem a vezető szerep is megilleti. Egyébként a közgyűlés nagyon látogatott volt. Az a hír, hogy a polgármester választása ellen beadott felebbezést ünnepélyes formában most vonják vissza, igen sok városi képviselőt összehozott. Ugy­e, egyik szereplő egyén be­tegsége miatt, az most is elmaradt. A közgyűlés délelőtt 9 órakor kezdődött. Elnök volt dr. Gombos Lajos polgármester, előadók voltak Dely Béla főjegyző és Kiss Gyula jegyző. A jegyzőkönyvet észrevétel­nél­ Nem is sajnálta senki, mert erőszakoskodó, durva természetűnek gondolta mindenki. Csak egy valaki siratta meg ! Ott a kastély egy kis fehér szobájában, elhagyatottan hullatta keserű könnyeit az öreg Bárdy egyetlen leánya, sze­­mefénye, Ilonka ! Egyszer aztán az a hír járta be a környé­ket, hogy látták a Szellőt. Nem a betyárta­nyán, fához kötve, hanem ott a harc mezején. Az ellenség katonái úgy nevezték, hogy táltos. A lovasától pedig jobban féltek, mint az ágyuk leggyilkosabb tüzelésétől. Mintha ló és lovas egy testet képeztek volna, úgy rohant az ellenségnek. Ha kardja eltörött, puszta kéz­zel forgatta le ellenfeleit paripáikról, hogy azok agyontaposva, szétmarcangolt testtel mondjanak utolsó istenhozzához hasonló sorsra jutott társaiknak. Gőzölgő, piros vér festette meg a földszínét. Csend van mindenütt, csak itt-ott hallik egy­­egy sóhaj, vagy száll egy fohász az egek urához. Nyerítés hallatszik! Először úgy tűnik fel, mintha vidám, örömteljes volna, majd meg­változik, s olyan lesz, mintha a fájdalom, a szenvedés legmélyebb kitörését akarná jelezni. A Szellő az! Kóborlása közben ráakadt a kút hitelesítették. Két lényegtelen ügyben inter­pelláltak. G. Biró István a II-ik kerületi városi kút megcsináltatását sürgette meg. G. Nagy György pedig a városi helypénzszedésnek egy régi módját panaszolta. Mindkét felszólalásra megnyugtató választ adott a polgármester, amit a közgyűlés tudomásul vett. Ezután a tárgy­­sorozatba felvett ügyek tárgyalására került a sor. Jóváhagyták a kecskéscsárdai uradalmi bir­tok megvételére vonatkozó szerződést. Tudomásul vették a múlt év november havi pénztári vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet. A ménlovak részére szükséges zab, széna, szalma szállítására vonatkozó Feldmann Mik­lóssal kötött vállalati szerződést jóváhagyták. Hasonlóképen jóváhagyták a város könyvkötői munkálataira vonatkozó szerződést is. A városi tanács előterjesztéséhez képest ki­mondotta a közgyűlés, hogy a Cegléd-Törtel­­jászkaraj­enői vicinális útnak a törvényhatósági út hálózatába való felvételét kérelmezi. Az alispán négy új városi virilis felvételét rendelte el. Annak alapján a virilisek névjegy­zékét újból kiigazították. Elhatározta a köz­gyűlés, hogy a gyámpénztári pénzeket a hely­beli négy pénzintézetnél ez évben egyforma arányban helyezi el. A közgyűlés ugyanekkor elhatározta, hogy a városi jövedelmet a vasútutca újbóli kikö­vezésére fordítja, egyúttal a kereskedelmi mi­nisztert kérni fogják, hogy a városban elhúzódó szolnoki és körösi utat állami kezelésbe vegye át. Tárgyalás alá került ifj. Lakos József által beadott indítvány. Eddig a városi tisztújításo­­kat mindig aratásban tartották. Ezt ő sérel­mesnek látja, most azt indítványozta, hogy jövőre november hóban ejtsék meg, amikor legtöbb városi képviselő ráér. A tanács eluta­sító javaslatot tett. Dr. Molnár Albert felszóla­lására azonban az alispánt kérni fogják, hogy ezután a tisztújítást június hó első felére tűzze ki. Nagyobb vitát keltett a kezelő- és segéd­­személyzet drágasági pótlék megadása iránti kérelme. Vitában többen vettek részt. Vég­eredményként nagy többséggel megszavazták. Hasonlóképen a rendőrségnek és a tizedesek­nek is megadták a drágasági pótlékot. Palánszki József vasúti altisznek a ceglédi illetőségét a közgyűlés elfogadta. Végül a gyermekvédőtelep helyi bizottsá­gába 13 nő és 13 férfi tagot választottak. Meg­választottak pedig: Nők : Deli Béláné, özv. Buday Jánosné, Zsen­­gellér Gyuláné, Dr. Molnár Albertné, Dr. Feld­­mann Józsefné, Ács Ilona, Varsányi Ilona, Rafaelovics Katinka, Dr. Zsivkovics Aladárné, súlyosan sebesült csikósra, akinek arcáról a halálveríték cseppjei hullanak alá. Mire társai odaérnek, akkor már az utolsót járja. Arca elsáppad, szemei lezárulnak. Egy­­egy csepp véres babcsepp tör elé a néma ajkak közül. A gyilkos kozák golyó jól talált, tüdejét járta át. Hiába minden igyekezet, a halál árnyéka már ott lebeg a sebesült felett. Szemeit még egyszer felnyitja s halk sóhaj alakjában tör elő kebléből a szó: Te érted... tettem! Te érted szép Szerelmem! Áldjon meg a Minden . . . ható! Ott fenn a Bárdy kastélyban pedig csend van. Abban a kis fehér szobában egy sápadt arcú tünemény jár fel s alá. Ki-ki tekint az ablakon, mintha valakit várna. Egy-egy porfelhő láttára, melyet a száraz keleti szél vert fel, megvillannak az ábrándos szemek. Azt hiszi ilyenkor, hogy az ő lovagja érkezik meg, akiről annyi hirt, annyi dicső­tettet, annyi nemeset hallott. Pedig az már vissza nem jön soha. Ott nyugossza örök álmát valamelyik honvéd sir­­kant alatt. Hazájáért, a szabadságért feláldozta életét, szerelmét, de emléke él még ma is a régen elpusztult Bárdy kastély környékén. Dr. Balog Lipótné, Szabó Andrásné, Jánosy Gézáné, Kovács Benőné. Férfiak : Nagy László igazgató, Ries Ferenc igazgató, B. Molnár Sámuel, Maconka János, Túri Károly, Nagy Sándor, Persey Elek, Zalay Ede, Jánosy Géza, Takács József, Dr. Bozák Imre, Szlavicsek Béla, Horváth József állat­orvos. Ezzel azután a közgyűlés egynegyed 12 óra­kor véget ért. Ami még nincs! Műszaki lapokban olvastam, hogy az 1907. év folyamán Magyarországnak mintegy 24 vá­rosában vagy községében dőlt el a közvilágí­tás ügye. Hogy mely községek ezek, azt bi­zony így hirtelenében nem tudnám elmondani. Tény azonban, hogy Cegléd, ez a híres város, nincs közöttük említve. Hogy miért, azt min­denki tudja s legfeljebb csak arról lehetne szó, mi oka lehet annak, hogy mi nem tudunk egy­általán szerepelni sem a statisztikai kimutatá­sokban, sem egyébként ? Egy kis közbevetést engedek meg itt ma­gamnak. Menjünk vissza a múltba egy néhány évti­zeddel, mondjuk harminc évvel s nézzünk be egy szegény ember ablakán. Mit is látunk ott ? Egy pislogó mécset. Egy darab faggyúba hú­zott kóc-madzag. Elég gyatra kivilágítás, de akkor még az is jó volt, aztán meg nem is igen tudták, hogy ennél jobb is van. Tíz évvel később már legalább is stearingyertya járta, hússzal később petróleumlámpa. Most már 28 krajcáros király olaj. Mindezeket pedig csak azért hoztam fel, hogy lássuk, mennyire változik a világ sora ? Igaz, hogy ez a példa csak egy privát emberre szólt, de mért ne történhetne meg ugyanez egy vá­ros életében ? Számtalan eset igazolja, hogy a városoknak, a községeknek is az a célja már mindenfelé, hogy modernizálódjanak. Nem riadnak vissza az anyagi áldozattól, mert tudják, hogy a be­fektetett tőke erkölcsi és anyagi hasznot hoz. Sajnos, ezt az igazságot itt Cegléden nem akarják megérteni, sem elfogadni. Nagyon sokan vannak, akik azt állítják, hogy a közvilágítás egységessé tételével a város csak károsodni fog. Attól félnek például, hogy a villanyvilágítás berendezése a városnak nem­csak hogy hasznot nem hozna, de még talán rá is kellene fizetni. Pedig hát ezek az árak nagy tévedésben vannak, mert reális alapon számítva a közvilágításból mindenütt nagy hasznot lehet húzni. Bizonyság erre Magyaror­szágnak az a több, mint száz városa, ahol a villanyvilágítást már eddig berendezték. Persze ehhez jóakarat és egy kis üzleti szellem is kell, ami azonban nálunk nagyon, de nagyon hiányzik. Így volt ez a múltban s van most is. Reméljük azonban, hogy ez az állapot mi­hamarább meg fog változni. Jelenlegi polgár­­mesterünket sokkal ambiciózusabb embernek ismerjük, hogysem a régi helytelen előítélete­ket meg ne tudná változtatni. Én a magam részéről hiszem, sőt merem állítani, hogy a közvilágítás kérdését nagyon kis utánjárással és fáradtsággal rövid néhány hónap alatt meg lehetne oldani. Természetesen nem úgy, mint ezelőtt gondolták, t. i. hogy belekapaszkodunk egy fix ideába s azt mindenáron meg akarjuk valósítani, hanem számításba véve minden kö­rülményt, alapos megfontolás után azt a kivi­telt fogadjuk el, amelyet a mi viszonyainkhoz legkönnyebben lehet alkalmazni. Példa elég van már előttünk s igy kikeresni a legjobbat, nem fog tartozni a nehéz feladatok közé. Különben is a közvilágítás nem egyeseknek érdeke, hanem az egész városé s igy oda kell hatni, hogy magánosoknak az érdeke miatt ne szenvedjen a közérdek. Sem megfordítva. Számításba kell venni továbbá azt a körül­ményt is, hogy a közvilágítás nemcsak mára szól. Egy város élete nem egy emberéletig

Next