Ceglédi Ujság, 1911 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-01 / 1. szám

Cegléd, 1911. XXI. évfolyam. E­l­ső szám. Vasárnap, január 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre .... 6 korona. Négy hóra .... 2 korona. Egyes szám ára 14 fillér. POLITIKAI HETILAP MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP REGGEL V____________ • . Előfizetéseket és hirdetési dijakat, to­vábbá a lap hirdetéseit a kiadóhivatal. I. ker., Rákóczi­ utca 100. sz. alatt veszi fel. Nyik­tér garmond sora 1 korona. 7i = ==1\ Újévi gondolatok. (—­ A megvénült esztendő nyugalomra hajtotta fej­ét. Örökösesendes nyugalomra, melyből nincs felébredés soha, soha. Az öreg, korhadt fa kidül. Hajdan erős és büszke dereka megroppan. Ha­talmas törzse, mely egykoron dacolt a förgeteg tombolásával — lassan, csen­desen elporlad. Szellő fugalma se kell, hogy össze­roppanjon. A lefolyt esztendő is a természet rendje szerint megérett az elmúlásra. Vége van. Koporsójánál nem állanak könnyező, szomorú arcok. Elmúlását senki sem siratja. Hiába való volna a könny, a siránkozás. A végzet rendel­kezéseit meg nem változtathatjuk. Megnyugszunk! De abban a megnyugvásban benne van a jobb jövőbe vetett hit. Hátha jobb lesz, ami jön, mint ami elmúll ? Hátha kevesebb könny fakad, hátha ke­vesebb sajgó seb szakad föl a jövőben. Ez a „hátha“ vigasztal. Ez a hátha, amely jóformán életfeltételünk. Nemzeti életünk ilyen örökös háth­ák­­ból állott. Esztendők múlásán mindig reménykedtünk, hátha jobb lesz a má­sik ? Nem lett jobb, de mi azért mégis biztatjuk magunkat: hátha, hátha ! Ezredéves múltra tekinthetünk vissza. Tele van a múlt küzdéssel, szenvedés­sel, kiomló vérpatakkal. Miért szenvedtünk ? Miért küzködtünk? Miért hullott verejtékünk ? Miért omlott vérünk ? Szabadoknak születtünk s küzködni kell a szabadságért. Függetlennek te­remtett az Isten s vérünk hulló cseppje ráomlott rabbilincsünkre. Miért ? Talán bűnben fogantatott ez a nemzet s őseink vétkéért kell ennyit szenvedni ? Hát van-e a földön még egy nemzet, melynek több vértanúja volna, mint a magyarnak ? Bármily nagy volna is vétkünk, bár­mily sok volna is bűnünk — eléggé megszenvedtünk. Ha bűneink bocsánatáért könnyzápor­nak kellett omlani — eleget sirtunk! Ha vétkeinkért csak véráldozat után nyer­hetünk feloldozást — elég vérpatak jelzi ezeréves múltúnkat! Megszenvedtünk ! Megbünhödtük már a múltat, megbün­­h­ödtük mlég a jurtrn­dot is ! Temetjük az elmúlt esztendőt s olyan temetési hangulat szállja meg a lelkün­ket. De sok álmot, de sok ábrándot is temetett már a magyar! A megvénhedt esztendő koporsójánál már ott áll az ifjú, az erős, az üde haj­tás — az uj esztendő. Tele mindent ígérő reményekkel. Hát az a sok eltemetett álom, hát az a sok reménység, mely ott porladoz a vérrel öntözött rónák, halmok alatt — vájjon hajt-e erős törzsű ágat ? Higyjük, hátha úgy lesz ! Bízzunk, hátha a sok hulló, verejték, kiomló vér, keserű szenvedés meghozza áldását ! Köszöntünk újév napja ! Hittel, biza­lommal, egy jobb jövőben vetett remény­séggel üdvözöljük jöttödet. Hátha, hátha ! Hit nélkül, remény nélkül nincs élet. Higgyünk, reméljünk, hogy éljünk. Hátha a sok megpróbáltatás után egy szebb és jobb jövő hajnal haladását hir­deti az újév pirkadása ? Higgyünk ! Hátha évezredes küzdelmünk nem volt hiába való? Hátha a beköszöntött újévben megvalósulnak álmaink, reményeink ? Reméljünk ! És ha hitünkben csalatkozunk, ha re­ményeink nem valósulnak meg — akkor is marad valamink. A szeretet! Szeressük ezt a földet, melyért annyi ver omolt ki s mely egykoron hantjával eltakar. Szeressük egymást, kiket ez­redév vihara annyiszor sujtola. A megvénült esztendő nyugalomra hajtotta fejét. Örökös, csendes nyuga­lomra, melyből nincs fölébredés soha. Hagyjuk pihenni! Köszöntünk Téged uj esztendő — tele reménységgel, tele bizalommal. Hátha nem csalódnánk ? Hátha hitünk­ben, bizalmunkban megerősítenél ? Hiszünk s köszöntjük jöttödet! TÁRCA. A kolera. Irta és a ceglédi szabad líceumban 1910. évi november 27.-én felolvasta dr. Jánosy Gyula orvos a főgimnázium egészségtan tanára. (5) A köztisztaságra fokozott figyelmet fordít, utcák-terekről minden rothadó anyagot, pisz­kot eltávolít. Szigorúan ellenőrzi a közfogyasz­tásra szánt élelmicikkek elárusítóit, a piac tisztaságát. De legkiválóbb gondjaiba veszi a közkutakat, mint amelyek útján a kolera leg­könnyebben válhat járványossá. Folyammenti községekben előre gondoskodik megfelelő jó­­ságú és mennyiségű ivóvízről, hogy a lakos­ság ne legyen kénytelen fertőzött folyamvizet használni. Miután Uffelmann vizsgálatai szerint a kommabacillusok szárazon tartott levélpapí­ron 20 óra alatt pusztulnak el, ha szükséges­nek mutatkozik postai küldeményekre, még levelekre is 24 órai vesztegzárt rendel el. Kor­látozza az áru­forgalmat, fertőzött területekről nyers fogyasztásra szánt élelmicikkeket nem fogad el, ilyenek továbbítását eltiltja. Sőt a személyforgalomra is megszorításokat alkal­maz, amennyiben fertőzött területekről az el­utazást csak egészséges egyéneknek engedi meg s érkezési helyeiken hatósági közegei ál­tal 5 napon át, ameddig a kolera lappangási időszaka tart, ezeket is megfigyelteti s mál­háikat szigorúan átvizsgáltatja s ha kell fer­tőtleníti. Ellenőrzi a lakások tisztaságát, sze­mét és pecegödrök helytelenségeit kijavíttatja. A zsúfolt lakásokat kiüriti. A lakosságot plakátokon, dobszó, templomi hirdetések utján s rövid népies nyelven szer­kesztett röpiratokon figyelmezteti a közelgő veszedelemre, mely utóbbiakban egyúttal elő­írja a követendő egyéni óvórendszabályokat kolerajárvány idején, különösen hangsúlyozva, hogy a koleragyanús betegüléseket minden családfő azonnal bejelentse, mert úgy a beteg meggyógyításában, mint a ragály tovahurco­­lásának meggátlásában csakis úgy várható eredmény, ha az első betegülési esetek tudo­mására hozatnak a hatóságnak. Minden ember, ki betegét eltitkolja, a ragály széthurcolását segíti elő s ez után a kolera járvánnyá fáru­lását. Eltiltja a nagyobb népcsoportosulásokat, országos vásárokat, népgyűléseket, bucsujárá­­sokat s bezáratja az iskolákat. A hatósági intézkedések másik nagy cso­portja a már behurcolt kolera esetek körüli teendőkre terjed ki, még fokozottabb mérték­ben ügyelve e mellett továbbra is a köztisz­taságra. Mindnyájunknak be kell látni, hogy az első megbetegülési esetek ismerete, ezek szigorú elkülönítése és fertőtlenítése lehet csakis az az egyedüli eljárás, mellyel a kolerát meg­fogni sikerül. Ezt a feladatot kívánja megol­dani a hatóság azon beavatkozásával, hogy a betegülési esetek azonnali bejelentését szigo­rúan megköveteli s rögtön járványkórházba szállíttatja, környezetét, lakását, ruházatát pe­dig alaposan megfertőtlenítteti s meghatározott időre elkülöníti. Ezen teendői mellett egyszer­smind igyekszik minden lehetőt elkövetni, hogy kikutassa azon forrást, honnan ezen első meg­betegülési esetek kikerültek s ha ez sikerül, fáradozását a legfényesebb siker koronázza, miként az a 23 ezer lelket számláló Török­­szentmiklós nagyközségben, egyetlen kút le­­szögeztetése által sikerült. E törekvésében a hatóságot mindnyájunknak támogatnunk kell, mindnyájunknak rendőri közegekké kell ala­kulnunk s éber figyelemmel őrködnünk, hogy a hatóság intézkedései, rendeletei mindenki által szigorúan betartassanak. Nemtörődömsé­gek, mulasztások, tudatlanságból eredő hanyag­ságok a hatósággal mielőbb közöltessenek bárki által, aki azt észreveszi. Csakis igy számítha­tunk kolera idején legdrágább kincsünknek, egészségünknek épségben maradására. (Folyt. köv.)

Next