Ceglédi Ujság, 1910 (20. évfolyam, 2-52. szám)

1910-01-09 / 2. szám

Cegléd, 1910. XX. évfolyam. — 2-ik szám CEGLÉDI IILÁG POLITIKAI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .... 6 korona. Négy hóra .... 2 korona. Egyes szám ára 14 fillér. MEG­JELEN MINDEN VASÁRNAP REGGEL Vasárnap, január 9. Előfizetéseket és hirdetési dijakat, to­vábbá a lap hirdetéseit a kiadóhivatal, I. ker., Rákóczi­ utca 100. sz. alatt veszi fel. Nyik­tor garmond sora 1 korona. II. darabont kormány. Lukács László kinevezett miniszter­­elnök. És ezzel eljutottunk oda, ahol négy év előtt abba­hagytuk: a magyar alkot­mánynak szükségszerű védelméhez. Íme négy évi türelem, lemondás és önfelál­dozásig menő áldozatkészség jutalma­­. Lukács László. A halottak újra élnek. Föltámasztotta őket a nemzet meghasonlása. És vissza­térnek. Visszahozza őket a meghason­­lott nemzettel dacoló császári akarat. Soha sem szerettem a testvérharcot. Jókai egyik regényében írja: „a testvér dákosa megtalálja sebhető részedet“. S a győzhetlen hőst testvérének dákosa terítette le. De az igazság a testvérnél is előbb való. Az igazság követeli az útszéli hazugságokkal szemben annak megállapítását, hogy a halottak vissza­térésében bűnös a testvér­ függetlenségi párt Juselv vezerteje amte allo azon csoportja is, melyet eddig is csak Justh tudott visszatartani a Lukácsékkal való nyilvános szeretkezéstől. Előbb önmagukkal s aztán az ország­gal akarták elhitetni, hogy Lukácsot azért hajlandók támogatni, mert eddigi elvi fel­fogásával ellentétben az önálló bank hive. Hogyan ? Hát Kossuth kezdettől fogva nem hive az önálló banknak ? Mikor aztán Lukács megcáfolja a hozzá fűzött hiedelmet, akkor az általános vá­lasztói jogot remélik tőle. Miért ? Hogy az általános titkos választói jog alapján összeülló parlamentben többséget alkotó nemzetiségi és nemzetközi szocialista kép­viselőknek mondja meg az uralkodó, hogy az önálló bank megvalósítását nem engedi? Ezeknek az urakna együgyűségénél csak jóhiszeműségük nagyobb. íme: Félegyháza érdemes képviselője nem tudja megérteni Juss­t kihallgatásának balsikerét. Hogyan várhattak sikert Kos­suth azon kijelentés­ után, hogy az uralkodó nem enged ? Kossuth előtt ismeretlen összekötő­etéseik talán más sikert jósoltak ? Miért nem közölték Kossuthtal, ha lehetett bízni a sikerben? Ha pedig nem leheted amint az ered­mény mutatja, miért ülnek föl most is balhiedelmeknek ? Jóhiszeműségüknél mégis Lukács ar­cátlansága nagyobb, mikor azt állítja, hogy e parlament ne­m illetékes az ön­álló bank kérdésében határozni, mert a választók ez ügyben nem nyilatkoztak. Jls/jI­­X UU1 Vei áitiZiU^uu^­­ Uid^OCIIA/4jd­ illetett a tételes törvény, mely a nemzetnek az önálló bankhoz való s határidőtől kezdődő jogát biztosítja — és megcá­folja a függetlenségi párt programmja, melynek az önálló bank sark­tétele. E programm alapján választották meg a függetlenségi képviselőket. E programm alapján lett a függetlenségi párt absolut többséggé. E programm tehát a nemzet többségének követelése. Ám, ha az uralkodó cézári gőggel most megakadályozza ennek srtását, ebből nem következik az, hogy olyan ember bitorolja a hatalmat, aki sem eddig, sem most, sem a jövőben nem akarta és nem akarja a nemzetnek törvényben gyökerező s a nemzet több­sége által követelt jogainak megvalósí­tását. Még kevésbbé következik az, hogy a parlamenten kívü­l álló ilyen bitorló­nak maga a parlamenti többség adjon felhatalmazást a parlamentben csak egy lélegzetvételre is. A nemzet érdeke azt követeli, hogy jogai érvényesüljenek s nem azt, hogy annak ell­prására alkotmányos eszközöket adjanak Lukácsék kezébe a felhatalmazással. Ha a parlament többségét alkotó független­ségi párt nem bízott meg abban a kor­mányban, melynek Kossuth és Apponyi tagjai voltak, még kevésbbé bizhatik meg a császár által kivezényelt Lukács László kormányában. Nem szabad meg­téveszteni annak a hazugságnak, hogy rendet akar teremteni s erre kér fel­. - - - • i • ■. . . . i i v\e välut,ijv.ut*nr~rCTK*LXIVLi­" séget. Teljesítsék a nemzet kívánságát. Bízzák meg a kormányzással a parla­menti többséget. Akkor lesz rend. De ahhoz a rendcsináláshoz, melyet a csá­szár akar s melynek érdekében 1849-ben vérbe fullasztotta ezt a nemzetet, bár­milyen hazafiasnak nevezi Csáky és a többi ribanc mágnás s bármilyen üdvös­ségesnek hirdeti a császár szolgálatában velük egy húron pendülő nemzetközi­­­ fegyvert ne adjunk se Lukács­­se másnak'! megváló­ság­nak TÁRCA. s­nyolországi élményeim, főleg az angol kereskedelem köréből. Irta és a Szabad Lyceumban 1909 november hó 21-én felolvasta dr. Alexy Lajos. (s. Az egyéni szabad érvényesülés anarchia­­szerű elfajulásaival szemben álló társadalmias, szociális eszmék szintén nem annyira az állam, mint inkább az egyesek útján érvényesülnek. Lever úr fűszerkereskedő-segéd volt. 20—30 évvel ezelőtt megvett egy hasznavehetetlen területet a Mersey folyó mellett szappangyár­tási célokra. A szappangyártás bevált és most Kínát is ők látják el szappannal. Gyáruk oly nagy, hogy egy város lakosságát foglalkoztatja. Lever úr maga csinálta e várost ama haszna­vehetetlen területen, még­pedig modern kert­város alakjában. A Mersey melletti részből tengeri kikötő lett, hová óriási hajók hordják a szappangyártáshoz szükséges pálma és egyéb olajakat. A részvénytársasággá formált vállalat alaptőkéje 72 millió forint, melynek */8-a a Lever testvéreké. A gyár alkalmazottai gyö­nyörű kertek közepén laknak, ritka jó ízléssel épített tévés házakban. A lakások olcsók és az építkezés annyira mintaszerű, hogy az idei nemzetközi kertváros kongressust is itt tartot­ták. Korcsma persze nincs e városban, de annál több hatalmas díszterem mindenféle irányú társas összejövetelek tartására. A pom­pásan kigondolt szociális cél meg van valósítva s amellett szép hasznot biztosít a részvény­­társaságnak. A gyárat és szociális intézményeit méltán tekinthetjük a kereskedői zsenialitás alkotásainak, mert nemcsak kereskedő alkotta őket, hanem tisztára kereskedelmi lángész az, mely e gyárat továbbra is fenntartja, sőt fej­leszti. Mint a magyar lapok hirdetéseiből látom, már Magyarországba is bejutottak. Ha a vál­lalat többi szociális intézményeit, vagy a nagy­szabású angol fogyasztási szövetkezeteket leír­hatnám, úgy csak bővebben ismernénk meg azon vonatkozásokat, melyekben az angol ke­reskedelem a kor vezető eszméihez áll. Nemcsak ily állandó hatású tényezők, hanem a politikai események is óriási módon befolyá­solják az angol kereskedelmet. Még ki sem heverte a búr háború által rárótt óriási ter­heket, már újabb csapás sújtotta az amerikai válság alakjában. Egy külföldi vámtétel emelése ezreket tesz munkanélküliekké. Egy sh­effieldi acélgyáros és kereskedő szájából hallottam: ,Ha életbelép a francia vámtarifa, fele üzle­tem odavesz. Egy krajcár ára acélt többé Franciaországba nem szállíthatok.“ És az új francia vámtarifát 2 hónapra rá életbeléptették. Anglia kereskedelme a világkereskedelemnek 30% át teszi ki, mintegy 40 év óta állandóan. Anglia évi be- és kivitele 1900 ig folyton nőtt, amikor 13 milliárd koronát tett ki a bevitel és 8 milliárdot a kivitel. Azóta e számok fogy­tak, 1905 és 1906-ban ismét emelkedtek s az amerikai válság óta újból csökkentek. Hogy ezen változásokat múló ingadozásnak, vagy a német és amerikai verseny fokozatos előnyo­mulásának kell­­ tekintenük, arra nagyon elhamarkodott volna már most ítéletet mon­danunk. Bizonyára feltűnt tisztelt hölgyeim és uraim­nak, hogy az angolok 5 milliárd korona értékű áruval többet visznek be évente, mint a­meny­nyit kivisznek, pedig ők sokkal pontosabb fize­tők, semhogy ily óriás adósságokat csinálná­nak évről-évre. Mivel fizetnek tehát gyarma­taiknak és a velük kereskedő idegen orszá­goknak? Annak az 5 milliárdnak az egyik felével nem is tartoznak az angolok. Az nem más, mint az általuk adósság­csináló államok­nak, községeknek, vállalatoknak kölcsön adott tőkék kamatja. A még mindig fennmaradt 2,3 milliárd koronás évi adósságot pedig lefóva.

Next