Ceglédi Ujság, 1910 (20. évfolyam, 2-52. szám)
1910-01-09 / 2. szám
Cegléd, 1910. XX. évfolyam. — 2-ik szám CEGLÉDI IILÁG POLITIKAI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .... 6 korona. Négy hóra .... 2 korona. Egyes szám ára 14 fillér. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP REGGEL Vasárnap, január 9. Előfizetéseket és hirdetési dijakat, továbbá a lap hirdetéseit a kiadóhivatal, I. ker., Rákóczi utca 100. sz. alatt veszi fel. Nyiktor garmond sora 1 korona. II. darabont kormány. Lukács László kinevezett miniszterelnök. És ezzel eljutottunk oda, ahol négy év előtt abbahagytuk: a magyar alkotmánynak szükségszerű védelméhez. Íme négy évi türelem, lemondás és önfeláldozásig menő áldozatkészség jutalma. Lukács László. A halottak újra élnek. Föltámasztotta őket a nemzet meghasonlása. És visszatérnek. Visszahozza őket a meghasonlott nemzettel dacoló császári akarat. Soha sem szerettem a testvérharcot. Jókai egyik regényében írja: „a testvér dákosa megtalálja sebhető részedet“. S a győzhetlen hőst testvérének dákosa terítette le. De az igazság a testvérnél is előbb való. Az igazság követeli az útszéli hazugságokkal szemben annak megállapítását, hogy a halottak visszatérésében bűnös a testvér függetlenségi párt Juselv vezerteje amte allo azon csoportja is, melyet eddig is csak Justh tudott visszatartani a Lukácsékkal való nyilvános szeretkezéstől. Előbb önmagukkal s aztán az országgal akarták elhitetni, hogy Lukácsot azért hajlandók támogatni, mert eddigi elvi felfogásával ellentétben az önálló bank hive. Hogyan ? Hát Kossuth kezdettől fogva nem hive az önálló banknak ? Mikor aztán Lukács megcáfolja a hozzá fűzött hiedelmet, akkor az általános választói jogot remélik tőle. Miért ? Hogy az általános titkos választói jog alapján összeülló parlamentben többséget alkotó nemzetiségi és nemzetközi szocialista képviselőknek mondja meg az uralkodó, hogy az önálló bank megvalósítását nem engedi? Ezeknek az urakna együgyűségénél csak jóhiszeműségük nagyobb. íme: Félegyháza érdemes képviselője nem tudja megérteni Jusst kihallgatásának balsikerét. Hogyan várhattak sikert Kossuth azon kijelentés után, hogy az uralkodó nem enged ? Kossuth előtt ismeretlen összekötőetéseik talán más sikert jósoltak ? Miért nem közölték Kossuthtal, ha lehetett bízni a sikerben? Ha pedig nem leheted amint az eredmény mutatja, miért ülnek föl most is balhiedelmeknek ? Jóhiszeműségüknél mégis Lukács arcátlansága nagyobb, mikor azt állítja, hogy e parlament nem illetékes az önálló bank kérdésében határozni, mert a választók ez ügyben nem nyilatkoztak. Jls/jIX UU1 Vei áitiZiU^uu^ Uid^OCIIA/4jd illetett a tételes törvény, mely a nemzetnek az önálló bankhoz való s határidőtől kezdődő jogát biztosítja — és megcáfolja a függetlenségi párt programmja, melynek az önálló bank sarktétele. E programm alapján választották meg a függetlenségi képviselőket. E programm alapján lett a függetlenségi párt absolut többséggé. E programm tehát a nemzet többségének követelése. Ám, ha az uralkodó cézári gőggel most megakadályozza ennek srtását, ebből nem következik az, hogy olyan ember bitorolja a hatalmat, aki sem eddig, sem most, sem a jövőben nem akarta és nem akarja a nemzetnek törvényben gyökerező s a nemzet többsége által követelt jogainak megvalósítását. Még kevésbbé következik az, hogy a parlamenten kívül álló ilyen bitorlónak maga a parlamenti többség adjon felhatalmazást a parlamentben csak egy lélegzetvételre is. A nemzet érdeke azt követeli, hogy jogai érvényesüljenek s nem azt, hogy annak ellprására alkotmányos eszközöket adjanak Lukácsék kezébe a felhatalmazással. Ha a parlament többségét alkotó függetlenségi párt nem bízott meg abban a kormányban, melynek Kossuth és Apponyi tagjai voltak, még kevésbbé bizhatik meg a császár által kivezényelt Lukács László kormányában. Nem szabad megtéveszteni annak a hazugságnak, hogy rendet akar teremteni s erre kér fel. - - - • i • ■. . . . i i v\e välut,ijv.ut*nr~rCTK*LXIVLi" séget. Teljesítsék a nemzet kívánságát. Bízzák meg a kormányzással a parlamenti többséget. Akkor lesz rend. De ahhoz a rendcsináláshoz, melyet a császár akar s melynek érdekében 1849-ben vérbe fullasztotta ezt a nemzetet, bármilyen hazafiasnak nevezi Csáky és a többi ribanc mágnás s bármilyen üdvösségesnek hirdeti a császár szolgálatában velük egy húron pendülő nemzetközi fegyvert ne adjunk se Lukácsse másnak'! megválóságnak TÁRCA. snyolországi élményeim, főleg az angol kereskedelem köréből. Irta és a Szabad Lyceumban 1909 november hó 21-én felolvasta dr. Alexy Lajos. (s. Az egyéni szabad érvényesülés anarchiaszerű elfajulásaival szemben álló társadalmias, szociális eszmék szintén nem annyira az állam, mint inkább az egyesek útján érvényesülnek. Lever úr fűszerkereskedő-segéd volt. 20—30 évvel ezelőtt megvett egy hasznavehetetlen területet a Mersey folyó mellett szappangyártási célokra. A szappangyártás bevált és most Kínát is ők látják el szappannal. Gyáruk oly nagy, hogy egy város lakosságát foglalkoztatja. Lever úr maga csinálta e várost ama hasznavehetetlen területen, mégpedig modern kertváros alakjában. A Mersey melletti részből tengeri kikötő lett, hová óriási hajók hordják a szappangyártáshoz szükséges pálma és egyéb olajakat. A részvénytársasággá formált vállalat alaptőkéje 72 millió forint, melynek */8-a a Lever testvéreké. A gyár alkalmazottai gyönyörű kertek közepén laknak, ritka jó ízléssel épített tévés házakban. A lakások olcsók és az építkezés annyira mintaszerű, hogy az idei nemzetközi kertváros kongressust is itt tartották. Korcsma persze nincs e városban, de annál több hatalmas díszterem mindenféle irányú társas összejövetelek tartására. A pompásan kigondolt szociális cél meg van valósítva s amellett szép hasznot biztosít a részvénytársaságnak. A gyárat és szociális intézményeit méltán tekinthetjük a kereskedői zsenialitás alkotásainak, mert nemcsak kereskedő alkotta őket, hanem tisztára kereskedelmi lángész az, mely e gyárat továbbra is fenntartja, sőt fejleszti. Mint a magyar lapok hirdetéseiből látom, már Magyarországba is bejutottak. Ha a vállalat többi szociális intézményeit, vagy a nagyszabású angol fogyasztási szövetkezeteket leírhatnám, úgy csak bővebben ismernénk meg azon vonatkozásokat, melyekben az angol kereskedelem a kor vezető eszméihez áll. Nemcsak ily állandó hatású tényezők, hanem a politikai események is óriási módon befolyásolják az angol kereskedelmet. Még ki sem heverte a búr háború által rárótt óriási terheket, már újabb csapás sújtotta az amerikai válság alakjában. Egy külföldi vámtétel emelése ezreket tesz munkanélküliekké. Egy sheffieldi acélgyáros és kereskedő szájából hallottam: ,Ha életbelép a francia vámtarifa, fele üzletem odavesz. Egy krajcár ára acélt többé Franciaországba nem szállíthatok.“ És az új francia vámtarifát 2 hónapra rá életbeléptették. Anglia kereskedelme a világkereskedelemnek 30% át teszi ki, mintegy 40 év óta állandóan. Anglia évi be- és kivitele 1900 ig folyton nőtt, amikor 13 milliárd koronát tett ki a bevitel és 8 milliárdot a kivitel. Azóta e számok fogytak, 1905 és 1906-ban ismét emelkedtek s az amerikai válság óta újból csökkentek. Hogy ezen változásokat múló ingadozásnak, vagy a német és amerikai verseny fokozatos előnyomulásának kell tekintenük, arra nagyon elhamarkodott volna már most ítéletet mondanunk. Bizonyára feltűnt tisztelt hölgyeim és uraimnak, hogy az angolok 5 milliárd korona értékű áruval többet visznek be évente, mint amenynyit kivisznek, pedig ők sokkal pontosabb fizetők, semhogy ily óriás adósságokat csinálnának évről-évre. Mivel fizetnek tehát gyarmataiknak és a velük kereskedő idegen országoknak? Annak az 5 milliárdnak az egyik felével nem is tartoznak az angolok. Az nem más, mint az általuk adósságcsináló államoknak, községeknek, vállalatoknak kölcsön adott tőkék kamatja. A még mindig fennmaradt 2,3 milliárd koronás évi adósságot pedig lefóva.