Ceglédi Ujság, 1911 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-01 / 1. szám
Cegléd, 1911. XXI. évfolyam. Első szám. Vasárnap, január 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre .... 6 korona. Négy hóra .... 2 korona. Egyes szám ára 14 fillér. POLITIKAI HETILAP MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP REGGEL V____________ • . Előfizetéseket és hirdetési dijakat, továbbá a lap hirdetéseit a kiadóhivatal. I. ker., Rákóczi utca 100. sz. alatt veszi fel. Nyiktér garmond sora 1 korona. 7i = ==1\ Újévi gondolatok. (— A megvénült esztendő nyugalomra hajtotta fejét. Örökösesendes nyugalomra, melyből nincs felébredés soha, soha. Az öreg, korhadt fa kidül. Hajdan erős és büszke dereka megroppan. Hatalmas törzse, mely egykoron dacolt a förgeteg tombolásával — lassan, csendesen elporlad. Szellő fugalma se kell, hogy összeroppanjon. A lefolyt esztendő is a természet rendje szerint megérett az elmúlásra. Vége van. Koporsójánál nem állanak könnyező, szomorú arcok. Elmúlását senki sem siratja. Hiába való volna a könny, a siránkozás. A végzet rendelkezéseit meg nem változtathatjuk. Megnyugszunk! De abban a megnyugvásban benne van a jobb jövőbe vetett hit. Hátha jobb lesz, ami jön, mint ami elmúll ? Hátha kevesebb könny fakad, hátha kevesebb sajgó seb szakad föl a jövőben. Ez a „hátha“ vigasztal. Ez a hátha, amely jóformán életfeltételünk. Nemzeti életünk ilyen örökös háthákból állott. Esztendők múlásán mindig reménykedtünk, hátha jobb lesz a másik ? Nem lett jobb, de mi azért mégis biztatjuk magunkat: hátha, hátha ! Ezredéves múltra tekinthetünk vissza. Tele van a múlt küzdéssel, szenvedéssel, kiomló vérpatakkal. Miért szenvedtünk ? Miért küzködtünk? Miért hullott verejtékünk ? Miért omlott vérünk ? Szabadoknak születtünk s küzködni kell a szabadságért. Függetlennek teremtett az Isten s vérünk hulló cseppje ráomlott rabbilincsünkre. Miért ? Talán bűnben fogantatott ez a nemzet s őseink vétkéért kell ennyit szenvedni ? Hát van-e a földön még egy nemzet, melynek több vértanúja volna, mint a magyarnak ? Bármily nagy volna is vétkünk, bármily sok volna is bűnünk — eléggé megszenvedtünk. Ha bűneink bocsánatáért könnyzápornak kellett omlani — eleget sirtunk! Ha vétkeinkért csak véráldozat után nyerhetünk feloldozást — elég vérpatak jelzi ezeréves múltúnkat! Megszenvedtünk ! Megbünhödtük már a múltat, megbünhödtük mlég a jurtrndot is ! Temetjük az elmúlt esztendőt s olyan temetési hangulat szállja meg a lelkünket. De sok álmot, de sok ábrándot is temetett már a magyar! A megvénhedt esztendő koporsójánál már ott áll az ifjú, az erős, az üde hajtás — az uj esztendő. Tele mindent ígérő reményekkel. Hát az a sok eltemetett álom, hát az a sok reménység, mely ott porladoz a vérrel öntözött rónák, halmok alatt — vájjon hajt-e erős törzsű ágat ? Higyjük, hátha úgy lesz ! Bízzunk, hátha a sok hulló, verejték, kiomló vér, keserű szenvedés meghozza áldását ! Köszöntünk újév napja ! Hittel, bizalommal, egy jobb jövőben vetett reménységgel üdvözöljük jöttödet. Hátha, hátha ! Hit nélkül, remény nélkül nincs élet. Higgyünk, reméljünk, hogy éljünk. Hátha a sok megpróbáltatás után egy szebb és jobb jövő hajnal haladását hirdeti az újév pirkadása ? Higgyünk ! Hátha évezredes küzdelmünk nem volt hiába való? Hátha a beköszöntött újévben megvalósulnak álmaink, reményeink ? Reméljünk ! És ha hitünkben csalatkozunk, ha reményeink nem valósulnak meg — akkor is marad valamink. A szeretet! Szeressük ezt a földet, melyért annyi ver omolt ki s mely egykoron hantjával eltakar. Szeressük egymást, kiket ezredév vihara annyiszor sujtola. A megvénült esztendő nyugalomra hajtotta fejét. Örökös, csendes nyugalomra, melyből nincs fölébredés soha. Hagyjuk pihenni! Köszöntünk Téged uj esztendő — tele reménységgel, tele bizalommal. Hátha nem csalódnánk ? Hátha hitünkben, bizalmunkban megerősítenél ? Hiszünk s köszöntjük jöttödet! TÁRCA. A kolera. Irta és a ceglédi szabad líceumban 1910. évi november 27.-én felolvasta dr. Jánosy Gyula orvos a főgimnázium egészségtan tanára. (5) A köztisztaságra fokozott figyelmet fordít, utcák-terekről minden rothadó anyagot, piszkot eltávolít. Szigorúan ellenőrzi a közfogyasztásra szánt élelmicikkek elárusítóit, a piac tisztaságát. De legkiválóbb gondjaiba veszi a közkutakat, mint amelyek útján a kolera legkönnyebben válhat járványossá. Folyammenti községekben előre gondoskodik megfelelő jóságú és mennyiségű ivóvízről, hogy a lakosság ne legyen kénytelen fertőzött folyamvizet használni. Miután Uffelmann vizsgálatai szerint a kommabacillusok szárazon tartott levélpapíron 20 óra alatt pusztulnak el, ha szükségesnek mutatkozik postai küldeményekre, még levelekre is 24 órai vesztegzárt rendel el. Korlátozza az áruforgalmat, fertőzött területekről nyers fogyasztásra szánt élelmicikkeket nem fogad el, ilyenek továbbítását eltiltja. Sőt a személyforgalomra is megszorításokat alkalmaz, amennyiben fertőzött területekről az elutazást csak egészséges egyéneknek engedi meg s érkezési helyeiken hatósági közegei által 5 napon át, ameddig a kolera lappangási időszaka tart, ezeket is megfigyelteti s málháikat szigorúan átvizsgáltatja s ha kell fertőtleníti. Ellenőrzi a lakások tisztaságát, szemét és pecegödrök helytelenségeit kijavíttatja. A zsúfolt lakásokat kiüriti. A lakosságot plakátokon, dobszó, templomi hirdetések utján s rövid népies nyelven szerkesztett röpiratokon figyelmezteti a közelgő veszedelemre, mely utóbbiakban egyúttal előírja a követendő egyéni óvórendszabályokat kolerajárvány idején, különösen hangsúlyozva, hogy a koleragyanús betegüléseket minden családfő azonnal bejelentse, mert úgy a beteg meggyógyításában, mint a ragály tovahurcolásának meggátlásában csakis úgy várható eredmény, ha az első betegülési esetek tudomására hozatnak a hatóságnak. Minden ember, ki betegét eltitkolja, a ragály széthurcolását segíti elő s ez után a kolera járvánnyá fárulását. Eltiltja a nagyobb népcsoportosulásokat, országos vásárokat, népgyűléseket, bucsujárásokat s bezáratja az iskolákat. A hatósági intézkedések másik nagy csoportja a már behurcolt kolera esetek körüli teendőkre terjed ki, még fokozottabb mértékben ügyelve e mellett továbbra is a köztisztaságra. Mindnyájunknak be kell látni, hogy az első megbetegülési esetek ismerete, ezek szigorú elkülönítése és fertőtlenítése lehet csakis az az egyedüli eljárás, mellyel a kolerát megfogni sikerül. Ezt a feladatot kívánja megoldani a hatóság azon beavatkozásával, hogy a betegülési esetek azonnali bejelentését szigorúan megköveteli s rögtön járványkórházba szállíttatja, környezetét, lakását, ruházatát pedig alaposan megfertőtlenítteti s meghatározott időre elkülöníti. Ezen teendői mellett egyszersmind igyekszik minden lehetőt elkövetni, hogy kikutassa azon forrást, honnan ezen első megbetegülési esetek kikerültek s ha ez sikerül, fáradozását a legfényesebb siker koronázza, miként az a 23 ezer lelket számláló Törökszentmiklós nagyközségben, egyetlen kút leszögeztetése által sikerült. E törekvésében a hatóságot mindnyájunknak támogatnunk kell, mindnyájunknak rendőri közegekké kell alakulnunk s éber figyelemmel őrködnünk, hogy a hatóság intézkedései, rendeletei mindenki által szigorúan betartassanak. Nemtörődömségek, mulasztások, tudatlanságból eredő hanyagságok a hatósággal mielőbb közöltessenek bárki által, aki azt észreveszi. Csakis igy számíthatunk kolera idején legdrágább kincsünknek, egészségünknek épségben maradására. (Folyt. köv.)